szél, alvás, betegség

Pénteken apa reggel elment a múzeumba, aztán rohant haza, hogy eltudjunk menni vásárolni, mert szombaton vendégek jöttek. Kandúrka végig aludta az egész vásárlást, és nem nagyon izgatta, hogy a szülei mit csinálnak. :-)

Áront begyűjtöttük a suliban, majd irány haza, hogy éhen ne haljon a legkisebb se. Délután még pici főzés, aztán én elmentem nődokihoz, a fiúk egyedül maradtak otthon. Jelentem mindenki túl élte, pedig még könyvesboltozni és Röltexezni is elmentünk Dinóval :-).

Áron megkapta a bizonyítványát pénteken és igazán nagyon büszkék, vagyunk rá. Sokat javított mindenből, és 5-t kapott szorgalomból, amiért külön dagad a mellem. A környezet és a matek lett négyes (gondolom az év eleji 3-as és 4-es dolgozatok miatt), minden más ötös. Ilyen ügyes nagy fiam van :-)))))

Szombaton Áront úgy 1/2 11 körül elvitte az apja. Mi takarítottunk és készülődtünk, mert 5 órára vártuk Tamás barátait, így Dinóék elrabolták Ákost, és elvitték sétálni a ragyogó napsütésben. 

Utána kint aludt a babakocsiban, a kertben. Déli szopi után úgy döntöttem, hogy ezt a tevékenységét nyugodtan folytathatja tovább a kertben, így büfi és peluscsere után, egy picit tologattam kint. El is aludt 10 perc alatt, és kint aludt a jó levegőn majdnem 3 órát. Ha csak egy picit is süt a nap, már rohannunk vele ki, vagy legalábbis kint altatjuk a kertben, mert nem tudom, meddig lesz olyan az idő, hogy kilehet menni. A vendégség nagyon jól sikerült, finomak voltak a kaják, és mindenkinek nagyon tetszett Kandúrka. Aki persze remekül is viselkedett. Békésen elnézelődött mindenki kezében, és egyáltalán nem zavartatta magát. 

A napirendünket se borítottuk fel, mert elnézést kértünk és elmentünk rendes időben fürdetni és szopizni. :-) Az éjszaka pedig???? Kis angyalkám vagy olvasta a Spock-ot, és tudja, hogy ő már 6 hetes, vagy csak jó fej akart lenni (remélem nem csak egyszer), de a lényeg: éjfél után ébresztettem, szopizott és egyetlen hang nélkül elaludt. Nem bírta ki 5-ig, mert csak 100-t evett, de evés után megint elaludt egy hang nélkül a cumival, majd 1/2 8-kor keltett, mert 4-kor csak 90-t evett, így éhes volt. Aztán nézelődés, majd szundi. Nagyon tetszenek neki a fények a falon, ahogy besüt a nap, és a délutáni szopi után pénteken is, szombaton is egészen sokat fent volt már. Növekszik a kisember. Szombaton este (amikor már 6 hetes elmúlt) megmértük fürdés előtt és 4020 gramm már ruha nélkül.

A vasárnap édes semmit tevéssel telt nekem. Tamás dolgozott, a számítógépén, egész nap, én mostam, pakolásztam, Kandúrka aludt.

 Sétálni nem lehetett menni, mert ugyan hét ágra sütött a nap, de orkán erejű szél fújt egész álló nap. :-(  Áron 6 óra után jött meg az apukájától és elég rondán köhögött. Éjszaka is folytatta, jól meg is izzadt tőle. Reggelre se lett jobban, így nem engedtem suliba. Ákos megint nagyon szépen aludt, alvás, cici, büfi és peluscsere, ez összesen kb. egy órás tortúra, majd alvás. 1-2 nyekkenés, pár cumi visszadugdosás, de amúgy csönd van :-). Szóval hétfőn reggel gyors szopi, majd rohanás Áronnal a gyerekorvoshoz. Kaptunk cseppet, hogy a száraz, letapadt köhögést felszakítsa, és végre megkönnyebbüljön szegénykém. Orvos után futás a henteshez, hogy legyen otthon, gyógyító húsleves. Aztán tűzés haza. (Nem vagyok túl rutinos ebben, mert Áron már harmadikos, de még sose hiányzott, így azt se tudtam, hogy kell majd pótolni, amivel lemaradunk stb. Végül az egyik osztálytársa anyukájától, tudom, majd meg mi a lecke, és úgy próbáljuk majd behozni a lemaradást.) 10-re fodrászhoz mentem, így Áront és Ákost is rábíztam Dinóra, aki már addig is vigyázott Hannára, de jól bírta. Fodrásztól még futás a patikába, a tisztítóba és a postára, mert végre feladtam a MÁK-nak a papírokat. Nem tudom, mit csinálnék kocsi nélkül. Bele se akarok gondolni.

Délután főzés, mosás, Áron dédelgetés, Ákos etetés stb. Estére kész voltam. Ja valahol délután még sikerült lecsípnem a fiúkra fordított időből 18,5 percet magamra is és tornáztam egyet. Jaj. Nagyon jól esett. Pedig Kandúrkának nem volt jó napja, mert még mindig nagyon fújt a szél, és pont, ugyanúgy ahogy Áron is,  ő is utálja ezt. Tudom, hogy sok babának segít ilyenkor a pocak simi, csak éppen az én kisebbik fiam utál háton lenni, meg azt is, ha macerálják, így mikor ezzel próbálkoztam, nemcsak sikított, hanem hisztizett is. Élmény volt. Abbahagytam inkább. Elég, ha minden peluscserénél üvölt.

Hétfőről keddre megint nyugis éjszakánk volt. Fél egykor én ébresztettem, úgy fél kettőre volt ágyban, majd alvás reggel fél 6-ig, úgyhogy kétszer mentem cumit visszadugni. Fél hatkor evés és újabb alvás. Apa ment érte fél kilenc után, és kit talált az ágyban? Egy ébren nézelődő Kandúrkát. Délelőtt sétáltunk egyet a gáton, majd aludt kint a kertben. Az ebéd szopi után, nyekergett, lábat húzogatott rendesen. Fájt a pocakja, de sikerült megnyugtatni úgy 25 perc alatt és után aludt is egy nagyot. Amúgy a nagykönyv szerint működik. Úgy este 6-kor kezd nyűgösködni, és az esti szopiig csinálja általában csak. Remélem ez így is marad, mert akkor jobban leszünk egymással. 

Most békésen alszik és nyekereg felváltva a nagyszoba közepén a délutáni szopi után :-). Apával fotóztuk egy picikét, hogy sok szép kép legyen róla, és remélem, hogy este is nyugodtan fog aludni, mert sokkal kerekebb a világ, ha ő is, én is valamennyit pihentünk. Áronnak felszakadt a köhögése, ami jó, de nagyon csúnyán ugat szegény. Éjjel volt egy pici láza, de amúgy jól van, szépen eszik és jó kedvű. 

evés, alvás, fürdés, kakilás :-)

És még mindig fut, rohan az idő. Hétfőre virradó éjszaka volt némi nyüszi, majd szépen bealudtunk éjjel fél egykor evett, utána ágyban volt kb. 1/4 2-kor, majd pár cumi visszadugdosás, és aztán reggel 5-kor kinyomtam az órát, és Kandúrka ébresztet 1/2 6-kor :-( Borult az egész napunk, de ez van.
Hétfőn Tamás dolgozott, délután fejlesztésre vitte Áront. Volt egy spéci vizsgálat is, ami arról szólt, hogy kiderüljön mi a gond a matekkal. Lesz még két vizsgálat és egy szülői, de úgy tűnik, hogy van egy kis részképesség zavar, ami kifejezetten a rövid távú memóriáját érinti. Ez azért jó, mert nagyon jól lehet fejleszteni otthon is, napi 5-10 perces játékkal. Amíg a nagyok fejlődtek, addig mi a ragyogó napsütésben  sétáltunk egy nagyot (több mint 2,5 órát) közben bemenetünk a boltba is (már amelyikbe be lehet menni babakocsival ). Éjszaka viszonylagos nyugi volt :-).

Kedden délelőtt ügyintéztünk. Papírokat vittünk ki a múzeumba, de nem nagyon szóltunk senkinek, hogy ott vagyunk. Jobb volt így. Utána lementünk a Skanzen házba kávézni, és ott meg is etettem Kandúrkát, aki szépen kikakilt a pelusából, evés közben.

Rutinos vagyok így volt nálam teljes váltó ruha (ezer éve Áron is csinált egyszer ilyet, és akkor anyu kendőjében ücsörgött, az ölében bent az irodájukban, amíg én elrohantam valahova egy rugiért). Átöltözés majd vásárlás, és tűzés Áronért a suliba. Délután ötre mentünk a Madarászba "műszaki átvételre" Gyurihoz. Jó alaposan végig taperolta kézzel, aztán mindenhol megultrahangozta. De komolyan mindenhol, mert még a kutacsán keresztül is bekukucskált. Elsőre azt mondta, hogy elszámoltuk, és nem 37. hétre született, hanem időben, mert a súlya egy egészséges újszülötté. Nem akartam vitatkozni, hogy eléggé tudományosra sikerült a fogantatásnak a megfigyelési része, tehát tudom, hogy mikor volt peteérésem, de aztán magától mondta, hogy a kutacs állapota miatt viszont még is csak 37. héten született.  

Tehát uh-val minden rendben. Többi, amit megbeszéltünk:
- lábkörmét zsíros krémmel kell kenegetni, és megpróbálni lefelé tolni a húsit róla + 1× egy nap alkohollal is (olyan mintha be lenne nőve a kis körme), ha nem javul megmutatjuk sebésznek,
- megbeszéltük az oltásokat: mit igen és, mit nem kérünk,
- vércukor: ha ilyen szépen működik, akkor nem kell megszúrni, mert csak fáj neki, 
- szájpenész: nemhogy naponta, de ha lehet minden szopi után töröljem át a száját. Tök jó, hogy a zseni védőnőm egyetlen szóval se mondta.
- pofin a piros pattanásokat naponta 1× alkohollal áttörölni,
- fülét megmutatni (már meg van az időpontunk a Heim Pálba),
- fütyit ráncigálni.

Mikor a pocakját uh-t, akkor mondtam, hogy óvatosan mert mindenkit orvul leszokott pisilni. Mondta, hogy nem fog lepisilni senkit, mert majdnem üres a hólyagja. Ok. Vizsgálat jó 20-25 percig tartott, amit a kis hapsi egészen jól elviselt. Néha nyekergett, de ez is inkább csak olyan kis elégedetlen nyekergés volt. Majd a legvégén Kandúrka egyszer csak elunta, és szépen oda kakilt a vizsgáló asztalra. Illetve csak egy részére, a többi az alatta lévő textilpelusra ment. :-) :-) :-)
Jót nevettünk rajta, hiszen ezzel ő is elmondta a véleményét. 

Nagyon fájt a pocakja este, majdnem egy óra volt mire nagy-nehezen elaludt. Kicsit féltem az éjszakától, mert Tamás is eléggé fáradt volt, és nekem is nagyon fájt a fejem, pedig nem szokott. Végül úgy döntöttem, nem ébresztgetem (egyszer belefér, többször nem merem, mert ha túl sokáig nem eszik, elapad a tejem, ahogy Áronnál is anno) hagytam aludni, éjjel 1-kor jelentkezett, evett 40 percet, kaki, peluscsere, majd pár percre újra visszatettem a cicire, de ez már csel volt. Szívott kb. 3-t, majd büfiztetés, amibe szépen belealudt, és utána óvatosan leraktam. Cumi, simi minden nélkül aludt reggel 6-ig. (kb. ugye éjjel 2-től) JUHÉÉÉÉ
Szerdán esett a hó, de nem volt igazán szép idő, így végül nem is nagyon volt séta. Kiszaladtunk Szentendrére, aztán Áronért a suliba, és végül Ákos a kertben aludt a babakocsiba egy jó két órát. Nekem taknyom-nyálam egybe folyt (Áronnal pont ugyanígy a 6 hét környékén nyaltam be valamit), így nem bántam, hogy nem mentünk sétálni. Az éjszak sajnos nem annyira volt nyugis, mint az előző. Esti fektetés után is elég nehezen aludt el, és az éjféli után is alig sikerült lefektetni. Aztán meg aludni se nagyon akart.
Ma olyan mocsok egy idő volt, hogy még az orrunkat se nagyon dugtuk ki a házból. Szobában levegőzés volt a program, és alvás szinte egész nap. Próbálkozik már a mosolygással, és nagyon remélem, hogy én leszek az első, akire rámosolyog, mert az azért nem lenne fair, hogy körülötte ugrálok már lassan 6 hete (csak ma kétszer pisilt le), és ezek után más kapj az első mosolyt. 
Az evése változik, mert most már második napja 100-110 grammokat eszik csak. Ez ugye napi összesítésbe 600-660 grammot jelent. Remélem ez elég lesz neki, mert gondolom a tejmennyiség is, át fog erre állni. Nem úgy néz ki, mint aki éhen akar halni, de majd a heti mérickedésnél kiderül, hogy tényleg elég-e ez a mennyiség. 
Esti fektetés utáni folytatás: Szóval 1/2 8 után ébresztettük Kandúrkát, hogy tán fürdeni, enni kéne.

Nem volt lelkes a dologtól, mármint az ébresztéstől, aztán apa szépen neki készült a fürdéshez, amit a kis cuki fiacskája mivel jutalmazott????? Hát mivel mással, minthogy szépen belekakilt a fürdővízbe, rögtön amikor bele tette. Rohantam, pici lavór, fertőtlenítővel kiöblít, gyerek bele, lecsutakolás, majd, uzsgyi vissza a szobába. 
Cici és mennyit evett? 180 grammot.
Na ennyit a visszaeséséről. Most nyekereg, mert a cumi folyvást kiesik a szájából. :( :(  Na jó nem nyekereg, hanem üvölt. Közben a naggyal megy a csata, mert más a fogalmunk, hogy kinek mi a feladata, a kötelessége, egy együttélésnél a családban. Azért imádom, nagyon, főleg mikor ilyenek :-)

Szél, üvöltés, ébrenlétek :-)

A következő éjszaka viszonylagos nyugalomban telt. Az éjféli szopi után kellett 4-5 alkalommal visszatenni a cumit, de ezt követően csend volt a kicsi szobájában is. Csütörtökön valami csodálatos idő volt, legalább 8 fok és ragyogó napsütés, így majdnem 2 órát sétáltunk délután Szilvivel (Demeter), majd miután haza értünk, Kandúrka még folytatta az alvást a kertben, a babakocsiban, majdnem negyed ötig. Akkor is én ébresztettem fel, hogy talán már enni kéne, vagy mi. :-) Evés után leterítettem a nagyszobába Dinóéknál, két pokrócot a földre és arra tettem Ákost. Áron azonnal oda költözött mellé és elkezdett neki bohóckodni. Ákos hatalmas szemekkel figyelte mit csinál a bátyja. Sajnos a karantén továbbra is él, mert most Hanna pöttyös, de legalább Balázst már egészségesnek nyilvánította a doktor néni, így ő tud hozzánk jönni játszani. Csütörtök éjszaka rosszul indult, de aztán belejöttünk a dologba. 11 és 12 óra között hisztizett, de nagyon durva kiabálással. Addig fajult a dolog, hogy felvettem, és rászóltam, hogy ezt azonnal hagyja abba. Nem voltam túl hatékony, de szerencsére hamar eljött a szoptatási idő, így neki se kellett túl sokat hisztiznie, és nekünk se kellett az össze elvünket nagyon hamar feladni.  Szépen evett, és a fektetés után 2-3 alkalommal kellett a cumit visszatenni, és már aludt is, mint egy kis angyal reggel fél ötig. Akkor újabb evés, majd egyetlen szó nélkül aludt tovább, ügyesen.
Reggeli szopi után szószerit rajtam lustálkodott, majd pedig az ágyunkban, amíg mi kitakarítottuk a szobáját. Sajnos ez előző napi szép időnek se, híre se hamva, így a szobában állig betakarva, sapkában aludt a nyitott ablaknál.

