Rohan az idő ...

Rohannak, a napok, és én alig győzök futni utánuk. Nem rossz, hogy nem egy pici és egy kicsi gyerekkel vagyok, de azért néha az is nehéz, hogy a kicsi igényeit, és a nagy, teljesen jogos, kéréseit is szem előtt tartva, jól menjenek a dolgok. Az iskola folyik saját medrében, jön a félév vége, és ez természetesen Áront a legkevésbé sem érdekli. Mint ahogy a fejlesztés, a leckeírás és a szülői szigor is szinte teljesen hidegen hagyja. Néha kiakad ránk, megsértődik, de alapjába véve totál nem érdekli semmi. Cukin el van, és édesen jön - megy közöttünk, mit egy imádni való kis földönkívüli. 

Ákos baba szépen növöget, már csak 4 óránként eszik, mert akkor boldogan lecsúszik 100-120 gramm, nem kell annyira könyörögni se neki, mint mikor 3 óránként etettem. És kb. 45 perc alatt, végzünk is (hát nem egy kapkodó idegbeteg a kisebbik fiam). A nappalaink egészen kiszámíthatóak lettek, ami azért nem rossz, tekintve, hogy nem csak körülötte forog az életünk. Így azért lehet játszani a naggyal, sétálni, vásárolni, menni, filmet nézni, társasozni stb. Mondjuk a kicsit felöltöztetni egy külön tortúra, de ez van :-)

A héten azért voltak rossz éjszakáink is. Azt már tudjuk, hogy fáj a hasa szegénykémnek, így kapja az infacol-t (szerencsére csak az elején felejtettük el beadni neki :-(), illetve van már cumija is, ami remek, mert nagyon tudja, hogyan kell kiköpni, így lehet hozzá 5 percenként berohangálni, hogy visszategyük a szájába. Viccet félre nem rossz, és mivel elég biztonsággal találja meg az ujját, remélem megszokja, mert nem akarok fogszabályzóra költeni. Sajnos, mint a legtöbb baba ő se nagyon van tisztában a napszakokkal, és mikor nappal zaj és zsezsgés van körülötte simán elalszik, addig éjszak sokszor kemény meló, hogy elaltassam. Ez mondjuk azért jó, mert már komolyan gondolkodom egy betonkeverő kikölcsönzésén, amivel a helyi vállalkozókat megsegítem, és tudom a zajt is produkálni. Ez most így vicces, de pénteken hajnalban, mikor üvöltött éjjel fél egytől négyig, és sehogyan se lehetett megnyugtatni, akkor azért nem voltak ilyen vicces gondolataim. Főleg, hogy kézben is folyamatosan sírt. Aztán négykor szopi, és után úgy tettem, le, hogy ha most már nem viselkedik rendesen, akkor bizony hétfőn keresek neki egy bentlakásos bölcsődét. Elaludt, de csak 2 órára. Jó nagy szél volt, biztosan az nem tetszett neki. Anno Áron is nagyon megérezte ezeket, de szél ide vagy oda, bizony, mikor ezt újra kezdte szombaton hajnalban, nagyon neki keseredem. Ennek ellenére szombaton nyolckor evett, közben a fiúk már készülődtek, mert Kandúrka reggelije után rögtön indultunk Szentendrére. Befutottunk a könyvtárba könyvekért, aztán a Skanzen házban kávé, reggeli és irány a januári napsütés. 

 

Tamás és Áron koriztak, én egy darabig néztem őket, és próbáltam fényképeket készíteni, de túl sokan voltak, meg ácsorogni azért hideg is volt, így szépen elmentünk sétálni a kicsivel. 

A fiúk ¾ órát koriztak, és fülig érő szájjal jöttek velem szemben a sétáló utcában. Áron nagyon élvezte. Tamás kevésbé a bérelt, életlen korcsolyában, de majd ha elhozz a sajátját :-)

 

Délután anya és Ákos baba közösen aludtak. Nekem volt mit bepótolni, így a szülői ágyban szépen bealudtunk uzsonna után, és aludtunk is egészen a fürdetésig. Közben valami vad paparazzi beszabadult a szobába és orvul lefényképezett minket. 

A mai éjszakánk viszonylag nyugalomban telt. Az éjféli vacsora után háromnegyed óra alatt sikerült elaltatni (fél kettőre már mindenki az ágyában volt), de annyira, hogy magam is elaludtam, és Tamás esküszik, hogy nem ő nyomta ki az ébresztőt, hajnali négykor. Hajlamos vagyok neki bármit elhinni, de mikor arról is meg akart győzni fél hatkor, hogy szoptattam reggel négykor, akkor rájöttem, hogy ő is pont olyan komás, mint én vagyok, és nagyjából fogalmam sincs mi történt az éjszaka :-) Én már tudom. Elaludtunk. Én kinyomtam a telefont álmomba, és Ákos se érezte úgy, hogy nagyon kajás, ezért csak fél hatkor ébredt föl. Délelőtt alvással telt, meg tévézéssel, számítógépezéssel, 

ebéd után viszont nagy séta volt. Dinóék is jöttek Bóbitával. Kandúrka persze aludt, de Áron föl – alá rohangászott folyamatosan. 

 

 Az elején még Bóbita is, de a végére ő bizony határozottan elfáradt. Ez a kép még az elején készült :-)

 

Vetetett velem a boltban elemet (Áron), amivel elektromágnest gyártott. Ezért persze Tamásnak felkellett túrni a fél kamrát, de végül is megcsinálta. Mármint Áron a mágnest, nem Tamás a kamra feltúrást. Én közben mostam, mint egy rendes mosómedve, Ákos pedig aludt a játszószőnyegen. 

Igazából folyton alszik. Szerdán megyünk doki nénihez, akkor majd jól rákérdezek, hogy mennyit is kell, hogy aludjon egy ekkora baba, mert ő szinte folyton alszik. Összességében jó ha egy - másfél órát ébren van naponta. Lehet, hogy ez elég is egy akkora babának? Nem tudom. Mondjuk a macskák, sokat alszanak. Viszont már figyel a hangunkra :-)