Miért jó anyának lenni?

Hú ez egy jó kérdés. Azért jó anyának lenni, mert amikor rád pillant a gyermeked ,elolvadsz, ugyan így jársz az első anya szónál, majd minden anyák napi ünnepségen, szavalóversenyen és minden alkalommal ,amikor megölel, hozzád bújuk. Főleg ha ezt 5 éves kor fölött, és előzetes felszólítás nélkül teszi. Tehát anyának lenni jó.

Kaptam a barátnőimtől, akik szintén anyák, a "komatálban, komacsomagban" múlt vasárnap egy doboz finom teát: " a moment of calm". Húúúú.... most iszom egy bögrével, és elmesél az elmúlt másfél órámat. A kicsi az ágyában alszik, a nagy optimus prime-ként közlekedik a szobája és a nagyszoba között. 

Tehát: Hazaértünk a farsangról, ahol Áron első lett a jelmez versenyen. (Megérdemelte. Tamással tegnap egytől éjjel fél tizenkettőig készítették a jelmezt. Én csak a festésben és némi ragasztásban vettem részt, az oroszlán része az övék volt. Nagyon jó lett. Az apja csinált hozzá sisakot is, de ezt majd egy külön bejegyzésben.) A kicsit beöltöztettem Mikulásnak, ultra cuki volt.

Szóval hazaértünk, és én felvonultam szoptatni. Anyu hozott át postát, és kérdezte, nem tudunk-e valamit a napi szabad sajtójukról. Mondtam, hogy de. Áron vette ki a postaládából, amíg a kapu előtt ellapátoltam a havat. Akkor kerítse elő, mondta mamám. Valahol a kapu, az autóm és a lakás között elhagyta. Ákos végzett, kinyitottam a MÁK-tól jött levelet. Nem kellett volna, mert hatszázezer lett a vérnyomásom. A r...t családi pótlék igénylő formanyomtatványról lemaradt egy aláírás, azt küldték vissza. A 15 oldalas nyomtatvány első másfél oldala vonatkozik ránk, a többi a lakosság kb. 2 %-hoz szól, mivel akkor kell kitöltened ha 5., 6, 7, 8 stb. gyereked van, vagy örökbe fogadsz és hasonlók. Legyen.  Szívük joga, sőt tök jó. De nem értem, hogy miért nincs nekik külön nyomtatvány, azt meg pláne nem, hogy mi a francért van egy ilyen nyomtatvány kilencedik oldalán, eldugva még egy aláírási mező. Háromszor néztem át én, legalább még egyszer Tamás, és egyikünk se vette észre. Őrjöngtem. Közben Áron elindult kifele megkeresni az újságot. Ákost fektetem a pelenkázóra, cuki kis Mikulás szerkóban rötyög, majd látom, hogy a body-a a lapockájáig szaros. Remek. Persze bebújós body van rajta, és a Mikulás szerkó is kakis, és az is olyan, amit a fején át kell levenni. Kisebbik gyermekem cseppet fázós így esténként 26-28 foka fűtjük a hálót, kicsit többre a fürdőt, és 38, 5 fokos vízben pancsikál. Szerintetek? Fürdőben max. 22 fok, lavór gyorsan a csapba, víz folyat bele. Hány fokos? Passz. Kellemes meleg. Közben vetkőztetem a gyereket, akinek akkor már nem csak a háta, hanem a haja is kakis a ruháktól, amiket a fején át kellett lehúzni. Arra vigyáztam, hogy a pofija ne legyen az, ellenben az én blúzom  is már olyan volt. Pancsolás a lavórban, közben víz csere többször, és ugyanott hajmosás is. Élvezte. Majd törölközés (akkor már üvöltött), közben ruhák előrángatása, hiszen most nem volt idő mindent szépen előkészíteni. Jött a nagy, hogy nem találja az újságot. Mondtam neki, hogy vigye a kocsi kulcsomat, mert lehet, hogy betette a csomagtartóba az újságot. Nagy nehezen rávarázsoltam az üvöltő kis dervisre a body-t, egy perc csönd, gondoltam megnyugodott. Meg? Egy frászt. Lebukta a body-t. Body leszed, újabb elővesz. Közben föl le kapkodtam Ákost a pelenkázóról, hiszen ott hagyni egyedül nem lehet.
Újabb body adtam rá, ő még mindig üvöltött, így csak félig értettem, hogy Áron mit magyarázz. Elesett? Nem értettem. Kértem vigye át az újságot a nagymamájának, közben Kandúrka kapott egy csinos rugadalozót is, hogy ne fázzon. Kész volt. Gyors haj törlés, ha már úgyis üvölt, oly mindegy. Tiszta, illatos, csinos. Hatalmas szemekkel mustrált, még néha megrázkódott a korábbi üvöltéstől és mély megvetéssel a szemében konstatálta, hogy talán most már békén hagyom. Békén hagyom? Persze. Amúgy sem én kezdtem ezt az egészet. Ugyan még a karomban volt, de közben a másikkal már Áront ölelgettem, aki most végre a pillanatnyi csendet megtörve, teljes odaadással bömbölhetett, hogy ő bizony elesett a kertben. Gondolom nagyon megütöttem magát a 30 centis hóban. Mindegy. Áron megnyugtatva, Ákost betettem az ágyába, és mentem a romokat eltakarítani a fürdőszobába.

Több gyerekem nem hiszem, hogy lesz, és nem csak az elmúlt másfél óra tükrében, de lehet iszom még egy csészével a teából :-)