tejfakasztás :-)

Mindig csak a kifogások, tudom, de sajnos a múlt hét nem arról szólt, hogy írogattam. Tehát a lényeg, hogy ne volt tejci pár napig, de Ákossal, közösen visszacsináltuk a dolgot. Én nem aludtam pár napig, de legalább sík ideg voltam a fáradtságtól és egy idő után a melltájékon jelentkező fájdalomtól, a környezetem a hisztimtől volt ideges, szerencsére kisebbik gyermekem jól volt és nem sokat vett ebből észre. Próbálok az emlékeimben visszakeresni, hogy miket is csináltunk, de nem nagyon tudok, mert jó részt semmit, csak szopiztunk és én fejtem rendületlenül.
Tegnap viszont voltunk a MÜPA-ban, ahol Áron hangversenyre ment Dinóékkal, Kandúrka átesett az első nyilvános szopizásán, mi pedig büszkén konstatáltuk, hogy gyönyörűek a gyerekeink :-) Este a kicsit megmértük, átlépte az 5 kilót, egészen pontosan 5050 gramm.

Ma Ákos kapott egy oltást, Áron pedig két ötöst nyelvtanból. :-))))))

És akkor az elmúlt napok képekben.

                     





  

                                                           

Miért jó anyának lenni?

Hú ez egy jó kérdés. Azért jó anyának lenni, mert amikor rád pillant a gyermeked ,elolvadsz, ugyan így jársz az első anya szónál, majd minden anyák napi ünnepségen, szavalóversenyen és minden alkalommal ,amikor megölel, hozzád bújuk. Főleg ha ezt 5 éves kor fölött, és előzetes felszólítás nélkül teszi. Tehát anyának lenni jó.

Kaptam a barátnőimtől, akik szintén anyák, a "komatálban, komacsomagban" múlt vasárnap egy doboz finom teát: " a moment of calm". Húúúú.... most iszom egy bögrével, és elmesél az elmúlt másfél órámat. A kicsi az ágyában alszik, a nagy optimus prime-ként közlekedik a szobája és a nagyszoba között. 

Tehát: Hazaértünk a farsangról, ahol Áron első lett a jelmez versenyen. (Megérdemelte. Tamással tegnap egytől éjjel fél tizenkettőig készítették a jelmezt. Én csak a festésben és némi ragasztásban vettem részt, az oroszlán része az övék volt. Nagyon jó lett. Az apja csinált hozzá sisakot is, de ezt majd egy külön bejegyzésben.) A kicsit beöltöztettem Mikulásnak, ultra cuki volt.

Szóval hazaértünk, és én felvonultam szoptatni. Anyu hozott át postát, és kérdezte, nem tudunk-e valamit a napi szabad sajtójukról. Mondtam, hogy de. Áron vette ki a postaládából, amíg a kapu előtt ellapátoltam a havat. Akkor kerítse elő, mondta mamám. Valahol a kapu, az autóm és a lakás között elhagyta. Ákos végzett, kinyitottam a MÁK-tól jött levelet. Nem kellett volna, mert hatszázezer lett a vérnyomásom. A r...t családi pótlék igénylő formanyomtatványról lemaradt egy aláírás, azt küldték vissza. A 15 oldalas nyomtatvány első másfél oldala vonatkozik ránk, a többi a lakosság kb. 2 %-hoz szól, mivel akkor kell kitöltened ha 5., 6, 7, 8 stb. gyereked van, vagy örökbe fogadsz és hasonlók. Legyen.  Szívük joga, sőt tök jó. De nem értem, hogy miért nincs nekik külön nyomtatvány, azt meg pláne nem, hogy mi a francért van egy ilyen nyomtatvány kilencedik oldalán, eldugva még egy aláírási mező. Háromszor néztem át én, legalább még egyszer Tamás, és egyikünk se vette észre. Őrjöngtem. Közben Áron elindult kifele megkeresni az újságot. Ákost fektetem a pelenkázóra, cuki kis Mikulás szerkóban rötyög, majd látom, hogy a body-a a lapockájáig szaros. Remek. Persze bebújós body van rajta, és a Mikulás szerkó is kakis, és az is olyan, amit a fején át kell levenni. Kisebbik gyermekem cseppet fázós így esténként 26-28 foka fűtjük a hálót, kicsit többre a fürdőt, és 38, 5 fokos vízben pancsikál. Szerintetek? Fürdőben max. 22 fok, lavór gyorsan a csapba, víz folyat bele. Hány fokos? Passz. Kellemes meleg. Közben vetkőztetem a gyereket, akinek akkor már nem csak a háta, hanem a haja is kakis a ruháktól, amiket a fején át kellett lehúzni. Arra vigyáztam, hogy a pofija ne legyen az, ellenben az én blúzom  is már olyan volt. Pancsolás a lavórban, közben víz csere többször, és ugyanott hajmosás is. Élvezte. Majd törölközés (akkor már üvöltött), közben ruhák előrángatása, hiszen most nem volt idő mindent szépen előkészíteni. Jött a nagy, hogy nem találja az újságot. Mondtam neki, hogy vigye a kocsi kulcsomat, mert lehet, hogy betette a csomagtartóba az újságot. Nagy nehezen rávarázsoltam az üvöltő kis dervisre a body-t, egy perc csönd, gondoltam megnyugodott. Meg? Egy frászt. Lebukta a body-t. Body leszed, újabb elővesz. Közben föl le kapkodtam Ákost a pelenkázóról, hiszen ott hagyni egyedül nem lehet.
Újabb body adtam rá, ő még mindig üvöltött, így csak félig értettem, hogy Áron mit magyarázz. Elesett? Nem értettem. Kértem vigye át az újságot a nagymamájának, közben Kandúrka kapott egy csinos rugadalozót is, hogy ne fázzon. Kész volt. Gyors haj törlés, ha már úgyis üvölt, oly mindegy. Tiszta, illatos, csinos. Hatalmas szemekkel mustrált, még néha megrázkódott a korábbi üvöltéstől és mély megvetéssel a szemében konstatálta, hogy talán most már békén hagyom. Békén hagyom? Persze. Amúgy sem én kezdtem ezt az egészet. Ugyan még a karomban volt, de közben a másikkal már Áront ölelgettem, aki most végre a pillanatnyi csendet megtörve, teljes odaadással bömbölhetett, hogy ő bizony elesett a kertben. Gondolom nagyon megütöttem magát a 30 centis hóban. Mindegy. Áron megnyugtatva, Ákost betettem az ágyába, és mentem a romokat eltakarítani a fürdőszobába.

Több gyerekem nem hiszem, hogy lesz, és nem csak az elmúlt másfél óra tükrében, de lehet iszom még egy csészével a teából :-)

vendégség, oltás, betegség :-(

Szerdán délelőtt mentünk Ákossal sétálni, hogy délután mikor megjönnek a nagyok, akkor egy picit legyünk velük is. Sétáltunk tehát egy nagyot, hazaértünk úgy egy óra körül. Szopizott, majd vártuk a fiúkat. Ja az még hozzá történethez, hogy Áronék szánkózni mentek a csodanővel, így csak fél háromkor értek vissza a suliba. Szerdán ugye fejlesztés van, ezért reggel abban maradtunk, hogy Tamás érte megy fél három után, majd hazajönnek, de leckeírás majd csak este lesz. Tamás rohanva hazaért 3/4 háromkor, benéz a gyerekszobába, majd rám és kérdi: Áron? Nézek rá nagy szemekkel. Áron? Nem mentél érte? Ilyet még nem csináltunk. Mindenki azt hitte, hogy a másik megy a gyerekért :-) :-) :-)

Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy fáj a torkom és a fejem. Kandúrka is nyügi volt, taknyosnak is tűnt és csak a karomban volt hajlandó megmaradni. Nem aludt, csak pakolta magát jobbról balra, és látványosan szenvedett. Aztán délben szopi utána meg bealudtunk a mi ágyunkban és aludtunk is délután 4-ig. Mivel nem kapott rendesen levegőt az eldugult orrocskáján át, így megint 50 perceket szopizott, mondjuk termelt is rendesen, mert 130, 140 és 170 grammokat evett.

Pénteken megjártuk az audiológiát. Fülecskék elsőre, rendben, újabb vizsgálat májusban. Nagy sikerünk volt (szokás szerint) a kórházban is a szép hajunkkal, és édesen viselkedett. Helyesen ráncolta a kis homlokát a különböző zajokra. Nagyon kedves volt a vizsgáló asszisztens néni is. Utána vásárlás, majd kocsi csere a kertben, és irány Szentendre, apa dolgozni, mi sétálni, kávézni, nézelődni a belvárosban. Tök jó lett volna, ha a kertünk és Szentendre között valahol, nem veszettem volna el a privát telefonomat. Már úgy 1/2 12 körül sejtettem, de csak délután lettem benne biztos. A készülék nem érdekes, mert ugyan nem volt használt, meg vacak se, de túl nagy értéket se jelentet. Ellenben a visszakapcsolás majd 7000 Ft lesz + venni kell egy másik készüléket, mert itthon már nincs szabad, meg az összes számom, mert nem találom a legutóbbi mentést, most már csak attól félek, hogy ha valaki megtalálta és használta az mennyibe fog kerülni. Szóval szomorú voltam, mert fájt a torkom és már előre utáltam, hogy mennyit kell majd rohangálnom a telefon miatt.:-( És ha ez még nem lenne elég, kiesett egy pelus a zacsiból és belefagyott a kuka aljába. Mondjuk ezzel a problémával, majd márciusban tudok foglalkozni. Azt hittem a béna, kismama kétbalkezesség, szétszórtság elmúlik a szüléssel. Félek, hogy az online nyelvtanulás ezzel tolódik egy kicsit, mert átalakul telefonná. A nap egyetlen pozitívum az volt, hogy Ákostól már a kórházban is hatalmas mosolyokat kaptunk, és mivel nem osztogatja ezek bőkezűen, így meg is becsültük magunkat Tamással. :-) 

Szombat délelőtt lustálkodás volt a program. Tamásnak is fájt a torka, így nem mentünk sétálni. Reggel 1/2 9-kor bemászott közénk Áron, majd a kicsi is jelentkezett, hogy éhes. Ja és beszólt nekem a nagy. Pörög az ágyunkban, majd egyszer csak a kezembe nyomja a másik telefonomat a következő szöveggel: "Tedd az éjjeliszekrényedre, mielőtt még ezt is elveszíted itt az ágyatokban. Képes vagy rá." Biztos, hogy akartunk gyereket? Végül  Áron kint volt 1,5 órát a kertben Balázzsal, mi dumáltunk az ágyban teázás közben, és Kandúrka közöttünk aludt. Olyan igazi nyugis délelőtt volt. Megérte péntek este megfőzni a szombati ebédet. :-)

Vasárnap bevezettük a társaságba Ákost. Voltak barátnők, babák, gyerekek. Kandúrka végig fent volt (1/2 5-től majdnem 1/2 8-ig.) Nézegetett szépen, cumizott, mosolygott, néha egy egy hangot hallatott. Helyes volt. Este végre méricskéltünk is, mert szombaton (vagy pénteken) persze amikor kellett volna, akkor elfelejtettük. Szóval kb. 57 cm és 4710 gramm. Olyan helyes kis gömbölyű pocakot (pókhasat) növesztett a kis drága. 

 

 

Ja és mamiék elmentek helyettem telefont venni vasárnap délután (mert, hogy flottás, és bárhol nem lehet intézni), én csak a neten kiválasztottam (kb. a legegyszerűbbet a már használhatók közül, mert a másik elég profi, nem kell még egy), visszakapcsoltatták, és Tamás talált a gépében egy 4 hónappal ezelőtti mentést. Juhéééé imádom a családomat, már csak a számlát kell majd kifizetnem.

Hétfőn hajnalban Áron megjelent a hálószobánkban. Soha ilyet nem csinált. Bebújt közénk, reggel kérdezem tőle viccesen: te meg minek jöttél ide az éjszaka közepén? Válasz: unatkoztam. Ja, hajnali háromkor. Hát remélem nem lesz megint beteg. Mikor mentem érte a suliba, annyit mondott csak, hogy fáj egy picit a feje és a pocakja. Olyan kis bágyadt volt. Ákos megkapta az oltásokat (mindkét combba). Ugye le kellett vetkőzni -> utálja, háton feküdni -> utálja, doktor néni megint szűrte (csípő, lépegetés, kúszás stb.) -> utálta, majd én a fejéhez bújtam, védőnéni fertőtlenítette, majd szuri jobbról, szuri balról. Nagyon boldog volt. Úgy üvöltött, hogy szerintem az apukája is hallotta Szentendrén. Pedig ott rögtön kapott cicit, evett is szépen, de még fél órával később is megvetéssel nézett rám, és hüppögött. Aztán bealudt és aludt is majdnem fél 6-ig, akkor evett 110-t. Láz nála nem volt estig, ellenben a bátyja szolidáris vele, mert neki este fél tízkor (aludt ő is 6-tól, mikor hazajött a fejlesztésről) 39,4-t mértem. Fájt a feje és a pocakja, és ultra bágyadt volt. Pöttyöket, kiütést nem találtam, nem folyt az orra, nem fájt a torka. Kapott egy algopyrint és egy óra múlva visszamértem neki. 38,2. Éjfélkor már Ákosnak is volt hőemelkedése, de csak 37,8 így arra nem adtam semmit. Evett fél1-kor és után aludt fél7-ig. Szerintem, ha hagyom, alszik tovább is, de már oldalt se tudtam feküdni, nem, hogy hason annyi tejci összegyűlt neki. A nagy se volt jól, éjszaka lement a láza 37,9-ig, de hajnalban mikor besomfordáltam hozzá (nagyon tudok félálomban lázat mérni, mert kicsinek ő is sokat volt beteg), szóval fél7-kor már 38,2-t mértem, és nála du. 5-kor van a lázcsúcs.  De semmi más baja nem volt, csak láz. Aludt reggel fél tízig. Ákost reggel nem éreztem melegnek, így őt hagytam aludni, nem maceráltam, mert közben készülni kellett, mert délután jöttek a kollégáink babát nézni. Életemben először muffint sütöttem. Hétfő este a gyerekek körül ugráltunk, így Tamásnak nem volt ideje sütni, rám maradt. Hát.... picit féltem, de Tamás szerint jól sikerült, és ez komoly elismerés, mert hogy ellenben velem, ő elég profi :-) A vendégség jól sikerült. Délutánra Áronnak lement teljesen a láza, így gyógyultnak nyilvánítottam. Jött-ment a szobája és a nagyszoba között, Ákos evett, nézelődött Tamás kezében, néha a lányok is megfogták, és kétszer 45-50 percet pedig aludt is az ágyában. Láthatóan tetszett neki, hogy sokan vagyunk körülötte. Este nagy élvezettel pancsizott, és végre megint az apukája fürdette :-)

 

Ma a hajnali szopi után szépen elaludtunk mindhárman az ágyunkban. Még nem sejtettem, hogy a mai napon ez lesz a legnyugodtabb időszakunk. Kandúrka nyűgös, pocakfájós, nem aranyos baba volt. Délelőtt a mi ágyunkban olvastunk Áronnal, Kandúrka végig nyűglődött a fájós pocakjával, el-elaludt 15-20 percekre, de elég felületesen, és megriadt mindenre. Áron tegnap délután 4 óta láztalan volt már, viszont délben megette a komoly ebédjét (4 üres abonett + ües tea) majd kb. 20 perc múlva már szólt, hogy megy a hasa. Voltunk doki néninél (addig Ákos anyunak üvöltött, így nem a hazai levegő a gond, mert a másik házban is nyomta) Áron kapott valami port ami megfogja a hasát és 3 napig szigorú diéta. Ha jobban lesz, akkor beviszem a farsangra pénteken délelőtt. Így holnap nagy jelmezgyártás lesz a program :-) Ákosnak továbbra is pocsék a hangulata, pedig amúgy már olyan szépen gagyog, hadonászik a kis kezeivel, és olyan komoly fekvőtámaszokat nyom, hogy bármelyik tesi tanár csillagos ötösre osztályozná.

 

Két hét címszavakban :-)

Kicsit elmaradtam a sok minden miatt a blog írással, pedig itt aztán történnek az események ezerrel.
Szóval voltam bent voltam a múzeumban, átadni a munkát kétszer is. Első alkalommal, azon a héten mikor Áron beteg volt, így a fiúk itthon voltak hármasban.:-) Kandúrka aludt, Áron leckét írt Tamással. Áron nem sűrűn lesz beteg, mert mikor meglátta, hogy mennyit kell pótolni, szerintem egy életre elment  a kedve a "lógástól". Majdnem elsírta magát szegénykém. Ugyanazon a héten csütörtök reggel elosontam terheléses cukor vizsgálatra (mikor hazaértem, még mindenki pizsamában volt itthon. :-))Másnap, pénteken, Tamás dolgozott, Áron délelőtt még leckét írt, aztán futottunk Dédiért. Felvittem őket az Eurocenterbe, ők elmentek mozizni, én pedig Kandúrkával előhívatni képeket, hogy legyen miket kitenni a falra a gyermekekről. Kicsit féltem, hogy boldogulok majd két gyerekkel, meg autó, meg közlekedés stb., de egészen jól vettem az akadályokat. Mire vége lett a filmnek, mi előhívattuk a képeket, bevásároltunk a Dm-ben, Spar-ban, és nem utasítottuk vissza Dédi kávé meghívását :-). Szombat, vasárnap én főzőcskéztem, így szombaton Tamás  ment Ákossal, Áronnal és Balázzsal sétálni  a ragyogó napsütésben. Vasárnap délelőtt Kandúrka úgy döntött szórakoztatja az apukáját, így nyekergett, nyivákolt, sírt, hisztizett, cumit lökdösött ki a szájából és egyéb galádságokat művel alvás helyett. Vasárnap este Tamással vittük haza Dédit, hogy tudjunk venni a tönkre ment szendvicssütőnk helyet, egy újat. Nem kapkodtunk, ráérősen sétálgattunk kézen fogva, de anyu ránk csörgött, hogy siessünk haza, mert nagyon sír Ákos és nem tudják megnyugtatni. Mire hazaértünk, persze bealudt anyuék ágyának a közepén. Elvittük Áront fektetni, erre a kicsi is felébredt. Üvöltött mikor átértem. Felkaptam, abba hagyta azonnal. Jól esett. 

Múlt hét hétfőn visszatért az élet a normál kerékvágásba. Áron suliba ment, Tamás dolgozni, én délelőtt küzdöttem a kicsivel, aki továbbra is úgy gondolta, hogy a délelőtti cirkuszi előadásra mindenkinek van jegye. Azaz neki nem kell jegy, mert ő tartja az előadást. Szóval ő balhézott, én közben takarítottam. Délben elmentünk sétálni a ragyogó napsütésben, majd Áronért. Picit tanultunk, aztán Áron fejlesztésre, mi meg Ákossal vásárolni mentünk.
Kedden is folytatódott a már-már szokásossá váló délelőtti program. A déli szopi után elfutottunk sétálni egyet a napsütésben. Egyszerre értünk haza Áronékkal. Leckeírás, mosás, aztán fél öt körül megjöttek Demeter Szilviék. A gyerekek jót játszottak, mi felnőttek dumáltunk, csináltunk melegszendvicset vacsira. Jó volt. Már hiányzott, mert azért Kandúrka születés előtt 3-4 hetente volt ilyen esténk, időjárástól, évszaktól függően más-más menüvel, és más-más helyszínen. De most már elég nagy Ákos is a vendégjáráshoz. Szerencsére.

