Megint jó sokáig nem sikerült a gép elő kerülni, de ez leginkább a rengeteg esemény miatt ami volt az elmúlt hetekben. Másodikán jöttünk haza Tokajból. A szünet vége hamar eltelt, de szerencsére, csak két napot ment Áron suliba, mert szerdán reggel lementünk anyuék után Zalakarosra. Fantasztikusan éreztük magunkat. Anyuék melletti szobában laktunk, így a manók folyamatosan mászkáltak a két szoba között.
A szálloda tök üres volt, többször volt, hogy az egész wellness részben csak mi voltunk. reggel nagy pancsolással indítottunk, után Áron tanult Dinóval, mi meg a két kicsivel a játszószobában játszottunk. Ákos csúszdázott, főzött, épített, markólózott. A vizet mindenki nagyon élvezte.
Ákos folyamatosan kereste a többi a többi gyerek társasságát, azonnal összebarátkozott mindenkivel, főleg a kislányokkal. Mindenki dicsérte, hogy ilyen nyitott, kedves, kiegyensúlyozott kis legényke. Pont mint Áron, ő se akart egész nap ki se jönni a medencéből.
Kapott egy úszógumit, és azzal a legnagyobb biztonsággal "úszkált" a nagy medencében is. Örült cuki volt. egyik délután majd másfél órát pacsált Dédivel a nagy medencében.
Áron is összebarátkozott egy kisfiúval, és nagyon ügyesen beszélgettek, játszottak, Megbeszélték ebéd után, hol és mikor találkoznak. Jó volt látni, hogy a társasérintkezés számára eddig sokszor érthetetlen szabályait, milyen pontosan tudja már betartani, alkalmazni. A legkisebb is élvezte a vizet. Pancsolt, rötyögött, kalimpált.
Persze a víz jól kiszívta, így nagyokat aludt. A bébiétel, mily meglepő, neki se volt bejövős, így gyümölcsön és kekszen élt 4 napig. Pénteken a szálloda ajtóban Ákos megakadt a kismotorral a küszöbben, elvágódott, és olyan szerencsétlenül esett, hogy kiverte a bal felső metszőfogát. Persze ömlött a vér belőle, a gyerek üvöltött, mi meg. Hát hagyjuk. Berohantunk vele Nagykanizsára a kórházba, bár tök felesleges volt, mert a sürgősségin tovább tartott a papírok kitöltése, mint maga a vizsgálat.
Befelé menet Tamás beszélt Tomival (fogorvossal), aki megnyugtatott minket, hogy a lehető legjobb ami ebben a szituációban történhetett, hogy az egész fog kiesett. Így nem kel műteni, bántani stb, és így van esély, hogy a maradandó fog se sérül. Nekem még mindig sírhatnékom van néha, hogy a gyönyörű kis gyöngysor a szájában ilyen hézagos, de ez van. Persze most, és még vagy öt évig, selypít, de talán ez lesz a legnagyobb gond vele. A baleset után 2,5 órával már vidáman pancsolt a medencében.
Őt láthatóan nem viselte meg annyira mint minket. Szombaton reggel gyorsan összepakoltunk, és még egy búcsú pancsolásra is jutott idő.
Hétfőn pedig eljött a nagy nap, és Ákos elkezdte az óvodát. Boldogan indult, integetett az apjának reggel, és egyetlen szó nélkül bement a csoportba. Kb. 5 perc után nekem mondta is az óvónéni, hogy akkor talán én is mehetek. Jöjjek vissza két óra múlva. Hannával és Pankával játszott végig, és zokogott, hogy nem akar hazajönni mikor érte mentem.
És ez egész héten így ment, péntek kivételével. Péntek reggel már nem annyira akaródzót indulni az oviba, bár nem tiltakozott, de látszott, hogy már fáradt. Ettől függetlenül szépen bement a csoportba, és mikor az udvaron mentem érte (nem ebédelt még ott a múlt héten), mosolyogva futott elém.
Szépen integetett a többieknek, és csak annyit kérdezett, hogy ugye autóval jöttem érte, mert ő nagyon fáradt. :)))) múlt héten még Tamás szabin volt, így egy csomó minden halogatott dolgot még megcsináltunk (penész lemosás, mélyhűtő leengedés).
Végre vettünk egy normális matracot az ágyunkba is, így megint jól alszunk, bár Tamásnak kellett pár nap mire megszokta. Ábel meg láthatóan nem értette az első napokban, hogy akkor itt most mi is van. Hogy hogy mindenki eltűnt? Cukin bebarangolja a lakást és keresi a többieket. Ez tegnap még jobban előjött, mert már Tamás is elkezdett dolgozni, így tényleg csak mi maradtunk. Tagnap már Tamás vitte Ákost reggel az oviba, és én mentem érte fél egyre.
Szépen viselkedik, vidáman megy be, de látszik, hogy elfárad délre. Nagyon örült nekem tegnap, bár elsőre az apját kereste, de aztán beérte velem is, sőt örömében még a fogkrémes arcocskáját is beletörölte a kabátomba. Itthon nem akart elengedni, úgy kapaszkodott belém elalvás közben, mint csecsemő korában. Azért sok inger éri, és láthatóan a biztonságot még mindig mi jelentjük neki.
Ma is jól érezte magát az oviban, csak akkor tört el a mécses, amikor mondtam neki, hogy a szép tűzoltóautós oviszsákot nem hozzuk haza. Zokogott, hogy haza kell azt is hozni. Hárman alig tudtuk meggyőzni, hogy holnap reggel a szekrényében ott várja majd. Most már alszik, és valami csoda folytán Ábel is. Bár ő nem hiszem, hogy sokáig húzza a lóbőrt, mert délelőtt is aludt egyet.
Ezt kell majd ügyesen összehangolnom, hogy ne akkor szunyáljon Ábel amikor Ákosért kell menni, mert ha anyuék nincsenek itthon, akkor fől kell ébresszem őt ezért. Pár hét és a sétát úgy tudom alakítani, hogy hazafelé jövet begyűjtsük Ákost, de ehhez még idő kell. Annyira fáradt a rengeteg élménytől Ákos, hogy a kocsibeállótól alig tud bejönni, nem hogy az ovitól hazasétálni. Ezért meg nem vagyok hajlandó egy testvérfellépőt venni.
Azt hiszem mára ennyi. megpróbálok a héten írni a többi eseményről, és persze Áron, remélhetőleg, szép bizonyítványáról is szeretnék majd beszámolni :)))) Képek, aztán küldés :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése