Ismét eltelt egy hónap, és még mindig rengeteg minden van napi szinten, így sajnos nem tudok jelentkezni gyakrabban. Három manó, az három manó. Na Talán ha a suli elkezdődik, akkor több rendszer lesz az életünkben.
Gyorsan, felsorolás szerűen, távirati stílusban, hogy mi is van velünk. Áron volt táborban, ottalvósban és fejlesztésesen is. Ottalvós Szentendrén volt, sátorban, és vízi-tábor volt, bár csak kétszer vagy háromszor eveztek. A mi szempontunkból, azonban két fontos dolog volt.
Egy, hogy nagyon jól érezte magát, kettő, hogy rengeteget volt együtt a többiekkel, és ezt élvezte. Barátkozott, ökörködött, és csak egy pizsama alsót hagyott el. Ezen a nyáron elmélyült a barátsága Lacival, az osztálytársával. Rengeteget voltak együtt, egymásnál aludtak, játszottak, filmeztek, gépeztek. Most is itt van éppen Laci nálunk. Nagyon örülők neki, mert Laci kedves, figyelmes, csendes, jó lelkű fiúcska.
Kellett már egy ilyen jó barát neki. A sulit várja, persze nem a tanulás részét, de ez azt hiszem érthető az ő korában. A gépeléssel egészen jól halad, így a számítógép már a gardróbban figyel, és a gépelést folytatja, ha a suli beindul akkor is. A sporttal leszünk gondban, mert nagyon nem akar menni judo-ra, de ez még nem egy lejátszott meccs. Ákos is jól van, tombol a dackorszak, amit eléggé rosszul viselünk, de ez van.
Majd túl leszünk rajta. A szobatisztaságról hallani nem akar, de több szakember megnyugtatott, hogy ez teljesen normális, ha kap egy kistesót egy ilyen kicsi ember. Holnap jönnek az óvónők családlátogatásra, remélem nem kapunk ki. Bár mág van 4 hónapunk, így nagy izgalom azért nincs, csak jobb lett volna a kertben, nyáron abszolválni ezt. De gondolom, hogy más is volt már aki szobában, télen, bent lett szobatiszta. :) Dumálás viszont nagyon megy. Egész nap be nem áll a szája. Édesen mondja.
A gyerekeket még mindig nagyon szereti, bár az erőszakossága azért nem semmi. Hétfőn voltunk babatalálkozón, úgy egymásnak feszültek az egyik kisfiúval folyton, hogy egy idő után közbe kellett lépnünk a másik anyukával. Az a baj, hogy üt is. Ennek nagyon nem örülők, mert az oviban ebből lehet gond. Remélem ez is csak átmeneti. Kezd nagyon bújós lenni, az ismeretlen dolgoktól már fél.
Voltunk a héten Nagyikánál, és elmentünk tűoltóautót nézni. Vágták ki a nagy fákat. Megállt tisztes távolságból, és onnan nézte. Egy lépést nem volt hajlandó közelebb menni, és csak bújt a lábam mögé.
Ábel is jól van. Napról-napra nyílik ki, csodálkozik rá a világra, és örült cuki. Szabályosan forog mindkét irányba, szépen feltérdel és dülöngél előre, hátra. Nagyon szeret már a földön, vagy a járókában lenni, rángatja le a zoknit a lábáról, és amit elér azt azonnal tömi be a szájába.
Folyik a nyála mint egy buldognak, és és meg van dagadva az ínye. Sajnos éjszaka is zavarja, mert megint kelünk hajnalban, de persze az is lehet, hogy csak növekedési ugrás van. Múlt héten volt 5 hónapos, itthoni méréseket tudok csak, mert ebben a hónapban kihagytuk a védőnéniket. 6900 gramm és 68 centi a kislegény.
A kis cipőt hordja folyamatosan, 8-án megyünk vissza a doktornénihez, kíváncsian várom mit mond. Nem zavarja a mozgásban láthatóan, viszont ha marad, akkor gondba leszünk, mert a sok szépséges téli rugdalózót nem tudja majd hordani, mert azoknak mind van talp része is. Így reménykedem, hogy csak éjszaka kell majd hordani, mert akkor a hálózsákban nem lesz zavaró. Még pár kép aztán alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése