Gyors bejelentkezés, mert már megint régen írtam

Megvagyunk :) Várjuk a tavaszt, mert az egész banda folyamatosan beteg. Ábel 4 hete masszívan taknyos, hol jobb, hol rosszabb, de inkább vacak. Ákosnak is folyton folyik az orra, ő is lelkesen köhög, de ennél komolyabb neki sem volt. Szerencsére nagyon szépen fújja az orrát, így azért könnyebb vele, mint Ábellel. Áron is folyamatosan taknyos, és sokszor köhög is, de suliból nem kellett eddig hiányoznia. Ezt leszámítva remekül vagyunk. szépen lassan beállt az ovis életünk is. Reggel Tamás visz Ákost, ha ügyesek vagyunk 8 előtt már elindulnak, a cél a fél nyolc lesz, de erre még rá kell gyúrjunk. Imádja az ovit, lelkesen megy minden nap, az óvónők szerint szófogadó, a többiekkel kedves, nyitott kis legény.

Mindenben részt vesz lelkesen, szépen eszik, és már egészen ügyesen tudja a szabályokat is. Délre megyek érte. Hét elején még nehezen indulunk haza, még minden érdekesebb az oviban, de ahogy közeledik a hétvége, úgy fárad el, és csütörtök magasságában, már azt látom, hogy vánszorog csak a kocsiig. Párszor már jöttünk haza gyalog is, de láthatóan az egész délelőtti játék után ez még elég nagy falat neki. Itt szinte mindig egy szó nélkül elmegy aludni, és 3-3,5 órát szunyál békésen.

Áron is jól van, gyönyörű lett a bizonyítványa, nagyon büszkék voltunk rá. Utána kicsit leeresztett, ennek lett két hármas eredménye, de úgy tűnik, hogy mostanra visszatalált magához.

Ábel jól van. Igazi kis gazember lett belőle, aki láthatóan nem értette az elején, hogy hova tűnik mindenki itt reggel. Ha végre vége lenne ennek a nyamvadt taknyos állapotnak, akkor lehetne menni vele is babazenére, meg táncra, de amíg mindenki beteg nem szívesen viszem más gyerekek közelébe. Volt egy bő két hetünk amíg szinte semmit nem evett banánon és kiflin kívül, ez őt láthatóan nem zavarta, engem annál inkább.

Aztán az apja rájött, hogy enne a gyerek, csak már azt szeretné ő is, amit mi. Így elérkezett, nála kicsit korábban mint a többieknél, hogy azt kapja amit mi. Persze odafigyelve, hogy amit még nem ehet (tojás, tej, tejszín) az övében ne legyen, de ma már a riszt is pépesítés nélkül kapta. Így eszik. Ez van. Végül is ő egy harmadik gyerek, csoda, hogy nem eszik még szalonnát. :)) Folyamatosan jár a szája, mindenhol pillanatok alatt ott van. Sőt felmászik dolgokra. Pl könyvespolc :(

Tegnap Áron óvó kezei és szemei mellett, felmászott a lépcsőn az emeletre. Szerencsére az alkalmazkodási képessége is megfelel egy harmadik gyereknek, így mikor pár hete, végig hurcoltuk az összes metróvonalon, és a Közlekedési Múzeumon, hol a hátamra, hol a mellkasomra kötve, álló nap, akkor se volt egyetlen hangja sem.

Reméljük vasárnap is jó idő lesz, mert akkor az állatkertet vennénk a nyakunkba ismét tömegközlekedéssel Ákos nagy örömére. Voltunk a múlt héten Tokajban is. Ábel is már nagy ülésben ült, így kilátott az ablakon, meg engem is látott, és nem is volt nyivákolás az úton se oda, se vissza. Tokajt élvezték, Ákos nagyokat játszott Andrissal,  és Ábel is egyre jobban próbált részt venni a játékban.

Összességében tehát mindhárom manócska jól van, mi is eljutottunk a múlt héten végre moziba, kettesben, a jövő hónapban pedig lesz koncert is, színház is. Nekem elkezdődött a suli, sajnos már az első vizsgák időpontja is megvan, de ez van. Egy év, azt féllábon ugrálva is kibírjuk :) Rakom a képeket, pár videót, és próbálok gyakrabban jönni :))))

Zalakaros, az elveszett fog és az ovi kezdés

Megint jó sokáig nem sikerült a gép elő kerülni, de ez leginkább a rengeteg esemény miatt ami volt az elmúlt hetekben. Másodikán jöttünk haza Tokajból. A szünet vége hamar eltelt, de szerencsére, csak két napot ment Áron suliba, mert szerdán reggel lementünk anyuék után Zalakarosra. Fantasztikusan éreztük magunkat. Anyuék melletti szobában laktunk, így a manók folyamatosan mászkáltak a két szoba között.

A szálloda tök üres volt, többször volt, hogy az egész wellness részben csak mi voltunk. reggel nagy pancsolással indítottunk, után Áron tanult Dinóval, mi meg a két kicsivel a játszószobában játszottunk. Ákos csúszdázott, főzött, épített, markólózott. A vizet mindenki nagyon élvezte.

Ákos folyamatosan kereste a többi a többi gyerek társasságát, azonnal összebarátkozott mindenkivel, főleg a kislányokkal. Mindenki dicsérte, hogy ilyen nyitott, kedves, kiegyensúlyozott kis legényke. Pont mint Áron, ő se akart egész nap ki se jönni a medencéből.

Kapott egy úszógumit, és azzal a legnagyobb biztonsággal "úszkált" a nagy medencében is. Örült cuki volt. egyik délután majd másfél órát pacsált Dédivel a nagy medencében.

Áron is összebarátkozott egy kisfiúval, és nagyon ügyesen beszélgettek, játszottak, Megbeszélték ebéd után, hol és mikor találkoznak. Jó volt látni, hogy a társasérintkezés számára eddig sokszor érthetetlen szabályait, milyen pontosan tudja már betartani, alkalmazni. A legkisebb is élvezte a vizet. Pancsolt, rötyögött, kalimpált.

Persze a víz jól kiszívta, így nagyokat aludt. A bébiétel, mily meglepő, neki se volt bejövős, így gyümölcsön és kekszen élt 4 napig. Pénteken a szálloda ajtóban Ákos megakadt a kismotorral a küszöbben, elvágódott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy kiverte a bal felső metszőfogát. Persze ömlött a vér belőle, a gyerek üvöltött, mi meg. Hát hagyjuk. Berohantunk vele Nagykanizsára a kórházba, bár tök felesleges volt, mert a sürgősségin tovább tartott a papírok kitöltése, mint maga a vizsgálat.

Befelé menet Tamás beszélt Tomival (fogorvossal), aki megnyugtatott minket, hogy a lehető legjobb ami ebben a szituációban történhetett, hogy az egész fog kiesett. Így nem kel műteni, bántani stb, és így van esély, hogy a maradandó fog se sérül. Nekem még mindig sírhatnékom van néha, hogy a gyönyörű kis gyöngysor a szájában ilyen hézagos, de ez van. Persze most, és még vagy öt évig, selypít, de talán ez lesz a legnagyobb gond vele. A baleset után 2,5 órával már vidáman pancsolt a medencében.

Őt láthatóan nem viselte meg annyira mint minket. Szombaton reggel gyorsan összepakoltunk, és még egy búcsú pancsolásra is jutott idő.

Hétfőn pedig eljött a nagy nap, és Ákos elkezdte az óvodát. Boldogan indult, integetett az apjának reggel, és egyetlen szó nélkül bement a csoportba. Kb. 5 perc után nekem mondta is az óvónéni, hogy akkor talán én is mehetek. Jöjjek vissza két óra múlva. Hannával és Pankával játszott végig, és zokogott, hogy nem akar hazajönni mikor érte mentem.

És ez egész héten így ment, péntek kivételével. Péntek reggel már nem annyira akaródzót indulni az oviba, bár nem tiltakozott, de látszott, hogy már fáradt. Ettől függetlenül szépen bement a csoportba, és mikor az udvaron mentem érte (nem ebédelt még ott a múlt héten), mosolyogva futott elém.

Szépen integetett a többieknek, és csak annyit kérdezett, hogy ugye autóval jöttem érte, mert ő nagyon fáradt. :)))) múlt héten még Tamás szabin volt, így egy csomó minden halogatott dolgot még megcsináltunk (penész lemosás, mélyhűtő leengedés).

Végre vettünk egy normális matracot az ágyunkba is, így megint jól alszunk, bár Tamásnak kellett pár nap mire megszokta. Ábel meg láthatóan nem értette az első napokban, hogy akkor itt most mi is van. Hogy hogy mindenki eltűnt? Cukin bebarangolja a lakást és keresi a többieket. Ez tegnap még jobban előjött, mert már Tamás is elkezdett dolgozni, így tényleg csak mi maradtunk. Tagnap már Tamás vitte Ákost reggel az oviba, és én mentem érte fél egyre.

 Szépen viselkedik, vidáman megy be, de látszik, hogy elfárad délre. Nagyon örült nekem tegnap, bár elsőre az apját kereste, de aztán beérte velem is, sőt örömében még a fogkrémes arcocskáját is beletörölte a kabátomba. Itthon nem akart elengedni, úgy kapaszkodott belém elalvás közben, mint csecsemő korában. Azért sok inger éri, és láthatóan a biztonságot még mindig mi jelentjük neki.

Ma is jól érezte magát az oviban, csak akkor tört el a mécses, amikor mondtam neki, hogy a szép tűzoltóautós oviszsákot nem hozzuk haza. Zokogott, hogy haza kell azt is hozni. Hárman alig tudtuk meggyőzni, hogy holnap reggel a szekrényében ott várja majd. Most már alszik, és valami csoda folytán Ábel is. Bár ő nem hiszem, hogy sokáig húzza a lóbőrt, mert délelőtt is aludt egyet.

Ezt kell majd ügyesen összehangolnom, hogy ne akkor szunyáljon Ábel amikor Ákosért kell menni, mert ha anyuék nincsenek itthon, akkor fől kell ébresszem őt ezért. Pár hét és a sétát úgy tudom alakítani, hogy hazafelé jövet begyűjtsük Ákost, de ehhez még idő kell. Annyira fáradt a rengeteg élménytől Ákos, hogy a kocsibeállótól alig tud bejönni, nem hogy az ovitól hazasétálni. Ezért meg nem vagyok hajlandó egy testvérfellépőt venni.

Azt hiszem mára ennyi. megpróbálok a héten írni a többi eseményről, és persze Áron, remélhetőleg, szép bizonyítványáról is szeretnék majd beszámolni :)))) Képek, aztán küldés :)))))

2015

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!!!!!

És még pár családi fotó :)))))

Ami kimaradt

Így jár az akinek 3 gyereke van :)))))) hogy semmire, de semmire nincsen ideje :) Úgy repült el a december, advent, hogy észre sem vettem. Egyik programból a másikba estünk, egyik születésnapból a másikba mentünk, és közben persze rengeteg minden történt is :) Megpróbálok a teljesség igénye nélkül párat felsorolni, esetleg részletezni :)

December 3.-án voltunk státuszvizsgálaton Ákossal és Ábellel. Ákos nagyon ügyes volt, és főleg nagyon konstruktív. Szépen részt vett a hallásvizsgálatban és a látásvizsgálatban is :) Ha jól emlékszem akkor 90-91 centi magas, és 12,8 kilogramm. Mindent tud és csinál amit egy ekkora gyermeknek tudni, illetve csinálni kell. Ábel kapott szúrit, persze zokon vette, de ő is rendben van. Majd 8 kiló volt akkor, azóta már túl is van rajta, és talán 71 centi, de ebben persze nem vagyok biztos. 

Pénteken voltunk a Skanzenben Mikulás ünnepségen. Ákost majd megette mindenki annyira, nagyon aranyos és kedves volt. Mindenkinek örült, mindenkihez volt egy kedves szava. A Mikulást hatalmas szemekkel nézte, bátran odament hozzá, megköszönte az ajándékot.

Ábelnek is tetszett szerintünk, mert ő is hatalmas szemekkel figyelte. Másnap reggel jött otthonra is a Mikulás, de Ákost már nem érdekelte. Éjszaka rosszul lett, hányt háromszor, és reggel bizony még nagyon nem volt jól. Folyamatosan csak azt mondogatta, hogy ő bizony már soha-soha többet nem fog csokoládét enni. 

