Próbálkozom isten bizony, de most is itt figyel a tegnapi vasalás másik fele, a mosógép mindjárt lejár, a szárítók tele, és holnapra lehet tészta lesz, mert az a leggyorsabb. Nem panasz, csak a mentségek nevesítése. Mert ha Kandúrka fent van, akkor már igényli a folyamatos társaságot (én is igénylem a folyamatos társaságát), még egy gyors kaját össze lehet mellette dobni, de mást nagyon nem. Nem is baj ez, csak hát estére mire minden gyerek ágyba kerül, addigra már engem is sokszor húzz az ágy, így a blog megint tolódik. Na ennyit a magyarázkodásról, mert Ákos mindjárt kell a reggeli második alvásból.
A múlt hét örült taknyosan telt. Volt, hogy naponta 10× kellett szívjam az orrát, csöpögtettem a szemébe, mert persze ráhúzódott a takony, közben Áron is örült taknyos volt (ő már sokkal jobban van) és persze szombat hajnalban már én is torok fájással keltem. Most már én talán jobban vagyok, de a kicsi még kitart rendesen. Áron küzd az iskolával, nehezen megy a visszarázódás, és közben látványosan sokkal több a tanulni való. Egyik napról a másikra is, meg úgy egyáltalán. Egy héten kétszer járunk hepkidó-zni, amit láthatóan nagyon szeret.
Közben pont 24 óra telt el, és ha minden igaz, akkor a kis hisztis végre alszik :) Szóval délelőtt bölcsőde van nálunk, délután napközi és tanulószoba, este meg örültek háza. Ákos nagyon jól viseli, hogy a mindennapjait hozzá igazítom Áron napirendjéhez, partner mindenben. Most próbálunk egy alvási rendet kialakítani neki, ami mindenkinek megfelel. Reggel kell 6-7 között, de szerintem csak azért, mert felébred a motoszkálásunkra. Mert szombaton mindenki aludt fél kilencig. Azt hittem rosszul látok. Szóval ébred eszik, és után a földszinten kotor jobbra-balra, miközben mi intézzük a reggeli dolgainkat. Mindenhol ott van, minden érdekli, és Áronnal nagyon cukik ilyenkor is. Ha ügyesek vagyunk, akkor Áron reggeliét tudom én csinálni, hogy ő is érezze ott vagyok én is, neki is. Ilyenkor Tamás pelenkázz, én uzsonnát készítek, ruhát rakok ki a nagynak. Mikor elmennek, még egy kicsit játszunk, aztán irány az ágy. Na innen jönnek a gondok, mert hulla fáradt, de nem és nem.
Nem akar aludni. Az apja eltudja altatni, de ő csal, mert kézben altat, én meg nem. Nem akarom, így mikor csak mi vagyunk itthon, akkor küzdünk. De hát ez van. Végső esetben megyünk sétálni. A babakocsi mindig bejön. Ezért is jó, hogy viszonylag korán ebédel, így ebéd után jön egy nagy séta, amit szinte mindig végig alszik. Kettőre megyünk Áronért a suliba hétfőn és szerdán. Addig alszik, mert ott rögtön felébred. Olyan neki az iskola udvar mint egy nagy-nagy mozi. A gyerekek futkároznak, mozognak, labdáznak. Kedden csütörtökön edzés van, akkor fél után érünk a suliba (Áron ilyenkor korábban ebédel), átmegyünk Békásra most még kocsival, de később majd szeretném ha HÉV-el tudnánk menni. Ehhez az kell, hogy Áron már majd egyedül kisétáljon hozzánk a megállóba, mert az, hogy még a suliba is elmenjünk, majd együtt vissza a HÉV-hez, nem fér bele. Szóval ilyenkor felébred szegénykém, mert már a suliig elalszik, de hát be kell menjek Áronért, mert ha egyedül jönne ki, akkor minden ott maradna a teremben. De már gyakoroljuk. Békáson Kandúrka babakocsiba kerül, és addig tolom a popóját amíg el nem alszik. Péntek még alakul. Áron ha kedve van, maradhat délután suliban, hogy egy kicsit az osztálytársaival is legyen, ha nem akkor kettő körül megyünk érte.
