Kórházi napok

Egy kis idő múlva elvitték a babát minden féle orvosi vizsgálatokra, és én leköltözhettem a gyermekágyas részre. Még mindig zavar ez a tolókocsiban közlekedés, főleg, hogy kb. 10 perccel később már a zuhany alatt álltam, majd miután mindent elrendeztem a miniatűr szekrényben, rögtön elindultam volna Tamással, hogy visszaszerezzem Kandúrkát. Ezt anno Áronnal is így kellett, mert a csecsemősök annyira el vannak foglalva, hogy nem nagyon van idejük kihozni a babákat. De közben befutottak anyuék, és a mi a legfontosabb, hogy velük volt Áron is. :-) Együtt elsétáltunk a csecsemő részre, ahol nagyon meglepődtünk, hogy Kandúrka inkubátorban van. Azt mondták, korán jött és így nem jó a hőháztartása, ezért kell a folyamatos meleg neki. :-( Szóval egyesével megnézte mindenki magának (Áron, Dédi, Dinó és Petya papa is), közben Áron boldogan szorította magához a Kandúrkától kapott vadi új plüss kutyust :-).

Anyuék elmentek nyaralni, Tamás Áronnal pedig a boltba. A nővérek megígérték, hogy este 8-ra kint lesz az inkubátorból, és akkor Áron kezébe adhatom. Így is lett.
Áron még jól megnézte magának majd szépen haza mentek.

 
A kórházi napok nyugalomban teltek második napra lecserélődtek a szobatársaim, és 3 nagyon helyes lánnyal/nővel voltam onnantól együtt. A babák is egész jól viselkedtek. Kandúrkát meglátogatta vasárnap az újdonsült unokabátyuskája (Andris) a szüleivel. Andris nagyon édes volt és nagyon megvolt szeppenve.

Délután jött Tamás Áronnal. Elmesélték mi minden történt otthon, és hogy Áron hogy aludt az elmúlt napokban. Áron nagyon édesen és magához képest részletesen számolt  be a dolgokról. Aznap volt este fürdetés is, és Áronék is bejöhettek.

Nagyon örültem, hogy ott voltak, meg hogy készült fotó is :-).

Pancsi után Áront elvitték Mikiék haza (Ákossal mi is kisétáltunk hozzájuk), és Balázs annyira, de annyira tündéri volt. Azt mondta nekem: „Bebe nagyon aranyos a kisbabád”. Hanci is nagyon mosolygott, de azt nem értettem, hogy ő mit mondott a cumija mögött. Tamás még maradt egy kicsit, hogy megnézegessék egymást Ákossal. Éjszaka üvöltött a fiatalember hajnali 1-től 4-ig (a másik 3 baba is), aztán szépen aludt. Közben voltunk reggel 5-kor vérvételen, mert a vércukra elég vacak volt, de sajnos a sok szopi ellenére se nagyon akart rendbe jönni. Persze a szép kis fehér babám, már kezdett sárga árnyalatba áthajlani.

Vércukra hétfőre se lett sokkal jobb, de a nővérek, és a doki se tudott mást mondani, minthogy szoptassam minél többet. Csak, hogy tej még nem volt. Délután bejött Zsófi Andival, megcsodálni a fiatalembert, de ezt leszámítva semmi érdemleges nem történt. Ákos aludt, aludt és aludt. Közben próbáltam győzködni, hogy egyen (nem túl nagy sikerrel), így egyre sárgába is lett. Hétfőn este már csak Tamás jött hozzám, hiszen kedden már készültünk haza.

Az utolsó kórházi éjszaka alvással és szopizással telt. A hangját se nagyon hallottam a kis hercegnek, és nagyon drukkoltam, hogy rendbe legyen a cukra. Nem volt rendben hajnali 5-kor se a cukra, viszont akkora fennforgás volt a szülészeten, hogy bíztam benne, hogy a nagyüzem miatt, azt aki nem nagyon problémás, azt simán kiteszik. Bejött. Hiába volt sárga, és nem jó a vércukra, hazaengedtek minket.