Péntek este csoki kakaós csigát evett, egy felet, és éjszaka ugye hányt, és ezt a kettőt összekapcsolta. Pedig ez egy vírus volt ami végig ment rajta, mert szombat délutánra én is kidőltem, hasonló tünetekkel mint Ákos. Így a vasárnapra tervezett Ákos köszöntést érdeklődés hiányában elhalasztottuk következő hétvégére. Hétfőn még lábadoztunk Ákossal, kedden pedig lejöttünk Tokajba (most is itt vagyunk). 

Áron nem tudott a suli miatt velünk jönni sajnos. Ákos tündér volt, nagyon örült az ajándékoknak, a tűzoltóautó tortának, és persze Nagyikának, Andrisnak, Tittinek és persze Marcinak is. Ment a nagy hancúrozás folyamatosan, és nagyon büszke volt rá, hogy Titti magával vitte mikor ment Andrisért az iskolába :)

Következő hétvégén szombaton őt ünnepeltük, szintén tűzoltóautó tortával persze :). De ezt én készítettem :) 

Az utolsó hét szinte már röpült a suliból. Áron örült fáradt volt már, arra is volt példa, hogy leckeírás alatt, két feladat között elszunyókált. Csütörtökön a Mikulásgyárba vittünk ajándékokat, a fiúk ügyesen válogattak a játékaik közül, hogy mit adnak oda más, nehezebb sorsú gyerekeknek. Utána elmentünk az Oktogonig busszal, hogy megcsodáljuk a kivilágított Budapestet. Lesétáltunk még egy darabon az Andrássy úton, csodáltuk a fényeket. Földalattival mentünk vissza az autóhoz, és persze Ákos rendkívül élvezte :) 

Az utolsó napok készülődéssel teltek. Mézeskalácsot sütöttünk, ebben segített Csabi barátunk a kislányával Esztivel is. Készült persze szaloncukor is, idén kipróbáltuk a zserbósat is, ami bejött, és próbálkoztunk a zseléssel is, ami nem jött be, így ezt fedje a felejtés homálya :) A karácsony remekül sikerült. 

Mindenki örült az ajándékoknak, a gyerekek órákig ellettek volna a legóikkal, kávéfőzőikkel, csak volt a csapatban egy izgő-mozgó 9 hónapos, akinek csak a nagyok dolgai kellettek. Hiába kapta meg az ajándékait, hogy téphesse a csomagolást, szedje szét a dobozt, ő feszt Balázs Hero Factory-át szerette volna megkaparintani. Végül Miki mint egy védőpajzs beült Balázs és Ábel közé :))))) 

Áron azt hittük az izgalom miatt nem akar vacsorázni csak egy kis sörkiflit, de sajnos éjfél körül már fájlalta a fejét és a torkát is. És ahogy az nála általában lenni szokott, nem sokkal később, úgy fél egy körül, már lázas is volt. Reggeltől folyamatosan vonalban voltam a pomázi ügyelettel, hogy mikor van bent a doktor úr, hogy mégse üljek ott egy tiszta lázas gyerekkel órákig. Mert persze hiába kapott lázcsillapítót, 2-3 órával később már kúszott vissza neki :( 

Nagyon rendesek voltak, segítettek, de az orvost elcsípni csak nem sikerült, így végül 3kor kértem, hogy ha úgy is egész álló nap kint van, akkor kanyarodjon már erre, és nézze meg a gyereket. 25 perc múlva kint volt az orvos. Mandulagyulladás. Antibiotikum, fekvés :( Még 3 napig feküdt szegénykém, így persze nem tudott az apjáékhoz se menni. Végül 29-én kelhetett föl először. Pedig 25.-én Nagyika és Marci jöttek hozzánk. Ákos annyira nagyon boldog volt :))))) Nagyon várta őket, és természetesen nem nagyon szerette volna ha elmennek. Hiába mondtuk neki, hogy mindjárt jövünk Tokajba, és sokat itt leszünk :) Fájt a szívünk érte, de közben nagyon jó volt látni a ragaszkodását. Mert azt nagyon tud. 

Dédinek is úgy örül mindig :)))) Őt se szereti hazaengedni. Neki feszíti a hátát az ajtónak, és úgy magyarázz, hogy Dédi te itt maradsz, aludhatsz az én ágyamban :) Persze Áronéban is aludhatna, mert amikor Áron jól van akkor persze neki is Dédi a főszövetséges :))))) Ezt most majd 7.-től jól ki is használhatják, mert megyünk le Zalakarosra. Anyuék Dédivel egy hétre, mi csak 4 napra, de a gyerekekkel annyi nekünk éppen elég lesz. Áron és Ákos nagyon várja. 

Na még pár gondolat a legkisebbről, mert közben 9 hónapos lett, aztán pakolom a képeket, mert mindjárt jövőre van :)

Ábel számokban a múlt héten: 8240 gramm és 72,5 centi :) Tud: állni, ülni, sőt állásból leülni .Az ikea-s fellépőt járássegítőként használja és maga előtt tolva simán bebarangolja az egész házat. Nagyon ügyesen tudja a babaőrt és a légzésfigyelő vezérlőjét berámolni az ágyába :) Alvás terén már 1,5 hete visszaállt a rend, és van, hogy megébred, de inkább nem. Este fél 9-9-től alszik reggel fél8-ig általában. Napközben is szépen alszik, már csak kettőt. Ha fáradt akkor egyetlen szó nélkül letudom tenni. 

Lehúzom a redőnyt, kap egy puszit, leteszem az ágyába és már megyek is. Ezt próbáljuk most már este is. Enni továbbra is engem szeret leginkább, csak az már nem elég tápláló szerintem, így próbálom erőltetni a kanalazást. Délben nincs is ezzel semmi gond, de a délutáni nehézkes sokszor.  A délelőtti az csak simán horror. Én még ilyen manócskát nem láttam, pedig kettőnek a hozzátáplálását már végig asszisztáltam. Nem szereti a banánt, joghurtot, sütőtököt, túrót :( Viszont habzsolja a főzelékeket. Főleg ha édesburgonya van benne. De nagyon bejön neki a csicsóka, édeskömény, fehér hagyma, vöröshagyma, karalábé. Így pláne nem értem mi a baj pl. a banánnal. Na mindegy is, majd megnő, megtanul beszélni, és ha még emlékszik rá elmondja mi volt a baj :) Amúgy folyton folyik a nyála aminek az eredménye 5 fogacska. Azt hiszem ennyi.

A jövő év sok változást fog hozni az életünkbe. Ákos kezdi az óvodát, én februárban, ha minden igaz az iskolát, Áronnak kerítenem kell valami sportot. Ez az előre magyarázkodás, hogy miért fogok még ritkábban írni. ÁÁÁÁÁÁ nem. Új évi fogadalom, hogy gyakrabban jelentkezem. Legalább képekkel :)))))

És még pár extra videó :)))))

Csak mert annyira édesek :)

Áll a baba, áll :)))))))

Mivel a múltkor már nagyon bejött, hogy este álltam neki blogot írni, így megpróbálom most is. Főleg, hogy a kér mini igazán rendesen viselkedett a héten már másodszor. Azaz ma egyszerre aludtak majdnem 2 órát, így kitudtam vasalni mindent. Kedden is ilyen cukik voltak, akkor a földszintet sikerült kitakarítanom. Holnap az emeletet együtt fogjuk megcsinálni :))

Amúgy jól vagyunk a legminibb újra eszik, merthogy sztrájkolt egy jó másfél hetet a kis drága. Azaz köszönte, de részéről a hozzátáplálás mint olyan, egy anya által kitalált hülyeség, aminek kb. annyi értelme van, hogy szétlehet kenni mindenhol a kaját, miközben vigyorogva köpköd vele.

Lassan újra próbálom a céklát neki, mert a nem evés azzal kezdődött, és akkor azt betudtam annak, hogy apja fia, és köszöni nem kéri. De aztán a következő napokban azokat sem kérte, amiket előtt vidáman evett. Most már 3. napja, megint szépen eszik, kap már hetente 2 alakalommal húst is, és ha nem alszik be este, amikor mi vacsorázunk, akkor ő is oda ül az asztalhoz és kap gabonapehellyel elkevert reszelt almát. Később majd joghurtot is kaphat, és ha áttörik a fölső foga is (már szépen látszik), akkor jöhetnek a kézbe vevős dolgok is mint párolt répa, kifli, babakeksz. Amúgy cuki. Pár napja próbál már, ha mellette vagyunk belénk kapaszkodva felállni, de igazi kanapénál felállás tegnap volt. És ennek örömére, ma a délelőtti alvásból ébredve is állva várt a szobájában. Így Tamás első dolga ma munka után az volt, hogy az ágyat leeressze. Így már olyan nagyfiús. Amúgy szél sebes a kispasi.

