Minden a legnagyobb rendben a kis manóval. Voltunk ma dokinénéinél, műszaki vizsgálaton. Megtarthatjuk :) Mindent a korának megfelelően csinál, a méretei pedig a következőek:
72,5 centiméter hosszú és 8900 gramm. Ma produkció, hogy a kezét (vagy bármit ami a kezében van) a füléhez tesz, és úgy csinál mintha telefonálna. Néha még mintha próbálná mondani is, hogy halló. Amit viszont határozottan mondani próbál az az anya szó. Most így egy kis kavarban vagyunk ő is, mi is, mert innentől nem világos, hogy mit fog nekem mondani. Sebaj, egyszer majd ez is kifog derülni, egészen biztosan.
És tényleg. Ma valaki egy éves lett :) Olyan hamar elmúlt, hogy szinte észre se vettük. Elfutott. Pedig annyi minden történt velünk már csak az elmúlt egy hétben. Még belegondolni is sok az egész elmúlt évbe.
Kedden reggel elutaztunk, hármasban, Nagyikához. Kandúrka szinte végig az úton aludt, és amikor nem, akkor is szépen csendesen nézelődött, vagy "olvasgatta" a babakönyvét. Egy kis szaros, mert annyira tudja, hogy hol kell helyezkednie. Azonnal odabújt Nagyikához, oda hajtotta a buksiját a vállára, és csak pihegett, mikor megérkeztünk. És ha rajta múlik a következő másfél napot ott is töltötte volna. Persze ez azért így nem teljesen igaz, mert most már nagyom szeret mászkálni, mindent megnézni, mindent kinyitni, és ezt persze mind nem lehet, ha az ember a nagymamája kezéből nem akar kimászni. Így néha volt a földön is, és akkor rögtön felfedezett. Mindent. Fiókokat huzigált ki, volt amelyiket le is fejelte, székeket tologatott, megnézegette a fürdőszobát, ajtókat nyitogatott, csukogatott és minden alá bebújt. Szépen evett mindenből, mindet megnézegetett. Délután jött Andris. Ákos még mindig hatalmas szemekkel figyeli. Mit csinál, mit játszik, mit eszik. Amíg a fiúk játszottak (Andris a géppel, Ákos azzal, amit talált, meg az apukájával),
Nagyika sütött egy tojásmentes répatortát, én meg kevertem egy finom túrókrémet a tetejére. Mikor este megjött Kriszti is, felköszöntöttük a legkisebbet. Hatalmas szemekkel figyelte a tortát, mert Nagyika egy csoda gyertyát tett rá. Elfújtuk, de folyton visszagyulladt.
Nagyon bejött Kandúrkának. A túrókrémet szépen lenyalogatta a tetejéről, de a répatortát, köszönte, de kiköpte. :( Édesen mosolygott a méhecskére, és a tetszés jelének vettük, hogy Krisztiéktől kapott ajándékokat egyenként ledobálta a földre, majd nagy szemekkel nézett lefelé, hogy akkor most nem jöttök vissza hozzám játszani. :(
Végül egészen sajátos funkciót talált a Krisztiéktől kapott tányérnak. :)
Este egyetlen hang nélkül elaludt, és pár kisebb nyekkenést leszámítva végig aludta az éjszakát. Reggel mosolyogva ébredt. Szépen reggelizett, majd folytatta a huncutkodást Nagyikával. Délelőtt még aludt egy nagyot, és így a délután is jó kedvűen telt. 5 óra után Nagyika megfürdette,
kapott tiszta ruhát, jól megszárogattuk, majd 6-kor vacsi, pici bújás még Nagyikához, 7kor kilőttünk, és fél 10 után már a saját ágyában aludt itthon Kalászon. Egy hangot nem hallottunk az úton, pedig örült köd volt, alig lehetett haladni, és féltem, hogy elunja, de nem.
Itthon Áron édesen várt minket. Nem volt vele semmi gond, amíg nem voltunk. Ügyesen, nagy fiúsan viselkedett. Szót fogadott Petya papáéknak.
Csütörtökön egész nap jöttünk -mentünk. Bevásároltunk a hétvégi ebédekhez, tortákhoz. Ákos gyakorlatilag végig aludta a napot. Itthon jött-ment kicsit, evett, rötyögött, majd 4 órakor elindultunk a Skanzenbe a Mikulás ünnepségre. Áron nagyon élvezet. Csinált csutkából és gyapjúból, Mikulást és rénszarvast. Ákos apukája kezéből figyelte az eseményeket. Nagyon tetszett neki a Mesekuckóban, ahogy Nelliék énekeltek, de mire jött a Mikulás ő már teljesen elfáradt, így szépen felkötöttem a pocakomra, és ha még maradunk egy kicsit, tuti el is alszik. :(
Péntek délelőtt itt volt Hanna nálunk, vendégségben. Édes volt. Ákos nagyon élvezi, ha van itt valaki, és ha csak kettesben vannak, még érvényesülni is jobban tud. Hanna meg csak simán zabálni való. A Krisztiéktől kapott figurákkal meséltem neki. Imádta. Én meg azt, ahogy figyelt. :)
Tamás csodaszép piskótákat sütött péntek este, tojásos és tojásmentes verzióban, így szombaton csak az ünnepi ebédet kellett megfőzni és a tortákat befejezni.
Minden szuperül sikerült. Az ünneplés is, és a kicsire se szakadt rá egy egész játékbolt, aminek külön örülők, mert hogy negyedikként azért kemény dió kitalálni bármit is, ami még nincs meg ebben a két házban :)
Nagyon bejött neki a laptop amit Mikiéktől kapott, és igazán türelmesen kivárta, hogy a 10 éves bátyja, abba hagyja a gombok nyomkodását és végre ő is hozzá férjen a saját játékához :).
Vasárnap készült halászlé, Nagyika útmutatása alapján. Komoly siker volt, amin talán én lepődtem meg a legjobban. És a legcukibb Hanna volt. Két tányérral megevett belőle. Ennél jobb dicséret egy szakácsnak se kell :)
Sajnos tegnapra már mindkét fiacskám krákogott. Ákosnak estére már az orra is folyt. Az a mázlink, hogy az orvosságokat, valamiért imádja bevenni.
Nem úgy Áron, mert a neki szólok már nem annyira jó ízűek. Áronnál még talán elkaptam időben, ő rajta nem látom, hogy rosszabbul lenne, de a kicsi eléggé ki van. Ömlik a takony belőle, így nem igazán tudom, hogy a parkettán a foltok a nyálától, vagy a takonytól vannak. Szívjuk neki folyamatosan, kapja a cseppeket, de enni egész nap nem akart.
Egy kenyér csücskön kívül estig semmit nem evett. Este szerencsére a babapizza bejött neki, így azt szépen megette. Aludt is, délelőtt egy másfél órát, délután pedig hármat. Hőemelkedése van, de mivel még mindig nem tudjuk, hogy ez nála hogy van, így azt hiszem, őt már ez a 37,5 megviseli. Most már édesen horkol az ágyában, és remélem, hogy holnapra jobban lesz. Nem jó dolog egy évesen betegnek lenni :(
Amit ma csinált először, az az integetés, és az, hogy a maga módján "szól" az apjának, hogy ne cipelje őt a lépcsőn. Addig ficánkol a karjában, amíg le nem rakja, hogy egyedül menjen föl a lépcsőn. :) nagyon édesen.
December van, és nekünk mindjárt lesz egy 1 éves kis manónk. Egy hét. Jesszusom, de gyorsan elment ez az egy év. :)
Nagy továbbra is hasonlóan. Néha jobban, néha rosszabbul viseli a világot, de hogy nem sokat ért belőle az egészen biztos. Múlt hétfőn elfelejtette felírni a leckét (kedden is amúgy), és ennek az lett a hét folyamán a következménye, hogy a pénteki angol röpdolgozata egyes lett. Mert én csak annak a meg tanulásában tudok segíteni, amiről tudok. Pénteken leírattam vele hússzor, hogy a leckefüzet azért van, hogy beleírjuk a leckét. Leírta, majd, édesen jön és mutatja nekem, hogy ellenőrizzem. Kis drágám. Ő láthatóan nem értette, hogy azért kellett leírni, hogy megjegyezze, és felírja a leckét. Remélem belejön ebbe is. Mindenesetre, most hetente kétszer Dinóval angoloznak, mert az ő kiejtése sokkal szebb mint az enyém. Mert amúgy minden jól megy neki, csak ha nem aznap szólna mikor már megírták pl. a környezet dolgozatot, akkor tudnánk előre készülni. És sajnos a felső tagozatban nem tudom, hogy fog boldogulni, ahol már kicsöngetés után fogja a leckét a tanár eldarálni. Addigra ki kell fejlesztenünk valami rutint ezen a téren.
Közben nagy vívódásban van. Küzd a kisfiús énje, a csodavárás, és az én már nagy vagyok kamasz benne. Percről-percre változik a véleménye. Jön ugye a Mikulás szerda éjszaka. Tamással és Kandúrkával mi holnap reggel elmegyünk Tokajba, de Áron itthon marad anyuékkal. Szerda este jövünk vissza. Mondja nekem Áron, hogy azért ne rohanjunk vissza, mert jön a Mikulás, ő úgy is tudja, hogy tőlünk kapja az ajándékot, majd odaadjuk később. Ok. Azért mi csak hazajövünk. Ebből a kijelentéséből arra következtettem, hogy a Skanzen Mikulás ünnepségre akkor nem megyünk, mert hát minek.
A kicsi még úgyse érti, a nagy meg már tudja, hogy mi a helyzet. HÁTTTTTT..... úgy le lettem cseszve a nagy fiam által, hogy mi az, hogy őt meg se kérdezem, és persze, hogy ő szeretne menni, és találkozni a Mikulással. Na ezen próbáljon meg eligazodni egy anya. Pasi is, gyerek is, kiskamasz is. Jajajajaja mi lesz itt még. :( Még jó, hogy a karácsonyi ajándék és az adventi naptár tisztázva van, hogy tőlünk érkezik. :) ja tényleg, idén ilyen lett Áron naptárja. Ákosnak még nem csináltunk, mert mit tennék bele neki :( Ároné ilyen lett :)
Kicsi közben remekül van. Minden napra tartogat valami gazemberséget, ügyesen feszegeti a határait. Már nagyon tudja a kis akaratát érvényesíteni, és mindezt olyan angyali ábrázattal, hogy nem lehet rá haragudni. Szépen egyenletesen fejlődik minden téren (tényleg behozta azt a három hetet mostanra). Szombaton voltunk megnézni Tamás barátainak a kislányát (2,5 hónapos) és az új lakásukat. Volt benne lépcső. És nem nyitott. Húúúú nagy élmény volt. Folyamatosan lépcsőzni akart, mi meg nem bántuk, csak gyakoroljon.
És annyira belejött, hogy 2-3 lépcsőtávolságot már visszafelé, tolatásban is bevállalt. Kitti baba is nagyon bejött neki, szerette volna megsimogatni, de azt nem hagytuk neki. Erre dühös lett és elkezdett magyarázni nekem. :) A kis kameraérzékeny gyerekem. Szabályosan pózolt a fényképezőgépnek. :)
Ültünk a földön egymás mellett Tamással, ő belénk kapaszkodva állt, aztán egyszer csak gondolt egyet, elengedett minket és egy 8-10 másodpercig állt egyedül. Aztán nagyon meglepődve lecsücsült és villámsebességgel távozott (mászva) az ellenkező irányba :) Az alvás most a küzdelem. Eddig a babakocsi mindig bejött, de pénteken hiába sétáltunk föl a faluba apával együtt....minden érdekesebb volt mint az alvás. Pedig igazából még nagyon kéne neki. Reggel ébred hat körül, eszik, és ha nem bújok ki mellőle, akkor alszunk még vagy kilencig tovább. De így a reggel Tamásra marad egyedül. Utána megint eszik, de ez a kaja már nem elég neki, így ilyenkor kap még gyümölcs levet is, amit ügyesen próbál már egyedül meginni pohárból. És rém helyes, mert meghallja a gyümölcscentrifuga hangját és már ott is ül a konyhában a szőnyegen :) utána játék, lehet pici levegőzés, majd ebéd fél tizenkettő körül, és megyünk Áronért a suliba, esetleg Balázsért az oviba. Ilyenkor ha mázlim van itt alszik egy jó 1,5 - 2 órát. És ha ez meg van, akkor délután még egy 35-40 perc és azzal már el van.
Most az a terv, hogy kell velünk együtt, és 9-10 között tízóraizik, majd szépen elmegy és alszik még egy órát, esetleg másfelet. Majd ebéd, majd Áronék, utána játék stb, és 2 körül még egy nagy alvás. Lehetőleg minimum egy órás. Meglátjuk mennyire lesz benne partner. Ma bejött mert Hanna volt nálunk vendégségben, és mielőtt elment előtte tettem le, most alszik már egy órája, de a nap többi részéről még nem mernék nyilatkozni :)
Összefoglaló a fiúkról és utána rengeteg kép és videó, mert mással úgyse tudom a nyájas olvasót kiengesztelni.
Tehát kezdjük a naggyal. A kiskamaszkor küszöbéről, jelentem, megérkeztünk a sűrűjébe. Kicsit előrébb jöttek ezek a dolgok mint az én időben volt, de Áron semmivel sem egyszerűbb, mint én voltam. Mondhatnám, hogy sokkal, de sokkal rosszabb, meg bezzeg az én időmben nem így volt.
De így volt, csak én 2-3 évvel később kezdtem. De majdhogynem szó szerint ugyanazt csinálja, én meg pontosan emlékszem, hogy milyen üvöltözések mentek Dinó és köztem, és hogy pont mint nekem Áronnál, neki is az volt a legnagyobb baja ahogyan, amilyen stílusban mondtam a dolgokat. Szóval a történelem megismétli önmagát. Már megint :) Ott még talán nem tartunk, hogy egy szobában se tudunk megmaradni 5 percig együtt, és remélem, hogy ilyen nem is nagyon lesz, de nem egyszerű a helyzet az biztos.
Ezt leszámítva, egy-egy kirívó esetet nem nézve, minden rendben van. Napközis, szinte nem volt, mert hogy minden nap 1/2 2-2 között mentem érte, de most már nem is ebédel a suliban. Nem ette meg amit adtak, elfelejtett elmenni enni, mert olvasott, elment, de nem kért és hasonló mókák voltak. Hiába beszéltük meg, hogy mikor kell elkezdeni készülődni, hogy ha odaérek akkor csak indulnunk kelljen, merthogy ugye edzés meg hasonlók. Soha nem volt kész. Vettünk neki csipogós órát, ami szólt, hogy most kell kezdeni készülődni, de nem hallotta mert túl mélyen olvasott, kikapcsolta mert nem tudta miért csipog és már nem is tudom milyen indokok voltak. Szegény Ákost meg ki-be rángattam a gyerekülésből, mikor végre elaludt, vagy ha babakocsival voltam akkor a felébredett mikor a lépcsőkön másztam vele.
Így úgy döntöttünk, hogy inkább minden nap közvetlenül az órák végénél várom őt a parkolóban. Így a kicsi is tud aludni akár babakocsival, akár autóval megyek. Kétszer kellett bemenni érte az elmúlt hónapban, és ma volt az első nap, amikor Ibolya néni felhívott, hogy otthon van-e az Áron. Megállt az ütő bennem, hogy hol a gyerek, mert persze egyedül még haza nem jöhet. Kint volt a parkolóban, mert nem emlékezett rá, hogy mikorra kell kijönni, és arra se, hogy dupla ének órája van kedden. Szépen az első ének óra utáni szünetben ő felállt, és a nagy jövés-menés közepén, kiment a parkolóba. Ott leült a padra és olvasott, hogy majdcsak érkezem felszólítással. Szerencsére nem lett gond, de hát a frászt hozta mindenkire.
A kicsi jól van, bár az időjárás elég rendesen megviseli. Nem lelkes tőle, hogy egyik nap 3 fok van, a másik nap meg 15. Ügyesen áll fel, bármibe kapaszkodva, és a leülés is remekül megy. Sőt már olyan bravúrokat is tud, hogy fél kézzel kapaszkodik és csak leguggol, majd rögtön vissza is áll. És ezt akár 4-5-ször megcsinálja egymásután úgy hogy közben még dolgokat szedeget föl a földről. A kanapé mellett is szépen lépeget és ma a kis asztalt is végig tolta a szobán.
Ha olyan kedve van, akkor hosszú percekig elmolyol a játékaival, de azt igényli, hogy a közelében, azaz látótávolságon belül maradjunk. A cumiját a gonosz anyja most már próbálja minél ritkában adni, lehetőleg csak ha fáradt, de ezen a téren azért még van mit fejlődnünk.
Feláll már a kiságyban is, sajnos, és éjszaka ha megébred akkor is egy perc alatt felpattan, még hálózsákban is. Amúgy ha éppen nem jön a foga, akkor, szépen átalussza az éjszakákat.
11 hónaposan 8,6 kg-os és 71,5 cm-es kisördögnek mérték, aki egy minden hájjal megkent kis oroszlán. Folyamatosan jár a szája, minden hangot próbál utánozni és mindenhol ott van. Szép tisztán mondja nekem, hogy mama, gügyögi, hogy baba, és ha enni vagy inni akar akkor azt hogy inininini. Tudja, hogy mit jelent a nem, és azt is, hogy miképpen kell a határait feszegetni. Áll a könyvespolcnál, tudja, hogy nem szabad a könyveket leszedni, ennek ellenére odamászik, feláll, hátra sandít a válla fölött, és piszok gyorsan elkezdi lerámolni a könyveket a földre. :) de ha látja, hogy nézem akkor eloldalog és lemond a pakolásról.
Minden fiókot kinyit, mindet kirángatna, ha az apukája nem szerelt volna mindenhova babazárakat. Szerencsére van pár hely ahova nem lehet, így még mindig kedvenc játék a tepsi előrángatás az ajtó mellől, az ásványvizes palack felborogatás és van még pár ilyen sajátos újításunk. Imád a tükörben lévő babával is barátkozni, de annyira, hogy tegnap este a zuhanyfejen lévő babának is hosszú percekig magyarázott.
Mindenkivel barátkozik, mindenkire rámosolyog. Nagyon szereti a zenét, amire azonnal rázza a popsiját ahogy meghallja. (remélem lassan vége a fogorvosos tortúrának, és akkor csütörtökönként Kerekítőre járunk újra és nem oda)
Még mindig szépen eszik, ha nem örült taknyos éppen. Mennek a babakaják is, de tekintve, hogy 2 hét múlva egy éves lesz, így szépen lassan elkezdtem "felnőtt" ételeket is adni neki. Persze nem úgy direktbe, ahogy mi esszük, de most már rendszeresen úgy főzök, hogy mielőtt komolyan fűszerezném (azaz sóznám, borsoznám és hasonlók) előtte veszek ki neki belőle, és még natúr vegetával ízesítve főzöm még egy kicsit tovább.
Evett így már gulyáslevest, brassóit, ma pedig pont húsgolyót paradicsommártással és rizzsel. Szopizik is még naponta háromszor ha rajtam múlik, ha rajta akkor 4-5 alkalom is becsúszik. A héten kezdtünk a pohárral ismerkedni komolyabban. mivel kevesebbet szopik gondolom szomjas is, mert eddig hiába kínáltam bármit, mindent elutasított. Tegnap is ma is szépen kortyolgatott a füles pohárból üres csipketeát.Szabályosan követeli, h még adjak neki.
Vagyunk, élünk és élvezzük a vénasszonyok nyarát. Meseszép idő van, nem győzünk kint lenni a kertben. Tegnap is, ma is kint ebédeltünk, annyira jó idő volt. Ákos nagyokat alszik a babakocsiban kint, és jön megy a kerti úton. Amúgy minden rendben velük. Áron szed most már délután is gyógyszert, sokkal könnyebben, gyorsabban csinálja meg a leckéjét, nem kell könyörögni neki, élvezettel tanul. Továbbra is rengeteget olvas, már a második Harry Potter-t olvassa, és szombaton este megnézték Dédivel az első filmet is. Mi volt a véleménye???? Hát persze, hogy az, hogy a könyv sokkal jobb. Én gyerekem akárki megmondhassa. :))))))
A legkisebb is meg van, mindenhol ott van, minden játékba benne van, és ha nem nagyon vadulnak a nagyobbak, akkor hagyjuk is hogy beszálljon ő is. Ez a kép pont egy olyan, amikor izgultam, hogy letapossák mert annyira vadultak a többiek. Így inkább a legkisebbet kimentettem.
Amúgy nagyon cuki, kivéve amikor szorong. Akkor egy kis lökött manó. Ül mondjuk a hűtő előtt és egyszer csak elkezd sírni. Hogy miért? Csuda tudja. Nyújtom felé a kezemet, hogy jöjjön, felveszem megnyugtatom. De nem. Csak ül és szorong. Valamelyik nap 25 percig szorongott a földön, én meg ültem tőle 2,5 méterre, nyújtottam a kezem, ő meg rendületlenül zokogott. Majd elindult mászott egy picit, majd leült és folytatta a zokogást. Három etapban odamászott hozzám, befészkelte magát az ölembe és ott megnyugodott. Jó lenne tudni mi baja, de nem tudom :(((((
Tud viszont már tapsolni. És nagyon édesen csinálja. :) Két napig hagyta, hogy produkáltassuk, azóta viszont, csak akkor tapsikol, ha neki kedve van hozzá. Mindenhol feláll, így résen kell lenni, mert komoly eséseket tudok megelőzni, ha figyelek.
A héten apából sajnos nem sokat láttunk, mert többször is későn jött haza, így nagyon jól esik, hogy ebben a négy napban velünk van. Még akkor is, ha holnap délután be kell menjen. Szombaton Sziszi születésnapját ünnepeltük, délután még megírtuk a leckét, és amíg Ákos és Balázs aludtak, még a téli cipő vásárlást is letudtuk. És így már azt is tudom, hogy Áronnak 38-s a lába :((((.
Szombat este kimenőt kaptunk Tamással. Ákos cicizett egyet még hét előtt nem sokkal, utána apuék fürdették, alvás előtt kapott két deci frissen facsart alma és sárgarépa levet, majd icipici sírás után elaludt. És aludt is reggelig. Áron még akkor lezuhanyozott, mikor itthon voltunk, és Dédivel Dvd-tek. Mi mindeközben moziztunk és vacsiztunk. Jó volt. Kettesben lenni is, mozizni is, és hazajönni az alvó gyerekekhez is. Ákos amúgy gyakorlatilag átalussza az éjszakákat. Nem is tudom mikor kellett utoljára hozzá bemenni éjjel. Reggel úgy hat óra körül kell általában, és hétvégente nagyon rendesen visszaalszik velünk együtt. Ebben mondjuk sokat segít az is, hogy még sötét van. Hétköznap csak akkor alszik vissza, mikor már elmentek Áronék. Játszunk még egy kicsit és úgy fél kilenc, kilenc körül megpróbálom letenni aludni. Van amikor sikerül is. Ja és a héten valamelyik nap állva várta a kiságyban reggel az apukáját. :))))
Vasárnap elmentünk egy próba kerékpározásra. Áron még nem igazán tekerte az új bicaját, és Ákos is most ücsörgött először bicajon. Nem mentünk messzire, csak Szentendréig, de ez is elég volt némelyeknek. Ugyanis Áron és Dinó szeretik a kihívásokat, így ők lapos kerékkel jöttek. Persze, hogy mindketten ki voltak, mint a kutyusok. Áront Szentendrén megvigasztaltuk egy fagyival, Dinó itthon vigasztalódott alkoholmentes sörrel. :)))) Ákos ellenben egy szó nélkül tűrte az egész procedúrát. Odafelé elrázta őt a remek bicikliút, de visszafelé, már nézelődött, és közben nagyon cuki módon simogatta a hátamat.
Édes volt. Remélem, hogy máskor is élvezni fogja. Tavasszal gyakoroljuk, és ha továbbra is jól megy akkor talán jövőre bevállalunk egy kerékpározós nyaralást. Jó lenne, szerintem legalább is :)
Ma délelőtt Áron elment az apukájához, mi meg elkísértük Tamást a múzeumba. Kandúrka bealudt a kocsiban, és ezt tovább folytatta a babakocsiban is a jó levegőn. Sétáltunk egy órát vele majd hazajöttünk ebédelni. Délután a kertben randalírozott, és utána aludt is egyet a babakocsiban. Dédi egy varázsló. Nem tudom, hogy csinálja, de neki szinte mindig sikerül elaltatnia.
Elég nagyfiú már, így tegnap megkínáltam egy kis húslevessel. Anyu nagyon finom, könnyű, lezsírozott, nem fűszeres (nekem kifejezetten sótlan) leveset főzött, és abból kínáltam. Nyelte, mint kacsa a nokedlit, így a jövő héten csinálok én is egyet. Azt még nem döntöttem, el, hogy sómenteset, vagy ugyanilyen lágyat. Ma lazac volt, és abból is kapott a sárgarépapüréjébe. Az is bejött neki. Evett már halat kétszer, és ha nem felejtem el, kap minden héten egyszer.
Azt hiszem mára ennyi belőlünk. Rakom a képeket és a videókat. :))) (közben persze már kedd délután van, de sebaj, gondolom így is örültök neki :)
Újabb hetek teltek el, úgy, hogy nem jelentkeztünk. Így lassan elmondhatjuk, hogy ad hoc jelleggel, exkluzív kiadásokkal vagyunk már csak jelen :)
Szeptember utolsó szombatján kirándulni voltunk Áron osztályával a Holdvirág árokban.
Szuper volt, gyerekek cukik voltak, Ákos a hasamra kötve tette meg az egész utat. Úgy volt, hogy majd Tamás átveszi, de az elején nem volt nehéz, aztán meg nézegetett, végül a legdurvább rész előtt 30 másodperccel elaludt. Így végig rajtam volt. De élveztük.
A végén volt szalonna sütés, amit kihagytuk, nem úgy a lovaglást.
Áron életében először ült lóra és mondhatom, hogy nagyon ügyes volt rögtön.
Következő héten Áron benyalta a hasmenéses vírust. Szegénykém folyton éhen akart halni. Ugye neki nem sok tartaléka van, és onnantól, hogy már nem volt olyan rosszul, hogy aludjon egész nap (ez 1 nap volt csak amúgy), olvasott non stop, és folyamatosan a véremet szívta, hogy ő bizony éhen akar halni. :)
Ezt leszámítva egy tündér volt. Délelőtt olvasott, játszott, néha a tankönyveit is nézegette, és délután, amikor Ákos elcsendesedett, szépen megírtuk a leckét. Ami persze őrült sok volt, mert, hogy az órai munkát is pótolni kellett. Szerencsére hamar túl volt rajta, így október első hétvégéjén már vígan jött velünk Tokajba. Ott volt egy-két félreértés, és pár kiborulás, de ezt inkább hagyjuk.
A kicsi mindeközben remekül volt. Ő nagyon élvezte, hogy a tesója itthon volt egy hetet, és Tokajban is lubickolt Nagyika szeretettében folyamatosan. Remekül volt.
Olyannyira, hogy suttyómban növesztett egy fogacskát. De annyira, hogy csak akkor vettük észre amikor már kint volt a 5. fog :) (most a hatodikra gyúr ezerrel) A szüret elejét szépen végig aludta a kocsiban, a második felét pedig a hátamra kötve egy darab kiflivel töltötte.
Édes volt, mindenkire mosolygott, dumált. Az idő meseszép volt, így a szüret és a csendes pihenő után, még sétáltunk egy nagyot. mármint a Rónák, mert szegény Tamás az egész 3 napot végig melózta. Pénteken takarított és előkészült a szüretre, szombaton délelőtt a szedés, délután bogyóztak (ebben még apa is részt vett, meg Marci is segédkezett) vasárnap meg préseltek.
Így ő szegény ultra fáradtan indult vasárnap vissza. Szerencsére Áron az egész utat végig olvasta (a második felében már fejlámpával), így ő sem zavarta a mocsok időben a vezetést. A legkisebb egész nap nem aludt szinte semmit, így ő is egy hang nélkül tűrte a haza utat. Itthon visszarázódtunk a régi csapásvonalra, Áron suliban, Ákos a nappaliban fel s alá, egész nap.
Áron elkezdte olvasni a Harry Pottert, és mint az várható volt, beszippantotta. Kedden még csak a szünetekben olvasott, szerdán már az órákon is. Ahogy végzett a kiadott feladattal, egy szó nélkül vette elő a könyvet és már olvasott is. Így most az a szabály, hogy becsengetéskor a könyvet Ibolya néni asztalára le kell tenni, és kicsöngetéskor lehet elvenni. Amúgy édes és tényleg sokat olvas. Szeptember 8 óta kiolvasott 7 regényt, most olvassa a nyolcadikat. :))) Büszke vagyok rá. Nagyon. Emeltek csütörtökön a gyógyszer adagján, mert sok az óra délután is, és főleg rengeteg a lecke, amit képtelen nélküle megcsinálni.
Ma vett be délután először és anyu szerint (ő vitte ugye fejlesztésre) nagyon látványos volt a a különbség. Kíváncsi leszek holnap az edzésen mi lesz, mert persze ott is kotyog folyamatosan. Amúgy nagyon szereti, így befizetette velem a tagsági díjat, így most már nem csak öve, hanem gyakorló ruhája is van. Édes benne, majd holnap megpróbálom nem elfejteni és fotózni őt benne.
És egy kicsit azért a kicsiről is, mert most valahogy Áron körül forognak a gondolataim. Még mindig egy kis kiegyensúlyozott maszat, de azért ő is tud ha akar. Gyors mint a csík. Előbb van ott bárhol mint én, és minden érdekesebb mint a játékai. Ami persze érthető, és így nap mint nap megerősödünk benne, hogy nem sok értelme van játékokat venni neki. A tesója kiürült Kubus üvege bárminél jobb játék.
Végig lehet az egész lakáson kergetni. most az apja Fiskars sörnyitójával szórakozik a legtöbbet, és rém ügyesen kitudja már rázni belőle a kupakot.
Már nem rögtön vesz mindent a szájába, sőt vannak dolgok amiket nem is próbál ki szájjal. Imád "bújócskázni" ami jelenleg abból áll, hogy teper ezerrel 3-4 lépésnyit, majd ellenőrzi, hogy az éppen vele játszó követi-e őt. Nagyon édes.
Tud már gurgulázva kacagni, de ezt még nem sikerült megörökítenem.
Amit viszont nem is szeretnék, az az amikor ül egy helyben a földön, nem mozdul és üvölt. Hogy mi baja van,. azt senki nem tudja, de ül és bőg. Ezt ma is és szombaton is eljátszotta. Mondtam neki, hogy ha leküzdi a köztünk lévő 2,5 méter távolságot akkor szívesen felveszem az ölembe, de ez 25 percünkbe telt. Addig ült és üvöltött.
Aztán rájött, hogy lehet hozzám bújni, és akkor 3 menetben odajött hozzám, bebújt az ölembe és megnyugodott. Az a baj, hogy mire eltudja majd mondani mi volt a baja, addigra ő se fog már rá emlékezni.
Na elég belőlem ennyi, és inkább telepakolom az irományomat egy jó csomó képpel és videóval.
Próbálkozom isten bizony, de most is itt figyel a tegnapi vasalás másik fele, a mosógép mindjárt lejár, a szárítók tele, és holnapra lehet tészta lesz, mert az a leggyorsabb. Nem panasz, csak a mentségek nevesítése. Mert ha Kandúrka fent van, akkor már igényli a folyamatos társaságot (én is igénylem a folyamatos társaságát), még egy gyors kaját össze lehet mellette dobni, de mást nagyon nem. Nem is baj ez, csak hát estére mire minden gyerek ágyba kerül, addigra már engem is sokszor húzz az ágy, így a blog megint tolódik. Na ennyit a magyarázkodásról, mert Ákos mindjárt kell a reggeli második alvásból.
A múlt hét örült taknyosan telt. Volt, hogy naponta 10× kellett szívjam az orrát, csöpögtettem a szemébe, mert persze ráhúzódott a takony, közben Áron is örült taknyos volt (ő már sokkal jobban van) és persze szombat hajnalban már én is torok fájással keltem. Most már én talán jobban vagyok, de a kicsi még kitart rendesen. Áron küzd az iskolával, nehezen megy a visszarázódás, és közben látványosan sokkal több a tanulni való. Egyik napról a másikra is, meg úgy egyáltalán. Egy héten kétszer járunk hepkidó-zni, amit láthatóan nagyon szeret.
Közben pont 24 óra telt el, és ha minden igaz, akkor a kis hisztis végre alszik :) Szóval délelőtt bölcsőde van nálunk, délután napközi és tanulószoba, este meg örültek háza. Ákos nagyon jól viseli, hogy a mindennapjait hozzá igazítom Áron napirendjéhez, partner mindenben. Most próbálunk egy alvási rendet kialakítani neki, ami mindenkinek megfelel. Reggel kell 6-7 között, de szerintem csak azért, mert felébred a motoszkálásunkra. Mert szombaton mindenki aludt fél kilencig. Azt hittem rosszul látok. Szóval ébred eszik, és után a földszinten kotor jobbra-balra, miközben mi intézzük a reggeli dolgainkat. Mindenhol ott van, minden érdekli, és Áronnal nagyon cukik ilyenkor is. Ha ügyesek vagyunk, akkor Áron reggeliét tudom én csinálni, hogy ő is érezze ott vagyok én is, neki is. Ilyenkor Tamás pelenkázz, én uzsonnát készítek, ruhát rakok ki a nagynak. Mikor elmennek, még egy kicsit játszunk, aztán irány az ágy. Na innen jönnek a gondok, mert hulla fáradt, de nem és nem.
