Kicsit elmaradtam a sok minden miatt a blog írással, pedig itt aztán történnek az események ezerrel.
Szóval voltam bent voltam a múzeumban, átadni a munkát kétszer is. Első alkalommal, azon a héten mikor Áron beteg volt, így a fiúk itthon voltak hármasban.:-) Kandúrka aludt, Áron leckét írt Tamással. Áron nem sűrűn lesz beteg, mert mikor meglátta, hogy mennyit kell pótolni, szerintem egy életre elment a kedve a "lógástól". Majdnem elsírta magát szegénykém. Ugyanazon a héten csütörtök reggel elosontam terheléses cukor vizsgálatra (mikor hazaértem, még mindenki pizsamában volt itthon. :-))Másnap, pénteken, Tamás dolgozott, Áron délelőtt még leckét írt, aztán futottunk Dédiért. Felvittem őket az Eurocenterbe, ők elmentek mozizni, én pedig Kandúrkával előhívatni képeket, hogy legyen miket kitenni a falra a gyermekekről. Kicsit féltem, hogy boldogulok majd két gyerekkel, meg autó, meg közlekedés stb., de egészen jól vettem az akadályokat. Mire vége lett a filmnek, mi előhívattuk a képeket, bevásároltunk a Dm-ben, Spar-ban, és nem utasítottuk vissza Dédi kávé meghívását :-). Szombat, vasárnap én főzőcskéztem, így szombaton Tamás ment Ákossal, Áronnal és Balázzsal sétálni a ragyogó napsütésben. Vasárnap délelőtt Kandúrka úgy döntött szórakoztatja az apukáját, így nyekergett, nyivákolt, sírt, hisztizett, cumit lökdösött ki a szájából és egyéb galádságokat művel alvás helyett. Vasárnap este Tamással vittük haza Dédit, hogy tudjunk venni a tönkre ment szendvicssütőnk helyet, egy újat. Nem kapkodtunk, ráérősen sétálgattunk kézen fogva, de anyu ránk csörgött, hogy siessünk haza, mert nagyon sír Ákos és nem tudják megnyugtatni. Mire hazaértünk, persze bealudt anyuék ágyának a közepén. Elvittük Áront fektetni, erre a kicsi is felébredt. Üvöltött mikor átértem. Felkaptam, abba hagyta azonnal. Jól esett.
Múlt hét hétfőn visszatért az élet a normál kerékvágásba. Áron suliba ment, Tamás dolgozni, én délelőtt küzdöttem a kicsivel, aki továbbra is úgy gondolta, hogy a délelőtti cirkuszi előadásra mindenkinek van jegye. Azaz neki nem kell jegy, mert ő tartja az előadást. Szóval ő balhézott, én közben takarítottam. Délben elmentünk sétálni a ragyogó napsütésben, majd Áronért. Picit tanultunk, aztán Áron fejlesztésre, mi meg Ákossal vásárolni mentünk.
Kedden is folytatódott a már-már szokásossá váló délelőtti program. A déli szopi után elfutottunk sétálni egyet a napsütésben. Egyszerre értünk haza Áronékkal. Leckeírás, mosás, aztán fél öt körül megjöttek Demeter Szilviék. A gyerekek jót játszottak, mi felnőttek dumáltunk, csináltunk melegszendvicset vacsira. Jó volt. Már hiányzott, mert azért Kandúrka születés előtt 3-4 hetente volt ilyen esténk, időjárástól, évszaktól függően más-más menüvel, és más-más helyszínen. De most már elég nagy Ákos is a vendégjáráshoz. Szerencsére.
