Nyaraltunk egy jót :)))))

 

Tokajban vagyunk már, ami azt jelenti, hogy kipipáltuk az idei nyaralást. Picit szomorúan írom le, mert nagyon jól éreztük magunkat. A Felső Tiszavidéken voltunk, Jándon béreltünk egy házat, és onnan barangoltunk minden nap. Rengeteget mentünk, és amit elterveztük szinte kivétel nélkül meg is tudtuk nézni. A teljesség igénye nélkül pár név, és pár szépséges kép a helyekről, ahol jártunk:

Szatmárcseke

Túristvándi

Túristvándi

Tiszacsécse

Sonkád

Csaroda

Csaroda

Márokpapi

Tákos

Vámosatya

 

 

Csengersima

Lónya

Lónya

Gyönyörű vidék, fantasztikus templomokkal, csodálatos beregi hímzésekkel és elbűvölő emberekkel. Bárhova mentünk mindenhol azt láttuk, hogy az embereknek van idejük megállni, beszélni a másikhoz, egy-egy jó szót szólni, MOSOLYOGNI. 

Persze ha szóba elegyedtünk velük, rögtön kiderült, hogy nem könnyű arra se, sőt lényegesen rosszabb, mint mi felénk, de ennek ellenére az emberek tudnak mosolyogni. 

Pedig munka nem sok van, a föld ugyan terem, de nem mindenkinek van. És hát sokan panaszkodtak, hogy nem jönnek a turisták. 

Mi is azt láttuk, hogy a strandon (ahova mi néha reggel is, de leginkább a nap végén kanyarodtunk le csak pancsolni) a strandon még csak-csak vannak, de múzeumban, a templomoknál egy spanyol és egy talán német házaspárral találkoztunk. 

Sok helyen mondták (Csaroda pl) hogy napok óta mi vagyunk az első látogatóik. Nem is nagyon vannak ott a nénik, hanem inkább hívni kell, őket és akkor már futnak is. :)))) De volt olyan is, hogy nyitva volt a templom, vagy odaadták a kulcsot (magánháznál, postán!!!!) aztán mikor megnéztük visszavittük. 

De volt ilyen tájház is, hogy csak szóltak, hogy húzzuk be magunk mögött az ajtót. Szóval nagyon klassz volt. Esténként grilleztünk, bográcsoztunk. 

Ákos lelkesen majszolt a kiflicsücsköket, vagy a főzelékét. A hetedik hónapja tiszteletére növesztett egy második fogacskát. 

Az egész nyaralás alatt csoda ügyesen viselkedett. A kocsiban nagyokat aludt, mikor megálltunk mindenkire mosolygott, ilyenkor kapott cicit is (ha ideje volt, majd összeszámolom, hány templom kertjében szopiztunk :)))), és a pokróc is sokszor lekerült a földre, hogy tudjon kicsit mozogni. 

Áron próbált a saját képességeihez mérten figyelni a templomokban, és nem mindig bohóckodni és nagyon boldog volt mikor a Lónyán lelkész bácsi megengedte neki, hogy felmásszon a harangtoronyba. 

Hatalmasakat pancsolt a Tiszában, Tamás dobálta, kergették egymást, és rengeteg fagylaltot evett. Sajnos az egy szobában altatásuk nem jött össze, mert Ákos minden éjjel fent volt és féltünk, hogy nagyon megzavarja Áront, de talán ez volt az egyetlen dolog ami nem úgy alakult, ahogy eredetileg elterveztük.