Nem akar aludni. Az apja eltudja altatni, de ő csal, mert kézben altat, én meg nem. Nem akarom, így mikor csak mi vagyunk itthon, akkor küzdünk. De hát ez van. Végső esetben megyünk sétálni. A babakocsi mindig bejön. Ezért is jó, hogy viszonylag korán ebédel, így ebéd után jön egy nagy séta, amit szinte mindig végig alszik. Kettőre megyünk Áronért a suliba hétfőn és szerdán. Addig alszik, mert ott rögtön felébred. Olyan neki az iskola udvar mint egy nagy-nagy mozi. A gyerekek futkároznak, mozognak, labdáznak. Kedden csütörtökön edzés van, akkor fél után érünk a suliba (Áron ilyenkor korábban ebédel), átmegyünk Békásra most még kocsival, de később majd szeretném ha HÉV-el tudnánk menni. Ehhez az kell, hogy Áron már majd egyedül kisétáljon hozzánk a megállóba, mert az, hogy még a suliba is elmenjünk, majd együtt vissza a HÉV-hez, nem fér bele. Szóval ilyenkor felébred szegénykém, mert már a suliig elalszik, de hát be kell menjek Áronért, mert ha egyedül jönne ki, akkor minden ott maradna a teremben. De már gyakoroljuk. Békáson Kandúrka babakocsiba kerül, és addig tolom a popóját amíg el nem alszik. Péntek még alakul. Áron ha kedve van, maradhat délután suliban, hogy egy kicsit az osztálytársaival is legyen, ha nem akkor kettő körül megyünk érte.
Kicsivel a múlthéten már voltunk Kerekítőzni. A maga szokásos visszafogott módján örült a dolognak. Az ölemből nézte az eseményeket, és dobálta a mosolyokat. De el nem merészkedett most még sehova. Az ének és a zene viszont nagyon tetszett neki.
Amúgy a múlt hét arról is híres, hogy az elmúlt 9 hónap talán legdurvább éjszakáján voltunk túl. Hétfőn este ahogy szoktuk lefektettük az akkor már nagyon taknyos Kandúrkát, majd éjjel egyig fél óránként voltunk bent nála felváltva. Volt simi, buksi puszi (rácson keresztül), ének, nyugtatás stb. Semmi nem
használt. Végül kapott cicit, és miután folytatta a dolgot, minden elvünket
feladva, magunk közé raktuk. Levettük a hálózsákot róla, nehogy túl melegedjen,
és lefektettük. Féltem, hogy a szörcsögés miatt majd úgy se alszunk, de nem ez
volt a gond. Hanem, hogy a kis pasi azt hitte ez egy buli. És ő a főszereplő. :((( Először csapkodta a hátamat, aztán huzigálta a hajamat, majd rám mászott.
Miután nem foglalkoztam vele, bepróbálkozott az apjánál, és mivel ő se volt
vevő a partira, így úgy döntött lelép. Az utolsó pillanatban kaptuk el a lábát.
Így szépen visszakerült az ágyába. Inkább a hiszti, mint hogy leesik az ágyunkról. A légzésfigyelővel, úgy is
halljuk, ha baj van. Annyira fáradtak voltunk, hogy még cumit se kapott, a zsákot
tudatosan nem adtuk rá, mondván, ha abbahagyta a hisztit, majd betakarjuk. Nem
tudom ki aludt el előbb (Tamás vagy én) de tuti, hogy a gyerek tovább nyekergett.
:(((( és nem lett betakarva :(((( még jó, hogy már így is totál taknyos volt. Reggel (2,5 óra alvás után) próbáltam még aludni, miután elmentek a fiúk, de a
kis partyarc szerint elég volt az éjszakai mennyiség nekem. Taknya nyála egybe
folyt, mindent kihányt, mert nyelte a rengeteg slejmet vissza. És ennek ellenére a hangulata remek volt és esze ágában nem volt aludni:(
Azt hiszem ennyi :)))))mára. Este telerakom képekkel és videókkal, és a lehet olvasni :) Este: Képek nem nagyon, ellenben videók, csak azt elfelejtettem írni, hogy a kicsike azért szellemileg is gyarapszik. Már nem az az első, hogy ha valamit megfog, akkor azonnal a szájába tömje. Alaposan megforgatja, szemre vételezi, megrázza és nem is biztos, hogy nyáltól csöpögve szerzem vissza tőle tíz és fél másodperc után. A másik, hogy dumál, de megállás nélkül. Édesen formálja a szavakat, mondja, hogy baba, hogy vavava szóval készülődik, hogy egyszer csak majd már őt se lehet lelőni :)))))
A suli dübörög ezerrel. Áront továbbra se hatja meg a dolog különösebben. Reggel szépen ébred. Leszoktunk a bolti gabonapelyhekről. A reggeli mostanában nálunk: pirítós, amerikai palacsinta tönkölylisztből (5 perc alatt készen van, pedig reggel sütöm frissen) juharsziruppal, házi müzli (Áronnal csináltuk) és a legnagyobb sláger a zabkása. Nem nagyon kell könyörögni, maximum azért, hogy reggeli után ne vonuljon el játszani, vagy újabban olvasni, hanem talán kezdjen el készülődni a suliba. Kettő előtt valamikor tudok csak érte menni, mert most már ők a nagyok, így utolsónak ebédelnek.
