Hármasban más az élet ....:((((

 

Holnap már visszakapom Áront. Az az igazság, hogy hiányzott, és így még blogot írni se nagyon volt kedvem. Ákos se volt a topon a héten. Nagyon jön a fog, meg az idő is elég érdekes volt a héten, így nem nagyon csináltunk semmit. Ami azért persze így nem igaz. 

Hétfőn reggel vittük Áront a Délibe a vonathoz. Zokogva ment el táborba. A Déliben úgy kapaszkodott belém, mintha nem is táborba készülne. :((((( 4 előtt hívott Anita néni, hogy Fehérvárig bújt hozzá, utána olvasott, Szombathelyen már hangosan röhögött. De nekem persze a szívem szakadt meg. Azon izgult a kis drága, hogy majd Ákos elfelejti őt. Bele se merek gondolni milyen hiszti lesz, ha jelentkezik végre az apja, hogy elakarja vinni 3 hétre. Kicsinek remek kedve volt egész nap, pedig délután ötkor 38,3 volt a hője, levonás után. Azt hittem a félkúptól majd egy perc alatt elalszik, de nem így lett :(((( Megkapta és alvás helyett mellettem röhögcsélt az ágyban. Szerencsére keddre híre se maradt a láznak. Jó kedvű volt, édes és vidám. Így elérkezettnek látszott az idő, hogy megismerkedjenek egymással: Kandúrka és a cékla. Íme az eredmény:

 

Mint a képen is látható. Szerelem született. Nem csoda, finom, édes volt :)))))

Szerdán nem volt jó passzban a kis-pasas. Sőt. Sokkal inkább egy undok kis béka volt. Sehogy nem volt neki jó. Se a földön, se a kezemben, se az ágyban. SEHOL. Mikor bezzeg úton voltunk, meg apával kávéztunk Szentendrén napközben, akkor hatalmasakat vigyorgott, és ultra cuki volt. Az ingyen cirkuszt anyának tartogatta. De annyira, hogy mikor este megjött Tamás, akkor egy hang nélkül elaludt a séta alatt a babakocsiba, és fürdés előtt és után is akkora mókát csapott, hogy megzabáltam. Skype-tunk Nagyikával és hát akkor is egy tündér volt. Úgy figyelt, mosolygott, csibészkedett. 

 

 

Hát egy kis szélhámos, már most. És persze mindenkit az ujja köré csavar. Szerdán este itt tartott a mozgás fejlődése:

Csütörtökön kint voltunk a Skanzenben Zentai Katiékkal. Ákos mosolygott, evett, aludt. Mint egy kis minta baba. Itthon picit nyűgösködött, de annyira párás, fülledt volt a levegő, hogy nem csoda. Aludt is egy nagyot még vacsi előtt, és nem is sokat kellett neki könyörögni. :)))) Pénteken délelőtt próbáltam volna takarítani, de nem nagyon akarta a legkisebb szerelmem. Megint csak az kellett, hogy folyton vele legyek. De annyira, hogy délután hiába volt vagy 34 fok meleg, felkötöttem a pocakomra, hogy aludni tudjon végre. Az a legrosszabb, hogy fülledt a levegő (éjszakai is, így sajnos már akkor is van, hogy felébred és kér inni, ami ugye még cicit jelent) ami megzavarja az éjszaki nyugalmát, és hát még jön a foga is. Folyamatosan nyáladzik, dörzsöli az ínyét, és sokszor nem túl boldog. Ami a fentiek ismeretében érthető :(((((. Este amikor már egy picit jár a levegő, mindig jobban van. Péntek este Jutkáékhoz mentünk, és ott is egy angyal volt. Mosolygott, nyáladzott, rötyögött. Szépen evett, aludt is egy nagyot rajtam, aztán mikor indultunk haza, fél kilenc körül, akkor már elfáradt és egy picit panaszkodott. De ahogy elindult a kocsi alatta, azonnal csend volt. 

 Ma reggel elfutottunk boltba, aztán egy picit pancsolt a medencében, bár inkább csak mímelte a dolgot, mert, hogy az én pocakomon csücsült, és kb. a sarkai értek bele a vízbe. :)))) Kora délután jöttek Zoliék, és itt voltak estig. Jó sok, édes képet és videót csináltam a két meseszép babáról. :-)))) 

 

 A délután nagy történései között a számunkra legérdekesebb besűríthető egy kb. 35-40 perces intervallumba. Tudom, hogy ez így elsőre nem tűnik komoly mennyiségnek, de Kandúrka/Ákos/baba paca igyekezett ennek az amúgy rövid időnek minden percét hasznosan eltölteni. A program pedig a következő volt:

1. Csendes nézelődés a kis hátacskáján (egy szál semmiben), kezében egy kockával, amit lelkesen rágcsált. Mellette Anna baba feküdt. (lásd feljebb)
2. Egyszer csak valami meleget éreztem a nadrágomon. Hát persze, hogy lepisilt a kisfiam. 
3. Annyi baj legyen van még nadrágom. Gyors átöltözés.
4. Aztán nem sokkal később kezdett nyűgös lenni. Felemeltem, onnantól a karomból figyelte az eseményeket. Bukott egy szép nagyot. Jutott mindenhova: lábára, karjára, kezére. Az én karomra, vállamra és persze a tiszta nadrágomra is. :))))) De most juszt se öltöztem át.
5. Aztán Anna baba elment pancsolni a medencében, és én is pont kezdtem volna Ákost öltöztetni, amikor éreztem, hogy valami megint landol a gatyámon. Na mi nem volt még? Persze, hogy lekakilt a kisfiam. Gyors segély érkezett anyutól és Tamástól. Gyerek letörölget, eredmény összeszed, pokróc a mosógépbe, új pokróc elő, én most már tényleg kimosom/lecserélem a nadrágomat, és ha akkor már elmegyek zuhanyozni is.
6. Közben hallom, hogy Tamás kiabál, hogy hála a szilvának jött még egy adag, amibe valahogy a lába is belelógott a gyereknek. Így mese nincs, be vele a csap alá. :)))) Nagyon tetszett neki :)))))

 További incidensek nem történtek ma. Szépen megvacsorázott. Bóbita boldogan várta a lehulló kifli darabokat, nem is kellett csalódnia, hiszen gyakorlatilag kiszopogatja a levegőt a kifliből, amitől az egy érdekes állagú masszává zsugorodik, amit 
1. előbb-utóbb egy már személyi igazolvánnyal rendelkező családtag elvesz a kiskorútól. És rövid időn belül a kutyának ad. Vagy
2. a kiskorú maga ejt le, mivel a massza egyre kisebb, egyre nyálasabb és a kis ujjacskáival már nem tudja markolni.

Annál inkább tudja viszont kenni. Mindenhova. Az etetőszék minden egyes négyzetcentiméterére, a pocakjára, a fülére, az orrába, a szempillájára(!!!!!), és mikor lekerül a pelus, akkor bizony van még a popsija és férfiúi büszkesége környékén is. És mivel imád meztelenkedni, így kerül ilyenkor a hálóban a parkettára is. :))) Ma is ez történt. Édesapja pont kifejtette, hogy előbb fog állni és járni, mint ülni, mert az nem érdekli, amikor is a kicsi minderre rácáfolva szépen felült. Ha nem kezd el dőlni, akkor félő, hogy a lepedőbe kapaszkodva a felállással is megpróbálkozik, így nem érzem hiába valónak, hogy kértem, a rácsok kerüljenek föl. Most még félsikernél járunk (a lépcső alján már van rács), de talán majd holnap elérünk a célba. A holnap amúgy is fontos nap, mert visszakapom a nagyot. ÉS MÁR NAGYON VÁROM. Így most gyorsan teszek még képeket és videókat, és megyek is aludni :)

Különszám: videó bejegyzés :)))))

Ezek ma este készültek (mind). És mivel egyik jobb mint, a másik, és így egyben egész mindegyik, így nincs kedvem megvágni őket. Így szépen idekerül mindegyik :))))))

 

 

 

puszi innen Mindenkinek :-)
majd írok is :)))))

Nyaralás után...:) :(

A Tiszáról egyenesen Nagyikához mentünk Tokajba. Szombaton kettő körül érkeztünk és hétfő délutánig maradtunk. Ákos lubickolt a figyelemben. Még azt se mondhatom, hogy csak akkor nem volt kézben, amikor aludt, mert elaludni is csak Nagyika kezében volt hajlandó.

Áron édes volt, játszottak sokat Andrissal, számítógépeztek, az okos telefonokat nyüstölték, vagy ültek a Trabiban a garázsban és "utaztak". Andrisnak fantasztikus képzelete van, és nem tudom, hogy csinálja, de ráveszi Áront is, hogy szálljon be ezekbe a fantázia játékokba. :))) Kandúrka mindeközben édes volt. Megtanulta nyújtani a kezét, ha azt akarja, hogy vegyük föl, vagy egyikünktől a másikhoz szeretne menni. Hétfő reggel feltérdelt és pár másodpercig rázta a fenekét. Utána esett egy örült nagyot, így azt hittük egy darabig nem is fog próbálkozni. De nem vette el a kedvét.

Érdekes, hogy a nyaraláson minden éjjel fent volt és evett is a kicsi, de Tokajban nem (mintha jelezte volna, hogy ok ezt ismerem, itt jól vagyok). Egyszer felsírt de nem fajult odáig a dolog, hogy szopizzunk. Hazafelé jól viselkedtek mindketten. Kedden ügy-intéztünk a városban, mindkét pasas jól viselkedett. Délután Áron végre Balázzsal játszott. Szerdán Vasúttörténeti parkban voltunk. Hévvel elmentünk Aquincumig, ott felszálltunk a vonatra ami Esztergomból jön, és kimentünk a parkba.

Dinó jött utánunk kocsival. Ákost nem különösebben rázta meg a dolog, édesen nézelődött, picit aludt, de két nagyobb nagyon élvezte. Ültek (többször is) a kerti vasúton,

 fordító korongoztunk, hajtányoztunk, és vezettek modellvasutat is.

Amire lehetett mindenre felmásztak, Balázs olyan laposakat pillantott mikor Sziszi érte jött a Parkhoz, hogy azt hittem már a kocsiban elalszik. Ehhez képest nem aludt délután.

Mi Dinóval még gyorsan bevásároltunk, majd hazaindultunk. Áron közben kitalálta, hogy ő megnézné a Jégkorszak 4-t. Így befűztem Dédit, hogy menjen vele moziba.

 

Otthon Ákos gyorsan cicizett, majd elrohantunk a mozihoz. Ott még kávéztunk egy jót. Ákos uzsonnázott egyet, majd Dédiék moziztak, én pedig bevetettem magam az alvóbabával a könyvesboltba. Nagyon élveztem. Mozi után még kicsit beszélgettünk, Dédi megölelgette Ákost, ő meg nagyokat nevetett rá, majd hazaindultunk.

Csütörtök reggel Áron itthon maradt Dinóékkal, mi pedig Kandúrkával a védőnéninél kezdtünk. A nyaralás miatt kicsit elcsúszva, inkább 7,5 hónapos volt.:)))) A következő méretek büszke tulajdonosai vagyunk: 7090 gramm és 67 cm. Még mindig pici (de nagyon formás, helyes és arányos, és a combjai fúúú), picit lusta, de a védőnéni szerint nem baj, ha már most egy jellem.

Kövesse csak a maga kigondolta utat. A meleg kiütéseire azt mondta: "szépek, a gáz csak az, hogy csalánkiütések." Próbáltuk összerakni mi lehet, de sokra nem jutottunk sajnos. Így abban maradtunk, hogy elsőnek a burgonyát töröljük az étkezésből, aztán ha nem segít akkor szépen iktatunk ki mindent egyenként. Ja és kaptunk sűrítésre Milumil Sinemil-t. Pont olyan mint a Sinlac, csak nagyobb a támogatás (most éppen) rajta. Kezdjük lassan a húsit is bevezetni, csak hát előbb ezeket a kiütéseket tudnánk le.

Elmentünk babanézőbe a főnökömhöz utána, de nem volt jó passzban. Itthon is társaság volt, gondoltam majd a nagy nyüzsi leköti. :((((( nem sajnos. Végül 2×20 percet aludt, és a nap többi részét is nagyjából végig szenvedte. Délután játék közben láttam, hogy még több kiütés van a karján, és némelyik mintha hólyagos lenne. Gyorsan lefutottunk a dokinénihez. Kapásból mondta, hogy allergia vagy valamivel szembeni intolerancia. Rázókeveréket írt föl és kizárta a burgonyát, mert, hogy azt kedden ette.

Tehát az nem lehet a bűnös. Szerdai menünk, mivel Áron mozizott, dobozos gyümölcs volt, és este egy fél Detki babakekszet. Így abban maradtunk, hogy, több gyanúsított is lehet:

1. Detki keksz lapátra kerül, a nyomokban tojás miatt, mindegy, hogy már többször evett belőle. Helyette a Fosfovit kekszet javasolta.

2. én esküdtem, hogy barackos volt a babakaja (úgy emlékeztem, hogy a müller-t ettük), erre azt mondta, hogy sajnos a babakajánál is lehet olyan, hogy belekerül egy olyan fajta barack, amelyik allergizál. Szóval, a korábban megszokott fajta barackot adjam neki (a dobozost pihentessem). Itthon benéztem a szekrénybe és akkor láttam, hogy almás - körtés frutapura-t evett. Így most a körte lett az első számú ellenség (Még jó, hogy nem nagyon van bébiételünk, így nem nehéz szűrni.)

Szóval valamire allergiás(érzékeny) a kispasi, így indiánnak álcáztuk. Szép fehér pöttyös volt tegnap este. Ha nem lett volna elég baja, még jött egy jó kis vihar, nem kicsi széllel, amitől fájt a pocakja, melege volt és nem volt túl boldog. Apukája nagy nehezen elaltatta. Párszor fent volt az éjjel, de nem számoltam hányszor. :((( Ma se nagyon boldog, eddig. Viszkethet a bőre, meg olyan fülledt is az idő, és jön a front. Ezek együtt megviselik szegénykémet. Remélem az este nyugiban telik majd azért. 

Nyaraltunk egy jót :)))))

 

Tokajban vagyunk már, ami azt jelenti, hogy kipipáltuk az idei nyaralást. Picit szomorúan írom le, mert nagyon jól éreztük magunkat. A Felső Tiszavidéken voltunk, Jándon béreltünk egy házat, és onnan barangoltunk minden nap. Rengeteget mentünk, és amit elterveztük szinte kivétel nélkül meg is tudtuk nézni. A teljesség igénye nélkül pár név, és pár szépséges kép a helyekről, ahol jártunk:

Szatmárcseke

Túristvándi

Túristvándi

Tiszacsécse

Sonkád

Csaroda

Csaroda

Márokpapi

Tákos

Vámosatya

 

 

Csengersima

Lónya

Lónya

Gyönyörű vidék, fantasztikus templomokkal, csodálatos beregi hímzésekkel és elbűvölő emberekkel. Bárhova mentünk mindenhol azt láttuk, hogy az embereknek van idejük megállni, beszélni a másikhoz, egy-egy jó szót szólni, MOSOLYOGNI. 

Persze ha szóba elegyedtünk velük, rögtön kiderült, hogy nem könnyű arra se, sőt lényegesen rosszabb, mint mi felénk, de ennek ellenére az emberek tudnak mosolyogni. 

Pedig munka nem sok van, a föld ugyan terem, de nem mindenkinek van. És hát sokan panaszkodtak, hogy nem jönnek a turisták. 

Mi is azt láttuk, hogy a strandon (ahova mi néha reggel is, de leginkább a nap végén kanyarodtunk le csak pancsolni) a strandon még csak-csak vannak, de múzeumban, a templomoknál egy spanyol és egy talán német házaspárral találkoztunk. 

Sok helyen mondták (Csaroda pl) hogy napok óta mi vagyunk az első látogatóik. Nem is nagyon vannak ott a nénik, hanem inkább hívni kell, őket és akkor már futnak is. :)))) De volt olyan is, hogy nyitva volt a templom, vagy odaadták a kulcsot (magánháznál, postán!!!!) aztán mikor megnéztük visszavittük. 

De volt ilyen tájház is, hogy csak szóltak, hogy húzzuk be magunk mögött az ajtót. Szóval nagyon klassz volt. Esténként grilleztünk, bográcsoztunk. 

Ákos lelkesen majszolt a kiflicsücsköket, vagy a főzelékét. A hetedik hónapja tiszteletére növesztett egy második fogacskát. 