Legalább valamennyi friss levegő érte. Fél egykor nekem kellett ébresztetnem a kis hétalvót, annyira élvezte a szobai levegőzést. :-) Utána nézelődött, már a büfizés közben is, és aztán az ágyában is. Egy idő után elunta, akkor kapott cumit, és amikor azt is elunta, akkor lehoztuk a játszószőnyegre (addigra már lent is végeztünk a takarítással). Egy darabig ott is nézelődött, majd szépen békésen elaludt. A szopival együtt összesen fent volt picit több mint 2 órát. Pont befejeztük az uzsonnát, amikor megérkeztek Csabiék. Eszter baba gyönyörű, és nagyon barátságos. Azt nem mondom, hogy Ákost nagyon érdekelte, de Eszter nagyon helyesen simogatta, a maga 5 hónapos módján. Áron és Balázs is nagyon oda voltak Eszter babáért.

Este meleg váltás volt. Csabiék pont el, mikor megjöttek Nagyikáék. Jó sokan lettünk hirtelen, de ez Kandúrkát továbbra se zavarta. Péntek este Nagyikája fürdette, amit a hülye anyja elfejtett dokumentálni, így erről nincsen képünk sajnos. A gyermek akkor is üvöltött, így egyre többet mondogatjuk egymásnak Tamással, hogy idővel majd megszereti. Remélem így is lesz, mert pár hónap múlva én már mennék vele babaúszásra. De így? Hát így nem sok reményünk van erre. Ettől függetlenül Nagyika vállán  nagyon jól rá lehet készülni a vacsorára :-). 

Az éjszak nyugalomban telt, de ebben azért volt némi csalás, mert Nagyika Marcival itt aludt a nappaliban, így a nyugodtabb éjszak biztosítása okán, magunk közé vettük. Neki biztos jó volt, de én ezt továbbra se szeretem, mert félek, hogy ráfekszünk, és ezért én nagyon rosszul aludtam. Az idő szombaton is nagyon szeles volt, így a reggeli szopi és nagyika kezében rosszalkodás után, Ákos ismét a szobában levegőzött, hasonlóan az előző napihoz.

Sajnos kora délután Nagyikáéknak menni kellett, így az igazi délutáni ébrenlétes részből kimaradtak. :-( sebaj, reményeink szerint pár hét múlva megyünk hozzájuk, és akkor ott meglehet tekinteni ezt is. Délután újabb nézelődés a játszószőnyegen, majd durmolás anyával közösen a nappaliban a kanapén. Esti szopi után pici próbálkozás volt, aztán békés alvás. Fél egykor ébresztettem, hogy tán enni kéne vagy mi. Na után nem volt alvás. Még csak hiszti se, hanem csak olyan kismacskás nyekergés volt, cumi ki-be játék, és ez el is tartott fél négyig. Akkor anya már elunta és adott enni a gyermeknek. Szopi utánra meg már Kandúrka is olyan fáradt volt, hogy egy szó nélkül elaludt. Reggel vidáman ébredt és megevett 150 grammot. :-), majd pici nézelődés, és utána alvás a nagyágy közepén. A szél még mindig orkánszerűen fúj, így csak Áron és Balázs ment sétálni Dinóékkal a gátra. Pedig jó lett volna a levegőre kimenni nekünk is egy kicsit. De legalább a nagyok mozogtak egyet a levegőn. Áron amúgy szuper ügyes nagyfiú. Tudjuk már, hogy 5 lett a félévi témazárója olvasásból, matekból, és én beszéltem Ibolya nénivel, így azt is tudom, hogy tesi órán is szépen teljesít, így újabb megerősítést kaptunk, hogy jó választás volt a gyógyszer az orvosok részéről. Kandúrka a szél miatt a levegőzést a szobában tudta le újfent, és egy órakor én ébresztettem, hogy tán itt az ideje, hogy egyen is. Evett. 160 grammot. Szerencsére már a múlté az a kismanó, akinek úgy kellett könyörögni, hogy megegyen 30-40 grammot. Most már csúszik az anyatej, nagyon ügyesen. A pocakfájás is meg van sajnos, de egyelőre kezelhető kereteken belül. Délután alvás a házak tetszőleges pontjain (Dinóék nagyszobája, mi nagy szobánkban a mózesban, játszószőnyegen, anya kezében, anya mellén stb.). Uzsonna után köré gyűltünk Tamással és Áronnal, és szórakoztattuk, illetve néztük, hogy Áron, hogy bohóckodik neki, és, hogy ez Ákosnak láthatóan nagyon tetszik.

Közben megérkezett Dédi is és ő is csatlakozott a csodálókhoz. Fürdésnél a program a szokásos volt, jó kis üvöltés, majd nagy kajálás (130 gramm) jó kis büfizés apa vállán, majd biztos, ami biztos még lepisilte anyát, aztán irány az ágy. Nekünk meg a lépcsőzés, mert azért felmásztunk a következő másfél órában párszor a fenti gyerekszobához cumi ügyben. Most már talán csend van, bár megesküdni nem mernék rá. Nincs is, mert újfent üvölt, de most hagyjuk egy picit, hadd erősödjön a kis tüdeje. Valamiért még mindig éjszaka akar szocializálni, társassági életet élni. És nem érti persze, hogy mi ettől miért is nem vagyunk olyan lelkesek. Majd ha nagyobb lesz, elmondom neki, hogy ez azért van, mert a fölnőttek furcsák. :-)

Búcsúzóul egy kép az angyalian alvó kisfiúnkról, aki mint egy kis vadmacska úgy üvölt fönt jelenleg az ágyában. Sokáig már nem kell neki, mert jön az éjféli vacsi:-(. A másik képen a szintén angyal arcú bátyuska :-)

Jobb éjt Mindenkinek :-)

nem alvások + első hónap

Drága édes kisebbik gyermekem, úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy ellenőrizze, meddig is tart a szülei tűrőképessége. Ennek elsődleges próba napja vasárnapról hétfőre virradó éjszak volt. :-(

Éjféli szopi után 3/4 1-kor leraktam és egyetlen hang nélkül elaludt. Én el se mertem hinni először, így ijedtemben még vagy egy órát olvasgattam dr. Spock-t, már nem is emlékszem, hogy milyen témában. Kandúrka aludt 1/2 4-ig, akkor sikítva ébredt, szépen szopizott, majd egy óra könyörgés következett, hogy aludjon. Séta, cumi be, cumi kilök, cumi vissza, ágyba betesz, anya ágyba beteszi magát. Még nem ért a fejem a párnára, már hallottam az üvöltést a gyerekszobából. Ez 12× játszottuk el. (ez nem vicc, számoltam) Itt feladtam, be kettőnk közé a szülői ágyba, erre ott ugyanezt folytatta. Annyival volt könnyebb, hogy nem kellett az ágyból kimásznom, de ugyanúgy nem aludtam semmit. Persze reggel kómás voltam, nyűgös, így ahelyett, hogy aludtam volna tovább neki álltam tornázni. (most legalább nem csak fáradt vagyok, hanem izomlázam is van). Napközben aludt, mint egy kis angyal, ahogy szokott.

Reményekkel telve vártam az estét.
Gondoltam itt az ideje, hogy tudományos alapokra helyezzem a gyereknevelést. A hozzá nem értők kedvéért. Ez az a rész, amikor az újdonsült szülők egyeztetik stratégiai elképzeléseiket a gyermek nevelésével kapcsolatban, lefektetik a megingathatatlan alapelképezéseket, hogy mit hogyan fognak csinálni. Kőbe talán nem vésik, de nagyon ragaszkodnak hozzá. Jó esetben hetekig, de van hogy csak órákig. :-) Tehát megbeszéltük Tamással, hogy elkezdjük a meggyőzéses módszert. Este a 8-as szopi után már nem vettük ki az ágyából mikor elégedetlenkedett. Megsimogattuk, beszéltünk hozzá, hogy este van, aludni kell stb. Cumi nélkül elaludt, úgy az 5. simire, kb. 25 perc alatt. Na de éjjel. Fél éjfélkor szopi, majd altatás úgy 45 perc, aludt éjjel kettőig (ez kb. 1 óra volt), onnantól nem. És én bedurciztam, és hagytam. Tamás is ellen állt Kandúrkának is, és első alkalommal az alvásnak is. Tehát jelentem alássan a fiunk egy jellem és van benne kitartás. 2 órán keresztül üvöltött. Most még gondolkozom, hogy esetleg felteszem a vaterára, valami ilyesmi szöveggel: "Éjszakára eladó egy tündéri, ám annál hangosabb, hajas baba." Na mit szóltok? A hajnali 2 óra üvöltés után evett négy órakor, majd egy szó nélkül elaludt, a saját ágyában. 8-kor evett és utána a mi ágyunkban aludt délig. Sőt majdnem fél egy volt mire ébredt. Szép kis alak, délben még pizsamában nyomult. Délután aztán pihentünk egyet a szülői ágyban. Együtt. :-)Tamás este sörözni ment a fiúkkal, így hármasban maradtam a kisfiúkkal. Áron édesen olvasott föl Ákosnak az újságjából, közben a kicsi lelkesen nézelődött a játszószőnyegen.

 

Átjöttek este anyuék, és sajnos anyu nem lelkesített fel, mikor azt mondta az első 6-7 hétben ez az éjszaki ramazuri normális dolog. Sajnos a gond azzal lesz, hogy Kandúrka év elejétől fogja magának a 6-7 hetet számolni, és nem a születési dátumától. :-(  

Petya papa segített az esti fürdetésben, aztán szoptatás, közben esti mese Áronnak, aztán alvás. Kandúrkának elmagyaráztam, hogy még is mit várnék el tőle, és hát... vagy zseni a kisebbik fiam, vagy csoda történt (félek, hogy az utóbbi, ami egyszeri volt) szóval aludt. Este letettem úgy háromnegyed kilenckor, egy szó nélkül elaludt. A nagyobbik az dumált, mert a nappaliban vasaltam, de azért előbb-útóbb ő is feladta. A kicsit éjfélkor én ébresztettem fel, hogy enni kell. 40 perc alatt megvoltunk, utána megint szó nélkül elaludt. Majd négykor együtt keltünk, szopizott és irány vissza az ágyába. Egyszer nyekergett, mert kiesett a cumija, de aztán alvás volt reggelig. Reggel úgy keltem 7-kor, hogy nem kellett gondolkodnom, végre, ki vagyok. Nyolckor evés, majd készülődés, mert mentünk a doktor nénihez státusz vizsgálatra. 

Pont pelenkáztam Ákost indulás előtt, amikor egy irtózatos robbanást hallottam a földszintről. Kiabáltam le Tamásnak, hogy jól van-e, egy szót nem szólt (mint kiderült később, kereste, honnan jött a zaj), rá pár percre mondtad, hogy jól van. Addigra, én már idegrohamot kaptam, hogy kitörte a nyakát, de közben már jöttem lefelé a lépcsőn. A fali szekrényünkben, amiben az összes poharat, tányért stb, tartjuk, szóval tálalószekrény, a biztonsági üveg felrobbant. A harmadik polc rászakadt a másodikra, még jó hogy van ajtaja, így nem lett minden tiszta üvegszilánk. Így is volt mindenhol az étkező részben, de a nagy része azért a szekrényben landolt. Persze törtek a kedvenc bögréink, nem nézve, hogy kézi, iparművész, vagy starbucks Már kb. egy éve terveztünk alá is venni egy tálalót, de eddig mindig volt jobb helye a pénznek. Most is lenne, de elérkezettnek, láttuk az időt. Így orvos után irány az Ikea, vettünk üveg polcot a fenti szekrénybe (az eladó szerint ilyen nem történhet, és menjünk vissza a blokkal, de 2,500 Ft a két polc, az Ikea messze, a benzin 450 Ft. Így nem megyünk vissza), és vettünk egy tálalót a fali szekrény alá. Ikea-ban szopizott ügyesen, de úgy üvöltött a zene a baba-mama szobában, hogy majdnem hülyét kaptam. A gyereket nem zavarta, szerencsére. Délután a fiúk elmentek fejlesztésre, Kandúrka aludt, közben ment a  mosógép, főtt a húsleves. Tökéletes idilli hangulat lett volna, ha ... én ülők és teázom, vagy kávézom. De nem, én, egyenként mostam el a bögréket, poharakat, és tányérokat, mert minden tiszta üvegszilánk volt. Este összerakta Tamás az új szekrényt, én közben kitakarítottam a fekete, régi komódot is, mert abból is átkerültek cuccok az újba, és ha már rámolok, akkor ott is legyen ugye rend. Persze a tálaló nem lett kész, mert két pici alkatrésszel kevesebbet vettünk. De holnap pótolva lesz állítólag. Közben a nem szeretem bögréket szanáltam, így a következő hónapokban nyugodtabb szível, szerzek be megint bögréket. Még mindig az jár az eszembe, hogy ha nyitva van az ajtaja (Tamás mindig úgy hagyja) akkor az egész földszint tiszta szilánk lett volna, meg, hogy milyen jó, hogy nem ült ott valaki, vagy nem akkor történt, amikor Áron nyúlt bele valamiért.

Ilyenek egy egy hónapos kis pasi, unalmas minden napjai :-))))

  Búcsúzóul egy angyali éber és egy angyali alvó baba kép :-))))

Rohan az idő ...

Rohannak, a napok, és én alig győzök futni utánuk. Nem rossz, hogy nem egy pici és egy kicsi gyerekkel vagyok, de azért néha az is nehéz, hogy a kicsi igényeit, és a nagy, teljesen jogos, kéréseit is szem előtt tartva, jól menjenek a dolgok. Az iskola folyik saját medrében, jön a félév vége, és ez természetesen Áront a legkevésbé sem érdekli. Mint ahogy a fejlesztés, a leckeírás és a szülői szigor is szinte teljesen hidegen hagyja. Néha kiakad ránk, megsértődik, de alapjába véve totál nem érdekli semmi. Cukin el van, és édesen jön - megy közöttünk, mit egy imádni való kis földönkívüli. 

