evés, alvás, fürdés, kakilás :-)

És még mindig fut, rohan az idő. Hétfőre virradó éjszaka volt némi nyüszi, majd szépen bealudtunk éjjel fél egykor evett, utána ágyban volt kb. 1/4 2-kor, majd pár cumi visszadugdosás, és aztán reggel 5-kor kinyomtam az órát, és Kandúrka ébresztet 1/2 6-kor :-( Borult az egész napunk, de ez van.
Hétfőn Tamás dolgozott, délután fejlesztésre vitte Áront. Volt egy spéci vizsgálat is, ami arról szólt, hogy kiderüljön mi a gond a matekkal. Lesz még két vizsgálat és egy szülői, de úgy tűnik, hogy van egy kis részképesség zavar, ami kifejezetten a rövid távú memóriáját érinti. Ez azért jó, mert nagyon jól lehet fejleszteni otthon is, napi 5-10 perces játékkal. Amíg a nagyok fejlődtek, addig mi a ragyogó napsütésben  sétáltunk egy nagyot (több mint 2,5 órát) közben bemenetünk a boltba is (már amelyikbe be lehet menni babakocsival ). Éjszaka viszonylagos nyugi volt :-).

Kedden délelőtt ügyintéztünk. Papírokat vittünk ki a múzeumba, de nem nagyon szóltunk senkinek, hogy ott vagyunk. Jobb volt így. Utána lementünk a Skanzen házba kávézni, és ott meg is etettem Kandúrkát, aki szépen kikakilt a pelusából, evés közben.

Rutinos vagyok így volt nálam teljes váltó ruha (ezer éve Áron is csinált egyszer ilyet, és akkor anyu kendőjében ücsörgött, az ölében bent az irodájukban, amíg én elrohantam valahova egy rugiért). Átöltözés majd vásárlás, és tűzés Áronért a suliba. Délután ötre mentünk a Madarászba "műszaki átvételre" Gyurihoz. Jó alaposan végig taperolta kézzel, aztán mindenhol megultrahangozta. De komolyan mindenhol, mert még a kutacsán keresztül is bekukucskált. Elsőre azt mondta, hogy elszámoltuk, és nem 37. hétre született, hanem időben, mert a súlya egy egészséges újszülötté. Nem akartam vitatkozni, hogy eléggé tudományosra sikerült a fogantatásnak a megfigyelési része, tehát tudom, hogy mikor volt peteérésem, de aztán magától mondta, hogy a kutacs állapota miatt viszont még is csak 37. héten született.  

Tehát uh-val minden rendben. Többi, amit megbeszéltünk:
- lábkörmét zsíros krémmel kell kenegetni, és megpróbálni lefelé tolni a húsit róla + 1× egy nap alkohollal is (olyan mintha be lenne nőve a kis körme), ha nem javul megmutatjuk sebésznek,
- megbeszéltük az oltásokat: mit igen és, mit nem kérünk,
- vércukor: ha ilyen szépen működik, akkor nem kell megszúrni, mert csak fáj neki, 
- szájpenész: nemhogy naponta, de ha lehet minden szopi után töröljem át a száját. Tök jó, hogy a zseni védőnőm egyetlen szóval se mondta.
- pofin a piros pattanásokat naponta 1× alkohollal áttörölni,
- fülét megmutatni (már meg van az időpontunk a Heim Pálba),
- fütyit ráncigálni.

Mikor a pocakját uh-t, akkor mondtam, hogy óvatosan mert mindenkit orvul leszokott pisilni. Mondta, hogy nem fog lepisilni senkit, mert majdnem üres a hólyagja. Ok. Vizsgálat jó 20-25 percig tartott, amit a kis hapsi egészen jól elviselt. Néha nyekergett, de ez is inkább csak olyan kis elégedetlen nyekergés volt. Majd a legvégén Kandúrka egyszer csak elunta, és szépen oda kakilt a vizsgáló asztalra. Illetve csak egy részére, a többi az alatta lévő textilpelusra ment. :-) :-) :-)
Jót nevettünk rajta, hiszen ezzel ő is elmondta a véleményét. 

Nagyon fájt a pocakja este, majdnem egy óra volt mire nagy-nehezen elaludt. Kicsit féltem az éjszakától, mert Tamás is eléggé fáradt volt, és nekem is nagyon fájt a fejem, pedig nem szokott. Végül úgy döntöttem, nem ébresztgetem (egyszer belefér, többször nem merem, mert ha túl sokáig nem eszik, elapad a tejem, ahogy Áronnál is anno) hagytam aludni, éjjel 1-kor jelentkezett, evett 40 percet, kaki, peluscsere, majd pár percre újra visszatettem a cicire, de ez már csel volt. Szívott kb. 3-t, majd büfiztetés, amibe szépen belealudt, és utána óvatosan leraktam. Cumi, simi minden nélkül aludt reggel 6-ig. (kb. ugye éjjel 2-től) JUHÉÉÉÉ
Szerdán esett a hó, de nem volt igazán szép idő, így végül nem is nagyon volt séta. Kiszaladtunk Szentendrére, aztán Áronért a suliba, és végül Ákos a kertben aludt a babakocsiba egy jó két órát. Nekem taknyom-nyálam egybe folyt (Áronnal pont ugyanígy a 6 hét környékén nyaltam be valamit), így nem bántam, hogy nem mentünk sétálni. Az éjszak sajnos nem annyira volt nyugis, mint az előző. Esti fektetés után is elég nehezen aludt el, és az éjféli után is alig sikerült lefektetni. Aztán meg aludni se nagyon akart.
Ma olyan mocsok egy idő volt, hogy még az orrunkat se nagyon dugtuk ki a házból. Szobában levegőzés volt a program, és alvás szinte egész nap. Próbálkozik már a mosolygással, és nagyon remélem, hogy én leszek az első, akire rámosolyog, mert az azért nem lenne fair, hogy körülötte ugrálok már lassan 6 hete (csak ma kétszer pisilt le), és ezek után más kapj az első mosolyt. 
Az evése változik, mert most már második napja 100-110 grammokat eszik csak. Ez ugye napi összesítésbe 600-660 grammot jelent. Remélem ez elég lesz neki, mert gondolom a tejmennyiség is, át fog erre állni. Nem úgy néz ki, mint aki éhen akar halni, de majd a heti mérickedésnél kiderül, hogy tényleg elég-e ez a mennyiség. 
Esti fektetés utáni folytatás: Szóval 1/2 8 után ébresztettük Kandúrkát, hogy tán fürdeni, enni kéne.

Nem volt lelkes a dologtól, mármint az ébresztéstől, aztán apa szépen neki készült a fürdéshez, amit a kis cuki fiacskája mivel jutalmazott????? Hát mivel mással, minthogy szépen belekakilt a fürdővízbe, rögtön amikor bele tette. Rohantam, pici lavór, fertőtlenítővel kiöblít, gyerek bele, lecsutakolás, majd, uzsgyi vissza a szobába. 
Cici és mennyit evett? 180 grammot.
Na ennyit a visszaeséséről. Most nyekereg, mert a cumi folyvást kiesik a szájából. :( :(  Na jó nem nyekereg, hanem üvölt. Közben a naggyal megy a csata, mert más a fogalmunk, hogy kinek mi a feladata, a kötelessége, egy együttélésnél a családban. Azért imádom, nagyon, főleg mikor ilyenek :-)