Az egész nyaralás alatt csoda ügyesen viselkedett. A kocsiban nagyokat aludt, mikor megálltunk mindenkire mosolygott, ilyenkor kapott cicit is (ha ideje volt, majd összeszámolom, hány templom kertjében szopiztunk :)))), és a pokróc is sokszor lekerült a földre, hogy tudjon kicsit mozogni. 

Áron próbált a saját képességeihez mérten figyelni a templomokban, és nem mindig bohóckodni és nagyon boldog volt mikor a Lónyán lelkész bácsi megengedte neki, hogy felmásszon a harangtoronyba. 

Hatalmasakat pancsolt a Tiszában, Tamás dobálta, kergették egymást, és rengeteg fagylaltot evett. Sajnos az egy szobában altatásuk nem jött össze, mert Ákos minden éjjel fent volt és féltünk, hogy nagyon megzavarja Áront, de talán ez volt az egyetlen dolog ami nem úgy alakult, ahogy eredetileg elterveztük.

Semmittevés

Végre egyszer mentségem van, hogy miért is nem írok. Merthogy nem történik semmi. Illetve ez azért nem teljesen igaz, mert kedden este elvoltunk vacsorázni csapatostul. Először arra gondoltunk, hogy kettesben megyünk (Tamás születésnapja volt), de aztán inkább úgy döntöttünk  a gyerekek is jöjjenek. 

Aztán megkérdeztük anyuékat nincs-e kedvük velünk jönni, 

majd Mikiéket, és végül kisétáltunk Sebő bácsiékhoz.

Jó volt együtt (Hanna és Balázs azért hiányoztak, de ők a másik Nagyival és nagyapával Visegrádon voltak/vannak) és ennyi program a hétre elég is volt. Tamás amúgy is elvan havazva egy nagy ellenőrzés miatt. Alig lát ki a munkából, de sajnos nem nagyon tudok neki segíteni. Még szerencse, hogy lefoglalt szállásunk van, így ez a hét van erre a munkára, nincs lehetősége, se neki, se a múzeumnak tologatni. :)Napközben ebben a dög melegben be vagyunk zárkózva a házba, minden ablak elsötétítve, az emeleten megy a kondi, és csak délután fél öt - öt felé merészkedünk ki a kertbe.

 A játszótér előtt egy nagy pokrócon szoktunk elhelyezkedni, Ákos füvet legelne, ha hagynánk, forog, alszik, mi Áronnal leginkább kártyázunk, és közben minél többször megmártózunk a medencében, de már az is meleg. 

Hajjaj, ez van, ha a medencét egész nap süti a napocska. Tegnap kimerészkedtünk napközben, mert, hogy fodrászához mentem, meg Áron kifogyott az olvasni valóból is, így a könyvtárat is útba ejtettük, és ha már kint voltunk boltba is elszaladtunk. Remélem, hogy mindent megvettem a nyaraláshoz, mert nagyon nincs kedvem újra kimenni. 

Áron nagyon strammul viseli a meleget, Ákos kevésbé. Áron reggel viszonylag sokáig alszik cserébe éjszakába nyúlóan olvas. A kicsit meg leginkább nem értem. 2 napig nem aludt semmit napközben (2×20 percet), ma meg rengeteget alszik. És bárhol van, elnyomja az álom. :-) Azt csak csendben mondom, hogy az elmúlt két éjjel is minden rendben volt, szépen aludt. 

Előtte is, csak annyira melege volt, hogy kelt 2-3szor is éjszaka inni(szopizni). Ja ivás. Édes mert a pohárba imád belebugyborékolni (főleg, hogy Áron hatalmasakat kacag ezen, így még jobban csinálja) csőrös pohárral továbbra se nagyon tud mit kezdeni. Felcsillan a szeme mikor meglátja, nézi, nézi, majd ha odatartom először csak néz, majd teljese élvezettel elkezdi rágni. 

Szívni nem, azt nem érti, hogy kell. Sebaj, a kupakjából tudok a szájába tölteni, és most az a veszély nem nagyon fenyeget, hogy a vizes ruhájában megfázna. Ja tényleg, tegnap a boltban mikor elkezdett sírni, lekaptam a polcról egy sport kupakos babavizet, és azt töltöttem a szájába gyorsan. Kicsit meglepődött, de nagyon hálásan nézett rám. 

Tehát meleg, és meleg és MELEG van. De azért az jó, hogy vasárnap elmegyünk nyaralni egy jót :)))))

 

Fogacska, kitűnő bizonyítvány, forgás, betegségek, Balaton és még egy jó csomó minden :))))

Vissza se mertem nézni, hogy mikor írtam utoljára, mert el ájulok. Ami viszont jól esik, hogy szigorúan családon belül, de bizony hiányzik a blog a nagymamáknak, délnagymamáknak. :)))))

Így most ismét a teljesség igénye nélkül, de megpróbálok beszámolni az elmúlt két hét eseményeiről. (Közben sül Tamás szülinapi tortája, sajnos már másodszor, mert az első nem sikerült. Illetve, szerinte jó lett, de nekem nem tetszett. Mire ez a bejegyzés kikerül, szerintem a tortáról is lesz itt egy fotó.)

Június 15én pénteken indultunk Tokajba Ákossal és Tamással, Áron itthon maradt, mert szombaton reggel indultak a Balatonra Anyáékkal. Kicsit neki volt keseredve, hogy én miért nem megyek, de megígértem, hogy a hét közepén lemegyek hozzá Kandúrkával. :)

Ákos szinte végig aludta az utat (a nagy melegben teljesen végletesen viselkedik. Vagy folyamatosan alszik, vagy nem alszik semmit egész álló nap). Most az alvást választotta. Mire leértünk már késő volt, így gyors pancsolás és alvás volt a program. Másnap ballagott Marci. Ennek az elejét még végig nézte, aztán elaludt, így mi haza sétáltunk a babakocsival. Megint jó fiú volt, sokat játszott Nagyikával a hintaágyon, nagyokat nevetett.

Nagyika párolt neki sárgarépát, frissen a kertből szedte. Először furán nézett, de aztán vasárnap már lelkesen tátogott hozzá. A meggyet már ismerte, de Tittiék fájáról szedett meggynek semmi köze nem volt ahhoz amit ő előtte evett. Pedig az is nagyon finom volt, de ez. Nagyon bejött neki.

Hoztunk is magunkkal egy jó doboznyit, így még vagy 3 napig azon élt, és nagyon szerette. Került belőle a mélyhűtőbe is, rosszabb időkre. Hazafelé is jól viselkedett, és itthon is hamar elaludt. Hétfőn, kedden viszont nem sokat aludt a meleg miatt, de hát ez van. Szerdán lerobogtunk a Balatonra, ahol nagyon várt már minket Áron.

 Édesek voltak a kölykök, nagyon tetszett nekik, hogy Ákos is ott pacsál velük a Balatonban. Kandúrka meg remek jókat aludt mindenhol. A kertben a babkocsiban, a kertben az utazó ágyban, a Balaton parton a pokrócon, a Balaton parton a babakocsiban. Szóval mindenhol. :)))))

Mielőtt eljöttünk még nagyot uzsonnázott a parton, és utána lelkesen rágcsálta a kezemet. És valami kis élessel megharapott. Mert, hogy áttört a foga. (látszani még csak most kezd, másfél héttel később, de azért fotózni majd csak később lehet :))))

Pénteken volt a bizonyítvány osztás. Úgy döntöttünk Tamással, hogy a dög melegben nem megyek sétálni napközben, és inkább este sétálunk egy nagyot együtt, és közben begyűjtjük Áron bizijét. Az évzárót is kihagyjuk, mondván ha a gyerek a Balatonban pacsál, ne, hogy már mi szívjunk az 50 fokban az iskolaudvaron. Helyette inkább egy jót fagyizunk. Szilvi barátnőm hívott negyedhét után, hogy most olvasták föl a gyerekem nevét a nagy iskolai évzárón, mert, hogy kitűnő lett a bizonyítvány. Én persze rögtön elbőgtem magam, és hívtam a nagyfiút, ő meg édes volt, mert csak az érdekelte, hogy a kinézett bakugán készletet megkapja-e :)))) Hiába gyerekből van. De hát egyszerűen nem jutottunk szóhoz (azóta se nagyon), annyira büszke rá mindenki :)) Olyan ügyes nagyfiú, és hát láthatóan jót tesz neki, hogy itthon vagyok, és Ákos érkezése se viselte meg őt :)))

Hétfőn jöttek haza, kedden Balázs velünk volt. Délelőtt itthon játszottunk, aztán ebéd, amíg Tamás és Ákos babaúszáson voltak. Aztán gyors evés Ákosnak is, majd irány a Skanzen. Vonatoztunk, és a fiúk vezeték is a vonatot. Persze, hogy imádták.