Ákos baba szépen növöget, már csak 4 óránként eszik, mert akkor boldogan lecsúszik 100-120 gramm, nem kell annyira könyörögni se neki, mint mikor 3 óránként etettem. És kb. 45 perc alatt, végzünk is (hát nem egy kapkodó idegbeteg a kisebbik fiam). A nappalaink egészen kiszámíthatóak lettek, ami azért nem rossz, tekintve, hogy nem csak körülötte forog az életünk. Így azért lehet játszani a naggyal, sétálni, vásárolni, menni, filmet nézni, társasozni stb. Mondjuk a kicsit felöltöztetni egy külön tortúra, de ez van :-)

A héten azért voltak rossz éjszakáink is. Azt már tudjuk, hogy fáj a hasa szegénykémnek, így kapja az infacol-t (szerencsére csak az elején felejtettük el beadni neki :-(), illetve van már cumija is, ami remek, mert nagyon tudja, hogyan kell kiköpni, így lehet hozzá 5 percenként berohangálni, hogy visszategyük a szájába. Viccet félre nem rossz, és mivel elég biztonsággal találja meg az ujját, remélem megszokja, mert nem akarok fogszabályzóra költeni. Sajnos, mint a legtöbb baba ő se nagyon van tisztában a napszakokkal, és mikor nappal zaj és zsezsgés van körülötte simán elalszik, addig éjszak sokszor kemény meló, hogy elaltassam. Ez mondjuk azért jó, mert már komolyan gondolkodom egy betonkeverő kikölcsönzésén, amivel a helyi vállalkozókat megsegítem, és tudom a zajt is produkálni. Ez most így vicces, de pénteken hajnalban, mikor üvöltött éjjel fél egytől négyig, és sehogyan se lehetett megnyugtatni, akkor azért nem voltak ilyen vicces gondolataim. Főleg, hogy kézben is folyamatosan sírt. Aztán négykor szopi, és után úgy tettem, le, hogy ha most már nem viselkedik rendesen, akkor bizony hétfőn keresek neki egy bentlakásos bölcsődét. Elaludt, de csak 2 órára. Jó nagy szél volt, biztosan az nem tetszett neki. Anno Áron is nagyon megérezte ezeket, de szél ide vagy oda, bizony, mikor ezt újra kezdte szombaton hajnalban, nagyon neki keseredem. Ennek ellenére szombaton nyolckor evett, közben a fiúk már készülődtek, mert Kandúrka reggelije után rögtön indultunk Szentendrére. Befutottunk a könyvtárba könyvekért, aztán a Skanzen házban kávé, reggeli és irány a januári napsütés. 

 

Tamás és Áron koriztak, én egy darabig néztem őket, és próbáltam fényképeket készíteni, de túl sokan voltak, meg ácsorogni azért hideg is volt, így szépen elmentünk sétálni a kicsivel. 

A fiúk ¾ órát koriztak, és fülig érő szájjal jöttek velem szemben a sétáló utcában. Áron nagyon élvezte. Tamás kevésbé a bérelt, életlen korcsolyában, de majd ha elhozz a sajátját :-)

 

Délután anya és Ákos baba közösen aludtak. Nekem volt mit bepótolni, így a szülői ágyban szépen bealudtunk uzsonna után, és aludtunk is egészen a fürdetésig. Közben valami vad paparazzi beszabadult a szobába és orvul lefényképezett minket. 

A mai éjszakánk viszonylag nyugalomban telt. Az éjféli vacsora után háromnegyed óra alatt sikerült elaltatni (fél kettőre már mindenki az ágyában volt), de annyira, hogy magam is elaludtam, és Tamás esküszik, hogy nem ő nyomta ki az ébresztőt, hajnali négykor. Hajlamos vagyok neki bármit elhinni, de mikor arról is meg akart győzni fél hatkor, hogy szoptattam reggel négykor, akkor rájöttem, hogy ő is pont olyan komás, mint én vagyok, és nagyjából fogalmam sincs mi történt az éjszaka :-) Én már tudom. Elaludtunk. Én kinyomtam a telefont álmomba, és Ákos se érezte úgy, hogy nagyon kajás, ezért csak fél hatkor ébredt föl. Délelőtt alvással telt, meg tévézéssel, számítógépezéssel, 

ebéd után viszont nagy séta volt. Dinóék is jöttek Bóbitával. Kandúrka persze aludt, de Áron föl – alá rohangászott folyamatosan. 

 

 Az elején még Bóbita is, de a végére ő bizony határozottan elfáradt. Ez a kép még az elején készült :-)

 

Vetetett velem a boltban elemet (Áron), amivel elektromágnest gyártott. Ezért persze Tamásnak felkellett túrni a fél kamrát, de végül is megcsinálta. Mármint Áron a mágnest, nem Tamás a kamra feltúrást. Én közben mostam, mint egy rendes mosómedve, Ákos pedig aludt a játszószőnyegen. 

Igazából folyton alszik. Szerdán megyünk doki nénihez, akkor majd jól rákérdezek, hogy mennyit is kell, hogy aludjon egy ekkora baba, mert ő szinte folyton alszik. Összességében jó ha egy - másfél órát ébren van naponta. Lehet, hogy ez elég is egy akkora babának? Nem tudom. Mondjuk a macskák, sokat alszanak. Viszont már figyel a hangunkra :-)

Szürke hétköznapok

Elkezdődött az év, és a nagyobbiknak a suli, így szépen lassan de bele kell szokjunk a szürke hétköznapokba. Bár ez most még igencsak nehezünkre esik. Ákos biológiai órája vagy nem működik, még vagy fordítva működik, vagy csak simán hülyének néz minket, mi pedig ezt hagyjuk neki. És sajnos, félek, hogy ez utóbbiról van szó. Addig mondogattuk, hogy majd onnantól számít minden amikor meg kellett volna születnie, hogy a gyerek ezt komolyan is vette. December 30-ától esténként jött a hasfájásos hiszti. Szekénykém, nem hogy sírt, hanem sikongatott, visított annyira fájt a pocakja. Sétáltunk vele, cseresznye mag párnát tettünk a pocakjára, meg ráfektettük. Szóval elvoltunk. Aztán 1-én már délután úgy fél hét fel kezdte, így akkor már azért a netre is ráugrottunk, hogy találjunk valamilyen gyógyszert rá. Mondjuk nem mindig jött be a kézbe vétel, de azért voltak olyan pillanatok, amikor ez a hasfájás, ripsz-ropsz elmúlt apa kezében.