Szerdán délelőtt Tamásnak hisztizett, mert én manikűrösnél voltam :-) Délután egy nagyot sétáltunk Dinóval, közben én voltam házi doki néninél, mert meglett a vérvétel eredménye. Minden ok :-) Kandúrka képes lenne a babakocsiban 4-5 órákat is aludni. Annyira édes, és persze ennél jobb nem is kell neki, mint a jó, tiszta, hideg levegő :-). Mivel a fürdéssel még mindig hadilábon állunk, így vettünk egy műanyag betétet, babatartót a kádba. Első este még volt, ugyan visszafogottabban, de üvöltés, majd belekakilt, biztos, ami biztos, de második napra stratégiát váltottam. Jól befűtöttem a hálóban is. Ott vetkőztünk, táncoltunk, mondókáztunk. A jó meleg fürdőszobában vettük le a pelust, majd icipici sírás, utána nézelődés a kádban. Leginkább apát figyelte, aki fotózott közben. Szóval nem volt üvöltözés. Remélem, meg szereti a vizet, mert különben nem tudom, mit csinálunk egy hétig Zalakaroson.
Csütörtökre, virradóra Ákos nyugtalanul aludt. Többször megébredt, és hajnali 4-től sírdogált is. Nem kiabált, nem üvöltött, hanem álmában pityergett. Simogattam a hátát, és egy jó 20 perc után elcsendesedett. Én a változatosság kedvéért megint bent voltam (utoljára), így apázott a legkisebb. Délelőtt jól viselkedett, 10-től aludt szépen. Apukája úgy beöltöztette, mikor elhozta otthonról, hogy én két gyerekre adtam volna annyi cuccot, de olyan édes volt. Apa is, gyerek is. Szopizott egyet a múzeumban, és már futottunk is vásárolni. Lesz sértődés, mert nem hurcoltuk körbe, de nem akartam. Majd egy hónap múlva. Begyűjtöttük Áront a suliban, és amíg mi leckét írtunk, ő békésen aludt az ajtó előtt a hordozóban állig bebugyolálva a kertben.
Csütörtökről péntekre igencsak vacak éjszakánk volt. Pancsi se nagyon tetszett csütörtök este, bár az apukája csak 37 fokos vizet adott, és ez hideg volt neki. Utána evett, és már a büfi alatt folyamatosan pityergett. Ha csak egy pillanatra letettem, már neki keseredett. Nem hisztizett, nem üvöltött csak olyan kis törtszárnyú madárka volt, szegény picikém. Így átadtam apjának, gyors zuhany, pizsi, és érvek ide-oda, a mellkasomra fektettem. De nem aludt el. Ott pislogott rajtam. Tamás mondta, hogy én elaludtam, úgy 11 óra körül, de Kandúrka kitartott fél egyig. Akkor betolt 120 g-t, és egy szó nélkül elaludt az ágyában. Reggel fél hatig. Reggeli evés után még huncutkodtunk az ágyban (mienkben). Édesen nézelődött és kezd már hangokat kiadni, teli szájjal mosolyogni. Sajnos még nem sokat, így lehetetlenség fotózni, de még pár nap és belejön, akkor majd dokumentálom is. Utána visszavittem a saját ágyába, nem aludt el, de édesen nézelődött benne. Én pakoltam, mert az egy órás szopi után indultunk Tokajba Nagyikához. Tamás futott Áronért a suliba, én addigra minden összerámoltam, Áront elvitte az apukája negyed kettő után, mi pedig kettőkor indultunk el. Az M0-M3 kereszteződésében megálltunk kávéért (Áron nem volt így forró csokit nem vettünk, bár én mondtam Tamásnak, vegyünk Kandúrkának, hátha ő is betudja borítani, a kocsiba. Pedig ajándékok is voltak nálunk, mert szülinapok is voltak mostanában.) szóval ő elment kávéért, én meg leszedtem a 100 rétegből 75-öt Ákosról. Majd irány az autópálya. Nézegetett szinte végi, kb. 50 km-el Miskolc előtt elaludt, de nem mélyen, mert mikor a cumi kiesett, mindig megébredt. Ez meg annak a jele, hogy nem mélyen alszik. A hétvége jól telt, nekem Tokajban semmi dolgom nem volt :-) Csak a szopira, pelenkázásra kerül elő, különben Nagyika kezében volt folyamatosan. Lehet, hogy ez így nem volt jó, de nem volt szívünk ellenkezni, most látta harmadszor. Nem otthon voltunk, ha Kandúrka a rosszalkodást összekapcsolja valamivel, az maximum Nagyika, vagy a tokaji ház. Ennyi meg kell. Minden kis kandúrnak kell valahol rosszalkodni is. Azt beszéltük Tamással, hogy, majd ha elmentünk az áthúzott Tokaj tábla mellett, visszavesszük az irányítást.