Kedden és csütörtökön egyedül megy ebédelni, mert kettőkor már kezdődik az edzés Békásmegyeren, így korábban kell indulnunk. Ezen a héten kipróbáltuk, hogy szerdán bent maradt ő is a napköziben, de zokogva fogadott fél négykor, hogy ő bizony semmilyen leckével nem végzett, mert nem tud ekkora zajban tanulni. Szegénykém, úgy sajnáltam. Persze, hogy nem tud koncentrálni, még itthon is nehezen megy, pedig csukott ajtó mögött tanul. Mondjuk, ez lehet lassan megszűnik, mert ha nincs rajta a szemem, akkor azonnal bambul vagy mást csinál.
Na de szóljunk a születésnapjáról is. Múlt szombaton hajnalban felébresztettük őt Ákossal. Felmásztunk mellé az új galériaágyára, mert, hogy azt már megkapta 2 hete. Egy ideig ott bohóckodtunk hármasban (sajnos Tamás már elment addigra dolgozni), aztán felköltöztünk a szülői ágyba pihengetni, mert, hogy azért még elég korán volt. Délelőtt alvással, játékkal, tévézéssel telt. Tizenegy óra körül elmentünk Mikiékkel a Margitszigetre az Öko játszótérre. A kicsi már a kocsiban elaludt, és mikor átcsempésztem a babakocsiba, akkor is azonnal visszacsukta a szemét, de aztán 5 perc után fent volt. A játszótér érdekesebbnek bizonyult. Egy darabig küzdöttünk, hogy igenis jó a pokrócon, de aztán inkább egy hintán kötöttünk ki. A többiek hatalmasat játszottak. Mikiék a rántott húsért, mi a Dédiért mentünk. Este hét után ünnepeltünk, mikor már Tamás is hazaért. Déditől kapott még egy ördöglakatot, Mikiéktől egy könyvet (már kiolvasta) tőlünk pedig egy Hero Faktory-t. Édes volt örült, és hát olyan nagyon nagyfiú már, pedig pár hete még ő is ilyen kicsi volt.
Amúgy a teljesen hivatalos születésnapi köszöntés holnap lesz, mert ugye most jöttek meg Anyuék a nyaralásból. Ma reggel elvitte az apukája, így gyorsan felszereltük a függönykarnist a kuckóhoz, holnap még megvarrom hozzá a függönyt. Az új bakugános ágyneműt, amit Dinóéktól kap még (az ágy rájuk eső részén, a könyvön és a kitudja még mi mindenen fölül), már kimostam, így holnap, ha megkapja, csak át kell húznom az ágyneműt. Citromtortát rendelt, ha ügyes vagyok, akkor még próbálok rávarázsolni valami bakugános díszt. :))))) Múlt vasárnap kint voltunk a Skanzenben a fiúkkal. Jó volt nagyon. Jöttek Gil-ék is, Áronnal együtt járnak fejlesztésre. Ákos aludt egy nagyot, Áron csömöszölt, gólyalábazott, kisautózott, rengeteget rohangált.
Láttunk gólyalábas előadást, szüreti felvonulást. 7 év után most először nem dolgoztam a szüreten, és komolyan mondom, annyira élveztem én is a programokat. Ja és még reggel Ákosnak sikerült lefejelni a fiók szélét a buksijával. Én jobban megijedtem, mint ő. Ákos kb. 2 percig sírt, én még további ötöt a fürdőben. A szeme alatt, így nagy mázli, hogy nem a szemét verte ki. És persze tudom, hogy még lesz vagy ezer ilyen, de akkor is.
Kicsi hétfőn töltötte a 9 hónapot. Ennek örömére meglátogattuk a védőnénit.
Hivatalos paraméterek: 69,5 cm és 7940 gramm. Látszik is a pofiján is, de a legjobban a combjain, hogy szabályosan kikerekedett a kis pasas. Nagyokat alszik is, mert reggel ébred 6 és 7 között. Van, hogy még pillázik az apukája ölében, ha mondjuk én palacsintát sütők, majd kap cicit, amíg a fiúk még itthon vannak, addig mászkál a földszinten. Bemászik Áronhoz, megnézni mit pakol a táskájába, aztán mikor a nagyok elmennek, akkor szépen lefektettem aludni, és hangulattól függően alszik még tízig, de volt olyan is, hogy felébredt kilenckor, de nem tudtam azonnal felrohanni, ő meg nem tiltakozott, és mire egy jó tíz perc múlva felértem, már megint aludt. És aludt tízig, vagy akár tizenegyig is.
Ha ügyes vagyok, akkor délután is van egy nagyobb 1-1,5 órás alvás, és néha még becsúszik egy-egy esti 40-50 perces is. Ma mondjuk az esti is 1,5 órásra sikerült, de ma nagyon hülye idő van. Szóval a nagy délelőtti alvásnak hála, lemaradtunk a csütörtökre tervezett Kerekítőről, de az az igazság, hogy akkor jött be a rossz idő, és nem csak Kandúrka, hanem én is bealudtam. Délután amíg Áron edzett, én a zuhogó esőben sétáltattam a kicsit. Jól kialudta magát, így nyugodt szívvel hagytuk itt Szisziéknek mindkettőt, amíg elmentünk fejlesztéses szülőire.
Mikor hazaértünk, mindenki vacsizott, tiszta volt. Áron olvasott a kanapén Mikiéknél, Ákos békésen aludt Sziszin. Nem nagyon rázta meg, hogy felébresztettük. Áron hamar elaludt, Ákos még skype-t Nagyikával, közben felfedeztük, hogy amíg távol voltunk Kandúrka növesztett egy harmadik fogat magának. :))))
Tegnap megjöttek anyuék. Áron is aranyosan örült nekik, Ákos viszont kimászott eléjük az ajtóhoz, és amikor apu felemelte, odahajtotta a buksiját a mellkasára. Annyira nagyon édes volt.
