Szóval már megint mentegetőzéssel kezdem (ez lassan már a
szokásommá válik, úgy tűnik). Tehát nagy lógásban voltunk. Többen. Áron a
suliból, Tamás a munkából, Ákos és én tulajdonképpen nem lógtunk, csak
áthelyeztük a székhelyünket ideiglenesen Zalakarosra. De a lényeg nem is ez,
hanem a képek és a rövidke élménybeszámoló, mert, hogy Zalakaroson túl sok
mindent az ember nem tud csinálni, Az indulást megelőző napok készülődéssel,
vásárlással és főzéssel teltek. Én teljesen be voltam sózva, attól, hogy
megyünk és, hogy először leszünk négyesben, több napig házon kívül. Készülődés
közben rájöttem, hogy a kisebbik fiam is szeretni fogja a fasírtot, mert amíg
készítettem, addig békésen aludt a márciusi napfényben az ajtó előtt a lépcsőn,
és hagyott engem nyugodtan főzni. A nyaralásunk szombaton délelőtt kezdődött.
Tamás bepakolta a fél háztartásunkat az astra csomagtartójába, aztán bepakoltuk
a fiúkat hátra, és a ragyogó napsütésben nekivágtunk az autópályának. Áron,
mily meglepő, Bakugán újságot olvasott, Ákos pedig aludt. Kora délután
érkeztünk le, a szobánk még nem volt kész, így a kocsiban evett Ákos, de ez nem
volt gond, mert olyan finoman melegített a nap. Fél négy körül átvettük a
szobát, elrendezkedtünk, majd irány a wellnes rész. És nagyjából a következő
három napban ezt is csináltuk. Ákos nagyokat aludt éjszaka, majd a reggeli a
szopi után, hol aluszkált még mellettem, hol az apukájával és a bátyuskájával
szórakoztatta magát. Engem minden esetre hagytak aludni a drágák. Valamikor
féltíz és tizenegy között szopizott újra, majd elmentünk együtt pancsolni. Kandúrka
is kapott vizipelust és hatalmas szemeket meresztve, ő is bejött velünk
ilyenkor a medencébe.
Aztán mikor a meleg víz már leszívta az energiát, úgy 20
perc után, akkor kivittük, kapott száraz pelenkát, felöltöztettük és vagy a babakocsiban
vagy a nyugágyban békésen elszenderedett. Dél és egy között visszamentünk a
szobába, újra evett, majd elmentünk ebédelni. Teli hassal az ebédet végig aludt
vagy a kocsiban, vagy a pocakomra kötve, majd ezt a remek programot folytatta
tovább az erkélyen. Addig mi társasjátékoztunk Áronnal. Öt körül újra evett, és
után fél nyolcig megint lent voltunk a medencéknél. Este fürdetés, már a kádban
(amúgy itt is termálvíz jött) szopi, majd alvás éjfélig, és folyt köv. 
Sajnos
kedden Áronék hazajöttek, mert a suli és a munka nem vár :-(.
Dinó Dédivel érkezett, így a hét második felében velük voltam. Ez nyugisabb és
pihenősebb volt, mint Áronnal, mert reggel úsztam Dinóval egy kilométert, után szaunáztunk,
sétáltunk, és a délutáni szunya alatt is le tudtunk menni, szaunázni, mert Dédi
vigyázott Ákosra. Aludni is korábban mentünk, mert Dinóék nem igényelték, hogy
társasozzunk még este tízig, így ennek is megvolt a varázsa. És főleg pihentetőbb
volt, hogy már fél tízkor aludtam.
Szombaton bemutattam végre főigazgató úrnak a legkisebb
pasimat, és este összeszereltük a járókáját is. Lassan elkezdjük beszoktatni a
nagyfiút. Vasárnap a Dinót ünnepeltük, de ezekből Kandúrka nem sokat vett
észre. Ellenben a szeles idővel, ami péntek óta keserítette meg az életünket. Nem
volt túl kellemes, de a legrosszabb tegnap, azaz vasárnap este volt, amikor is
annyira zokogott, hogy nem bírtam ki és kivettem a kiságyból. Sikítozott és
rángatta a lábát a pocakjához. Először nem aludt el még rajtam se, csak meg-meg
pihent, aztán úgy egy óra után kakilt egy hatalmasat, és még észbe kapni se
volt időm, már be is aludt rajtam. Nem volt szívem felébreszteni, így úgy ahogy
volt, kakisan, aludt rajtam egy jó órát, az éjféli vacsoráig. Evés után a saját
ágyában folytatta ezt a tevékenységét reggel fél hétig. Majd szopizott,
nagyokat nézegetett és negyed nyolckor szépen elaludt, és nem is nagyon akart
felébredni. Fél tizenegy után tért magához, újabb evés (két ciciből, mert kevés
a tejci megint egy picit), kicsi játék, majd járóka, és úgy egy fél-
háromnegyed óra múlva alvás.
Aztán a gonosz anyja felébresztette, mert menni
kellett tanácsadásra. Édesen megmutatta, hogy tud kacagni, mosolyogni,
gagyogni. Teli szájjal nevetett a doktor nénire, akinek ettől szabályos
lelkiismeret furdalása lett, mert hát ugye oltásra mentünk. Nem is sírt sokat
és nem is lázasodott be tőle. Este interaktív, vagy inkább online fürdetés
volt. Mindegy melyik, mert mindkettő igaz. Szóval Nagyika Tokajból figyelte a
laptopon keresztül hogy ez a kismanó, milyen élvezettel lubickol a kádban, és
mekkora mosolyokat küld nekünk közben. Édes volt, és nagyon élvezte. Most már
békésen alszik az ágyában és hagyja az anyáját, hogy blogot írjon. Pár száraznak
tűnő, de fontos dolog, adat. Megint van koszmó. Megvettük horror áron a spéci
sampont, amitől ugyan kevesebb van, de még mindig van belőle. Remélem pár nap alatt,
végleg eltűnik. Van valami bőrszárazsága, amire ma írt a doktor néni krémet,
holnapra lesz kész, és remélem, segít, mert mint a reszelő olyanok a végtagjai,
de csak kívül. És akkor a három hónapos paraméterek: 5330 gramm és 59 centi a
kis hapsi. Hatalmas kisember lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése