Végül is mindegy, a lényeg, hogy most már csak a legritkább esetekben közlekedik négykézláb. És nem hogy sétál. Sokkal inkább fut. :)
Zalakaros amúgy szuper volt. A kölykök édesek voltak, Áront alig tudtuk kiszedni a medencékből. Szó szerint csak enni és aludni jött ki.
Ákos vasárnap és hétfő délelőtt 40-40 percet volt az óvodában, addig apukája Áronozott, anyukája pedig szaunázott és olvasott. Ákos nagyokat aludt, szépen evett és délutánonként ő is élvezettel lubickolt a medencékben.
Ákos vasárnap és hétfő délelőtt 40-40 percet volt az óvodában, addig apukája Áronozott, anyukája pedig szaunázott és olvasott. Ákos nagyokat aludt, szépen evett és délutánonként ő is élvezettel lubickolt a medencékben.
Hazajöttünk és itthon folytatódtak volna a szürke, járós, hétköznapok, ha Áron nem dönt úgy, hogy 3 nap iskolába járás neki elég is volt. Így sikeresen benyalta az influenzát. Rég volt ilyen beteg szegénykém. Gyakorlatilag 4 napig feküdt és semmit nem csinált. Mikor nem volt lázas, akkor az ágya magasságából figyelte, ahogy az öcsikéje apró darabokra szedi a szobáját. Szerencsére Ákos nem kapta el, így csak egy beteg gyerekem volt. Tamás is elég ramatyul volt, mostanra már csak köhögnek mindketten. Múlt héten Áron megint már suliba járt, és eljött Dédi nagy napja is.
Hétfő délelőtt egy tavaszi zárt cipővel, délután pedig egy szandállal lett gazdagabb a legkisebb dédunoka.
Másnap már boldogan szaladgált benne itthon a lakásában, és délután már az edzésen is megmutatta a fiúknak, hogy ő bizony már tud járni. És hozza mindenhova magával a cipőt. Leül az ajtó elé, kezében a cipőjével és mutogat az ajtóra. Imádja, hogy kint lehet lenni. Én is élvezem.
Áron is nagyon lelkesen rohangál vele kint a kertben. Kandúrka a múlt héten megkapta a 15 hónapos oltását is, azzal se volt semmi gond. Se láz, se kiütés, talán egy ki bágyadtság, de ez se akadályozott meg minket abban, hogy elmenjünk aznap délután az állatkertbe. Megnéztük az éppen ébredező kis elefántot, ez mondjuk legjobban engem érdekelt, de a fiúk azért találtak más érdekességeket is. Áron mindent megakart nézni, de természetesen legjobban a Varászhegy tetszett neki. Sajnos a ráják nem akarták, hogy megsimogassa őket, és mindig ki úsztak a keze a alól, de megint elmondta, hogy ő még mindig mennyire szeretne egy ráját. :)
Ákosnak a hangok tetszettek a legjobban. Bármerre mentünk mindenhol zajongtak a madarak, ő meg csak kapkodta a fejét minden irányba. Persze a kocsiban azonnal el is aludt. Áron folyamatosan nyúzott, hogy mikor megyünk legközelebb, hogy gyorsan megbeszéltük, hogy májusban újra megyünk.
Szintén újdonság az életünkben, hogy Kandúrka is kapott párnát. Mindenhonnan folyton lopkodta a párnákat. Leszedte, összeszedett majd rájuk feküdt (most is csinálja még). Reggel tiszta nyál volt a takarója, amiből arra következtettünk, hogy azon fekszik, ahelyett, hogy alatt lenne. Így kapott ő is párnát az ágyikójába. Két nap volt mire megtanulta, de most már nagyon boldog párna tulajdonos ő is.
És a gonoszok levágták a haját :(
Hétfő délelőtt egy tavaszi zárt cipővel, délután pedig egy szandállal lett gazdagabb a legkisebb dédunoka.
Áron is nagyon lelkesen rohangál vele kint a kertben. Kandúrka a múlt héten megkapta a 15 hónapos oltását is, azzal se volt semmi gond. Se láz, se kiütés, talán egy ki bágyadtság, de ez se akadályozott meg minket abban, hogy elmenjünk aznap délután az állatkertbe. Megnéztük az éppen ébredező kis elefántot, ez mondjuk legjobban engem érdekelt, de a fiúk azért találtak más érdekességeket is. Áron mindent megakart nézni, de természetesen legjobban a Varászhegy tetszett neki. Sajnos a ráják nem akarták, hogy megsimogassa őket, és mindig ki úsztak a keze a alól, de megint elmondta, hogy ő még mindig mennyire szeretne egy ráját. :)
Ákosnak a hangok tetszettek a legjobban. Bármerre mentünk mindenhol zajongtak a madarak, ő meg csak kapkodta a fejét minden irányba. Persze a kocsiban azonnal el is aludt. Áron folyamatosan nyúzott, hogy mikor megyünk legközelebb, hogy gyorsan megbeszéltük, hogy májusban újra megyünk.
Szintén újdonság az életünkben, hogy Kandúrka is kapott párnát. Mindenhonnan folyton lopkodta a párnákat. Leszedte, összeszedett majd rájuk feküdt (most is csinálja még). Reggel tiszta nyál volt a takarója, amiből arra következtettünk, hogy azon fekszik, ahelyett, hogy alatt lenne. Így kapott ő is párnát az ágyikójába. Két nap volt mire megtanulta, de most már nagyon boldog párna tulajdonos ő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése