Elmúlt egy hét....

És igen. Újabb hét telt el, velünk egy jó csomó minden történt megint. Kedden reggel Tamás és Ákos HÉV-vel mentek ki Szentendrére, mi anyuval autóval, mert Ábelnek kötöttek apuék biztosítást, és ahhoz kellett mindenfélét aláírni. Visszafelé anyu kitett minket a HÉV állomáson Szentendrén. Meseszép idő volt, így sétáltunk egy jó nagyot. Ákos evett túró rudit, bámulta a patakot, néha motorozott is, és mikor beültünk kávézni a patakparton közölte, hogy ő is kér kávét :))))))))))))))))) mondtuk, hogy azt nem kaphat, de egy pici pohár kakaót kapott ő is tejszínhabbal. 

Ábel ezt az egész kalandot végig aludta. De annyira, hogy a kávézás közben megszerettem volna szoptatni, de arra se akaródzott neki felkelni. :( Ákos teljesen kiborult, hogy miért kell hazajönni, zokogott a HÉV megállóban, hogy nem akar még leszállni, és, hogy ő HÉV-ni szeretne, így ha szép idő lesz a jövő héten, akkor valamelyik nap megint kimegyünk, most már csak hármasban, Szentendrére, és megnézzük a Tömegközlekedési Múzeumot is :) Szerdán ügy-intéztünk, és felmentünk egy félórára Dédihez is. Ákos persze rögtön mindent szétpakolt, és hiába próbáltuk meggyőzni, hogy nézzük meg a játszóteret, nem volt hajlandó jönni. Telefonálni szeretet volna folyamatosan. Végül az apja felhívta mobilról Dédi vonalas számát, és ott trécseltek pár percet egymással. 

Ez van, telefonfüggő a gyerek :)))) Csütörtök volt az első nap, hogy már élesben egyedül voltam itthon a két kisfiúval. Tamás azért a reggelben szerencsére részt vesz. Sőt inkább ő vesz benne részt, mert én vagy ki vagyok ütve az éjszakai műszaktól, és alszom Ábellel együtt, vagy éppen szoptattok. Így rá marad Áron és Ákos. Ákos a könnyebbik eset, mert ő el van a kanapén a gabonakávés tápival. Áron a nehezebb, mert ő meg a saját kis világában van el remekül, és az a puszta tény, hogy az iskola igényt tart az ő megjelenésére is, a legkevésbé se szokta őt zavarni :( Tehát a kényelemes időknek vége. Amíg Tamás el nem megy, 8 körül, addig én is kénytelen vagyok legalább a zuhanyon túl lenni, és valamennyire felöltözni. Mire fent rendet rakok, addigra Ábel belealszik a bohócokba, akkor lejövünk Ákossal. Ő tombol, játszik, én addig eltakarítom a romokat, amit a reggeli után otthagynak. :))) 

Tehát csütörtököt. Ákos motorra pattant, Ábel babakocsiba, és felsétáltunk a zöldségeshez. Ez ugye 1 HÉV megállónyi távolság, amit előtte pénteken egyszer már megtett egy irányba motorral. Most viszont oda-vissza megjárta. Nagyon büszke voltam rá. Ezután persze nagyon szépen aludt. Mikor felébredt, én pont szoptattam Ábelt a földszinten, így Áron ajánlkozott, hogy felmegy hozzá. Mikor Ákos mondta, hogy le szeretne jönni, pelust cserélt rajta, zoknit, nadrágot adott rá. Persze mindent kérdezett, hogy hol talál, mit hogyan kell, de nem én kértem, hogy csinálja meg. Tőlem még ellehetett volna Ákos zokni és friss pelus nélkül abban a 15 percben, amíg a legkisebb jól lakik. De Áron, és azt hiszem Ákos is, közösen úgy döntöttek, ezt megoldják. Áron igazán nagyon édes nagyfiú tud lenni. Pénteken sajnos vége szakadt az addig jó éjszakának (és azóta se nagyon tértek vissza, pedig már cumizni is úgy ahogy megtanult Ábel), így nem merészkedtem ki a kertből, mert féltem, hogy ha Ábel megéhezik, akkor nem tudom leszedni magamról órákig, és akkor Ákossal házon kívül, addig mit csinálok, hogy kötöm le stb. 