Pillanatok alatt ott van mindenhol. Leginkább a fürdőben. Az emeleten is folyton oda próbál bejutni, és a földszinten is. Utóbbiba sírni jár. Elkezd zokogni, és utána rögtön startol a fürdő felé. Bemegy, sír ott is egy kicsit  majd jön ki. Sírva. Nem értjük ezt mért csinálja, de félek, hogy ez nem is fog kiderülni. Apu szerint magányra vágyik, és ott megtalálja. Hát...Lehet. Elkezdett gagyogni is.

Cukin mondja a magáét, és néha remekül elbeszélget Ákossal. Vele továbbra is remek a viszony, de ez csak addig lesz így amíg Ákos az erősebb. Merthogy imádja Ábelt. Kifejezetten dúl a szerelem közöttük. Ákos keresi őt, ha ébred akkor ő akar ott lenni elsőnek, reggel jól megpuszilgatja, és napközben is sokszor öleli, simogatja. Van azonban némi bibi is a rendszerben. Ugyanis Ábel már mozog. És ezt leginkább azon a szinten teszi, ahol Ákos is előfordul. És azon túl, hogy már mindenhova elér, persze a játékait se olyan könnyű elkülöníteni Ákosétól. Főleg, hogy a játékok jelentős része pár hónapja még Ákos tulajdonát képezte. És hiába nagy fiú már, ilyenkor mindig az kell ami Ábelnél van.

És ami nála van, azt ellehet venni. Max sír egy kicsit, de az meg kit érdekel :( Így Ákos elvesz, Ábel pedig sír. Én meg próbálom a döntőbíró szerepét betölteni, hogy néha Ábel is had játsszon vele, de már látom, hogy itt bizony lesznek még csaták. A napjainkat próbálom megtölteni sok-sok élménnyel, hogy Ákos is élvezze, meg legyen levegőn is, és mozogjon jó sokat. Kedden nagyot játszótereztünk, közben gyűjtöttünk leveleket, délután képeket készítettünk belőle. Tegnap kimentünk Tamással a múzeumba délelőtt ügyintézni, majd HÉV-vel jöttünk haza. Imádtam közben Mukit. Az a végtelen kérdésáradat. :)))))) Cuki. Be nem áll a szája, folyamatosan dumál, kérdez, kíváncsiskodik.

Nagyon várja az ovit. Hétfőn bent voltunk. Pillanatok alatt beállt fogócskázni Hannához, olyan volt mintha már hetek óta odajárna :) És ahogy futott ott :))) jaj. Nagyon hamar ideértünk. Egyrészt jó lesz neki ott a többi sok-sok gyerekkel, másrészt meg ő még az én kicsikém és igazából még nagyon is mellettem lenne a helye. Még mondjuk úgy 2 évig. :( Ez persze nem kivitelezhető sajnos. Így marad az ovi. És a kettesben tölthető idő Ábellel.

Áronnal is jól lenne kettesben lenni, de ő már nem annyira igényli úgy látom. Pedig még ő is akkora gyerek. Jól megy a suli. Második hete szedi az új, hosszú felszívódású gyógyszert. Ennek az a lényege, hogy nem kell csak reggel bevennie egy gyógyszert, és az kitart egész napra neki. Az étvágya nem lett rosszabb, sőt a másik gyógyszerrel ellentétben, van, hogy mikor megjön kifejezetten éhes. Ilyen a másiknál nem volt.

A visszacsapás úgy 4 és 6 között van, ami majd egy órával később van, mint eddig, és addigra biztosan kész van minden lecke. Ez sokat segít mindenkinek és jó, hogy nem kell gyógyszer nélkül szenvedni a tanulással. A tanulással, ami jól megy. Szépen kezd beérni a sok-sok közös tanulás, és a számítógépet is egyre ügyesebben használja. Jól megy a gépelés is, és a házi feladatok jelentős része is azon készül.A tesóit még mindig imádja, bár Ákossal néha úgy veszekednek, hogy jaj.

Na keresem a képeket videókat, és küldöm a bejegyzést.