Szürke hétköznapok

Elkezdődött az év, és a nagyobbiknak a suli, így szépen lassan de bele kell szokjunk a szürke hétköznapokba. Bár ez most még igencsak nehezünkre esik. Ákos biológiai órája vagy nem működik, még vagy fordítva működik, vagy csak simán hülyének néz minket, mi pedig ezt hagyjuk neki. És sajnos, félek, hogy ez utóbbiról van szó. Addig mondogattuk, hogy majd onnantól számít minden amikor meg kellett volna születnie, hogy a gyerek ezt komolyan is vette. December 30-ától esténként jött a hasfájásos hiszti. Szekénykém, nem hogy sírt, hanem sikongatott, visított annyira fájt a pocakja. Sétáltunk vele, cseresznye mag párnát tettünk a pocakjára, meg ráfektettük. Szóval elvoltunk. Aztán 1-én már délután úgy fél hét fel kezdte, így akkor már azért a netre is ráugrottunk, hogy találjunk valamilyen gyógyszert rá. Mondjuk nem mindig jött be a kézbe vétel, de azért voltak olyan pillanatok, amikor ez a hasfájás, ripsz-ropsz elmúlt apa kezében.

Sajnos ebből van mostanában kevesebb. :-(
De a csúcs az tegnap éjszaka volt. Mondjuk mi is hibásak voltunk. 1. délután nem adtuk be a cseppet amit vettünk, mert elfelejtettük, 2. nem mértük meg a gyereket, így bizonytalanok voltunk, hogy mennyit evett 3. túl fáradtak voltunk és így következetlenek is.

Este 8-as szoptatás után közösen elaludtunk (Ákos és anya, Áron még 10 óra után se aludt), aztán úgy negyed 12 körül elkezdett nyafogni, kapott cumit, csend lett. Éjfélkor szopizott 90-t, majd aludt kb. 25 percet, és onnantól üvöltés. Magyaráztunk, simogattunk, nyugtatgattuk stb. Közben Tamásnak mondtam, hogy nem zenélgetünk, meg nem cumizunk, mert tudnia kell, hogy most éjszaka van, és aludni kell. És nem úgy tűnik, hogy most a pocakja fáj. Sokat nem értek a fentiek, jó ha 10 percekre elszunnyadt. Fájt a hasa. Tamás kihasználta az egyik 10 perces csendet és elaludt, Áront meg szintén nem nagyon zavarta a dolog, mert ő is békésen aludt a szobájában. Én közben egy adag elvett feladtam és jött a séta, zenélés, cumi, magyarázás, majd kettőkor mellre tettem, nyammogott, majd elaludt nagy nehezen. Négykor nem emlékszem, hogy az órára keltünk, vagy Kandúrka magától kelt, de nem én vittem méredzkedni, hanem Tamás így nem is ébredtem meg eléggé, így szépen bele aludtunk a szopizásba. Nem tudom mennyit evett (gondolom nem eleget), mert elkezdett kiabálni fél hétkor. Sikerült megnyugtatni. 8-kor evett megint, és után úgy döntöttem, mindenkire ráfér az alvás, így mikor Tamás megjött (elvitte Áront suliba) szépen visszafeküdtünk és aludtunk fél 12-ig, mind hárman. Megint szopi, majd én mentem Áronért, és egy kicsit együtt voltunk, beszélgettünk, fagyiztunk. Közben Kandúrka itthon egy órát üvöltött apjának. 4-kor újabb evés, majd irány Szentendre, nagy séta, beszélgetés, kávézás Áronnak, Kandúrkának és nekem, Tamás közben kiment a Skanzenbe és dolgozott. Fél hétre értünk haza, Ákos aludt az autós ülésben este nyolcig. Közben Áron leckét írt, vacsoráztunk stb. Fürdés alatt nem végi üvöltött. Most, hogy egy picit melegebb vízben fürdetjük, talán nem fázik annyira, de egyértelműen elmondhatjuk, hogy a fürdés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Nem úgy a másiknak, akit úgy kell kiparancsolni a csap alól. Kicsi evett egy nagyot, és azóta alszik. Kétszer nyekkent, de kapott cumit, és így remélem a szél elleni cseppekkel együtt már hatásos lesz a dolog. Nem szeretem, ha üvölt, főleg azt nem, ha fáj a hasa, mert annyira sajnálom, hogy nem tudok neki segíteni. Szóval remélem, ma jobb éjszakánk lesz. A nagy az még fél tízkor kukorékolt, hiába dugtuk ágyba nyolckor.Szerinte az alvás valami tökfölösleges dolog. Hogy miért nem tudja megetetni a testvérét? :-(