Böjti szelek

Nem tudom meddig tart, de most még próbálom tartani, hogy hamar beszámolok az eseményekről. Tehát:

A legfontosabb, hogy sajnos az idő továbbra is cudarul bánik velünk. Csütörtök óta megállás nélkül fúj a szél. Tegnap se aludt túl sokat a kis manó, és amikor végre sikerül neki elaludni, akkor se túl mélyen alszik hanem folyamatosan meg-meg ébred. Sokat volt szegénykém kézben, bár volt, hogy ott se tudott megnyugodni, csak rángatta a lábait. Viszont nagyon tetszett neki a dagasztógép. Nagy is, zajos is így legalább addig, amíg a mi vacsoránk tésztája készült csend volt. 

És sajnos ebben a szélben, már éjszaka is felébredt. Nem komolyan csak pont annyira, hogy elkezdjen nyekeregni. Ma hajnalban legalább 5-6 alkalommal voltam bent nála, mert megébredt. Mondjuk már Áron is felébredt hajnalban, annyira fújt a szél. Csak Tamás nem ébred fel semmire. Arra se, ha Ákos közvetlenül a füle mellett üvölt :-) :-) :-) Ma délelőtt Áron is takarított a suliban, így mi Ákossal meglátogattuk apát a Skanzenben, de annyira cudarul fújt a szél, hogy egy gyors kávé után hazamenekültünk. Áron elment az apukájához, Ákos pedig ha nem is nagyon mélyen, de aludt egy nagyot délután. Aztán helyesen nézelődött Mikiéknél, majd evés, és örül sikítás Dédin. Olvastam neki verseket, mondókákat, akkor egy darabig elvolt, de a pocakja akkor is nagyon fájt. Végül aludt egy jó 40 percet, és onnantól szenvedés velem is Tamással is. Közben annyira elvacakoltuk az időt, hogy belecsúsztunk a Föld órájába, így gyertyafényben fürdettünk, és abban is "vacsorázott" a kisember. Most éppen csend van, és ez remélem így is marad hajnali négyig. :-)

Fordul a kocka és a gyerek :)))

Feladom, és megpróbálok minden nap vagy kétnaponta írni, mert a heti egyszeri alkalmat nem tudom tartani. Az elmúlt tíz napban megint ezer dolog volt, így nem kezdek bele komolyabban, csak tényleg felsorolásszerűen :-)

• tej újfent kevesebb, de ezen már meg se lepődöm. Kezdünk egészen jóban lenni én és a fejő, és áldom Sziszit a mikros sterilizálóért :-) Órákat nyerek vele, ha nem napokat.
• Áron kapott egy jó csomó ötöst, így lett új Hero Factory-ja amire nagyon büszke.
• Ákost múlt héten már nem ébresztettem éjfélkor enni. Két napig kelt éjjel kettőkor, majd szépen maga áttolta ezt hajnali 4-re. Így már lassan egy hete így ébred, és én ezzel teljesen kivagyok békülve. Szerintem ez egy szép teljesítmény egy ekkora emberkétől :-) A gond csak az, hogy így csak ötször eszünk egy nap, viszont, egy pár napig többet is evett, de most megint nem kéri. Sebaj, majd belejön, de jó lenne, ha nem heti 6 dkg-t hízna. Szerencsére a Húsvét miatt egy héttel később megyünk a 4 hónapos tanácsadásra, így addig talán jobban belejön a hízásba. :-)

• Hétvégén Tokajban voltunk. Az úton (oda is vissza is) jól viselkedett minkét lurkó. Mindenki szépen aludt éjszakánként, Ákos pedig lubickolt a nagymama szeretetben két napig. Minden puszit, simogatást, kényeztetést hatalmas mosolyokkal, kacagással hálált meg. Annyira édesen bújt Nagyikához, hogy jó volt őket nézni. Dédimamához is többször "bement" és ott is dobálta a mosolyokat. Nagyot aludt minkét nap Andris régi babakocsijában, és vasárnap jól megnézte magának a tyúkokat is. Andris szegény lebetegedett, így Áron nem tudott vele játszani, pedig nagyon várta őt.

 Már tegnap este is szépen emelte a fejét a kiságyban, és ki is tartotta magát, csak akkor még nem mertem leírni, hátha elkiabálom. Ma viszont délelőtt vendégeskedtünk, és ott is komolyan kinyomta magát az ágyon. Ibi néni egy nagyon helyes hóembert tett elé, aminek változott a színe, és az nagyon bejött a kis pasasnak. Hatalmas szemekkel bámulta. Dédi kanapéjára próbáltam meg lefektetni a déli szopi után, hogy aludjon, de nem. Ő inkább fekvőtámaszozni akart helyette, majd úgy döntött, hogy ha már ezt is tudja, akkor bemutatja hogyan kell megfordulni. Kétszer meg is fordult, majd röhögött rám teli szájjal. Most viszont már itthon vagyunk, és olyan fáradt szegénykém, de nem alszik. Nagyon fáj a pocakja az orkán erejű széltől, és a friss tudását is gyakorolni szeretné. Szó szerint leragad a szeme, de még mindig fekvőtámaszozik. Az elmúlt másfél órában, már háromszor lefejelte a kiságy rácsát, mert már annyira fáradt, hogy nem tudja a fejét tartani, de még mindig csinálja. Lassan jön az uzsonna idő és ő ma még összesen ,ha 25 percet aludt. Lehet uzsonna után én is megyek aludni, mert ha az éjjel is ez lesz, akkor fáradtak leszünk holnapra. Közben meguzsonnázott és még midig nem alszik, mert fáj a pocakja és mert érdekesebb fekvőtámaszozni :-)

Pedig a képen is jól latszik, hogy milyen fáradt már szegénykém. Áron annyira nagyon helyes volt, már megint. Bábozott neki, énekelt, próbálta szórakoztatni, hogy ha már úgyse alszik, legalább valami érdekes is történjen vele, de az se segített. Csak sírt szegénykém. Most már négyszer voltunk fönt nála, és talán lassan feladja és elalszik végre. Kis manóka ős is meg a gyönyörű nagy tesója is.

Egyszer lent, egyszer fent

Megint küzdünk tejci fronton, mert, hogy a kis drágának jönnek a  fogai, így nem akar szopizni, ettől nekem kevesebb a tejem, amit fejéssel próbálok egyenesbe hozni, mert sajnos Ákos nem szívja ki rendesen. Múlt kedden jó nagyot sétáltunk, délután Áronnal tanultam verset, Kandúrka pedig békésen aludt a járókában. Szerdán egész délelőtt aludt, alig bírtam felébreszteni, hogy legalább azt a kevés tejcit egye meg, amit nagy nehezen összehoztam neki. Délután anyuék vitték fejlesztésre Áront, én meg itt  maradtam egy jó órára egyedül Hannával és Ákossal. Verset és mesét olvastam nekik, mert persze Kandúrka pont most volt ébren evés után. De édesek voltak nagyon. 

Március 15-re végérvényesen megjött a tavasz, és remélem, hogy már nem is nagyon akar elmúlni. Hajnali ötkor az apukája ment érte, mert nyöszörgött, és a hátán fekve találta a kis manót. Megfordult.:-) Azóta nem csinálta. Délelőtt főztem, és felváltva toltuk Ákost Tamással a babakocsiban. Csak enni hoztuk be, amúgy egész nap kint volt a kertben, az isteni tavaszi időben. Ebéd után kertészkedtünk, a gyerekek játszottak, Kandúrka durmolt a babakocsiban. Estére viszont annyira nem volt tejem, hogy pótolni kellett. Feküdt az apja ölében és szépen megevett 30 ml-t kanállal az én kezemből. Pénteken megint egész nap a kertben voltunk. Bográcsában főzött Miki, kint is ebédeltünk. A gyerekek már reggel kilenckor kint tomboltak. Délután négyre mentünk Áronnal színházba, és mivel a tej hiány miatt össze-vissza és rengeteget szoptattam, így Tamásék is velünk jöttek. Szépen megkérdeztem, hogy hány részes és perces az előadás, Tamásék addig sétáltak, amíg mi remekül szórakoztunk. Szünetben megszoptattam az autóban, majd mi visszamentünk röhögni (zseniális volt az előadás Berg Judit: Rumin, nagyon jó) Ákos manó pedig 30 percet üvöltött az apukájának. Kinek mi jut :-). Hazajöttünk Tamás elrohant vásárolni, Áron vacsizott,Ákos is evett, és után olyan keservesen zokogott, hogy feladtam. 

Felkötöttem a pocakomra és úgy főztem. Egy ideig csak nagy szemekkel nézegetett ki az erszényből, de aztán bealudt. Szombaton délelőtt Skanzeneztünk. Meseszép idő volt. Mikiékkel mentünk, és mind a négy gyerek nagyon élvezet a programot. Áron Balázzsal hatalmasakat rohangált, Hannát alig tudtuk elhozni az állatoktól, Kandúrka egy darabig nézelődött (mindenki megcsodálta persze),aztán szépen elaludt. A mádi pincében megszoptattam, aztán még egy kis séta, majd irány haza. 

Amíg ebédeltünk a kertben, addig Hanna az autóban, Ákos a babakocsiban aludt. Vasárnap is kint voltunk egész nap, annyira szépen sütőt a napocska. Ákos nagyokat aludt, mást nem is nagyon csinál. Szinte mindig. Szoptatás után lerakom a hátán a járókába, hogy nézelődjön, bekapcsolom a forgót neki, amit kb. 5 percig élvezz, utána föl adja, és elkezd nyekeregni. Akkor megfordítom, hogy legalább a pocakján tornázzon egy kicsit, emelgesse a fejét. HÁTTTTT leginkább néz  kettőt, majd szépen elalszik. Most éppen nevelés alatt van, ennek értelmében itt balhézik a járókában, mert sajnos senki nem veszi ki. Remélem, hogy ahogy az esti elalvást is letisztáztuk egy este alatt, úgy ez is hamar a helyére kerül, és megérti,  hogy ébren nem csak kézben lehet lenni. Használnám én lelkesen a játszószőnyeget, de most éppen úgy tűnik, hogy utálja a kis drága. Lehet, hogy holnap újra próbálkozunk vele. Mert ezt leszámítva egy kis tündér. Áron meg a nagy tündér.

Visszatértek a szürke hétköznapok....

Szóval már megint mentegetőzéssel kezdem (ez lassan már a szokásommá válik, úgy tűnik). Tehát nagy lógásban voltunk. Többen. Áron a suliból, Tamás a munkából, Ákos és én tulajdonképpen nem lógtunk, csak áthelyeztük a székhelyünket ideiglenesen Zalakarosra. De a lényeg nem is ez, hanem a képek és a rövidke élménybeszámoló, mert, hogy Zalakaroson túl sok mindent az ember nem tud csinálni, Az indulást megelőző napok készülődéssel, vásárlással és főzéssel teltek. Én teljesen be voltam sózva, attól, hogy megyünk és, hogy először leszünk négyesben, több napig házon kívül. Készülődés közben rájöttem, hogy a kisebbik fiam is szeretni fogja a fasírtot, mert amíg készítettem, addig békésen aludt a márciusi napfényben az ajtó előtt a lépcsőn, és hagyott engem nyugodtan főzni. A nyaralásunk szombaton délelőtt kezdődött. Tamás bepakolta a fél háztartásunkat az astra csomagtartójába, aztán bepakoltuk a fiúkat hátra, és a ragyogó napsütésben nekivágtunk az autópályának. Áron, mily meglepő, Bakugán újságot olvasott, Ákos pedig aludt. Kora délután érkeztünk le, a szobánk még nem volt kész, így a kocsiban evett Ákos, de ez nem volt gond, mert olyan finoman melegített a nap. Fél négy körül átvettük a szobát, elrendezkedtünk, majd irány a wellnes rész. És nagyjából a következő három napban ezt is csináltuk. Ákos nagyokat aludt éjszaka, majd a reggeli a szopi után, hol aluszkált még mellettem, hol az apukájával és a bátyuskájával szórakoztatta magát. Engem minden esetre hagytak aludni a drágák. Valamikor féltíz és tizenegy között szopizott újra, majd elmentünk együtt pancsolni. Kandúrka is kapott vizipelust és hatalmas szemeket meresztve, ő is bejött velünk ilyenkor a medencébe. 

