Egyszer már próbálkoztam blog írással, de beletört a bicskám. Vagy időm, vagy kedvem nem volt hozzá. Nem tudom most, hogy lesz, de teszek egy próbát. Azért látok némi esélyt rá, mert 9 éve, mikor Áron volt pici, akkor nagyon lelkesen írtam babanaplót. Most nem fogok. Helyette gondoltam ezt a blog-t. Szóval majd kiderül.
Mivel az elejéig nem nagyon tudok vissza menni, sőt talán nem is akarok, ez e blog se ott fog kezdődni, hogy akkor meg volt a két csík a teszten. Ott kellett volna kezdeni, amúgy, de nem volt rá időm. A baba csak azért nem az irodába érkezett, mert hétvége volt. És akkor itt el is kezdhetjük:
Mivel az elejéig nem nagyon tudok vissza menni, sőt talán nem is akarok, ez e blog se ott fog kezdődni, hogy akkor meg volt a két csík a teszten. Ott kellett volna kezdeni, amúgy, de nem volt rá időm. A baba csak azért nem az irodába érkezett, mert hétvége volt. És akkor itt el is kezdhetjük:
Kandúrka születése 1 rész:
Január 1-re vártuk Kandúrkát. Ez volt a munkaneve, mert nem tudtunk dűlőre jutni, hogy Mátyás, vagy Lőrinc legyen születendő kisfiúnk neve. Ezért mindenki Kandúrkának hívta. :-)
December 6-án, voltunk az első ctg-n :-) Minden a legnagyobb rendben, semmi extrát nem mutatott a gép. Rákérdeztem a dokinál, hogy mehetünk-e haza Tamás mamájához Tokajba "előkarácsonyozni", mondta, hogy igen, de legyen nálunk kórházi cucc, bár nem gondolja, hogy erre nagy szükség lenne. :-) Pénteken (december 9-én) egy óra körül felszedtük Áront a suliban, bementünk még pár apróságágért a Corába, majd az M3-as elején Tamás rájön, hogy nincs matricánk, így ő a benzinkútra, mi a kávézóba rohantunk be Áronnal. Magunknak kávé vettem, Áron pedig forró csokit kapott. Elhelyezkedtünk az autóban, már amennyire egy 37. hetes pocakkal, és egy izgő-mozgó 9 évessel lehet, és elindultunk. Indulás, hátsó ülésen gyerek meg az összes ajándék, és persze mikor beleiszik, a forró csokiba, közli, hogy meleg (mily meglepő) majd nyújtaná felém, de kicsúszik a kezéből az egész és kiborul. 4 dl forró csoki tejszínhabostul a kabátján, a gyerekülésen, a hátsó ülésen, a plüss kutyákon és persze az ajándékokon. :-( Gyerek teljesen megszeppent, én teljesen kibuktam, kiabáltam. Leállás, ajándékok kimentése, ellenőrzés, hogy a gyerek nem égett-e meg magát. Ja és még nem voltunk a Hungaroringnél se. Tokajban majd szétszedjük, hogy kitudjuk mosni. Így is lett. Gyerekülés és a hátsó ülés is, darabjaira lett szétszedve és kimosva mikor megérkeztünk Tokajba. Rémálmaim voltak, hogy ha még is történik valami, akkor Nyíregyházáig se jutunk, nem hogy Pestre. De Tamás megnyugtatott, hogy még csak aznap töltöttem a 37. hetet, így semmi se fog történni. Tehát kimostunk, amit tudtunk, kiaggattuk a radiátorokra, majd megajándékoztuk egymást, és immár igencsak jókedvűen megvacsoráztuk anyósom isteni halászlevét. Közben Áron beleszeretett a legújabb családtagba, Hópehelybe a cicába, aki tényleg ennivalón édes egy darab. 10 órakor nagy nehezen sikerült Áront ágyba parancsolni. Mi Tamással még beszélgettünk, tévéztünk és úgy fél tizenkettő körül mi is elkezdtünk készülni a lefekvéshez. Zuhany, fogmosás stb. Mikor éjfélkor Tamás mellém bújt valami furcsát éreztem, mintha pisilni kéne, de mégse. Mikor felálltam már sejtettem, hogy ez a magzatvíz. A fürdőbe érve, már komolyabbnak tűnő mennyiség távozott. Ellenőriztük, hogy ez tényleg nem más, majd én elkezdtem a családot hívni, a kispapa pedig összeszerelni az autó hátsó ülését és a gyerekülést (lásd. feljebb). Kb. fél egyre kész voltunk, autó összerakva, befűtve. Addigra anyáékat elértem telefonon, beszéltem Zsuzsával, a szülésznőmmel, aki megnyugtatott, hogy ha nincsenek fájdalmaim nyugodtan, elindulhatunk, normál tempóban, haza Pestre. Így fél egy után nem sokkal felébresztettem Áront, felöltöztettem, Tamás szólt a mamájának és 0: 43-kor már ki is fordultunk a ház udvaráról. A kocsiút nyugalomban telt. Zenét hallgatunk, próbáltunk agyalni a neveken, közben kitaláltuk, hogy mi legyen az sms szövege, amiben tudatjuk a világgal, hogy Áron testvére megszületett. Anyuékkal fél három után randiztunk az M3 bevezetőjénél lévő kúton. :-) ők hozták a kórházi pakk másik felét, cserébe kaptak tőlünk egy nagyfiút. Hajnali 3 körül már a kórházban voltunk. Folyt köv :-)))
December 6-án, voltunk az első ctg-n :-) Minden a legnagyobb rendben, semmi extrát nem mutatott a gép. Rákérdeztem a dokinál, hogy mehetünk-e haza Tamás mamájához Tokajba "előkarácsonyozni", mondta, hogy igen, de legyen nálunk kórházi cucc, bár nem gondolja, hogy erre nagy szükség lenne. :-) Pénteken (december 9-én) egy óra körül felszedtük Áront a suliban, bementünk még pár apróságágért a Corába, majd az M3-as elején Tamás rájön, hogy nincs matricánk, így ő a benzinkútra, mi a kávézóba rohantunk be Áronnal. Magunknak kávé vettem, Áron pedig forró csokit kapott. Elhelyezkedtünk az autóban, már amennyire egy 37. hetes pocakkal, és egy izgő-mozgó 9 évessel lehet, és elindultunk. Indulás, hátsó ülésen gyerek meg az összes ajándék, és persze mikor beleiszik, a forró csokiba, közli, hogy meleg (mily meglepő) majd nyújtaná felém, de kicsúszik a kezéből az egész és kiborul. 4 dl forró csoki tejszínhabostul a kabátján, a gyerekülésen, a hátsó ülésen, a plüss kutyákon és persze az ajándékokon. :-( Gyerek teljesen megszeppent, én teljesen kibuktam, kiabáltam. Leállás, ajándékok kimentése, ellenőrzés, hogy a gyerek nem égett-e meg magát. Ja és még nem voltunk a Hungaroringnél se. Tokajban majd szétszedjük, hogy kitudjuk mosni. Így is lett. Gyerekülés és a hátsó ülés is, darabjaira lett szétszedve és kimosva mikor megérkeztünk Tokajba. Rémálmaim voltak, hogy ha még is történik valami, akkor Nyíregyházáig se jutunk, nem hogy Pestre. De Tamás megnyugtatott, hogy még csak aznap töltöttem a 37. hetet, így semmi se fog történni. Tehát kimostunk, amit tudtunk, kiaggattuk a radiátorokra, majd megajándékoztuk egymást, és immár igencsak jókedvűen megvacsoráztuk anyósom isteni halászlevét. Közben Áron beleszeretett a legújabb családtagba, Hópehelybe a cicába, aki tényleg ennivalón édes egy darab. 10 órakor nagy nehezen sikerült Áront ágyba parancsolni. Mi Tamással még beszélgettünk, tévéztünk és úgy fél tizenkettő körül mi is elkezdtünk készülni a lefekvéshez. Zuhany, fogmosás stb. Mikor éjfélkor Tamás mellém bújt valami furcsát éreztem, mintha pisilni kéne, de mégse. Mikor felálltam már sejtettem, hogy ez a magzatvíz. A fürdőbe érve, már komolyabbnak tűnő mennyiség távozott. Ellenőriztük, hogy ez tényleg nem más, majd én elkezdtem a családot hívni, a kispapa pedig összeszerelni az autó hátsó ülését és a gyerekülést (lásd. feljebb). Kb. fél egyre kész voltunk, autó összerakva, befűtve. Addigra anyáékat elértem telefonon, beszéltem Zsuzsával, a szülésznőmmel, aki megnyugtatott, hogy ha nincsenek fájdalmaim nyugodtan, elindulhatunk, normál tempóban, haza Pestre. Így fél egy után nem sokkal felébresztettem Áront, felöltöztettem, Tamás szólt a mamájának és 0: 43-kor már ki is fordultunk a ház udvaráról. A kocsiút nyugalomban telt. Zenét hallgatunk, próbáltunk agyalni a neveken, közben kitaláltuk, hogy mi legyen az sms szövege, amiben tudatjuk a világgal, hogy Áron testvére megszületett. Anyuékkal fél három után randiztunk az M3 bevezetőjénél lévő kúton. :-) ők hozták a kórházi pakk másik felét, cserébe kaptak tőlünk egy nagyfiút. Hajnali 3 körül már a kórházban voltunk. Folyt köv :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése