Öt hetes óriás, óvodás kis legény, és a szemtelen :)

Rohan az idő. És a gyerekek nőnek mint a gomba. Ákos olyan hangos, hogy ha ezt az időszakot túl éljük tartós halláskárosodás nélkül, az felér majd egy kisebb fajta csodával. Ábel tökéletes nyugalommal tűri a hangzavart ami körbe veszi, Ákos ezt minden szempontból ki is használja. Ugyan folyamatosan kérjük, hogy legyen csendesebb, de láthatóan ez nem különösebben izgatja őt. Túl komoly programokat még nem tudok velük bevállalni, és az idő sem kedvezett ehhez az elmúlt napokban, de pénteken azért a nyakunkba vettük a várost. Ábel kb már az utcában bealudt, Ákos pedig a Szépvölgyi úton voltunk mikor kérte a párnáját és cumiját. Aludt is egy jó órát a kocsiban, amíg mi két helyen is begyűjtöttünk megrendelt dolgokat. Utána az Ikea-ban ebédeltünk. 

Először Ábel, aztán mi. Ábel a vásárlást végig aludta a pocakomon, Ákos kisebb-nagyobb vitákat eltekintve, ült a bevásárló kocsiban, és irányított a vásárlás menetét. Apa ide menj, apa azt nézem meg :D Mire hazaértünk jól kipurcant mindkét gyerek, így nem voltam meglepve, hogy Ábel gyakorlatilag végig aludta az éjszakát. Ez tök jó is lett volna nekem, ha Áron osztálytársa nem aludt volna pont aznap itt, és mi nem éjjel kettőkor megyünk lefeküdni :(.

Így nem annyira volt élvezetes, hogy ő aludt, de mindegy. Áron Lacival nagyon jól el volt, édesen játszottak, egy hangos szó nem volt. Ákos fáradtságának hála, békén hagyta őket, amiért Áron nagyon hálás volt. Reggel Tamás elment Ákossal nyílt napra az óvodába. Addig mi a fiúkkal befejeztük a reggelit, majd összeraktuk a Lego társast és azzal kezdtünk játszani. Persze mikor Ákos megjött, azonnal ő is játszani akart. Kb. mindent szét szedett, és lerombolt. Nem direkt, csak a lego szét esik elég könnyen. Mikor sokadszor kértük, hogy úgy dobjon a kockával, hogy közben nem ver, direkt semmit szét, akkor megsértődött, és felvonult aludni a szobájába.

Ez most a legújabb, hogy ha mondunk neki valamit ami nem tetszik, akkor közölni, hogy ő felmegy aludni. Persze tízből, nyolcszor nem alszik, de mindegy. Vasárnap egyáltalán nem akart aludni, aminek persze meg is lett az eredménye, mert folyamatosan esett -kelt. A saját lábában, a csúszda végén, a torony létrájáról le, és jobb nem sorolni. Könyörögtünk neki, hogy menjünk be mesét nézni, mert az lesz a vége, hogy a baleseti sebészeten kötünk ki, de csak nem. Végül 4kor mondta, hogy ő fölmegy, és alszik. És tényleg le is feküdt aludni. Ötkor felébresztettük, nem volt boldog, viszont este szépen elaludt. Ahogy Ábel is. A pénteki jól alvást szombaton is megismételte. 

Letettük aludni fél nyolc után. Éjfélkor jelentkezett, hogy akkor ő enne, majd egyetlen hang nélkül visszaaludt, és legközelebb reggel fél hétkor hallottunk róla. Tegnap fél kilenc után tettem le, nyekergett 11 körül, de nem én kellettem, csak a cumi, majd legközelebb reggel ötkor jelzett. Ha ez ma is így lesz, akkor éjfélkor fejnem kell, mert ezt az én szervezetem nem fogja tolerálni. Ma amúgy a középső nagyfiút beírattuk óvodába. Ha minden jól megy, akkor januárban kezdjük az ovit. Hely van, a kérdés itt csak az lehet, hogy melyik épületbe veszik fel. Mert a szép új ovi a hegy tetején, nem annyira lenne vicces. De ez pár hét múlva persze kiderül. 

És akkor pár szám adat a mai 5 hetesről:
4570 gramm a súlya

55-56 centiméter hosszú

36 centiméter a fejkorfogata és

38 centiméter a mellkasa.

És akkor rakom a képeket, mert az úgy is jobban érdekel mindenkit :)