Péntek délután indultunk Nagyikához Tokajba. Tamás sajnos nem tudott korán jönni, ezért majdnem 6 óra volt mire indultunk. Ákos annak ellenére, hogy egész nap sírt ha ébren volt (fájt a pocakja) az utat egy hang nélkül végig aludta. Este volt mire leértünk, ezért már csak fürdés és kicsi kényeztetés jutott programnak Nagyikának. Sajnos a nem kakilás eredményeként már csütörtökön is felébredt éjszaka, és péntek éjjel is így jártunk. Húzta a lábát és nem is sírt, sokkal inkább sikított. Végül szopizott hajnali egykor, után 40 perc sírás után elaludt. Hatkor újabb szopi, majd rettenetes szenvedés, sírás következett, így nyolckor feladtuk és kapott egy fél kúpot. Következő másfél órát hüppögve töltötte Nagyika kezében, majd mindenki megkönnyebbülésére megjött a várva várt kaki. Most adjuk a babavizet neki továbbra is, de sajnos akkora mennyiségben kéne (1-2 dl), hogy ez csak anyatejes táplálás mellett nem lehet megoldani. Mindegy ez van. Szombat délelőtt meglátogattuk a leendő cicánkat és a testvéreit. Most még csak négy hetes de már jön- megy és nagyon helyes. Természetesen fekete (mi más is lehetne) és már nagyon gondolkodom a nevén. (egyenlőre a Mokka a nyerő, de ez még biztosan fog változni :-) )
A májusi hőség hamar bekergetett minket a házba és délután ötig nem is dugtuk ki az orrunkat. Akkor viszont lementünk a Bodrog partra "horgászni".
Áron imádta, persze kb. 5 perc után már benne volt nyakig a sárban, de szerencsére a Bodrogba nem esett bele. A legkisebb szokás szerint egy darabig nézelődött, aztán mint aki jól végezte dolgát elaludt rajtam. :-)
Szerencsére a szél is feltámadt, mert így a szúnyog eltűntek egy pillanat alatt. Minket nem zavartak, de Ákos nem volt befújva, így Krisztivel ugrásra készen lestük őket az első 20 percben. Andris édesen megmutatta Áronnak, amit már tud a horgászásról, és ez nem is kevés, mert hiszen saját névre szóló horgászengedélye is van más :-). Áron meg a maga pörgős módján pillanatok alatt szívta föl információkat.
Visszaérve Áron azonnal ment a zuhany alá, majd Ákos is pancsolt és már ment is aludni a szopi után. Fél kettőkor rötyögve ébredt és a hátán fekve gurgulázott a kiságyban. Ebben mondjuk az is benne lehetett, hogy én még olvastam, így fény volt. Visszafordítottam, ő megint visszafordult a hátára és ezt eljátszottuk kb. ötször még. Aztán elaludt, de fél háromkor már megint fent volt. Akkor viszont keservesen sírva, láb rángatva ébredt. Éhes is volt, meg a pocakját is fájlalta, ami most az orkánerejű szél miatt fájhatott. Evés után viszont elaludt szépen. Fél hét körül kelt, de erre én az éjszakai olvasás miatt nem emlékszem. Szépen eljátszadozott az apukájával és csak akkor kezdett sírni, amikor engem meglátott. Remélem nem félelmében. :-) Persze, hogy nem:))) hanem mert akkor rögtön rájött, hogy ő bizony már éhes :-) Sajnos a vihar nem csak szúnyogokat, hanem a jó időt is magával vitte, így vasárnap nem nagyon lehetett a levegőre menni. Illetve ez így nem igaz, mert mi Krisztivel elmenetük a Tokaj Hegyaljai piacra, de Ákost inkább otthon hagytuk aludni. Fél hatkor indultunk vissza. Miskolcig aludt, utána csendben nézelődött, majd elkezdett keservesen sírni, így Füzesabonynál megálltunk enni. Utána már nem aludt el, hatalmas szemekkel figyelte Áront, aki bohóckodott, magyarázott neki :-) Gödöllőnél még volt egy 5 perces hiszti, de hamar rájött, hogy nem érdemes próbálkozni. Fürdés előtt még hancúroztak egyet Áronnal az ágyunkban, aztán mindenki nyugovóra tért.
A többit majd este, mert lassan mennünk kell. :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése