És igen, igen, igen...sikerült :))))

Próbálkozom isten bizony, de most is itt figyel a tegnapi vasalás másik fele, a mosógép mindjárt lejár, a szárítók tele, és holnapra lehet tészta lesz, mert az a leggyorsabb. Nem panasz, csak a mentségek nevesítése. Mert ha Kandúrka fent van, akkor már igényli a folyamatos társaságot (én is igénylem a folyamatos társaságát), még egy gyors kaját össze lehet mellette dobni, de mást nagyon nem. Nem is baj ez, csak hát estére mire minden gyerek ágyba kerül, addigra már engem is sokszor húzz az ágy, így a blog megint tolódik. Na ennyit a magyarázkodásról, mert Ákos mindjárt kell a reggeli második alvásból.

A múlt hét örült taknyosan telt. Volt, hogy naponta 10× kellett szívjam az orrát, csöpögtettem a szemébe, mert persze ráhúzódott a takony, közben Áron is örült taknyos volt (ő már sokkal jobban van) és persze szombat hajnalban már én is torok fájással keltem. Most már én talán jobban vagyok, de a kicsi még kitart rendesen. Áron küzd az iskolával, nehezen megy a visszarázódás, és közben látványosan sokkal több a tanulni való. Egyik napról a másikra is, meg úgy egyáltalán. Egy héten kétszer járunk hepkidó-zni, amit láthatóan nagyon szeret.

Közben pont 24 óra telt el, és ha minden igaz, akkor a kis hisztis végre alszik :) Szóval délelőtt bölcsőde van nálunk, délután napközi és tanulószoba, este meg örültek háza. Ákos nagyon jól viseli, hogy a mindennapjait hozzá igazítom Áron napirendjéhez, partner mindenben. Most próbálunk egy alvási rendet kialakítani neki,  ami mindenkinek megfelel. Reggel kell 6-7 között, de szerintem csak azért, mert felébred a motoszkálásunkra. Mert szombaton mindenki aludt fél kilencig. Azt hittem rosszul látok. Szóval ébred eszik, és után a földszinten kotor jobbra-balra, miközben mi intézzük a reggeli dolgainkat. Mindenhol ott van, minden érdekli, és Áronnal nagyon cukik ilyenkor is. Ha ügyesek vagyunk, akkor Áron reggeliét tudom én csinálni, hogy ő is érezze ott vagyok én is, neki is. Ilyenkor Tamás pelenkázz, én uzsonnát készítek, ruhát rakok ki a  nagynak. Mikor elmennek, még egy kicsit játszunk, aztán irány az ágy. Na innen jönnek a gondok, mert hulla fáradt, de nem és nem.

Nem akar aludni. Az apja eltudja altatni, de ő csal, mert kézben altat, én meg nem. Nem akarom, így mikor csak mi vagyunk itthon, akkor küzdünk. De hát ez van. Végső esetben megyünk sétálni. A babakocsi mindig bejön. Ezért is jó, hogy viszonylag korán ebédel, így ebéd után jön egy nagy séta, amit szinte mindig végig alszik. Kettőre megyünk Áronért a suliba hétfőn és szerdán. Addig alszik, mert ott rögtön felébred. Olyan neki az iskola udvar mint egy nagy-nagy mozi. A gyerekek futkároznak, mozognak, labdáznak. Kedden csütörtökön edzés van, akkor fél után érünk a suliba (Áron ilyenkor korábban ebédel), átmegyünk Békásra most még kocsival, de később majd szeretném ha HÉV-el tudnánk menni. Ehhez az kell, hogy Áron már majd egyedül kisétáljon hozzánk a megállóba, mert az, hogy még a suliba is elmenjünk, majd együtt vissza a HÉV-hez, nem fér bele. Szóval ilyenkor felébred szegénykém, mert már a suliig elalszik, de hát be kell menjek Áronért, mert ha egyedül jönne ki, akkor minden ott maradna a teremben. De már gyakoroljuk. Békáson Kandúrka babakocsiba kerül, és addig tolom a popóját amíg el nem alszik. Péntek még alakul. Áron ha kedve van, maradhat délután suliban, hogy egy kicsit az osztálytársaival is legyen, ha nem akkor kettő körül megyünk érte.

Kicsivel a múlthéten már voltunk Kerekítőzni. A maga szokásos visszafogott módján örült a dolognak. Az ölemből nézte az eseményeket, és dobálta a mosolyokat. De el nem merészkedett most még sehova. Az ének és a zene viszont nagyon tetszett neki.
Amúgy a múlt hét arról is híres, hogy az elmúlt 9 hónap talán legdurvább éjszakáján voltunk túl. Hétfőn este ahogy szoktuk lefektettük az akkor már nagyon taknyos Kandúrkát, majd éjjel egyig fél óránként voltunk bent nála felváltva. Volt simi, buksi puszi (rácson keresztül), ének, nyugtatás stb. Semmi nem használt. Végül kapott cicit, és miután folytatta a dolgot, minden elvünket feladva, magunk közé raktuk. Levettük a hálózsákot róla, nehogy túl melegedjen, és lefektettük. Féltem, hogy a szörcsögés miatt majd úgy se alszunk, de nem ez volt a gond. Hanem, hogy a kis pasi azt hitte ez egy buli. És ő a főszereplő. :((( Először csapkodta a hátamat, aztán huzigálta a hajamat, majd rám mászott. 

Miután nem foglalkoztam vele, bepróbálkozott az apjánál, és mivel ő se volt vevő a partira, így úgy döntött lelép. Az utolsó pillanatban kaptuk el a lábát. Így szépen visszakerült az ágyába. Inkább a hiszti, mint hogy leesik az ágyunkról. A légzésfigyelővel, úgy is halljuk, ha baj van. Annyira fáradtak voltunk, hogy még cumit se kapott, a zsákot tudatosan nem adtuk rá, mondván, ha abbahagyta a hisztit, majd betakarjuk. Nem tudom ki aludt el előbb (Tamás vagy én) de tuti, hogy a gyerek tovább nyekergett. :(((( és nem lett betakarva :(((( még jó, hogy már így is totál taknyos volt.
Reggel (2,5 óra alvás után) próbáltam még aludni, miután elmentek a fiúk, de a kis partyarc szerint elég volt az éjszakai mennyiség nekem. Taknya nyála egybe folyt, mindent kihányt, mert nyelte a rengeteg slejmet vissza. És ennek ellenére a hangulata remek volt és esze ágában nem volt aludni:(

Azt hiszem ennyi :)))))mára. Este telerakom képekkel és videókkal, és a lehet olvasni :) 
 
Este: Képek nem nagyon, ellenben videók, csak azt elfelejtettem írni, hogy a kicsike azért szellemileg is gyarapszik. Már nem az az első, hogy ha valamit megfog, akkor azonnal a szájába tömje. Alaposan megforgatja, szemre vételezi, megrázza és nem is biztos, hogy nyáltól csöpögve szerzem vissza tőle tíz és fél másodperc után. A másik, hogy dumál, de megállás nélkül. Édesen formálja a szavakat, mondja, hogy baba, hogy vavava szóval készülődik, hogy egyszer csak majd már őt se lehet lelőni :)))))

10 év, 9 hónap, 3 fog

 

A suli dübörög ezerrel. Áront továbbra se hatja meg a dolog különösebben. Reggel szépen ébred. Leszoktunk a bolti gabonapelyhekről. A reggeli mostanában nálunk: pirítós, amerikai palacsinta tönkölylisztből (5 perc alatt készen van, pedig reggel sütöm frissen) juharsziruppal, házi müzli (Áronnal csináltuk) és a legnagyobb sláger a zabkása. Nem nagyon kell könyörögni, maximum azért, hogy reggeli után ne vonuljon el játszani, vagy újabban olvasni, hanem talán kezdjen el készülődni a suliba. Kettő előtt valamikor tudok csak érte menni, mert most már ők a nagyok, így utolsónak ebédelnek. 

 

Kedden és csütörtökön egyedül megy ebédelni, mert kettőkor már kezdődik az edzés Békásmegyeren, így korábban kell indulnunk. Ezen a héten kipróbáltuk, hogy szerdán bent maradt ő is a napköziben, de zokogva fogadott fél négykor, hogy ő bizony semmilyen leckével nem végzett, mert nem tud ekkora zajban tanulni. Szegénykém, úgy sajnáltam. Persze, hogy nem tud koncentrálni, még itthon is nehezen megy, pedig csukott ajtó mögött tanul. Mondjuk, ez lehet lassan megszűnik, mert ha nincs rajta a szemem, akkor azonnal bambul vagy mást csinál. 

 

Na de szóljunk a születésnapjáról is. Múlt szombaton hajnalban felébresztettük őt Ákossal. Felmásztunk mellé az új galériaágyára, mert, hogy azt már megkapta 2 hete. Egy ideig ott bohóckodtunk hármasban (sajnos Tamás már elment addigra dolgozni), aztán felköltöztünk a szülői ágyba pihengetni, mert, hogy azért még elég korán volt. Délelőtt alvással, játékkal, tévézéssel telt. Tizenegy óra körül elmentünk Mikiékkel a Margitszigetre az Öko játszótérre. A kicsi már a kocsiban elaludt, és mikor átcsempésztem a babakocsiba, akkor is azonnal visszacsukta a szemét, de aztán 5 perc után fent volt. A játszótér érdekesebbnek bizonyult. Egy darabig küzdöttünk, hogy igenis jó a pokrócon, de aztán inkább egy hintán kötöttünk ki. A többiek hatalmasat játszottak. Mikiék a rántott húsért, mi a Dédiért mentünk. Este hét után ünnepeltünk, mikor már Tamás is hazaért. Déditől kapott még egy ördöglakatot, Mikiéktől egy könyvet (már kiolvasta) tőlünk pedig egy Hero Faktory-t. Édes volt örült, és hát olyan nagyon nagyfiú már, pedig pár hete még ő is ilyen kicsi volt.

 

Amúgy a teljesen hivatalos születésnapi köszöntés holnap lesz, mert ugye most jöttek meg Anyuék a nyaralásból. Ma reggel elvitte az apukája, így gyorsan felszereltük a függönykarnist a kuckóhoz, holnap még megvarrom hozzá a függönyt. Az új bakugános ágyneműt, amit Dinóéktól kap még (az ágy rájuk eső részén, a könyvön és a kitudja még mi mindenen fölül), már kimostam, így holnap, ha megkapja, csak át kell húznom az ágyneműt. Citromtortát rendelt, ha ügyes vagyok, akkor még próbálok rávarázsolni valami bakugános díszt. :))))) Múlt vasárnap kint voltunk a Skanzenben a fiúkkal. Jó volt nagyon. Jöttek Gil-ék is, Áronnal együtt járnak fejlesztésre. Ákos aludt egy nagyot, Áron csömöszölt, gólyalábazott, kisautózott, rengeteget rohangált. 

Láttunk gólyalábas előadást, szüreti felvonulást. 7 év után most először nem dolgoztam a szüreten, és komolyan mondom, annyira élveztem én is a programokat. Ja és még reggel Ákosnak sikerült lefejelni a fiók szélét a buksijával. Én jobban megijedtem, mint ő. Ákos kb. 2 percig sírt, én még további ötöt a fürdőben. A szeme alatt, így nagy mázli, hogy nem a szemét verte ki. És persze tudom, hogy még lesz vagy ezer ilyen, de akkor is.

Kicsi hétfőn töltötte a 9 hónapot. Ennek örömére meglátogattuk a védőnénit.

Hivatalos paraméterek: 69,5 cm és 7940 gramm. Látszik is a pofiján is, de a legjobban a combjain, hogy szabályosan kikerekedett a kis pasas. Nagyokat alszik is, mert reggel ébred 6 és 7 között. Van, hogy még pillázik az apukája ölében, ha mondjuk én palacsintát sütők, majd kap cicit, amíg a fiúk még itthon vannak, addig mászkál a földszinten. Bemászik Áronhoz, megnézni mit pakol a táskájába, aztán mikor a nagyok elmennek, akkor szépen lefektettem aludni, és hangulattól függően alszik még tízig, de volt olyan is, hogy felébredt kilenckor, de nem tudtam azonnal felrohanni, ő meg nem tiltakozott, és mire egy jó tíz perc múlva felértem, már megint aludt. És aludt tízig, vagy akár tizenegyig is. 

 Ha ügyes vagyok, akkor délután is van egy nagyobb 1-1,5 órás alvás, és néha még becsúszik egy-egy esti 40-50 perces is. Ma mondjuk az esti is 1,5 órásra sikerült, de ma nagyon hülye idő van. Szóval a nagy délelőtti alvásnak hála, lemaradtunk a csütörtökre tervezett Kerekítőről, de az az igazság, hogy akkor jött be a rossz idő, és nem csak Kandúrka, hanem én is bealudtam. Délután amíg Áron edzett, én a zuhogó esőben sétáltattam a kicsit. Jól kialudta magát, így nyugodt szívvel hagytuk itt Szisziéknek mindkettőt, amíg elmentünk fejlesztéses szülőire.

Mikor hazaértünk, mindenki vacsizott, tiszta volt. Áron olvasott a kanapén Mikiéknél, Ákos békésen aludt Sziszin. Nem nagyon rázta meg, hogy felébresztettük. Áron hamar elaludt, Ákos még skype-t Nagyikával, közben felfedeztük, hogy amíg távol voltunk Kandúrka növesztett egy harmadik fogat magának. :))))

Tegnap megjöttek anyuék. Áron is aranyosan  örült nekik, Ákos viszont kimászott eléjük az ajtóhoz, és amikor apu felemelte, odahajtotta a buksiját a mellkasára. Annyira nagyon édes volt. 

:(((((

Rögtön egy videó, és már nem is tudtok rám haragudni. :)))) Nem szoktam fennkölt, túl áradó címeket adni a videóknak, de ez a leges-legnagyobb kedvenc. A VIDEÓ, az a videó ami mindennél jobban elmondja, hogy miért jó anyának lenni. Íme a GYEREKEIM. Igen, csupa nagy betűvel, hogy teljesen kitöltsék a szívemet:))))

(Ezt kb. 5 napja írtam, mármint az első 2 sort.) Legalább elkezdem írni, majd csak egyszer lesz időm és befejezem.
Nagyobbik gyermekem, újfent iskolába jár, a kicsi meg egy ki gazember.

 
Az van ugyan is vele, hogy nem figyelt az iskolában. Legalább is annál a résznél tuti nem, amikor a mozgásfejlődésről volt szó. Ő ott vagy hiányzott, vagy csak simán más gyerekekkel játszott.:)))) Viccet félre, jelentősen behozta a lemaradását. Augusztus 8-án kapaszkodott belém először, és addig rángatta magát is meg engem is, amíg felállt. Azóta ezt folyamatosan próbálgatja bárhol. Augusztus 24-én állt fel először az ágyunknál és volt nagy sírás, mert hiába vetődtem akcióhősöket megszégyenítő ügyességgel, mire odaértem, már eldőlt. :(((( Most erősen gyakoroljuk az arccal tompítás technikáját. Mászással is nagyon próbálkozott már hetek óta, mindenféle saját fejlesztésű mozgásokat mutatott be, de aztán Tokajban Nagyiknál augusztus 13-án szépen szabályosan elkezdett mászni. És azóta mászik mindenhova. Csak birodalmi lépegetőnek hívjuk. Mint a három nagyobb, ő is kimászik szépen este egy szál fütyiben a fürdőbe, igaz néha még apróbb használati tárgyak eltérítik, így szemmel kell tartani, mert egyik este például inkább a kukát akarta kirámolni mint a kádba bekerülni, de már látszik, hogy pár hét és ácsorogni fog a kád szélénél, hogy rakjatok már végre be. Arról nem is beszélve, hogy lassan már bárhol gyorsabban ott van négykézláb mint mi. Mármint mi két lábon, nem négykézláb :))))

Amit viszont nagyon tud, és időben is kezdte, az a szeparációs szorongás. Nekem ez eleve új, mert ma már persze tudjuk, hogy Áron a betegsége miatt az érzelmi dolgokat máshogy kezeli, de neki ilyen nem volt. Kandúrka az elején csak követett a szemével mindenhova. Bárki kezében volt, mindig szemmel tartott. Majd átkéredzkedett hozzám, majd ha csak beléptem a szobába rögtön nyekeregni kezdett hogy vegyem fel, öleljem meg stb. Ül a földön amíg készítem az ebédjét vagy bármit, és ahelyett, hogy játszana, kapaszkodik a lábamba, vagy csak simán bámul és közben krokodil könnyekkel zokog. Hogy miért? Passz. Lassan ugyan látszik, hogy ennek is vége lesz egyszer, mert most már néha belefeledkezik a játékba, és akkor hosszú percekig képes elmélyülten matatni. Az esetek nagy részében persze nem a játékait, hanem mondjuk egy merőkanalat, vagy egy műanyag doboztetőt. De hát ezek sokkal izgalmasabb játékok, mint azt mi felnőttek gondolnánk.
A nagynak is visszaáll lassan az élete a szokásosba. Megkapta, előre a születésnapi ajándékát, egy galéria ágyat.

Imádja. Fent a magasban, izgalmasabb az élet. A suli nagyon nem rázta meg, gondolom nem is fogja. Ellenben nagyon boldog, hogy a csodanő idén másokat örvendeztet meg a jelenlétével. Mi kaptunk egy Niki nénit, aki fiatal, kerek és mosolygós. Remélem beválik nekünk :))))) Holnap kezdjük az edzést, ami judo, harcművészet és vidámság egyben, ha jól értelmeztem. Majd kiderül most szerencsére hatalmas a lelkesedés ezen a téren is. (Közben megvolt az első edzés, és imádta.)
A hatalmas elmaradásért, persze nem kezdek magyarázkodni, mert nem nagyon van semmi olyan indok, amivel megtudnám nyugtatni az olvasóközönségemet maximum az, hogy tényleg szent fogalmat teszek, hogy most már nem lesz ilyen nagy kihagyás. :oooo A mentségemre, csak annyi szóljon, hogy negyedik napja, konvertálom, kicsinyítem a videókat, töltöm föl a picasa-ra, pakolom, válogatom képeket. De most végre naprakész vagyok.
Így most mindenkit jól leveszek a lábáról, azzal, hogy iderakok egy jó pár videót, és akkor majd annyira el lesztek ájulva a gyerekektől, hogy nem haragszotok majd, hogy sokáig nem írtam :))))

És a link, ahol vannak még további videók :))))