Sajnos ebből van mostanában kevesebb. :-(
De a csúcs az tegnap éjszaka volt. Mondjuk mi is hibásak voltunk. 1. délután nem adtuk be a cseppet amit vettünk, mert elfelejtettük, 2. nem mértük meg a gyereket, így bizonytalanok voltunk, hogy mennyit evett 3. túl fáradtak voltunk és így következetlenek is.

Este 8-as szoptatás után közösen elaludtunk (Ákos és anya, Áron még 10 óra után se aludt), aztán úgy negyed 12 körül elkezdett nyafogni, kapott cumit, csend lett. Éjfélkor szopizott 90-t, majd aludt kb. 25 percet, és onnantól üvöltés. Magyaráztunk, simogattunk, nyugtatgattuk stb. Közben Tamásnak mondtam, hogy nem zenélgetünk, meg nem cumizunk, mert tudnia kell, hogy most éjszaka van, és aludni kell. És nem úgy tűnik, hogy most a pocakja fáj. Sokat nem értek a fentiek, jó ha 10 percekre elszunnyadt. Fájt a hasa. Tamás kihasználta az egyik 10 perces csendet és elaludt, Áront meg szintén nem nagyon zavarta a dolog, mert ő is békésen aludt a szobájában. Én közben egy adag elvett feladtam és jött a séta, zenélés, cumi, magyarázás, majd kettőkor mellre tettem, nyammogott, majd elaludt nagy nehezen. Négykor nem emlékszem, hogy az órára keltünk, vagy Kandúrka magától kelt, de nem én vittem méredzkedni, hanem Tamás így nem is ébredtem meg eléggé, így szépen bele aludtunk a szopizásba. Nem tudom mennyit evett (gondolom nem eleget), mert elkezdett kiabálni fél hétkor. Sikerült megnyugtatni. 8-kor evett megint, és után úgy döntöttem, mindenkire ráfér az alvás, így mikor Tamás megjött (elvitte Áront suliba) szépen visszafeküdtünk és aludtunk fél 12-ig, mind hárman. Megint szopi, majd én mentem Áronért, és egy kicsit együtt voltunk, beszélgettünk, fagyiztunk. Közben Kandúrka itthon egy órát üvöltött apjának. 4-kor újabb evés, majd irány Szentendre, nagy séta, beszélgetés, kávézás Áronnak, Kandúrkának és nekem, Tamás közben kiment a Skanzenbe és dolgozott. Fél hétre értünk haza, Ákos aludt az autós ülésben este nyolcig. Közben Áron leckét írt, vacsoráztunk stb. Fürdés alatt nem végi üvöltött. Most, hogy egy picit melegebb vízben fürdetjük, talán nem fázik annyira, de egyértelműen elmondhatjuk, hogy a fürdés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé. Nem úgy a másiknak, akit úgy kell kiparancsolni a csap alól. Kicsi evett egy nagyot, és azóta alszik. Kétszer nyekkent, de kapott cumit, és így remélem a szél elleni cseppekkel együtt már hatásos lesz a dolog. Nem szeretem, ha üvölt, főleg azt nem, ha fáj a hasa, mert annyira sajnálom, hogy nem tudok neki segíteni. Szóval remélem, ma jobb éjszakánk lesz. A nagy az még fél tízkor kukorékolt, hiába dugtuk ágyba nyolckor.Szerinte az alvás valami tökfölösleges dolog. Hogy miért nem tudja megetetni a testvérét? :-(

              NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK :-)))))

Karácsony 2. rész

December 25-én a szokásos vendégjárás volt nálunk :-))))), és mivel meseszépen sütött a nap, így gyorsan elmentünk egy első sétára. Nem volt csak 30 perc, de elsőre ez is elég volt a legkisebbnek :-)

 Hanci nagyon ügyesen tolta a babakocsit, és kétségtelenül Tamáshoz is nagyon illik. Amúgy tényleg benne van a gyerek, de csak itthon jöttünk rá, hogy ezt ezekkel a képekkel nem nagyon tudjuk bizonyítani.




             
          
               Itt ugyan csak megtűrt vagyok (mármint Ákos), de sikerült három Róna közé beférkőznöm :-)

   

    Apa a két gyermekével :-)

Mint látható, ha elég ügyes, akkor megtalálja már a saját ujját. Másik képen a doktor bácsi lógatja, és csinált ennél cifrábbakat is (mármint a doktor bácsi), de azt szerencsére nem fotózta senki :-).

                                  A bakugánokkal még mindig órákig tud játszani.

                        

 A szakállas rabszolgák kezében a legédesebbe az alvás :-)

És a másik karácsonyi nagy kedvenc: a négy muskétás :-)




                            BOLDOG ÜNNEPEKET MINDENKINEK! :-))))