Kicsivel a múlthéten már voltunk Kerekítőzni. A maga szokásos visszafogott módján örült a dolognak. Az ölemből nézte az eseményeket, és dobálta a mosolyokat. De el nem merészkedett most még sehova. Az ének és a zene viszont nagyon tetszett neki.
Amúgy a múlt hét arról is híres, hogy az elmúlt 9 hónap talán legdurvább éjszakáján voltunk túl. Hétfőn este ahogy szoktuk lefektettük az akkor már nagyon taknyos Kandúrkát, majd éjjel egyig fél óránként voltunk bent nála felváltva. Volt simi, buksi puszi (rácson keresztül), ének, nyugtatás stb. Semmi nem használt. Végül kapott cicit, és miután folytatta a dolgot, minden elvünket feladva, magunk közé raktuk. Levettük a hálózsákot róla, nehogy túl melegedjen, és lefektettük. Féltem, hogy a szörcsögés miatt majd úgy se alszunk, de nem ez volt a gond. Hanem, hogy a kis pasi azt hitte ez egy buli. És ő a főszereplő. :((( Először csapkodta a hátamat, aztán huzigálta a hajamat, majd rám mászott.
Miután nem foglalkoztam vele, bepróbálkozott az apjánál, és mivel ő se volt vevő a partira, így úgy döntött lelép. Az utolsó pillanatban kaptuk el a lábát. Így szépen visszakerült az ágyába. Inkább a hiszti, mint hogy leesik az ágyunkról. A légzésfigyelővel, úgy is halljuk, ha baj van. Annyira fáradtak voltunk, hogy még cumit se kapott, a zsákot tudatosan nem adtuk rá, mondván, ha abbahagyta a hisztit, majd betakarjuk. Nem tudom ki aludt el előbb (Tamás vagy én) de tuti, hogy a gyerek tovább nyekergett. :(((( és nem lett betakarva :(((( még jó, hogy már így is totál taknyos volt.
Reggel (2,5 óra alvás után) próbáltam még aludni, miután elmentek a fiúk, de a kis partyarc szerint elég volt az éjszakai mennyiség nekem. Taknya nyála egybe folyt, mindent kihányt, mert nyelte a rengeteg slejmet vissza. És ennek ellenére a hangulata remek volt és esze ágában nem volt aludni:(
Közben pont 24 óra telt el, és ha minden igaz, akkor a kis hisztis végre alszik :) Szóval délelőtt bölcsőde van nálunk, délután napközi és tanulószoba, este meg örültek háza. Ákos nagyon jól viseli, hogy a mindennapjait hozzá igazítom Áron napirendjéhez, partner mindenben. Most próbálunk egy alvási rendet kialakítani neki, ami mindenkinek megfelel. Reggel kell 6-7 között, de szerintem csak azért, mert felébred a motoszkálásunkra. Mert szombaton mindenki aludt fél kilencig. Azt hittem rosszul látok. Szóval ébred eszik, és után a földszinten kotor jobbra-balra, miközben mi intézzük a reggeli dolgainkat. Mindenhol ott van, minden érdekli, és Áronnal nagyon cukik ilyenkor is. Ha ügyesek vagyunk, akkor Áron reggeliét tudom én csinálni, hogy ő is érezze ott vagyok én is, neki is. Ilyenkor Tamás pelenkázz, én uzsonnát készítek, ruhát rakok ki a nagynak. Mikor elmennek, még egy kicsit játszunk, aztán irány az ágy. Na innen jönnek a gondok, mert hulla fáradt, de nem és nem.
Nem akar aludni. Az apja eltudja altatni, de ő csal, mert kézben altat, én meg nem. Nem akarom, így mikor csak mi vagyunk itthon, akkor küzdünk. De hát ez van. Végső esetben megyünk sétálni. A babakocsi mindig bejön. Ezért is jó, hogy viszonylag korán ebédel, így ebéd után jön egy nagy séta, amit szinte mindig végig alszik. Kettőre megyünk Áronért a suliba hétfőn és szerdán. Addig alszik, mert ott rögtön felébred. Olyan neki az iskola udvar mint egy nagy-nagy mozi. A gyerekek futkároznak, mozognak, labdáznak. Kedden csütörtökön edzés van, akkor fél után érünk a suliba (Áron ilyenkor korábban ebédel), átmegyünk Békásra most még kocsival, de később majd szeretném ha HÉV-el tudnánk menni. Ehhez az kell, hogy Áron már majd egyedül kisétáljon hozzánk a megállóba, mert az, hogy még a suliba is elmenjünk, majd együtt vissza a HÉV-hez, nem fér bele. Szóval ilyenkor felébred szegénykém, mert már a suliig elalszik, de hát be kell menjek Áronért, mert ha egyedül jönne ki, akkor minden ott maradna a teremben. De már gyakoroljuk. Békáson Kandúrka babakocsiba kerül, és addig tolom a popóját amíg el nem alszik. Péntek még alakul. Áron ha kedve van, maradhat délután suliban, hogy egy kicsit az osztálytársaival is legyen, ha nem akkor kettő körül megyünk érte.
Kicsivel a múlthéten már voltunk Kerekítőzni. A maga szokásos visszafogott módján örült a dolognak. Az ölemből nézte az eseményeket, és dobálta a mosolyokat. De el nem merészkedett most még sehova. Az ének és a zene viszont nagyon tetszett neki.
Amúgy a múlt hét arról is híres, hogy az elmúlt 9 hónap talán legdurvább éjszakáján voltunk túl. Hétfőn este ahogy szoktuk lefektettük az akkor már nagyon taknyos Kandúrkát, majd éjjel egyig fél óránként voltunk bent nála felváltva. Volt simi, buksi puszi (rácson keresztül), ének, nyugtatás stb. Semmi nem használt. Végül kapott cicit, és miután folytatta a dolgot, minden elvünket feladva, magunk közé raktuk. Levettük a hálózsákot róla, nehogy túl melegedjen, és lefektettük. Féltem, hogy a szörcsögés miatt majd úgy se alszunk, de nem ez volt a gond. Hanem, hogy a kis pasi azt hitte ez egy buli. És ő a főszereplő. :((( Először csapkodta a hátamat, aztán huzigálta a hajamat, majd rám mászott.
Miután nem foglalkoztam vele, bepróbálkozott az apjánál, és mivel ő se volt vevő a partira, így úgy döntött lelép. Az utolsó pillanatban kaptuk el a lábát. Így szépen visszakerült az ágyába. Inkább a hiszti, mint hogy leesik az ágyunkról. A légzésfigyelővel, úgy is halljuk, ha baj van. Annyira fáradtak voltunk, hogy még cumit se kapott, a zsákot tudatosan nem adtuk rá, mondván, ha abbahagyta a hisztit, majd betakarjuk. Nem tudom ki aludt el előbb (Tamás vagy én) de tuti, hogy a gyerek tovább nyekergett. :(((( és nem lett betakarva :(((( még jó, hogy már így is totál taknyos volt.
Reggel (2,5 óra alvás után) próbáltam még aludni, miután elmentek a fiúk, de a kis partyarc szerint elég volt az éjszakai mennyiség nekem. Taknya nyála egybe folyt, mindent kihányt, mert nyelte a rengeteg slejmet vissza. És ennek ellenére a hangulata remek volt és esze ágában nem volt aludni:(
Azt hiszem ennyi :)))))mára. Este telerakom képekkel és videókkal, és a lehet olvasni :)
Este: Képek nem nagyon, ellenben videók, csak azt elfelejtettem írni, hogy a kicsike azért szellemileg is gyarapszik. Már nem az az első, hogy ha valamit megfog, akkor azonnal a szájába tömje. Alaposan megforgatja, szemre vételezi, megrázza és nem is biztos, hogy nyáltól csöpögve szerzem vissza tőle tíz és fél másodperc után. A másik, hogy dumál, de megállás nélkül. Édesen formálja a szavakat, mondja, hogy baba, hogy vavava szóval készülődik, hogy egyszer csak majd már őt se lehet lelőni :)))))
Este: Képek nem nagyon, ellenben videók, csak azt elfelejtettem írni, hogy a kicsike azért szellemileg is gyarapszik. Már nem az az első, hogy ha valamit megfog, akkor azonnal a szájába tömje. Alaposan megforgatja, szemre vételezi, megrázza és nem is biztos, hogy nyáltól csöpögve szerzem vissza tőle tíz és fél másodperc után. A másik, hogy dumál, de megállás nélkül. Édesen formálja a szavakat, mondja, hogy baba, hogy vavava szóval készülődik, hogy egyszer csak majd már őt se lehet lelőni :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése