Enni vagy nem enni...

Még Zalakaroson vettük észre anyuval, hogy az egy-másfél kanálnyi barack után keservesen sír. Anyu elsőre csak annyit mondott, hogy gyorsan tegyük el a dobozt előle, hogy ne is lássa. Ezzel el is értük, hogy ne sírjon, de azért elültette a gondolatot a fejemben. Így még Zalakarosról fel is hívtam a védőnőt, hogy másnap reggelre megbeszéljek vele egy randevút. Szerdán reggel tehát besétáltunk hozzá. És a következőkben maradtunk. Mivel Kandúrka 10én már 6 hónapos lesz, így elkezdjük a hozzátáplálást. Naponta egy alkalommal (én az uzsonnát választottam, mert ezt fogom szépen elcsúsztatni a vacsorához, így amikor már majd ügyesen ül, akkor ő is velünk tud enni), szopi után kap barackot. Azért nem almát, mert Zalakarosra vittem saját passzírozott barackot, ami sajnos megbuggyant mire leértünk, így bolti gyümölcspépet kapott, ami barack, alma, sárgabarack volt, de ettől megint nem tudott csak 4 nap után kakilni. Tehát barack, aminek az adagját naponta emelem 1 kanállal, amíg el nem jutunk 80-100 grammig. Ha ez meg van, akkor lehet hozzá szépen lassan, 3 naponta 1-1 új ízt adni. De ezt se fogom erőltetni, mert ugye mi jöhet? Alma = megfogja, burgonya=megfogja. Szóval majd hozza az élet, hogy miket próbálgatunk, leginkább is azt ami előbújik a tokaji vagy a saját kertünkben. Glutént miattam, még nem erőltettük, ha már majd stabilan ül, kaphat kifli csücsköt, és 8-9 hónaposan mehet a gyümölcsbe pár kanál biobabapép. 

Szóval a hangsúly még mindig az anyatejen van, csak már jöhet egy icipici változatosság.

Miután ezeket megbeszéltük, kisétáltunk a Corába, hogy a következő adag mélyhűtött barackot begyűjtsük. Kandúrka szépen bealudt, így békés nyugalomban nézelődtem az itató poharak között. Ja mert evés után kaphat pár korty vizet. Itthon persze pohárból, de azért egy itatópohár kell. Szóval békésen bevásároltam, a pénztárnál már ébredezett. És mikor felébredt először édesen köpködött (ez most a legújabb), 

aztán olyan hisztit vágott le, hogy kikellet vegyem a babakocsiból, ott ugyan csendben volt, de állandóan a mellemre mászott, így hiába volt még vagy egy fél óra a következő evésig, megkellett szoptassam. Hazafele bealudt szépen a kocsiban, de aztán itthon megriadt, felébredt és újabb hiszti jött. Most enni nem kapott, mert az még nagyon korai lett volna, és sajnos azt is hagytam, hogy egy kicsit sírjon. Elég kiarató volt, de én még jobban bírtam. Délután fejlesztésen volt szülői, a feléig bírta aztán kimentek Tamással. Mire hazaértünk már nem akartam barackot adni neki, így a hozzátáplálás első napja úgy kezdődött, hogy még a jól megszokott egy kanál barackot se kapta. :) Este szépen elaludt, de éjszaka többször megébredt, keservesen sírva, így végül hajnali négykor az ágyunkban kötött ki, és ott aludt is fél hatig, bár eléggé éberen és zaklatottan. 

Hét után már megint fent volt és a bohócokkal dumálgatott, aztán újabb látványos szenvedés jött, és végül rajtam aludt egy másfél órát. Még volt pár hisztis próbálkozása a nap folyamán, de többször nem palizott be. Ellenben az uzsonna előtt kakilt egy nagyot, majd szopizott, evett 3 kanál barackot (és mintha hallotta volna, hogy mit beszéltünk a védőnővel, a harmadik kanál végét már kitologatta a nyelvével). Szóval a barack után egy fél órával újabb kaki volt. JUPIIIIIII. Este is volt egy kis nyűglődés amíg vacsoráztunk, de most már szépen alszik az ágyában. Nagyon éles az ínye, így majdnem biztos vagyok benne, hogy a hiszti oka ez, meg talán az időjárás-változás is ami holnapra jön. Áron nagyon rosszul viseli, hogy ilyen nyűgös Ákos. Folyamatosan, azt hallom, hogy "Anya, gyere, anya segíts neki, KÉRLEK". Annyira cuki, és annyira jó testvér. 

Zalakaros:)))))

Megjöttünk :)))) Remek volt. Az idő a gyerekek és minden. Áron úgy viselkedett mint egy kis angyal. Nem, hogy szót fogadott, de tényleg csak egyszer kellett rászólni, nem is rászólni csak kérni ha valamit akartunk tőle a medencében.

Példa: Megbeszéltük, hogy az örvényben amit ő nagyon szeret, csak akkor lehet bent, ha valamelyik felnőtt ugye ott van, illetve ha valaki be akar menni, akkor ő azonnal kijön. Egyszer sem kellett neki könyörögni, szóltam és két másodperc múlva már kint is volt.

Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, így nem csak a benti hanem a kinti medencék is üzemeltek, ami azért jót tett a tömegeloszlásnak. Áron ha lent voltunk, akkor csak a medencében volt.

Mindegy, hogy egy órára vagy négyre mentünk le, ő ki nem jött a vízből. Amiben még barátságokat is kötött. Összebarátkozott 3 vagy 4 fiúval a medencében, illetve kettővel még a trambulinon első este. Azt nem mondom, hogy az új barátairól bármit megtudott, vagy este engem győzködött volna, hogy menjünk velük játszani. De a medencében játszott velük mindennap, és mindenkinek tudta a nevét, ami tudjuk, hogy Áronnál nagy dolog.

Sajnos a szálloda mászókájával is megismerkedett, még első nap, telement a keze szálkákkal, de olyan mélyen, hogy tű és csipesz kellett hozzá, és még így is 2 napig szedegettem belőle. A kicsi csak egyszerűen szuper édes volt. Aludt, evett, nagyokat kacagott és pancsolt.

A lába folyamatosan a szájáéban lenne, ha nem zavarné néha a biztonsági öv, a keze vagy az én kezem. A pancsolást a maga kis visszafogott módján ő is élvezte. Azt nem mondom, hogy remegett, hogy vigyem be, de az élmény medencében is jól elvolt a kezemben, néha nevetgélt, és hatalmas szemekkel figyelte Áront és a pezsgőfürdő részen a buborékokat.

Szerencsére továbbra is szeret a babakocsiban aludni, így tetszőleges medencék partján jókat tudott aludni.

Egyik ebédnél megcsípte egy méhecske, de csak otthon vettük észre. Anyu befújt valami allergiára való orrcseppel, és másnapra csak egy kis dudor és egy lila folt maradt. 
Na a a hazafelé út nem volt ilyen vicces. Mindenki evett, ivott, zuhanyozott indulás előtt, így viszonylagos nyugalomra számítottunk apukámmal. Hát nem .... Ákos Zamárdinál felébredt, és elkezdett üvölteni, megálltam Siófoknál megszoptatni, de addig volt csend, amíg televolt a szája. Ahogy visszaraktam az ülésébe, azonnal folytatta. Budaörsig üvöltött, ott elájult a fáradtságtól. Itthon mosolygott kettőt az apjára és mint egy rendes elaludt, és aludt is reggel hétig. Áron teljesen kiakadt, hogy majd most nem fog minket Kandúrka szeretni, mert, hogy sír és mi nem segítünk rajta. Ezért ő Zamárditól a pulóverével a fején ült Ákos mellett, hogy rá majd ne haragudjon, csak apukámra és rám. :))))

És a legfontosabb, hogy a nagy úgy döntött kiveszi a részét a tesó körüli "munkában". Íme a bizonyíték :)))))

Álomkór monszun idején

Ákos 4 óra óta alszik. Most amikor ezt írom, már este 8 óra elmúlt és ő még mindig békésen szunyál. Napközben szinte semmit nem aludt. Tegnap ugyan ezt csinálta. Délután nagy alvás, majd pici játék, nagy pancsolás, nagy kacagások, szopi és este úgy elaludt el egy szó nélkül (egy óra ébrenlét után) mintha nem aludt volna több mint 3 órát délután. Mindegy ez van. Legalább alszik.

Persze az egész ettől az örült időjárástól van. Fülledt, párás, jönnek mennek a felhők, sokszor piciket esik, éjszaka szakad. Tényleg mint a trópusokon.

Tegnap voltunk a Heim Pálban az audiológián. Szeptemberben ismétlés, mert még mindig nem fordítja a fejét a hangok irányába. 

A vizsgálat alatt az ölemben ült, és a háta mögött állt egy néni aki különböző hangokat kiadó kütyüket tartott a füléhez. Szóval nem fordult. Ami persze azért is lehetett, mert egy nagyon kedves gyógypedagógus néni ült vele szemben és hatalmasakat mosolygott rá. Ezeket persze Kandúrka hasonlóan hatalmas mosolyokkal

hálálta meg. A hangokra pedig maximum ráncolta a homlokát vagy felhúzta a szemöldökét. Ami persze azt jelenti, hogy hallja, csak valószínűleg úgy van vele, hogy majd ha akarok akkor figyelek. Azért nyugodt majd szeptemberben leszek.

A nagy meg édes. 5 lett az olvasás dolgozata, és ezzel összejött a következő Transformers amit kb. hússzor néztünk meg az elmúlt hetekben a játékboltban. Pechünkre, tegnap zárva volt a bolt, viszont nem borult ki tőle, ami nagy szó. Ma persze első dolga volt, hogy mikor odaértem a suliba, hogy tisztázza, ma nyitva van-e a bolt. szerencsére nyitva volt, így ő gazdagabb lett egy robottal, én meg.... na ezt inkább hagyjuk.

Ma írt amúgy matekból, holnap nyelvtan, így nem nagyon unatkozik szegénykém. Jó is lesz, hogy egy kicsit lazíthat Zalakaroson. Remélem jó időnk lesz, legalább annyira, hogy minden nap tudjunk egyet sétázni, mert különben komoly gondok lehetnek.

És még egy videó, a legkedvesebb nagymamámnak. A főszereplő Ákos, az operatőr pedig Áron.

 

Ja és a kicsi még mindig alszik, pedig közben már majdnem este tíz van :oooo

Zokni lopkodás

Valamiért az én gyerekeim szeretik a zoknikat. Áron anno a szennyesládából is kilopkodta a zoknikat, most Ákos kedvenc szórakozás, hogy leszedi és eldobálja mindkét zokniját. Amúgy mindenki jól van. Áron továbbra is nagyon élvezi, hogy nem kell reggel egy csomó ruhát magára kapkodni, a suliban sincs vele gond, bár nem tudom mikor fogjuk elérni nála, hogy felírja a dolgokat amiket Ibolya néni mond, és ha véletlenül felírja, akkor azt meg is mutassa nekünk. Múlt héten nem tudtunk szülőire menni, mert ő ugyan beírta hogy lesz, csak éppen megmutatni felejtette el, és aznap a fejlesztésen is szülői volt, így nem tudtam két helyre menni egyszerre. Ma reggel futottam be a suliba az első óra utáni szünetben, hogy babot, cserepet, földet vigyek neki. (Tamás meg ebédet nem vitt magával. Megvagyok áldva ezzel a csapattal :-) )

A legkisebb a zokni leszedésen túl is remekül van. Be nem áll a szája egész nap, sőt többször volt a héten, hogy éjszaka arra menetem be hozzá, hogy fekszik a hátán és lelkesen dumál a bohócoknak, vagy nevetgél rajtuk. Visszafordítottam, persze két perc múlva megint a hátán volt. Így megbeszéltük, hogy lehet kacarászni éjjel kettőkor, csak tegye ezt egy kicsit halkabban, hogy mi az apjával a szomszéd szobában tudjunk aludni. A mi persze csak nagyzolás, mert az apja alszik, csak én ébredek fel minden zajra, ami a gyerekektől jön. Most hogy már finom melegek vannak kint, délutánonként a pokrócon, vagy a hálós járókában rosszcsontkodik a kertben.

Nagyon szeretne már átfordulni a hátáról a hasára, de még nem jött rá, hogy mikor nincs útban a kis lába. 

"Sajnos" a béke és nyugalom is hamar elfog múlni, mert már rá jött, hogy a felhúzott térdeivel is kitudja nyomni magát, így szerintem hetek kérdése csak és megpróbál majd mászni is. Akkor meg vége a nyugalomnak, mert már most is hatalmas szemekkel bámulja a tesója a dvd tokjait a könyvespolc alsó részén. Fejben szerintem már 100szor lerámolta. 

