Kedden reggel elutaztunk, hármasban, Nagyikához. Kandúrka szinte végig az úton aludt, és amikor nem, akkor is szépen csendesen nézelődött, vagy "olvasgatta" a babakönyvét. Egy kis szaros, mert annyira tudja, hogy hol kell helyezkednie. Azonnal odabújt Nagyikához, oda hajtotta a buksiját a vállára, és csak pihegett, mikor megérkeztünk. És ha rajta múlik a következő másfél napot ott is töltötte volna. Persze ez azért így nem teljesen igaz, mert most már nagyom szeret mászkálni, mindent megnézni, mindent kinyitni, és ezt persze mind nem lehet, ha az ember a nagymamája kezéből nem akar kimászni. Így néha volt a földön is, és akkor rögtön felfedezett. Mindent. Fiókokat huzigált ki, volt amelyiket le is fejelte, székeket tologatott, megnézegette a fürdőszobát, ajtókat nyitogatott, csukogatott és minden alá bebújt. Szépen evett mindenből, mindet megnézegetett. Délután jött Andris. Ákos még mindig hatalmas szemekkel figyeli. Mit csinál, mit játszik, mit eszik. Amíg a fiúk játszottak (Andris a géppel, Ákos azzal, amit talált, meg az apukájával),
Nagyika sütött egy tojásmentes répatortát, én meg kevertem egy finom túrókrémet a tetejére. Mikor este megjött Kriszti is, felköszöntöttük a legkisebbet. Hatalmas szemekkel figyelte a tortát, mert Nagyika egy csoda gyertyát tett rá. Elfújtuk, de folyton visszagyulladt.
Nagyon bejött Kandúrkának. A túrókrémet szépen lenyalogatta a tetejéről, de a répatortát, köszönte, de kiköpte. :( Édesen mosolygott a méhecskére, és a tetszés jelének vettük, hogy Krisztiéktől kapott ajándékokat egyenként ledobálta a földre, majd nagy szemekkel nézett lefelé, hogy akkor most nem jöttök vissza hozzám játszani. :(
Végül egészen sajátos funkciót talált a Krisztiéktől kapott tányérnak. :)
Este egyetlen hang nélkül elaludt, és pár kisebb nyekkenést leszámítva végig aludta az éjszakát. Reggel mosolyogva ébredt. Szépen reggelizett, majd folytatta a huncutkodást Nagyikával. Délelőtt még aludt egy nagyot, és így a délután is jó kedvűen telt. 5 óra után Nagyika megfürdette,
kapott tiszta ruhát, jól megszárogattuk, majd 6-kor vacsi, pici bújás még Nagyikához, 7kor kilőttünk, és fél 10 után már a saját ágyában aludt itthon Kalászon. Egy hangot nem hallottunk az úton, pedig örült köd volt, alig lehetett haladni, és féltem, hogy elunja, de nem.
Itthon Áron édesen várt minket. Nem volt vele semmi gond, amíg nem voltunk. Ügyesen, nagy fiúsan viselkedett. Szót fogadott Petya papáéknak.
Csütörtökön egész nap jöttünk -mentünk. Bevásároltunk a hétvégi ebédekhez, tortákhoz. Ákos gyakorlatilag végig aludta a napot. Itthon jött-ment kicsit, evett, rötyögött, majd 4 órakor elindultunk a Skanzenbe a Mikulás ünnepségre. Áron nagyon élvezet. Csinált csutkából és gyapjúból, Mikulást és rénszarvast. Ákos apukája kezéből figyelte az eseményeket. Nagyon tetszett neki a Mesekuckóban, ahogy Nelliék énekeltek, de mire jött a Mikulás ő már teljesen elfáradt, így szépen felkötöttem a pocakomra, és ha még maradunk egy kicsit, tuti el is alszik. :(
Péntek délelőtt itt volt Hanna nálunk, vendégségben. Édes volt. Ákos nagyon élvezi, ha van itt valaki, és ha csak kettesben vannak, még érvényesülni is jobban tud. Hanna meg csak simán zabálni való. A Krisztiéktől kapott figurákkal meséltem neki. Imádta. Én meg azt, ahogy figyelt. :)
Tamás csodaszép piskótákat sütött péntek este, tojásos és tojásmentes verzióban, így szombaton csak az ünnepi ebédet kellett megfőzni és a tortákat befejezni.
Minden szuperül sikerült. Az ünneplés is, és a kicsire se szakadt rá egy egész játékbolt, aminek külön örülők, mert hogy negyedikként azért kemény dió kitalálni bármit is, ami még nincs meg ebben a két házban :)
Nagyon bejött neki a laptop amit Mikiéktől kapott, és igazán türelmesen kivárta, hogy a 10 éves bátyja, abba hagyja a gombok nyomkodását és végre ő is hozzá férjen a saját játékához :).
Vasárnap készült halászlé, Nagyika útmutatása alapján. Komoly siker volt, amin talán én lepődtem meg a legjobban. És a legcukibb Hanna volt. Két tányérral megevett belőle. Ennél jobb dicséret egy szakácsnak se kell :)
Sajnos tegnapra már mindkét fiacskám krákogott. Ákosnak estére már az orra is folyt. Az a mázlink, hogy az orvosságokat, valamiért imádja bevenni.
