10 év, 9 hónap, 3 fog

 

A suli dübörög ezerrel. Áront továbbra se hatja meg a dolog különösebben. Reggel szépen ébred. Leszoktunk a bolti gabonapelyhekről. A reggeli mostanában nálunk: pirítós, amerikai palacsinta tönkölylisztből (5 perc alatt készen van, pedig reggel sütöm frissen) juharsziruppal, házi müzli (Áronnal csináltuk) és a legnagyobb sláger a zabkása. Nem nagyon kell könyörögni, maximum azért, hogy reggeli után ne vonuljon el játszani, vagy újabban olvasni, hanem talán kezdjen el készülődni a suliba. Kettő előtt valamikor tudok csak érte menni, mert most már ők a nagyok, így utolsónak ebédelnek. 

 

Kedden és csütörtökön egyedül megy ebédelni, mert kettőkor már kezdődik az edzés Békásmegyeren, így korábban kell indulnunk. Ezen a héten kipróbáltuk, hogy szerdán bent maradt ő is a napköziben, de zokogva fogadott fél négykor, hogy ő bizony semmilyen leckével nem végzett, mert nem tud ekkora zajban tanulni. Szegénykém, úgy sajnáltam. Persze, hogy nem tud koncentrálni, még itthon is nehezen megy, pedig csukott ajtó mögött tanul. Mondjuk, ez lehet lassan megszűnik, mert ha nincs rajta a szemem, akkor azonnal bambul vagy mást csinál. 

 

Na de szóljunk a születésnapjáról is. Múlt szombaton hajnalban felébresztettük őt Ákossal. Felmásztunk mellé az új galériaágyára, mert, hogy azt már megkapta 2 hete. Egy ideig ott bohóckodtunk hármasban (sajnos Tamás már elment addigra dolgozni), aztán felköltöztünk a szülői ágyba pihengetni, mert, hogy azért még elég korán volt. Délelőtt alvással, játékkal, tévézéssel telt. Tizenegy óra körül elmentünk Mikiékkel a Margitszigetre az Öko játszótérre. A kicsi már a kocsiban elaludt, és mikor átcsempésztem a babakocsiba, akkor is azonnal visszacsukta a szemét, de aztán 5 perc után fent volt. A játszótér érdekesebbnek bizonyult. Egy darabig küzdöttünk, hogy igenis jó a pokrócon, de aztán inkább egy hintán kötöttünk ki. A többiek hatalmasat játszottak. Mikiék a rántott húsért, mi a Dédiért mentünk. Este hét után ünnepeltünk, mikor már Tamás is hazaért. Déditől kapott még egy ördöglakatot, Mikiéktől egy könyvet (már kiolvasta) tőlünk pedig egy Hero Faktory-t. Édes volt örült, és hát olyan nagyon nagyfiú már, pedig pár hete még ő is ilyen kicsi volt.

 

Amúgy a teljesen hivatalos születésnapi köszöntés holnap lesz, mert ugye most jöttek meg Anyuék a nyaralásból. Ma reggel elvitte az apukája, így gyorsan felszereltük a függönykarnist a kuckóhoz, holnap még megvarrom hozzá a függönyt. Az új bakugános ágyneműt, amit Dinóéktól kap még (az ágy rájuk eső részén, a könyvön és a kitudja még mi mindenen fölül), már kimostam, így holnap, ha megkapja, csak át kell húznom az ágyneműt. Citromtortát rendelt, ha ügyes vagyok, akkor még próbálok rávarázsolni valami bakugános díszt. :))))) Múlt vasárnap kint voltunk a Skanzenben a fiúkkal. Jó volt nagyon. Jöttek Gil-ék is, Áronnal együtt járnak fejlesztésre. Ákos aludt egy nagyot, Áron csömöszölt, gólyalábazott, kisautózott, rengeteget rohangált. 

Láttunk gólyalábas előadást, szüreti felvonulást. 7 év után most először nem dolgoztam a szüreten, és komolyan mondom, annyira élveztem én is a programokat. Ja és még reggel Ákosnak sikerült lefejelni a fiók szélét a buksijával. Én jobban megijedtem, mint ő. Ákos kb. 2 percig sírt, én még további ötöt a fürdőben. A szeme alatt, így nagy mázli, hogy nem a szemét verte ki. És persze tudom, hogy még lesz vagy ezer ilyen, de akkor is.

Kicsi hétfőn töltötte a 9 hónapot. Ennek örömére meglátogattuk a védőnénit.

Hivatalos paraméterek: 69,5 cm és 7940 gramm. Látszik is a pofiján is, de a legjobban a combjain, hogy szabályosan kikerekedett a kis pasas. Nagyokat alszik is, mert reggel ébred 6 és 7 között. Van, hogy még pillázik az apukája ölében, ha mondjuk én palacsintát sütők, majd kap cicit, amíg a fiúk még itthon vannak, addig mászkál a földszinten. Bemászik Áronhoz, megnézni mit pakol a táskájába, aztán mikor a nagyok elmennek, akkor szépen lefektettem aludni, és hangulattól függően alszik még tízig, de volt olyan is, hogy felébredt kilenckor, de nem tudtam azonnal felrohanni, ő meg nem tiltakozott, és mire egy jó tíz perc múlva felértem, már megint aludt. És aludt tízig, vagy akár tizenegyig is. 

 Ha ügyes vagyok, akkor délután is van egy nagyobb 1-1,5 órás alvás, és néha még becsúszik egy-egy esti 40-50 perces is. Ma mondjuk az esti is 1,5 órásra sikerült, de ma nagyon hülye idő van. Szóval a nagy délelőtti alvásnak hála, lemaradtunk a csütörtökre tervezett Kerekítőről, de az az igazság, hogy akkor jött be a rossz idő, és nem csak Kandúrka, hanem én is bealudtam. Délután amíg Áron edzett, én a zuhogó esőben sétáltattam a kicsit. Jól kialudta magát, így nyugodt szívvel hagytuk itt Szisziéknek mindkettőt, amíg elmentünk fejlesztéses szülőire.

Mikor hazaértünk, mindenki vacsizott, tiszta volt. Áron olvasott a kanapén Mikiéknél, Ákos békésen aludt Sziszin. Nem nagyon rázta meg, hogy felébresztettük. Áron hamar elaludt, Ákos még skype-t Nagyikával, közben felfedeztük, hogy amíg távol voltunk Kandúrka növesztett egy harmadik fogat magának. :))))

Tegnap megjöttek anyuék. Áron is aranyosan  örült nekik, Ákos viszont kimászott eléjük az ajtóhoz, és amikor apu felemelte, odahajtotta a buksiját a mellkasára. Annyira nagyon édes volt.