Nyár

Lassan már egy hónapja nyári szünet van, így kezd egy itthoni rend is kialakulni. Áron egész nap Balázzsal játszana, de sajnos a gépelést gyakorolni. Hát nem mondhatnám, hogy lelkes tőle, de csinálja, és engem nagyjából más nem érdekel. Talán meglesz a nyár végére a vakon gépelés. 

Ákos a szokásos mindennapjait éli, próbálom neki felhozni a pelusmentességet ha csak lehet, de nem nagyon érdekli a dolog. Jobb napjain. Rosszabbakon visít, ha meghallja, hogy le akarom venni róla a pelust. Így inkább nem is erőltettem. Fél évünk van még az ovi kezdésig, így nincs hova rohanni. Ábel továbbra is örült sírós. Leginkább folyton sír, ha nem alszik vagy eszik. Na jó ez nem teljesen igaz, de ha rajta múlna folyton kézben lenne. Ami persze nem tesz neki túl jót mozgásfejlődés szempontjából, így nem nagyon hagyjuk. 

A múlt héten valamelyik nap Áron ment föl érte mikor felébredt, és a hátán találta őt. Aztán hétfőn reggel arra keltünk, hogy babagagyogás hallatszik a szobájából. A hátán feküdt és beszélgetett a bohócokkal. Tegnap reggel a mi ágyunkban is bemutatta, fél álomban a tudományát.Aztán a nap végére már szabályosan fordult át. Ma reggel a hátáról is visszafordult az ágyunkban egyszer. Így azt mondhatjuk, most már ügyesen forog. 

Múlt héten voltunk Tokajban Nagyikáéknál. Sajnos Marcit szinte csak egy pillanatra láttuk, mert elment táborba, de Andrissal Ákos is, Áron is remekül el volt. És még a kismacska is túl élte a dolgot, ami komoly fegyvertény. Ákos repült Nagyika karjaiba, pedig fáradt lehetett. Vasárnap este mentünk le, mert délután még itt voltak a barátnőim Ábelt megcsodálni, így az esti fürdés után indultunk el. Ákos végig dumálta az egész utat Tokajig. Ábel aludt, aztán üvöltött, pedig Áron nagyon cukin szórakoztatta őt. 

Végül Miskolcon megálltunk, és megszoptattam. Mikor odaértünk persze jól fölpörögtek, de aztán szerencsére az alvással nem volt gond. Hétfőn hatalmasat sétáltunk amíg Tamás intézte a lejáró okmányait, délután nagy játszás volt Andriséknál, addig Nagyika pihent egy kicsit. Annyit nyúzták szegény kismacskát, hogy csodálom, hogy túl élte. 

Keddre sajnos elromlott az idő, így beszorultunk a házba. Ákos hiányolta Marcit, aki elment táborba, de azért a matracon ugrálás kárpótolta. Délután Tamást köszöntöttük, majd meghozták a téli tüzelőt. Ákos tátott szájjal nézte, ahogy a hatalmas rönkfákat pakolta le a markolóval a bácsi a teherautóról. 

Hazafelé végig aludták az utat szinte, és itthon is folytatták. A hét többi napján nyár volt, így a napok játékkal és pancsolással teltek. Ábelt is bevittük szombaton a medencébe, de nem tetszett neki. Így ezt idén azt hiszem hanyagoljuk. Ákos még mindig egész nap tűzoltót játszik, így nagyon élvezte, hogy szombaton a grillezéshez, ő rakhatta a tűzet az ünnepelttel. 

Azt persze még nem érti, hogy bele nem szabad dobálni semmit, de majd rájön. A szülinapi tortán is ő akarta az összes gyertyát elfújni, de azért ezt nem hagytuk. Segíthetett apának. Az ő apukájának, ahogy mostanában szólítja. :)))

A nyár itt sajnos kb. 4 napig tartott, így ma ki se lehet menni annyira esik. Ákos felvonult a szobájába játszani egy órája, de szerintem már alszik. Még nem mertem felmenni megnézni. Inkább a blogírást választottam. Holnap megyünk Budaörsre a tetőbox-ért, aztán jövő héten irány Zalaegerszeg. egy hét, majd hazafelé, még megállunk a Bakonyban, egy kis pancsolásos semmit tevésre 2,5-3 napra. Jó lesz együtt lenni egész nap egy kicsit :)))))