Szerdán délelőtt Tamásnak hisztizett, mert én manikűrösnél voltam :-) Délután egy nagyot sétáltunk Dinóval, közben én voltam házi doki néninél, mert meglett a vérvétel eredménye. Minden ok :-) Kandúrka képes lenne a babakocsiban 4-5 órákat is aludni. Annyira édes, és persze ennél jobb nem is kell neki, mint a jó, tiszta, hideg levegő :-). Mivel a fürdéssel még mindig hadilábon állunk, így vettünk egy műanyag betétet, babatartót a kádba. Első este még volt, ugyan visszafogottabban, de üvöltés, majd belekakilt, biztos, ami biztos, de második napra stratégiát váltottam. Jól befűtöttem a hálóban is. Ott vetkőztünk, táncoltunk, mondókáztunk. A jó meleg fürdőszobában vettük le a pelust, majd icipici sírás, utána nézelődés a kádban. Leginkább apát figyelte, aki fotózott közben. Szóval nem volt üvöltözés. Remélem, meg szereti a vizet, mert különben nem tudom, mit csinálunk egy hétig Zalakaroson.
Csütörtökre, virradóra Ákos nyugtalanul aludt. Többször megébredt, és hajnali 4-től sírdogált is. Nem kiabált, nem üvöltött, hanem álmában pityergett. Simogattam a hátát, és egy jó 20 perc után elcsendesedett. Én a változatosság kedvéért megint bent voltam (utoljára), így apázott a legkisebb. Délelőtt jól viselkedett, 10-től aludt szépen. Apukája úgy beöltöztette, mikor elhozta otthonról, hogy én két gyerekre adtam volna annyi cuccot, de olyan édes volt. Apa is, gyerek is. Szopizott egyet a múzeumban, és már futottunk is vásárolni. Lesz sértődés, mert nem hurcoltuk körbe, de nem akartam. Majd egy hónap múlva. Begyűjtöttük Áront a suliban, és amíg mi leckét írtunk, ő békésen aludt az ajtó előtt a hordozóban állig bebugyolálva a kertben.

Csütörtökről péntekre igencsak vacak éjszakánk volt. Pancsi se nagyon tetszett csütörtök este, bár az apukája csak 37 fokos vizet adott, és ez hideg volt neki. Utána evett, és már a büfi alatt folyamatosan pityergett. Ha csak egy pillanatra letettem, már neki keseredett. Nem hisztizett, nem üvöltött csak olyan kis törtszárnyú madárka volt, szegény picikém. Így átadtam apjának, gyors zuhany, pizsi, és érvek ide-oda, a mellkasomra fektettem. De nem aludt el. Ott pislogott rajtam. Tamás mondta, hogy én elaludtam, úgy 11 óra körül, de Kandúrka kitartott fél egyig. Akkor betolt 120 g-t, és egy szó nélkül elaludt az ágyában. Reggel fél hatig. Reggeli evés után még huncutkodtunk az ágyban (mienkben). Édesen nézelődött és kezd már hangokat kiadni, teli szájjal mosolyogni. Sajnos még nem sokat, így lehetetlenség fotózni, de még pár nap és belejön, akkor majd dokumentálom is. Utána visszavittem a saját ágyába, nem aludt el, de édesen nézelődött benne. Én pakoltam, mert az egy órás szopi után indultunk Tokajba Nagyikához. Tamás futott Áronért a suliba, én addigra minden összerámoltam, Áront elvitte az apukája negyed kettő után, mi pedig kettőkor indultunk el. Az M0-M3 kereszteződésében megálltunk kávéért (Áron nem volt így forró csokit nem vettünk, bár én mondtam Tamásnak, vegyünk Kandúrkának, hátha ő is betudja borítani, a kocsiba. Pedig ajándékok is voltak nálunk, mert szülinapok is voltak mostanában.) szóval ő elment kávéért, én meg leszedtem a 100 rétegből 75-öt Ákosról. Majd irány az autópálya. Nézegetett szinte végi, kb. 50 km-el Miskolc előtt elaludt, de nem mélyen, mert mikor a cumi kiesett, mindig megébredt. Ez meg annak a jele, hogy nem mélyen alszik. A hétvége jól telt, nekem Tokajban semmi dolgom nem volt :-) Csak a szopira, pelenkázásra kerül elő, különben Nagyika kezében volt folyamatosan. Lehet, hogy ez így nem volt jó, de nem volt szívünk ellenkezni, most látta harmadszor. Nem otthon voltunk, ha Kandúrka a rosszalkodást összekapcsolja valamivel, az maximum Nagyika, vagy a tokaji ház. Ennyi meg kell. Minden kis kandúrnak kell valahol rosszalkodni is. Azt beszéltük Tamással, hogy, majd ha elmentünk az áthúzott Tokaj tábla mellett, visszavesszük az irányítást.  

 

Amúgy minden rendben volt vele. Péntek este szépen aludt, szombat reggelre megjött a hó. Szépen esett, csak sajnos nagyon nagy szél kísérte, ezért nem lehetett kimenni. Kandúrka szenved, mert nagyon fáradt volt, de nem bír elaludni a szél miatt. Rajtam elaludt kétszer, és mikor letettem elsőre aludt 30 percet, másodjára már csak 10 percet. Végül Tamás mellé feküdt, hátha együtt jobban megy a dolog. Aztán közben rájöttünk, hogy melege van, meg levegőn se volt. Tündéri anyósom felajánlotta, hogy öltöztessem föl és nyissuk ki az ablakot, ahol mi alszunk, hátha úgy el tud aludni, tuti ment is volna, de szívem nem volt hozzá mikor egy vagyon a fa, és mindenki állandóan lerohangált a pincébe (udvaron keresztül persze, kint a hidegben), hogy rakjon a tűzre, nehogy a baba megfázzon.  Én meg tárjam ki az ablakot. Úgy gondoltam majd alszik itthon ezen a héten. (Így is lett :-) ) A fürdéseket mindkét nap Nagyika "intézte", de Kandúrka hozzáállása a szokásos volt. Üvöltött. 


Vasárnap déli egykor szopizott, és utána 
szépen kényelmesen elindultunk haza. Teljesen sima utunk volt vissza, jó hideg volt és minden hófehér a rengeteg hótól, de semmi több. Kandúrka hol nézelődött, hol aluszkált nem túl mélyen, mert ha bent volta a cumi, mindig mozgott, az meg ugye, a nem mély alvás jele. Ötre értünk haza. Negyed 6-kor itthon betolt 210 g-t a kis bélpoklos. Azt hittem rosszul látok. Aztán úgy tűnt, mintha kétszer annyit visszabukott volna, meg fájt is a kis mohómnak a pocakja, amitől persze nem tudott aludni. Feszült a pocakja, büfögött. Nem volt fürdés (gondolom, nagyon bánta), és a szopit se erőltettük. Eleinte. Aztán végül éjfélkor csak felébresztettem, mert úgy éreztem ennyi alvás egyben elég neki. Szépen evett, majd egy hang nélkül elaludt az ágyában. Hétfőn délelőtt nyekergett, de én győztem és szépen maradt az ágyában, aztán mikor megébredt elmentünk boltba, meg könyvtárba. Apánál ebédeltünk, aztán irány Áronért. Szépen viselkedett, nagyjából végig aludta a délutánt. Este megint jól befűtöttünk a hálóban, és ott készültünk a fürdéshez. Egy pici pityergés volt, de amúgy szépen nézegetett a fürdés közben. Majd evés, alvás. Evett éjfélkor, utána ágy, én fejtem, hogy ha Ákoson nem múlik, aludjunk egy nagyot. Negyed hatkor kelt. Olyan jól esett az egyben majdnem 4,5 óra nekem is:-). Mert ugye én még pelenkáztam, fejtem stb. Ma nagy séta volt a napsütésben, utána alvás a kertben, és mindjárt megyünk pancsolni. Remélem, minden rendben lesz. Utána rakok még képeket is a bejegyzéshez :))))) Fürdés remekül sikerült. Édesen nézelődött, láthatóan örömmel vette, a majdnem 39 fokos meleg vizet. Szépen is szopizott, közben Áronnak olvastam mesét, majd kb. 2 perc sírás és most már csöndben fekszik az ágyában. Pár perc és mélyen fog aludni.