Kedves ismerős kismama szólt, hogy nagyon akciós a nagy dobozos pelus a Dm-ben. Ezen felbuzdulva bepakoltam az összes gyerekemet a kocsimba, most első alkalommal :), és elmentünk a DM-be. Itthon magamra kötöttem a kendőt, így a parkolóban ezzel már nem kellett foglalkozni, és így Ákost is könnyebb volt szemmel tartani. Bár ebben Áron sokat segített. Dm-ben persze csak 3as pelus. Felhívták nekem a másik boltot Szentendrén. Kiderült, hogy ott van. Mindenki vissza a kocsiba, tovább a központba. Találtam parkolóhelyet, és egy másik három gyerekes anyukával egyszerre értünk a bolthoz. Lenyúlták mindhárom gyerekkocsit :( Anyuka folyton mindenért rájuk szólt, a két kisebb sikított, de örült cukik voltak azért. Persze nekem csak,  anyuka biztos nem így gondolta. Nálunk mindenki csendesen volt, Ákos mindenhez édesen szólt hozzá. Kb egyszerre fizettünk. Náluk a középső gyerek, 4-5 éves, levágta magát a földre a pénztár mellett, és toporzékolt. Csaj vágyakozva nézte az én gyerekeimet, és mikor végső döfésként Ákos a kislányhoz lépett, és ezt mondta : "kérlek ne sikíts, mert ezt nem illik", nem bírtam tovább, és mondtam neki, hogy nyugi ők is tudnak ilyet, csak mi nem ebbe a boltba járunk általában, így ismeretlen a terep nekik,  és meg vannak szeppenve. Hálásan mosolygott.

De mivel ennyire édesek voltak az enyémek, így bevállaltam egy cukizást hazafelé. Hát lehet nem kellett volna.  Ábel itt már hordozóban nyomta, és nem a pocakomra kötve, Ákos nagy tölcsérbe egy gombóc fagyit kapott. Leültek Áronnal. Még vártam a pultnál a kávémra, és hogy fizessek, amikor a gombóc fagyi már Ákos ölében landolt. Áron ezen, valamiért, remekül szórakozott, de az, hogy segítsen rajta eszébe nem jutott. Rohantam. Fagyi vissza a tölcsérbe. Nem anya nem szeretem a fagyit, kérek sütit. Ok. 3,5 perc múlva egy széttrancsírozott mignon volt a tányéron, és a földön körülöttünk mindenhol. Ott jött két perc nyugi, ez alatt megkevertem a kávémat, de bele még nem tudtam inni. Telefon, Tamás, hogy jön ő is a cukiba, ez kb. egy 45 másodperces beszélgetés volt, ez alatt Ákos magára, és a székhuzatra borított 3 dl vízet. Mikor szóltam a csajnak, hogy bocs, de fel kéne alattunk törölni, röhögött, megdicsért, hogy jól viselem és kezelem a helyzetet, és meg említette hogy van alkoholos kávéjuk is. Hálás voltam a biztató és kedves szavakért.

  

Megittam a jéghideg kávémat,Tamásnak lepasszoltam a két kicsit, és az Aldiba már csak Áronnal rohantam be. Örök hála a két autóért , hogy a távolból is letudtam tapogatni mi van a hűtőben otthon, és a logisztikai érzékemért, hogy egy komplett heti bevásárlást képes vagyok 10 perc alatt lerendezni, egy folyton kérdező gyerekkel a nyomomban :) Szombaton vendégek voltak, Áron délelőtt iskolát tarkított, amit jól elfelejtettünk, így sikerült fél kilenckor kelni. Sebaj negyed tízkor Áron már a suliban volt, felmosó vödröstül :) Takarítás után hívott, hogy felmenne Lacihoz. :))))) fel is ment. Én mentem érte 3 órával később, és meg is beszéltem Laci anyukájával, hogy 25én este Laci alszik nálunk. Korábban anyuval abban maradtunk, hogy aludni az ő nagyszobájukban fognak, mert ott van tv és számítógép asztal is, és a kicsiket se fogják zavarni :) 

Ma délelőtt Ákossal és Ábellel meglátogattuk Tamást a múzeumban. A főbejáratnál parkoltam, vonattal lementünk Haranglábig, onnan besétáltunk a pincéhez. Ábel megebédelt a pincében, Ákos addig rohangált. A következőt vonattal visszamentünk, és utána haza. Sikerült Ákost ébren tartanom hazáig, amire nagyon büszke vagyok, így itthon aludt egy jó 2 órát, amitől nagyon cuki volt egész délután. Most már mindenki alszik, így én is gyorsan pakolok képeket, és elteszem magamat a következő szoptatásig vízszintesbe.