vendégség, oltás, betegség :-(

Szerdán délelőtt mentünk Ákossal sétálni, hogy délután mikor megjönnek a nagyok, akkor egy picit legyünk velük is. Sétáltunk tehát egy nagyot, hazaértünk úgy egy óra körül. Szopizott, majd vártuk a fiúkat. Ja az még hozzá történethez, hogy Áronék szánkózni mentek a csodanővel, így csak fél háromkor értek vissza a suliba. Szerdán ugye fejlesztés van, ezért reggel abban maradtunk, hogy Tamás érte megy fél három után, majd hazajönnek, de leckeírás majd csak este lesz. Tamás rohanva hazaért 3/4 háromkor, benéz a gyerekszobába, majd rám és kérdi: Áron? Nézek rá nagy szemekkel. Áron? Nem mentél érte? Ilyet még nem csináltunk. Mindenki azt hitte, hogy a másik megy a gyerekért :-) :-) :-)

Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy fáj a torkom és a fejem. Kandúrka is nyügi volt, taknyosnak is tűnt és csak a karomban volt hajlandó megmaradni. Nem aludt, csak pakolta magát jobbról balra, és látványosan szenvedett. Aztán délben szopi utána meg bealudtunk a mi ágyunkban és aludtunk is délután 4-ig. Mivel nem kapott rendesen levegőt az eldugult orrocskáján át, így megint 50 perceket szopizott, mondjuk termelt is rendesen, mert 130, 140 és 170 grammokat evett.

Pénteken megjártuk az audiológiát. Fülecskék elsőre, rendben, újabb vizsgálat májusban. Nagy sikerünk volt (szokás szerint) a kórházban is a szép hajunkkal, és édesen viselkedett. Helyesen ráncolta a kis homlokát a különböző zajokra. Nagyon kedves volt a vizsgáló asszisztens néni is. Utána vásárlás, majd kocsi csere a kertben, és irány Szentendre, apa dolgozni, mi sétálni, kávézni, nézelődni a belvárosban. Tök jó lett volna, ha a kertünk és Szentendre között valahol, nem veszettem volna el a privát telefonomat. Már úgy 1/2 12 körül sejtettem, de csak délután lettem benne biztos. A készülék nem érdekes, mert ugyan nem volt használt, meg vacak se, de túl nagy értéket se jelentet. Ellenben a visszakapcsolás majd 7000 Ft lesz + venni kell egy másik készüléket, mert itthon már nincs szabad, meg az összes számom, mert nem találom a legutóbbi mentést, most már csak attól félek, hogy ha valaki megtalálta és használta az mennyibe fog kerülni. Szóval szomorú voltam, mert fájt a torkom és már előre utáltam, hogy mennyit kell majd rohangálnom a telefon miatt.:-( És ha ez még nem lenne elég, kiesett egy pelus a zacsiból és belefagyott a kuka aljába. Mondjuk ezzel a problémával, majd márciusban tudok foglalkozni. Azt hittem a béna, kismama kétbalkezesség, szétszórtság elmúlik a szüléssel. Félek, hogy az online nyelvtanulás ezzel tolódik egy kicsit, mert átalakul telefonná. A nap egyetlen pozitívum az volt, hogy Ákostól már a kórházban is hatalmas mosolyokat kaptunk, és mivel nem osztogatja ezek bőkezűen, így meg is becsültük magunkat Tamással. :-) 

Szombat délelőtt lustálkodás volt a program. Tamásnak is fájt a torka, így nem mentünk sétálni. Reggel 1/2 9-kor bemászott közénk Áron, majd a kicsi is jelentkezett, hogy éhes. Ja és beszólt nekem a nagy. Pörög az ágyunkban, majd egyszer csak a kezembe nyomja a másik telefonomat a következő szöveggel: "Tedd az éjjeliszekrényedre, mielőtt még ezt is elveszíted itt az ágyatokban. Képes vagy rá." Biztos, hogy akartunk gyereket? Végül  Áron kint volt 1,5 órát a kertben Balázzsal, mi dumáltunk az ágyban teázás közben, és Kandúrka közöttünk aludt. Olyan igazi nyugis délelőtt volt. Megérte péntek este megfőzni a szombati ebédet. :-)

Vasárnap bevezettük a társaságba Ákost. Voltak barátnők, babák, gyerekek. Kandúrka végig fent volt (1/2 5-től majdnem 1/2 8-ig.) Nézegetett szépen, cumizott, mosolygott, néha egy egy hangot hallatott. Helyes volt. Este végre méricskéltünk is, mert szombaton (vagy pénteken) persze amikor kellett volna, akkor elfelejtettük. Szóval kb. 57 cm és 4710 gramm. Olyan helyes kis gömbölyű pocakot (pókhasat) növesztett a kis drága. 

 

 

Ja és mamiék elmentek helyettem telefont venni vasárnap délután (mert, hogy flottás, és bárhol nem lehet intézni), én csak a neten kiválasztottam (kb. a legegyszerűbbet a már használhatók közül, mert a másik elég profi, nem kell még egy), visszakapcsoltatták, és Tamás talált a gépében egy 4 hónappal ezelőtti mentést. Juhéééé imádom a családomat, már csak a számlát kell majd kifizetnem.

Hétfőn hajnalban Áron megjelent a hálószobánkban. Soha ilyet nem csinált. Bebújt közénk, reggel kérdezem tőle viccesen: te meg minek jöttél ide az éjszaka közepén? Válasz: unatkoztam. Ja, hajnali háromkor. Hát remélem nem lesz megint beteg. Mikor mentem érte a suliba, annyit mondott csak, hogy fáj egy picit a feje és a pocakja. Olyan kis bágyadt volt. Ákos megkapta az oltásokat (mindkét combba). Ugye le kellett vetkőzni -> utálja, háton feküdni -> utálja, doktor néni megint szűrte (csípő, lépegetés, kúszás stb.) -> utálta, majd én a fejéhez bújtam, védőnéni fertőtlenítette, majd szuri jobbról, szuri balról. Nagyon boldog volt. Úgy üvöltött, hogy szerintem az apukája is hallotta Szentendrén. Pedig ott rögtön kapott cicit, evett is szépen, de még fél órával később is megvetéssel nézett rám, és hüppögött. Aztán bealudt és aludt is majdnem fél 6-ig, akkor evett 110-t. Láz nála nem volt estig, ellenben a bátyja szolidáris vele, mert neki este fél tízkor (aludt ő is 6-tól, mikor hazajött a fejlesztésről) 39,4-t mértem. Fájt a feje és a pocakja, és ultra bágyadt volt. Pöttyöket, kiütést nem találtam, nem folyt az orra, nem fájt a torka. Kapott egy algopyrint és egy óra múlva visszamértem neki. 38,2. Éjfélkor már Ákosnak is volt hőemelkedése, de csak 37,8 így arra nem adtam semmit. Evett fél1-kor és után aludt fél7-ig. Szerintem, ha hagyom, alszik tovább is, de már oldalt se tudtam feküdni, nem, hogy hason annyi tejci összegyűlt neki. A nagy se volt jól, éjszaka lement a láza 37,9-ig, de hajnalban mikor besomfordáltam hozzá (nagyon tudok félálomban lázat mérni, mert kicsinek ő is sokat volt beteg), szóval fél7-kor már 38,2-t mértem, és nála du. 5-kor van a lázcsúcs.  De semmi más baja nem volt, csak láz. Aludt reggel fél tízig. Ákost reggel nem éreztem melegnek, így őt hagytam aludni, nem maceráltam, mert közben készülni kellett, mert délután jöttek a kollégáink babát nézni. Életemben először muffint sütöttem. Hétfő este a gyerekek körül ugráltunk, így Tamásnak nem volt ideje sütni, rám maradt. Hát.... picit féltem, de Tamás szerint jól sikerült, és ez komoly elismerés, mert hogy ellenben velem, ő elég profi :-) A vendégség jól sikerült. Délutánra Áronnak lement teljesen a láza, így gyógyultnak nyilvánítottam. Jött-ment a szobája és a nagyszoba között, Ákos evett, nézelődött Tamás kezében, néha a lányok is megfogták, és kétszer 45-50 percet pedig aludt is az ágyában. Láthatóan tetszett neki, hogy sokan vagyunk körülötte. Este nagy élvezettel pancsizott, és végre megint az apukája fürdette :-)

 

Ma a hajnali szopi után szépen elaludtunk mindhárman az ágyunkban. Még nem sejtettem, hogy a mai napon ez lesz a legnyugodtabb időszakunk. Kandúrka nyűgös, pocakfájós, nem aranyos baba volt. Délelőtt a mi ágyunkban olvastunk Áronnal, Kandúrka végig nyűglődött a fájós pocakjával, el-elaludt 15-20 percekre, de elég felületesen, és megriadt mindenre. Áron tegnap délután 4 óta láztalan volt már, viszont délben megette a komoly ebédjét (4 üres abonett + ües tea) majd kb. 20 perc múlva már szólt, hogy megy a hasa. Voltunk doki néninél (addig Ákos anyunak üvöltött, így nem a hazai levegő a gond, mert a másik házban is nyomta) Áron kapott valami port ami megfogja a hasát és 3 napig szigorú diéta. Ha jobban lesz, akkor beviszem a farsangra pénteken délelőtt. Így holnap nagy jelmezgyártás lesz a program :-) Ákosnak továbbra is pocsék a hangulata, pedig amúgy már olyan szépen gagyog, hadonászik a kis kezeivel, és olyan komoly fekvőtámaszokat nyom, hogy bármelyik tesi tanár csillagos ötösre osztályozná.