Amúgy minden rendben volt vele. Péntek este szépen aludt, szombat reggelre megjött a hó. Szépen esett, csak sajnos nagyon nagy szél kísérte, ezért nem lehetett kimenni. Kandúrka szenved, mert nagyon fáradt volt, de nem bír elaludni a szél miatt. Rajtam elaludt kétszer, és mikor letettem elsőre aludt 30 percet, másodjára már csak 10 percet. Végül Tamás mellé feküdt, hátha együtt jobban megy a dolog. Aztán közben rájöttünk, hogy melege van, meg levegőn se volt. Tündéri anyósom felajánlotta, hogy öltöztessem föl és nyissuk ki az ablakot, ahol mi alszunk, hátha úgy el tud aludni, tuti ment is volna, de szívem nem volt hozzá mikor egy vagyon a fa, és mindenki állandóan lerohangált a pincébe (udvaron keresztül persze, kint a hidegben), hogy rakjon a tűzre, nehogy a baba megfázzon. Én meg tárjam ki az ablakot. Úgy gondoltam majd alszik itthon ezen a héten. (Így is lett :-) ) A fürdéseket mindkét nap Nagyika "intézte", de Kandúrka hozzáállása a szokásos volt. Üvöltött.
Vasárnap déli egykor szopizott, és utána szépen kényelmesen elindultunk haza. Teljesen sima utunk volt vissza, jó hideg volt és minden hófehér a rengeteg hótól, de semmi több. Kandúrka hol nézelődött, hol aluszkált nem túl mélyen, mert ha bent volta a cumi, mindig mozgott, az meg ugye, a nem mély alvás jele. Ötre értünk haza. Negyed 6-kor itthon betolt 210 g-t a kis bélpoklos. Azt hittem rosszul látok. Aztán úgy tűnt, mintha kétszer annyit visszabukott volna, meg fájt is a kis mohómnak a pocakja, amitől persze nem tudott aludni. Feszült a pocakja, büfögött. Nem volt fürdés (gondolom, nagyon bánta), és a szopit se erőltettük. Eleinte. Aztán végül éjfélkor csak felébresztettem, mert úgy éreztem ennyi alvás egyben elég neki. Szépen evett, majd egy hang nélkül elaludt az ágyában. Hétfőn délelőtt nyekergett, de én győztem és szépen maradt az ágyában, aztán mikor megébredt elmentünk boltba, meg könyvtárba. Apánál ebédeltünk, aztán irány Áronért. Szépen viselkedett, nagyjából végig aludta a délutánt. Este megint jól befűtöttünk a hálóban, és ott készültünk a fürdéshez. Egy pici pityergés volt, de amúgy szépen nézegetett a fürdés közben. Majd evés, alvás. Evett éjfélkor, utána ágy, én fejtem, hogy ha Ákoson nem múlik, aludjunk egy nagyot. Negyed hatkor kelt. Olyan jól esett az egyben majdnem 4,5 óra nekem is:-). Mert ugye én még pelenkáztam, fejtem stb. Ma nagy séta volt a napsütésben, utána alvás a kertben, és mindjárt megyünk pancsolni. Remélem, minden rendben lesz. Utána rakok még képeket is a bejegyzéshez :))))) Fürdés remekül sikerült. Édesen nézelődött, láthatóan örömmel vette, a majdnem 39 fokos meleg vizet. Szépen is szopizott, közben Áronnak olvastam mesét, majd kb. 2 perc sírás és most már csöndben fekszik az ágyában. Pár perc és mélyen fog aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése