Ami kimaradt

Így jár az akinek 3 gyereke van :)))))) hogy semmire, de semmire nincsen ideje :) Úgy repült el a december, advent, hogy észre sem vettem. Egyik programból a másikba estünk, egyik születésnapból a másikba mentünk, és közben persze rengeteg minden történt is :) Megpróbálok a teljesség igénye nélkül párat felsorolni, esetleg részletezni :)

December 3.-án voltunk státuszvizsgálaton Ákossal és Ábellel. Ákos nagyon ügyes volt, és főleg nagyon konstruktív. Szépen részt vett a hallásvizsgálatban és a látásvizsgálatban is :) Ha jól emlékszem akkor 90-91 centi magas, és 12,8 kilogramm. Mindent tud és csinál amit egy ekkora gyermeknek tudni, illetve csinálni kell. Ábel kapott szúrit, persze zokon vette, de ő is rendben van. Majd 8 kiló volt akkor, azóta már túl is van rajta, és talán 71 centi, de ebben persze nem vagyok biztos. 

Pénteken voltunk a Skanzenben Mikulás ünnepségen. Ákost majd megette mindenki annyira, nagyon aranyos és kedves volt. Mindenkinek örült, mindenkihez volt egy kedves szava. A Mikulást hatalmas szemekkel nézte, bátran odament hozzá, megköszönte az ajándékot.

Ábelnek is tetszett szerintünk, mert ő is hatalmas szemekkel figyelte. Másnap reggel jött otthonra is a Mikulás, de Ákost már nem érdekelte. Éjszaka rosszul lett, hányt háromszor, és reggel bizony még nagyon nem volt jól. Folyamatosan csak azt mondogatta, hogy ő bizony már soha-soha többet nem fog csokoládét enni. 

Péntek este csoki kakaós csigát evett, egy felet, és éjszaka ugye hányt, és ezt a kettőt összekapcsolta. Pedig ez egy vírus volt ami végig ment rajta, mert szombat délutánra én is kidőltem, hasonló tünetekkel mint Ákos. Így a vasárnapra tervezett Ákos köszöntést érdeklődés hiányában elhalasztottuk következő hétvégére. Hétfőn még lábadoztunk Ákossal, kedden pedig lejöttünk Tokajba (most is itt vagyunk). 

Áron nem tudott a suli miatt velünk jönni sajnos. Ákos tündér volt, nagyon örült az ajándékoknak, a tűzoltóautó tortának, és persze Nagyikának, Andrisnak, Tittinek és persze Marcinak is. Ment a nagy hancúrozás folyamatosan, és nagyon büszke volt rá, hogy Titti magával vitte mikor ment Andrisért az iskolába :)

Következő hétvégén szombaton őt ünnepeltük, szintén tűzoltóautó tortával persze :). De ezt én készítettem :) 

Az utolsó hét szinte már röpült a suliból. Áron örült fáradt volt már, arra is volt példa, hogy leckeírás alatt, két feladat között elszunyókált. Csütörtökön a Mikulásgyárba vittünk ajándékokat, a fiúk ügyesen válogattak a játékaik közül, hogy mit adnak oda más, nehezebb sorsú gyerekeknek. Utána elmentünk az Oktogonig busszal, hogy megcsodáljuk a kivilágított Budapestet. Lesétáltunk még egy darabon az Andrássy úton, csodáltuk a fényeket. Földalattival mentünk vissza az autóhoz, és persze Ákos rendkívül élvezte :) 

Az utolsó napok készülődéssel teltek. Mézeskalácsot sütöttünk, ebben segített Csabi barátunk a kislányával Esztivel is. Készült persze szaloncukor is, idén kipróbáltuk a zserbósat is, ami bejött, és próbálkoztunk a zseléssel is, ami nem jött be, így ezt fedje a felejtés homálya :) A karácsony remekül sikerült. 

Mindenki örült az ajándékoknak, a gyerekek órákig ellettek volna a legóikkal, kávéfőzőikkel, csak volt a csapatban egy izgő-mozgó 9 hónapos, akinek csak a nagyok dolgai kellettek. Hiába kapta meg az ajándékait, hogy téphesse a csomagolást, szedje szét a dobozt, ő feszt Balázs Hero Factory-át szerette volna megkaparintani. Végül Miki mint egy védőpajzs beült Balázs és Ábel közé :))))) 

Áron azt hittük az izgalom miatt nem akar vacsorázni csak egy kis sörkiflit, de sajnos éjfél körül már fájlalta a fejét és a torkát is. És ahogy az nála általában lenni szokott, nem sokkal később, úgy fél egy körül, már lázas is volt. Reggeltől folyamatosan vonalban voltam a pomázi ügyelettel, hogy mikor van bent a doktor úr, hogy mégse üljek ott egy tiszta lázas gyerekkel órákig. Mert persze hiába kapott lázcsillapítót, 2-3 órával később már kúszott vissza neki :( 

Nagyon rendesek voltak, segítettek, de az orvost elcsípni csak nem sikerült, így végül 3kor kértem, hogy ha úgy is egész álló nap kint van, akkor kanyarodjon már erre, és nézze meg a gyereket. 25 perc múlva kint volt az orvos. Mandulagyulladás. Antibiotikum, fekvés :( Még 3 napig feküdt szegénykém, így persze nem tudott az apjáékhoz se menni. Végül 29-én kelhetett föl először. Pedig 25.-én Nagyika és Marci jöttek hozzánk. Ákos annyira nagyon boldog volt :))))) Nagyon várta őket, és természetesen nem nagyon szerette volna ha elmennek. Hiába mondtuk neki, hogy mindjárt jövünk Tokajba, és sokat itt leszünk :) Fájt a szívünk érte, de közben nagyon jó volt látni a ragaszkodását. Mert azt nagyon tud. 

Dédinek is úgy örül mindig :)))) Őt se szereti hazaengedni. Neki feszíti a hátát az ajtónak, és úgy magyarázz, hogy Dédi te itt maradsz, aludhatsz az én ágyamban :) Persze Áronéban is aludhatna, mert amikor Áron jól van akkor persze neki is Dédi a főszövetséges :))))) Ezt most majd 7.-től jól ki is használhatják, mert megyünk le Zalakarosra. Anyuék Dédivel egy hétre, mi csak 4 napra, de a gyerekekkel annyi nekünk éppen elég lesz. Áron és Ákos nagyon várja. 

Na még pár gondolat a legkisebbről, mert közben 9 hónapos lett, aztán pakolom a képeket, mert mindjárt jövőre van :)

Ábel számokban a múlt héten: 8240 gramm és 72,5 centi :) Tud: állni, ülni, sőt állásból leülni .Az ikea-s fellépőt járássegítőként használja és maga előtt tolva simán bebarangolja az egész házat. Nagyon ügyesen tudja a babaőrt és a légzésfigyelő vezérlőjét berámolni az ágyába :) Alvás terén már 1,5 hete visszaállt a rend, és van, hogy megébred, de inkább nem. Este fél 9-9-től alszik reggel fél8-ig általában. Napközben is szépen alszik, már csak kettőt. Ha fáradt akkor egyetlen szó nélkül letudom tenni. 

Lehúzom a redőnyt, kap egy puszit, leteszem az ágyába és már megyek is. Ezt próbáljuk most már este is. Enni továbbra is engem szeret leginkább, csak az már nem elég tápláló szerintem, így próbálom erőltetni a kanalazást. Délben nincs is ezzel semmi gond, de a délutáni nehézkes sokszor.  A délelőtti az csak simán horror. Én még ilyen manócskát nem láttam, pedig kettőnek a hozzátáplálását már végig asszisztáltam. Nem szereti a banánt, joghurtot, sütőtököt, túrót :( Viszont habzsolja a főzelékeket. Főleg ha édesburgonya van benne. De nagyon bejön neki a csicsóka, édeskömény, fehér hagyma, vöröshagyma, karalábé. Így pláne nem értem mi a baj pl. a banánnal. Na mindegy is, majd megnő, megtanul beszélni, és ha még emlékszik rá elmondja mi volt a baj :) Amúgy folyton folyik a nyála aminek az eredménye 5 fogacska. Azt hiszem ennyi.

A jövő év sok változást fog hozni az életünkbe. Ákos kezdi az óvodát, én februárban, ha minden igaz az iskolát, Áronnak kerítenem kell valami sportot. Ez az előre magyarázkodás, hogy miért fogok még ritkábban írni. ÁÁÁÁÁÁ nem. Új évi fogadalom, hogy gyakrabban jelentkezem. Legalább képekkel :)))))