:(((((

Rögtön egy videó, és már nem is tudtok rám haragudni. :)))) Nem szoktam fennkölt, túl áradó címeket adni a videóknak, de ez a leges-legnagyobb kedvenc. A VIDEÓ, az a videó ami mindennél jobban elmondja, hogy miért jó anyának lenni. Íme a GYEREKEIM. Igen, csupa nagy betűvel, hogy teljesen kitöltsék a szívemet:))))

(Ezt kb. 5 napja írtam, mármint az első 2 sort.) Legalább elkezdem írni, majd csak egyszer lesz időm és befejezem.
Nagyobbik gyermekem, újfent iskolába jár, a kicsi meg egy ki gazember.

 
Az van ugyan is vele, hogy nem figyelt az iskolában. Legalább is annál a résznél tuti nem, amikor a mozgásfejlődésről volt szó. Ő ott vagy hiányzott, vagy csak simán más gyerekekkel játszott.:)))) Viccet félre, jelentősen behozta a lemaradását. Augusztus 8-án kapaszkodott belém először, és addig rángatta magát is meg engem is, amíg felállt. Azóta ezt folyamatosan próbálgatja bárhol. Augusztus 24-én állt fel először az ágyunknál és volt nagy sírás, mert hiába vetődtem akcióhősöket megszégyenítő ügyességgel, mire odaértem, már eldőlt. :(((( Most erősen gyakoroljuk az arccal tompítás technikáját. Mászással is nagyon próbálkozott már hetek óta, mindenféle saját fejlesztésű mozgásokat mutatott be, de aztán Tokajban Nagyiknál augusztus 13-án szépen szabályosan elkezdett mászni. És azóta mászik mindenhova. Csak birodalmi lépegetőnek hívjuk. Mint a három nagyobb, ő is kimászik szépen este egy szál fütyiben a fürdőbe, igaz néha még apróbb használati tárgyak eltérítik, így szemmel kell tartani, mert egyik este például inkább a kukát akarta kirámolni mint a kádba bekerülni, de már látszik, hogy pár hét és ácsorogni fog a kád szélénél, hogy rakjatok már végre be. Arról nem is beszélve, hogy lassan már bárhol gyorsabban ott van négykézláb mint mi. Mármint mi két lábon, nem négykézláb :))))

Amit viszont nagyon tud, és időben is kezdte, az a szeparációs szorongás. Nekem ez eleve új, mert ma már persze tudjuk, hogy Áron a betegsége miatt az érzelmi dolgokat máshogy kezeli, de neki ilyen nem volt. Kandúrka az elején csak követett a szemével mindenhova. Bárki kezében volt, mindig szemmel tartott. Majd átkéredzkedett hozzám, majd ha csak beléptem a szobába rögtön nyekeregni kezdett hogy vegyem fel, öleljem meg stb. Ül a földön amíg készítem az ebédjét vagy bármit, és ahelyett, hogy játszana, kapaszkodik a lábamba, vagy csak simán bámul és közben krokodil könnyekkel zokog. Hogy miért? Passz. Lassan ugyan látszik, hogy ennek is vége lesz egyszer, mert most már néha belefeledkezik a játékba, és akkor hosszú percekig képes elmélyülten matatni. Az esetek nagy részében persze nem a játékait, hanem mondjuk egy merőkanalat, vagy egy műanyag doboztetőt. De hát ezek sokkal izgalmasabb játékok, mint azt mi felnőttek gondolnánk.
A nagynak is visszaáll lassan az élete a szokásosba. Megkapta, előre a születésnapi ajándékát, egy galéria ágyat.

Imádja. Fent a magasban, izgalmasabb az élet. A suli nagyon nem rázta meg, gondolom nem is fogja. Ellenben nagyon boldog, hogy a csodanő idén másokat örvendeztet meg a jelenlétével. Mi kaptunk egy Niki nénit, aki fiatal, kerek és mosolygós. Remélem beválik nekünk :))))) Holnap kezdjük az edzést, ami judo, harcművészet és vidámság egyben, ha jól értelmeztem. Majd kiderül most szerencsére hatalmas a lelkesedés ezen a téren is. (Közben megvolt az első edzés, és imádta.)
A hatalmas elmaradásért, persze nem kezdek magyarázkodni, mert nem nagyon van semmi olyan indok, amivel megtudnám nyugtatni az olvasóközönségemet maximum az, hogy tényleg szent fogalmat teszek, hogy most már nem lesz ilyen nagy kihagyás. :oooo A mentségemre, csak annyi szóljon, hogy negyedik napja, konvertálom, kicsinyítem a videókat, töltöm föl a picasa-ra, pakolom, válogatom képeket. De most végre naprakész vagyok.
Így most mindenkit jól leveszek a lábáról, azzal, hogy iderakok egy jó pár videót, és akkor majd annyira el lesztek ájulva a gyerekektől, hogy nem haragszotok majd, hogy sokáig nem írtam :))))

És a link, ahol vannak még további videók :))))