Aztán még pogácsáztunk, futkároztak, és remekül érezték magukat. Este jöttek Szilviék, és nagy szalonnasütés partit tartottunk. Fél tizenegykor mentek el, és Áron akkor még azt magyarázta, hogy ő nem fáradt. :)))) Délután, amikor Kandúrka Dédi ágyán rosszcsontkodott, elkezdett nagyon erőlködni, és végül csak megfordult a hátáról a hasára. És nagyon boldog volt. Azóta is fireg-forog amikor csak lehet.

Ja és egy rossz-életű pasas, mert bármilyen fáradt, ha este lekerül a pelus és meztelenkedni lehet, abban pillanatban kerek lesz a világ neki. Piszkosul élvezkedik ilyenkor. :)))) Szerdán délelőtt Áron Szilvi barátnőméknél volt, ebéd után pedig kimentünk Bencével, Hangával és Marcival az Óbudai szigetre csúszdázni. A kölykök nagyon élvezték.

Ákos aludt a babakocsiban, aztán forgolódott a pokrócon amit magammal vittem. Csütörtökön hajnalban (3kor) érkezett sírva Áron, hogy fáj a füle. Így Kandúrkát rábíztuk apukámra, mi meg elrohantunk az ügyeletre. Külső hallójáratgyulladás. Fülcsepp, fájdalomcsillapító és a remény, hogy hamar túl lesz rajta. Reggelre jobb volt. Így nem sokat gondolkodtunk reggel, hogy elinduljunk-e a Vadasparkba. Hármasban mentünk és nagyon élveztük a programot. Ákos majdnem végig aludt, Áron rengeteget kérdezett, jó kis fotókat készített és nagyon aranyos volt végig.

Utána elmentünk az IKEA-ba, ha már úgy is a szomszédban vagyunk. Áron kapott új dobozokat a szobájába, Ákos kanalakat, és a kanapé új huzatot. Hazafelé Áront leadtam a Dédinél. Pénteken moziban voltak, mi meg ügyintéztünk Dinóval és a kicsivel. Tegnap meglepetés bulit szerveztünk Dédinek, pancsoltunk, játszottunk, készültem a mai születésnapra.

Ákos és Áron is tündér volt. A nagy játszott, olvasott, pancsolt. A kicsi nagyokat mosolygott, élvezkedett és lubickolt a szeretetben ami csak úgy áradt felé mindenhonnan.
Ibi néni karjában is nagyon jól érezte magát, és a pokrócon is nagy zsiványkodás ment, közben persze fülig érte a szája.

Délután a babakocsiban altattam, majd mikor bealudt lecsempésztem a földre, és ott folytatta az alvást Dinóék nagyszobájában a hűvösben. Dédi vigyázta az álmát, és amikor felkelt, rögtön felkönyökölt és teli szájjal mosolygott a dédinagymamájára.

Ma reggel a meleg előtt elmentünk vásárolni, aztán volt villásreggelizés (kifli csücskével), pancsolás, tortasütés (újra) díszítés, újabb pancsolás ezúttal már a kicsi is jött velünk.

Mikiék 5 óra után jöttek meg, pancsoltak egy nagyot és 6 körül ünnepeltünk. Dédi is és Tamás is nagyon örültek az ajándékoknak. A tortának is nagy sikere volt. Érdemes volt vele küzdeni :-).

Az ünnepelteknek ízlett, így megérte a fáradtság.Vacsora után még csobbantunk a medencében. Ákos is élvezte, nagyokat csapkodott a vízbe, és közben fülig érte a szája. Fürdés közben hatalmasakat nevetett a nagyanyjára. Majd ugyan ilyen mosolyokat küldött a skype-n Nagyikának és a tokaji Dédinek is, később a fürdőkádból. Most már békésen alszik az ágyában, és remélem lassan a nagy is hasonló terveket szövöget :-)))