Aztán mikor a meleg víz már leszívta az energiát, úgy 20 perc után, akkor kivittük, kapott száraz pelenkát, felöltöztettük és vagy a babakocsiban vagy a nyugágyban békésen elszenderedett. Dél és egy között visszamentünk a szobába, újra evett, majd elmentünk ebédelni. Teli hassal az ebédet végig aludt vagy a kocsiban, vagy a pocakomra kötve, majd ezt a remek programot folytatta tovább az erkélyen. Addig mi társasjátékoztunk Áronnal. Öt körül újra evett, és után fél nyolcig megint lent voltunk a medencéknél. Este fürdetés, már a kádban (amúgy itt is termálvíz jött) szopi, majd alvás éjfélig, és folyt köv. 

Sajnos kedden Áronék hazajöttek, mert a suli és a munka nem vár :-(.  Dinó Dédivel érkezett, így a hét második felében velük voltam. Ez nyugisabb és pihenősebb volt, mint Áronnal, mert reggel úsztam Dinóval egy kilométert, után szaunáztunk, sétáltunk, és a délutáni szunya alatt is le tudtunk menni, szaunázni, mert Dédi vigyázott Ákosra. Aludni is korábban mentünk, mert Dinóék nem igényelték, hogy társasozzunk még este tízig, így ennek is megvolt a varázsa. És főleg pihentetőbb volt, hogy már fél tízkor aludtam.

Szombaton bemutattam végre főigazgató úrnak a legkisebb pasimat, és este összeszereltük a járókáját is. Lassan elkezdjük beszoktatni a nagyfiút. Vasárnap a Dinót ünnepeltük, de ezekből Kandúrka nem sokat vett észre. Ellenben a szeles idővel, ami péntek óta keserítette meg az életünket. Nem volt túl kellemes, de a legrosszabb tegnap, azaz vasárnap este volt, amikor is annyira zokogott, hogy nem bírtam ki és kivettem a kiságyból. Sikítozott és rángatta a lábát a pocakjához. Először nem aludt el még rajtam se, csak meg-meg pihent, aztán úgy egy óra után kakilt egy hatalmasat, és még észbe kapni se volt időm, már be is aludt rajtam. Nem volt szívem felébreszteni, így úgy ahogy volt, kakisan, aludt rajtam egy jó órát, az éjféli vacsoráig. Evés után a saját ágyában folytatta ezt a tevékenységét reggel fél hétig. Majd szopizott, nagyokat nézegetett és negyed nyolckor szépen elaludt, és nem is nagyon akart felébredni. Fél tizenegy után tért magához, újabb evés (két ciciből, mert kevés a tejci megint egy picit), kicsi játék, majd járóka, és úgy egy fél- háromnegyed óra múlva alvás. 

Aztán a gonosz anyja felébresztette, mert menni kellett tanácsadásra. Édesen megmutatta, hogy tud kacagni, mosolyogni, gagyogni. Teli szájjal nevetett a doktor nénire, akinek ettől szabályos lelkiismeret furdalása lett, mert hát ugye oltásra mentünk. Nem is sírt sokat és nem is lázasodott be tőle. Este interaktív, vagy inkább online fürdetés volt. Mindegy melyik, mert mindkettő igaz. Szóval Nagyika Tokajból figyelte a laptopon keresztül hogy ez a kismanó, milyen élvezettel lubickol a kádban, és mekkora mosolyokat küld nekünk közben. Édes volt, és nagyon élvezte. Most már békésen alszik az ágyában és hagyja az anyáját, hogy blogot írjon. Pár száraznak tűnő, de fontos dolog, adat. Megint van koszmó. Megvettük horror áron a spéci sampont, amitől ugyan kevesebb van, de még mindig van belőle. Remélem pár nap alatt, végleg eltűnik. Van valami bőrszárazsága, amire ma írt a doktor néni krémet, holnapra lesz kész, és remélem, segít, mert mint a reszelő olyanok a végtagjai, de csak kívül. És akkor a három hónapos paraméterek: 5330 gramm és 59 centi a kis hapsi. Hatalmas kisember lett belőle.