Nem úgy Áron, mert a neki szólok már nem annyira jó ízűek. Áronnál még talán elkaptam időben, ő rajta nem látom, hogy rosszabbul lenne, de a kicsi eléggé ki van. Ömlik a takony belőle, így nem igazán tudom, hogy a parkettán a foltok a nyálától, vagy a takonytól vannak. Szívjuk neki folyamatosan, kapja a cseppeket, de enni egész nap nem akart.
Egy kenyér csücskön kívül estig semmit nem evett. Este szerencsére a babapizza bejött neki, így azt szépen megette. Aludt is, délelőtt egy másfél órát, délután pedig hármat. Hőemelkedése van, de mivel még mindig nem tudjuk, hogy ez nála hogy van, így azt hiszem, őt már ez a 37,5 megviseli. Most már édesen horkol az ágyában, és remélem, hogy holnapra jobban lesz. Nem jó dolog egy évesen betegnek lenni :(
Amit ma csinált először, az az integetés, és az, hogy a maga módján "szól" az apjának, hogy ne cipelje őt a lépcsőn. Addig ficánkol a karjában, amíg le nem rakja, hogy egyedül menjen föl a lépcsőn. :) nagyon édesen.
Nagyika sütött egy tojásmentes répatortát, én meg kevertem egy finom túrókrémet a tetejére. Mikor este megjött Kriszti is, felköszöntöttük a legkisebbet. Hatalmas szemekkel figyelte a tortát, mert Nagyika egy csoda gyertyát tett rá. Elfújtuk, de folyton visszagyulladt.
Nagyon bejött Kandúrkának. A túrókrémet szépen lenyalogatta a tetejéről, de a répatortát, köszönte, de kiköpte. :( Édesen mosolygott a méhecskére, és a tetszés jelének vettük, hogy Krisztiéktől kapott ajándékokat egyenként ledobálta a földre, majd nagy szemekkel nézett lefelé, hogy akkor most nem jöttök vissza hozzám játszani. :(
Végül egészen sajátos funkciót talált a Krisztiéktől kapott tányérnak. :)
Este egyetlen hang nélkül elaludt, és pár kisebb nyekkenést leszámítva végig aludta az éjszakát. Reggel mosolyogva ébredt. Szépen reggelizett, majd folytatta a huncutkodást Nagyikával. Délelőtt még aludt egy nagyot, és így a délután is jó kedvűen telt. 5 óra után Nagyika megfürdette,
kapott tiszta ruhát, jól megszárogattuk, majd 6-kor vacsi, pici bújás még Nagyikához, 7kor kilőttünk, és fél 10 után már a saját ágyában aludt itthon Kalászon. Egy hangot nem hallottunk az úton, pedig örült köd volt, alig lehetett haladni, és féltem, hogy elunja, de nem.
Itthon Áron édesen várt minket. Nem volt vele semmi gond, amíg nem voltunk. Ügyesen, nagy fiúsan viselkedett. Szót fogadott Petya papáéknak.
Péntek délelőtt itt volt Hanna nálunk, vendégségben. Édes volt. Ákos nagyon élvezi, ha van itt valaki, és ha csak kettesben vannak, még érvényesülni is jobban tud. Hanna meg csak simán zabálni való. A Krisztiéktől kapott figurákkal meséltem neki. Imádta. Én meg azt, ahogy figyelt. :)
Tamás csodaszép piskótákat sütött péntek este, tojásos és tojásmentes verzióban, így szombaton csak az ünnepi ebédet kellett megfőzni és a tortákat befejezni.
Sajnos tegnapra már mindkét fiacskám krákogott. Ákosnak estére már az orra is folyt. Az a mázlink, hogy az orvosságokat, valamiért imádja bevenni.
Nem úgy Áron, mert a neki szólok már nem annyira jó ízűek. Áronnál még talán elkaptam időben, ő rajta nem látom, hogy rosszabbul lenne, de a kicsi eléggé ki van. Ömlik a takony belőle, így nem igazán tudom, hogy a parkettán a foltok a nyálától, vagy a takonytól vannak. Szívjuk neki folyamatosan, kapja a cseppeket, de enni egész nap nem akart.
Egy kenyér csücskön kívül estig semmit nem evett. Este szerencsére a babapizza bejött neki, így azt szépen megette. Aludt is, délelőtt egy másfél órát, délután pedig hármat. Hőemelkedése van, de mivel még mindig nem tudjuk, hogy ez nála hogy van, így azt hiszem, őt már ez a 37,5 megviseli. Most már édesen horkol az ágyában, és remélem, hogy holnapra jobban lesz. Nem jó dolog egy évesen betegnek lenni :(
Amit ma csinált először, az az integetés, és az, hogy a maga módján "szól" az apjának, hogy ne cipelje őt a lépcsőn. Addig ficánkol a karjában, amíg le nem rakja, hogy egyedül menjen föl a lépcsőn. :) nagyon édesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése