Zalakaros:)))))

Megjöttünk :)))) Remek volt. Az idő a gyerekek és minden. Áron úgy viselkedett mint egy kis angyal. Nem, hogy szót fogadott, de tényleg csak egyszer kellett rászólni, nem is rászólni csak kérni ha valamit akartunk tőle a medencében.

Példa: Megbeszéltük, hogy az örvényben amit ő nagyon szeret, csak akkor lehet bent, ha valamelyik felnőtt ugye ott van, illetve ha valaki be akar menni, akkor ő azonnal kijön. Egyszer sem kellett neki könyörögni, szóltam és két másodperc múlva már kint is volt.

Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, így nem csak a benti hanem a kinti medencék is üzemeltek, ami azért jót tett a tömegeloszlásnak. Áron ha lent voltunk, akkor csak a medencében volt.

Mindegy, hogy egy órára vagy négyre mentünk le, ő ki nem jött a vízből. Amiben még barátságokat is kötött. Összebarátkozott 3 vagy 4 fiúval a medencében, illetve kettővel még a trambulinon első este. Azt nem mondom, hogy az új barátairól bármit megtudott, vagy este engem győzködött volna, hogy menjünk velük játszani. De a medencében játszott velük mindennap, és mindenkinek tudta a nevét, ami tudjuk, hogy Áronnál nagy dolog.

Sajnos a szálloda mászókájával is megismerkedett, még első nap, telement a keze szálkákkal, de olyan mélyen, hogy tű és csipesz kellett hozzá, és még így is 2 napig szedegettem belőle. A kicsi csak egyszerűen szuper édes volt. Aludt, evett, nagyokat kacagott és pancsolt.

A lába folyamatosan a szájáéban lenne, ha nem zavarné néha a biztonsági öv, a keze vagy az én kezem. A pancsolást a maga kis visszafogott módján ő is élvezte. Azt nem mondom, hogy remegett, hogy vigyem be, de az élmény medencében is jól elvolt a kezemben, néha nevetgélt, és hatalmas szemekkel figyelte Áront és a pezsgőfürdő részen a buborékokat.

Szerencsére továbbra is szeret a babakocsiban aludni, így tetszőleges medencék partján jókat tudott aludni.

Egyik ebédnél megcsípte egy méhecske, de csak otthon vettük észre. Anyu befújt valami allergiára való orrcseppel, és másnapra csak egy kis dudor és egy lila folt maradt. 
Na a a hazafelé út nem volt ilyen vicces. Mindenki evett, ivott, zuhanyozott indulás előtt, így viszonylagos nyugalomra számítottunk apukámmal. Hát nem .... Ákos Zamárdinál felébredt, és elkezdett üvölteni, megálltam Siófoknál megszoptatni, de addig volt csend, amíg televolt a szája. Ahogy visszaraktam az ülésébe, azonnal folytatta. Budaörsig üvöltött, ott elájult a fáradtságtól. Itthon mosolygott kettőt az apjára és mint egy rendes elaludt, és aludt is reggel hétig. Áron teljesen kiakadt, hogy majd most nem fog minket Kandúrka szeretni, mert, hogy sír és mi nem segítünk rajta. Ezért ő Zamárditól a pulóverével a fején ült Ákos mellett, hogy rá majd ne haragudjon, csak apukámra és rám. :))))

És a legfontosabb, hogy a nagy úgy döntött kiveszi a részét a tesó körüli "munkában". Íme a bizonyíték :)))))