 

Este pedig mikor lerakjuk, felnyomja az égnek a popsiját. Támaszkodik a kezén a buksiján és a talpacskáin, közben olyan magasan van a kis segge, hogy már kilóg a kiságyból. Persze eldől oldalra, majd a hátára, és onnan nem tud visszafordulni a hasára. Szóval egy fazon a pasi. És kizárólag keresztbe szeret az ágyában aludni. De ha arra pályázik, hogy kap egy szélesebbet, akkor ezt benézte. Mert ez az ágy van azt kész :-)))))

5 hónapos óriás

Vasárnap este értünk haza Tokajból, kicsit később de pancsizott, majd az esti szopi után egy hang nélkül el is aludt a kismanó. Teljes csend és béke honolt a gyerekszobában este tízkor, majd fél egykor keservesen sírva ébredt. Rángatta a lábát, de nem volt vészes, kakilt is ugye szombaton, éhes nem volt, és ugyan kint hideg volt, de a szél nem fújt. Tamással felváltva ringattuk, sétáltunk vele és kb. 30 perc után nagy nehezen megnyugodott. További 10 percig ölelgettem, majd úgy éreztem elérkezett az ideje annak, hogy lndoljon az ágyéban. Hát... azt hiszem ezt hívják úgy, amikor szülő és gyermek nincsenek egymásra hangolva. Még csak közelítettem az ágyához, már nyöszörgött. Végül csak leraktam, és amíg ő a szobájában bőgött én a mienkben. Tamás aludni próbált, én meg lelkesen bújtam dr. Spock-t, aki szerinte ez teljesen normális ebben a korban. Aludt reggel nyolcig, akkor derekasan bereggelizett, játszottunk egy nagyot, és mikor már látszott, hogy majdnem leragad a szeme, bevittem az ágyába. Ilyenkor szó nélkül elszokott aludni. Most sajnos nem. Majdnem 50 perc volt mire eltudtam altatni (séta, simi, puszi, ének.)Túl nagyot nem sikerült aludnia, mert fél tizenegy előtt már kukorékolt. :-))) Egy órára mentünk gyerekorvoshoz 5 hónapos kontrollra. Mindenki nagyon megvolt elégedve Kandúrkával, a súlya lehetne egy picit több, de majd megnő, így most még nem foglalkoztunk vele. Az éjszakai felsírásra azt mondta a védőnéni, hogy ez azért simán lehet buli hangulat a részéről, így megerősített engem is, hogy ne támogassam a kispasi szocializálási programját az éjszaka kellős közepén :o

És akkor a legfontosabb gondunk a kaki. A Míra vizet kivettük a programból, mert nem tud annyit meginni belőle, hogy az segítsen, így marad a barack. Tehát naponta 2 alkalommal, kap 2 kiskanál szűrőn áttört mirelit barackot. Meglátjuk, remélem segít. Íme az első falatok:

Az oltástól nem lázasodott be most se, és nem is sírt szinte semmit. Ahogy megszúrták, rögtön fölkaptam. Belefúrta a fejét a vállamba, és kb. 10 másodperc múlva már rötyögött nagyokat a doktornénire. Olyan egy kiegyensúlyozott kispasi, hogy öröm nézni.

Szépen aludt az éjszaka, merem remélni, hogy megértette, hogy olyankor az a dolga, és a reggeli hatos szopi után visszaaludt szó nélkül. (most kezd ébredezni, mert hallatszik, hogy dumál a bohócokhoz)  Áron is vidáman ébredt reggel és vita minden nélkül készült. Jóka magyarázott, rötyögött, így jó hangulatban telt a reggel.

KAKILT :))))) sírás, hiszti, hasfájás és egyebek nélkül. Szeretem a barackot. NAGYON!!!!!

Tokaji hétvége

Péntek délután indultunk Nagyikához Tokajba. Tamás sajnos nem tudott korán jönni, ezért majdnem 6 óra volt mire indultunk. Ákos annak ellenére, hogy egész nap sírt ha ébren volt (fájt a pocakja) az utat egy hang nélkül végig aludta. Este volt mire leértünk, ezért már csak fürdés és kicsi kényeztetés jutott programnak Nagyikának. Sajnos a nem kakilás eredményeként már csütörtökön is felébredt éjszaka, és péntek éjjel is így jártunk. Húzta a lábát és nem is sírt, sokkal inkább sikított. Végül szopizott hajnali egykor, után 40 perc sírás után elaludt. Hatkor újabb szopi, majd rettenetes szenvedés, sírás következett, így nyolckor feladtuk és kapott egy fél kúpot. Következő másfél órát hüppögve töltötte Nagyika kezében, majd mindenki megkönnyebbülésére megjött a várva várt kaki. Most adjuk a babavizet neki továbbra is, de sajnos akkora mennyiségben kéne (1-2 dl), hogy ez csak anyatejes táplálás mellett nem lehet megoldani. Mindegy ez van. Szombat délelőtt meglátogattuk a leendő cicánkat és a testvéreit. Most még csak négy hetes de már jön- megy és nagyon helyes. Természetesen fekete (mi más is lehetne) és már nagyon gondolkodom a nevén. (egyenlőre a Mokka a nyerő, de ez még biztosan fog változni :-) )

A májusi hőség hamar bekergetett minket a házba és délután ötig nem is dugtuk ki az orrunkat. Akkor viszont lementünk a Bodrog partra "horgászni".

Áron imádta, persze kb. 5 perc után már benne volt nyakig a sárban, de szerencsére a Bodrogba nem esett bele. A legkisebb szokás szerint egy darabig nézelődött, aztán mint aki jól végezte dolgát elaludt rajtam. :-) 

Szerencsére a szél is feltámadt, mert így a szúnyog eltűntek egy pillanat alatt. Minket nem zavartak, de Ákos nem volt befújva, így Krisztivel ugrásra készen lestük őket az első 20 percben. Andris édesen megmutatta Áronnak, amit már tud a horgászásról, és ez nem is kevés, mert hiszen saját névre szóló horgászengedélye is van más :-). Áron meg a maga pörgős módján pillanatok alatt szívta föl információkat.

Visszaérve Áron azonnal ment a zuhany alá, majd Ákos is pancsolt és már ment is aludni a szopi után. Fél kettőkor rötyögve ébredt és a hátán fekve gurgulázott a kiságyban. Ebben mondjuk az is benne lehetett, hogy én még olvastam, így fény volt. Visszafordítottam, ő megint visszafordult a hátára és ezt eljátszottuk kb. ötször még. Aztán elaludt, de fél háromkor már megint fent volt. Akkor viszont keservesen sírva, láb rángatva ébredt. Éhes is volt, meg a pocakját is fájlalta, ami most az orkánerejű szél miatt fájhatott. Evés után viszont elaludt szépen. Fél hét körül kelt, de erre én az éjszakai olvasás miatt nem emlékszem. Szépen eljátszadozott az apukájával és csak akkor kezdett sírni, amikor engem meglátott. Remélem nem félelmében. :-) Persze, hogy nem:))) hanem mert akkor rögtön rájött, hogy ő bizony már éhes :-) Sajnos a vihar nem csak szúnyogokat, hanem a jó időt is magával vitte, így vasárnap nem nagyon lehetett a levegőre menni. Illetve ez így nem igaz, mert mi Krisztivel elmenetük a Tokaj Hegyaljai piacra, de Ákost inkább otthon hagytuk aludni. Fél hatkor indultunk vissza. Miskolcig aludt, utána csendben nézelődött, majd elkezdett keservesen sírni, így Füzesabonynál megálltunk enni. Utána már nem aludt el, hatalmas szemekkel figyelte Áront, aki bohóckodott, magyarázott neki :-) Gödöllőnél még volt egy 5 perces hiszti, de hamar rájött, hogy nem érdemes próbálkozni. Fürdés előtt még hancúroztak egyet Áronnal az ágyunkban, aztán mindenki nyugovóra tért.

A többit majd este, mert lassan mennünk kell. :))))

Bűn bánat :(((((

Inkább nem is mondok már semmit, mert már mentegetőzni se merek :(((((
Nagyon régen írtam, ami persze azért van, mert az elfoglalt kismamák minden napjait élem. Ez persze így nem igaz, mert csak egy kicsit jobban kéne figyelnem, és akkor minden másnap tudnék erre időt szakítani.

Tehát a fiúk:
Tamás pörög ezerrel, mert ugyan nincsenek sokan a múzeumban, de hét 7 bolt az akkor is 7 bolt, meg az összes többi rendezvény, a papírmunka stb. Szóval fáradt. Szerencsére Ákos nem nagyon zavarja éjszaka, még ha sír akkor se. Bár sokat nem sír.
Áron kezd fáradni, jön a suli vége, nehezen alszik el, esténként, és reggel ugyan szó nélkül kell, de látszik rajta, hogy már unja. Sokat olvas, szép jegyeket hozz és továbbra is szerelmes a testvérébe :))))))
A legkisebb meg lubickol mindenki szeretetében. Hatalmasakat nevet, jókat alszik, ügyesen forog a pocakjáról a hátára, minden megfog és két kézzel tömi a szájába. Jön a foga, ami eléggé zavarja, és nyáladzik mint egy kis buldog. :-) Még mindig nehezen kakil, így pénteken abban maradtam a védőnővel, hogy ha nem normalizálódik a Míra baba víztől a helyzet, akkor keddtől kap kétszer egy nap evés után egy kis passzírozott őszibarackot. És akkor pár kép a csipet csapatról. Már jó régiek :o