Legoland, nyúl, tavasz :))))))

Kicsit összefolynak a napok, a nagy semmit tevésben, de azért igyekszem jönni heti rendszerességgel. Mondhatnám, hogy napival, de nem hogy írni, még fotózni sincs időm minden nap. Lassan kezd egy kisebb fajta rendszer kialakulni, ha máshol nem, de legalábbis a fejemben. 

Ehhez tök jól tudnám tartani magunkat, ha nem lenne szinte mindennap valami, ami ebbe bezavar. De haladjunk sorban. 

Múlt héten Áronnak volt suli még hétfőn és kedden, aztán szerdán kitört a tavaszi szünet. A tavaszi szünetet Áron, igazoltan, otthonról távol töltötte. Anyuék idén az év nagyszülője díjra pályáztak, így a három nagyot bepakolták szerdán reggel az autóba, és elmentek  Németországba, Legonlandba velük. Két teljes napot voltak Legolandban, és mondanom se kell, nagyon élvezték. Apu hősként felült hullámvasutakra, mindketten sorban álltak a gyerekekkel, hogy tetszőleges játékokra fel tudjanak ülni. A kölykök meg csak simán élvezték. Kaptak zsebpénzt Déditől, meg Ibi nénitől, amiből mindenki vehetett magának játékot, és természetesen az itthon hagyott legkisebbek is kaptak korban megfelelő lego-t. Azaz duplo-t. Ákos egy szirénázó tűzoltóautót. Ábel egy doboznyi duplo-t, de ezt még elraktam későbbre.

Mi sem unatkoztunk itthon. Szerdán elmentünk sétálni, és csúnyán eláztunk a fiúkkal. Olyan eső kapott el minket, hogy csak úgy lestünk :( Szerencsére Ákos a felhőszakadás előtt úgy 10 perccel kikönyörögte Ábelt a babakocsiból, hogy ő már elfáradt, és sem sétálni, sem motorozni nem tud már. Így Ábel a pocakomra volt kötve mikor jött a vihar, Ákost meg be tudtam takarni egy nálunk lévő pléddel. Mert, hogy csak úgy 6-8  percig tartott az eső, de jég esett. Ákos nagyon megijedt, Ábel békésen aludt. Viszont mikor felkelt a délutáni alvásból nagyon élvezte, hogy lehet locspocsozni a kertben gumicsizmában. Pénteken elmentünk még egy-két apróságot venni a boltba, és sütizni. 

Ákos végig komoly nagyfiúsan viselkedett, Ábel meg aludt. Hol a pocakomra kötve, hol az autós ülésben. Ákost pénteken már nem tudtam le tenni aludni, és ez azóta is csak tegnap sikerült. Ha nem kapom el azt a fél órát, amikor nagyon álmos, akkor hiába mondja ő, hogy menjünk föl aludni, nem tudom letenni. Se szép szóval, se fenyegetéssel, se mesével, se énekkel, se semmivel.

Szombaton együtt készítettük a húsvéti vacsorát. Tamás felfűtötte a kemencét, Ákos ebben készségesen segített. Vitte a fákat, a szerszámait, hogy tudjon segíteni a favágásban is. Mikor eleredt az eső, és be kellett jönni, akkor a kenyértészta dagasztásban vett részt tevékenyen. És folyamatosan dumált. " Apa majd én beleteszem az ébresztőt." Ez az élesztő volt. „Szívem jól vagy?” Ez nekem szólt mikor az emeleten valamit leejtettem. Mert, hogy ezt hallja az apjától. „Ábelkém miért sírsz?” Közben segített teregetni, mosógépbe bepakolni, hűtőből kirámolni. Ábel jó részt aludt persze. Persze, mert szerdától jöttek-mentek a frontok, és ettől iszonyatosan fájt a pocakja. Bármit csináltunk, csak zokogott. Semmivel nem lehetett megnyugtatni. 

De még a cici se kellett neki, csak köpködött arra is. Valamelyik este Tamás betette a mózeskosárba, a kosarat pedig Áron szobájába. Békés aludt el, majd a kosárban aludt hajnalig. Persze felvittük magunkkal az emeletre. Most már harmadik este sírja magát álomba, amiért szakad meg a szívem, de nem tudok mit csinálni, mert semmi nem jó neki, és nem a pocakja bántja. Szerencsére soha nem sír 12-14 percnél tovább, így bőven belül van a 20 perces síráson. Mert nincs valószínűleg semmi baja, csak egyszerűen nem akar az ágyában lenni, és arra vágyik, hogy foglalkozzunk vele. Napközben nem úgy jut rá idő, és az az érzésünk, hogy mikor este a többiek már nincsenek képben, ő akkor szeretné, a neki is járó figyelmet megkapni. De hát erre nem az a másfél-két óra a legjobb, amikor mi is egymással szeretnénk lenni. Majd persze kialakítjuk ezt is, mindenki a neki járót megkapja, csak még nem mindig sikerül. 

Tehát szombat este megjöttek anyuék a nagyokkal. A kocsi tele volt gyerekkel és legoval. Lehet, hogy a boltban is maradt lego, de, nem sok. Az biztos. :))))) Volt húsvéti vacsora, de persze a gyerekek csak a lego összeszereléssel voltak elfoglalva. Így mi tudtunk beszélgetni nyugodtan, főleg mivel Ákos annyira fáradt volt, hogy őt már vacsora előtt le kellett tegyük aludni. 

Vasárnap Tamás már sajnos dolgozott, mi egész nap játszottunk, pakoltunk, ahogy tegnap is. Illetve tegnap reggel azért volt tojáskeresgélés a kertben, amit a gyerekek nagyon élveztek.

Ma még nem volt suli Áronnak, de annyira vacak idő volt egész nap, hogy délután négyig ki se tudtuk dugni az orrunkat se a lakásból.

Így egész álló nap duplo-tunk, mesét olvastunk, majd mikor délután elállt az eső, akkor kiszabadultunk a kertbe. Vacsorára palacsintát sütöttünk, és hát ilyen segítséggel, még a főzés is gyerekjáték :)))