Megvagyunk :) Várjuk a tavaszt, mert az egész banda folyamatosan beteg. Ábel 4 hete masszívan taknyos, hol jobb, hol rosszabb, de inkább vacak. Ákosnak is folyton folyik az orra, ő is lelkesen köhög, de ennél komolyabb neki sem volt. Szerencsére nagyon szépen fújja az orrát, így azért könnyebb vele, mint Ábellel. Áron is folyamatosan taknyos, és sokszor köhög is, de suliból nem kellett eddig hiányoznia. Ezt leszámítva remekül vagyunk. szépen lassan beállt az ovis életünk is. Reggel Tamás visz Ákost, ha ügyesek vagyunk 8 előtt már elindulnak, a cél a fél nyolc lesz, de erre még rá kell gyúrjunk. Imádja az ovit, lelkesen megy minden nap, az óvónők szerint szófogadó, a többiekkel kedves, nyitott kis legény.
Mindenben részt vesz lelkesen, szépen eszik, és már egészen ügyesen tudja a szabályokat is. Délre megyek érte. Hét elején még nehezen indulunk haza, még minden érdekesebb az oviban, de ahogy közeledik a hétvége, úgy fárad el, és csütörtök magasságában, már azt látom, hogy vánszorog csak a kocsiig. Párszor már jöttünk haza gyalog is, de láthatóan az egész délelőtti játék után ez még elég nagy falat neki. Itt szinte mindig egy szó nélkül elmegy aludni, és 3-3,5 órát szunyál békésen.
Áron is jól van, gyönyörű lett a bizonyítványa, nagyon büszkék voltunk rá. Utána kicsit leeresztett, ennek lett két hármas eredménye, de úgy tűnik, hogy mostanra visszatalált magához.
Ábel jól van. Igazi kis gazember lett belőle, aki láthatóan nem értette az elején, hogy hova tűnik mindenki itt reggel. Ha végre vége lenne ennek a nyamvadt taknyos állapotnak, akkor lehetne menni vele is babazenére, meg táncra, de amíg mindenki beteg nem szívesen viszem más gyerekek közelébe. Volt egy bő két hetünk amíg szinte semmit nem evett banánon és kiflin kívül, ez őt láthatóan nem zavarta, engem annál inkább.
Aztán az apja rájött, hogy enne a gyerek, csak már azt szeretné ő is, amit mi. Így elérkezett, nála kicsit korábban mint a többieknél, hogy azt kapja amit mi. Persze odafigyelve, hogy amit még nem ehet (tojás, tej, tejszín) az övében ne legyen, de ma már a riszt is pépesítés nélkül kapta. Így eszik. Ez van. Végül is ő egy harmadik gyerek, csoda, hogy nem eszik még szalonnát. :)) Folyamatosan jár a szája, mindenhol pillanatok alatt ott van. Sőt felmászik dolgokra. Pl könyvespolc :(
Tegnap Áron óvó kezei és szemei mellett, felmászott a lépcsőn az emeletre. Szerencsére az alkalmazkodási képessége is megfelel egy harmadik gyereknek, így mikor pár hete, végig hurcoltuk az összes metróvonalon, és a Közlekedési Múzeumon, hol a hátamra, hol a mellkasomra kötve, álló nap, akkor se volt egyetlen hangja sem.
Reméljük vasárnap is jó idő lesz, mert akkor az állatkertet vennénk a nyakunkba ismét tömegközlekedéssel Ákos nagy örömére. Voltunk a múlt héten Tokajban is. Ábel is már nagy ülésben ült, így kilátott az ablakon, meg engem is látott, és nem is volt nyivákolás az úton se oda, se vissza. Tokajt élvezték, Ákos nagyokat játszott Andrissal, és Ábel is egyre jobban próbált részt venni a játékban.
Összességében tehát mindhárom manócska jól van, mi is eljutottunk a múlt héten végre moziba, kettesben, a jövő hónapban pedig lesz koncert is, színház is. Nekem elkezdődött a suli, sajnos már az első vizsgák időpontja is megvan, de ez van. Egy év, azt féllábon ugrálva is kibírjuk :) Rakom a képeket, pár videót, és próbálok gyakrabban jönni :))))
Ábel jól van. Igazi kis gazember lett belőle, aki láthatóan nem értette az elején, hogy hova tűnik mindenki itt reggel. Ha végre vége lenne ennek a nyamvadt taknyos állapotnak, akkor lehetne menni vele is babazenére, meg táncra, de amíg mindenki beteg nem szívesen viszem más gyerekek közelébe. Volt egy bő két hetünk amíg szinte semmit nem evett banánon és kiflin kívül, ez őt láthatóan nem zavarta, engem annál inkább.
Aztán az apja rájött, hogy enne a gyerek, csak már azt szeretné ő is, amit mi. Így elérkezett, nála kicsit korábban mint a többieknél, hogy azt kapja amit mi. Persze odafigyelve, hogy amit még nem ehet (tojás, tej, tejszín) az övében ne legyen, de ma már a riszt is pépesítés nélkül kapta. Így eszik. Ez van. Végül is ő egy harmadik gyerek, csoda, hogy nem eszik még szalonnát. :)) Folyamatosan jár a szája, mindenhol pillanatok alatt ott van. Sőt felmászik dolgokra. Pl könyvespolc :(
Tegnap Áron óvó kezei és szemei mellett, felmászott a lépcsőn az emeletre. Szerencsére az alkalmazkodási képessége is megfelel egy harmadik gyereknek, így mikor pár hete, végig hurcoltuk az összes metróvonalon, és a Közlekedési Múzeumon, hol a hátamra, hol a mellkasomra kötve, álló nap, akkor se volt egyetlen hangja sem.
Reméljük vasárnap is jó idő lesz, mert akkor az állatkertet vennénk a nyakunkba ismét tömegközlekedéssel Ákos nagy örömére. Voltunk a múlt héten Tokajban is. Ábel is már nagy ülésben ült, így kilátott az ablakon, meg engem is látott, és nem is volt nyivákolás az úton se oda, se vissza. Tokajt élvezték, Ákos nagyokat játszott Andrissal, és Ábel is egyre jobban próbált részt venni a játékban.
Összességében tehát mindhárom manócska jól van, mi is eljutottunk a múlt héten végre moziba, kettesben, a jövő hónapban pedig lesz koncert is, színház is. Nekem elkezdődött a suli, sajnos már az első vizsgák időpontja is megvan, de ez van. Egy év, azt féllábon ugrálva is kibírjuk :) Rakom a képeket, pár videót, és próbálok gyakrabban jönni :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése