10 fokos, napsütéses decemberben mentünk haza a kórházból,
13-án kedden. Meseszép idő volt, bár ez Ákost nem nagyon izgatta, mert végig
aludta az egészet a kocsiban. Meg akartuk lepni Áront a sulinál, de Sziszi megelőzött
minket, így csak az iskolatáskáját hoztuk mi haza. Ákost nem igazán érdekelte
se az ágya, se a játékok, se semmi. (Mily meglepő.) Egész délután aludt, hol az
ágyában, hol a mózeskosárban, amit Áron átkeresztelt mézeskosárnak, mondván
annak legalább van értelme. :-)
Volt közös vacsora, beszélgetés, leckeírás, és szépen lassan
eljött a fürdetési idő, amire nem nagyon voltunk felkészülve. Így telefonos
segítséget kértünk Petya papától. Szerencsére kiderült, hogy ő már úton van
hazafelé. Gyorsan eltoltuk a fürdetést egy órával későbbre, és átengedtük az
első fürdetés jogát neki. Tamás még sose fürdetett ekkora gyereket és nem
érezte úgy, hogy mindenféle előzetes gyakorlás nélkül, így elsőre ezt ki akarja
próbálni.
Az első éjszaka szinte teljes nyugalomban telt, szopi,
alvás, szopi, alvás. A gond csak az volt, hogy mindez nem a saját ágyában
történt, hanem a szülőiben. Az az, nem hogy egy szobában aludt velünk (pedig csodaszép külön szobája van neki), hanem a
mi ágyunkban volt egész éjszaka. :-(Nem így terveztem, sőt, de így alakult.
Szerdán délelőtt minden ment simán, alvás, evés, alvás,
délután pedig két szoptatás között elrohantam Áronnal a dm-be és cukrászdázni. Közben
Tamás volt itthon Kandúrkával, aki békésen aludt. Mikor hazajöttünk, átjöttek Mikiké is, hogy
megnézzék a babát, meg hogy a gyerekek játszanak Áronnal. Közben befutott Dinó Dédivel, így volt egy kis koccintás is a
fiatalember tiszteletére. De neki persze nem adtunk, pedig volt alkoholmentes
pezsgő is. Végül nem csak
kedden, hanem szerdán is Petya papa fürdette meg, mert Tamás még nem érezte úgy,
hogy mindent tud.
Csütörtökön Tamás egész nap dolgozott, amitől tiszta ideg
volt. A mi napunk teljes nyugalomban telt. Ákos továbbra is folyton aludt.
Délután Áron élménybeszámolóját hallgattuk a vomabatról, akit az állatkertben
láttak. Teljesen bele volt szeretve, de ez sem tudta feledtetni vele, hogy nem
simogathatta meg a ráját az akváriumnál. (pár hónapja még ráját szeretett volna
karácsonyra:-) ). Este már az apukája fürdette a legkisebb ugrifülest, ami
mindenkinek nagy élmény olt. Jelentem baba és papa egyaránt túl élte :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése