Újra :))))

Sikerült megint egy hónapja nem írni, de hát volt itt ugye minden. Ma Áron Dédinél van, így csak a két kicsi van itthon, akik most éppen alszanak, így gyorsan próbálok írni. Rengeteg minden volt itt az elmúlt hetekben, így nem is igazán volt időm semmire. Befejeztük az építkezést :))))) Van egy meseszép, kicsi, otthonos, 5 szobás házunk, Kriszti remek tervei alapján.  A gyerekek szobája szép világos, és nagyon otthonos lett. Nekünk van egy pici hálónk, és egy jó kis, zsúfolt gardróbunk. Persze még nincs teljesen kész, Ábelnél még nincs bekötve a csillár, hiányoznak a falikarok, a szúnyoghálók, és a képek. 

Ákos kap még majd egy játéktárolót, de ahhoz el kell jussunk az Ikea-ba. A földszinten vissza kell rakni a képeket a falra, de ezeknek még nem jött el az ideje. Anyuékkal a múlt héten lent volt a 4 nagy a Balaton, ez alatt mi Tamással, vagyis inkább Tamás Csabi barátunkkal, kifestett. Lent nem volt akkora munka, mert nagyok a felületek, de a pakolás itt is horror volt. Viszont Tamás simán elmehet már szobafestőnek. Nem bánom, hogy mi csináltuk, mert nagyon sokat fizettünk anno a festőknek, és az se lett semmivel se szebb. Van szép új bejárati ajtónk is, és új burkolatot kapott a konyha/előszoba is. Szóval szépek vagyunk. Pár kép bizonyítéknak.:)

A gyerekek jól vannak, édesek és örült szeleburdiak. Áron bizonyítványa lehetne szebb is, az irodalom hármasért nagyon szomorú voltam, de Kati nénivel nem sikerült még zöld ágra vergődnöm. Vele mindenképpen kell beszéljek augusztus végén. 

Ettől függetlenül, azt hiszem Áron jól vette a betegsége ellenére az ötödik osztály nehézségeit, és most már azt is tudjuk jövőre mire kell jobban figyelnünk. Ákos ovijában is megvolt az első szülői értekezlet.

Január másodikán kezdi az ovit, ugyanabba a csoportba fog járni mint Hanna, aki ettől nagyon boldog. Iszonyúan várja, hogy Ákos is ott legyen vele minden nap. Az óvónénik nekem nagyon szimpatikusak voltak, remélem Ákos is így lesz ezzel. Ez a nyár a szobatisztaságról kell, hogy szóljon, ami még sehogy se megy, de ráérünk. 

Amúgy nagyon akaratos, erőszakos kislegény lett belőle, így bizony keményen kell őt fogni. Képes kitépni a másik kezéből a játékot, úgy, hogy 10 másodperccel előtte mondjuk neki, hogy nem szabad. Aztán persze könyörgésre visszaadja, és bocsánatot is kér, de ez akkor sem járja. Ha én mondom, az olyan mintha meg se hallaná. Szerencsére az apjától tart. Nem mintha Tamás bántaná vagy bármi ilyen, csak ő az apa :)))) 

Ábel is egy kis hisztis. Folyamatosan kézben lenne, amit a délutáni hasfájásnál meg is értek, de délelőtt nem annyira. Így most felállítottuk a járókát, Tamás megemelte az alját, így talán jobban el lesz benne, mert látja a többieket játék közben. Tegnap volt 3 hónapos, és a paraméterei még mindig csodálatosak. 5840 grammot mértem tegnap, és 64 centit. Ő a legnagyobb hármuk közül. Szépen tartja a fejét, és ma meg is fordult a Dédinél a pokrócon. Lehet, hogy véletlen volt, de majd meglátjuk megismétli-e a közlejövőben. 

Ma voltunk Ákossal Dévény tornán. Az eredmény érdekes.  Nagyon helyes volt a csaj. Azt mondja, hogy Ákosnak a medencéje áll előre, ezért néz ki úgy mintha nagy lenne a pocakja, és ettől a rossz tartástól feszes a háta és a lábában végig az izmok. Megnyugtatott, hogy nem csináltunk semmit rosszul, ez ebben a korban szokott ilyen nagyon látványosan előjönni. Nem gondolja, hogy most sok értelme lenne hozzá járnunk, mert Ákos nincs abban a korban, hogy 25 percet nyugton legyen és végezze a gyakorlatokat. Vigyük inkább el úszni, és egy év múlva menjen ovis tornára, addig pedig tartsuk vele is a kapcsolatot. Foglalkozni kell vele, mert nagy korában ettől komoly ízületi gondjai lehetnek. Ábelt is megnézte, mert ugye a doktornéni mondta a két hónapos vizsgálaton, mikor Ákos kapta a beutalót, hogy az ő lábát is masszírozzam. Őt könnyebben megtudta vizsgálni. Picit feszes a jobb karja, de ez sima otthoni tornával rendbe rakható. Viszont a bal lába nagyon befelé fordul. 

Ezt mondta az ultrahangon Gyuri is, de akkor még azt mondta, ez javulhat, ráérünk később foglalkozni vele. Most a Dévényes csaj azt javasolta, vigyük el egy gyerek ortopédorvoshoz,  mert szerinte határeset, hogy nem kell-e egy spéci kis cipő, ami kifelé tartja a lábát a következő pár hónapban még. Mutatta, hogy addig is hogyan masszírozzam neki. Így felhívtam Gyurit, hogy hova tovább. Javasolt egy doktornőt, július végén megyünk hozzá, és majd ő eldönti kell a cipő, vagy valami spéci torna, dévény stb. Szegény úgy sírt, és persze hiába tudom, hogy ez fáj, és kell is neki, de úgy sajnáltam. Nem csodálom, hogy ezt a dévény tornát otthon nem tudják az anyukák maguktól csinálni.
Jönnek a képek, mert ébrednek a manók :))))