És igen, és igen, igen... Tegnap előtt írtam és ma újra tudok :))))
Szél mentes napokat élünk, így sokkal kellemesebben telnek a napjaink, és legkisebb is jobban viseli az eseményeket. Áron jobban van, bár még krákog és taknyos is, de beteg szerintem nem lesz. Tegnap már olyan meleg volt, hogy takarítás helyett inkább délelőtt és délután is sétáltunk egy nagyot. Ma azért egy nagyon alapos takarításon vagyok túl. A két gyerek igazán tisztességesen viselkedett, és hagyott engem takarítani. Sőt mikor Ákos elégedetlenkedett, akkor Áron felment hozzá és beszélgetett vele, verselt neki, megnyugtatta. Én meg anyai érzésekkel eltelítődve hallgattam a bébiőrzőn keresztül őket, portörlés közben. Ákos amúgy továbbra is egy nagy lustaság, mert nem igazán akar semmilyen mozgást produkálni. Illetve ez nem igaz, mert az ágyában folyamatosan elmászkál alvás közben, de ezen kívül. ?????
Most már szépen kialakított "programunk" van, a szabadidő hasznos eltöltésére. Azaz evés után lekerül egy pokrócra a hátán, és beszélgetünk, tartom fölé a csörgőket, még nem nyúl utánuk, viszont már meg állás nélkül dumál hozzájuk. (Ugyanígy szövegel az ágyában a bohócoknak.) Ha elunja, akkor verseket mondok neki, nagyon figyel már a szavakra is. Néha próbálom a hasára is fordítani, hogy szépen emelgesse a fejecskéjét is. Egyre kevésbé tiltakozik ellene. Nem is nagyon kell neki, mert 10 percekig képes nézelődni így.
De fordulásnak még se híre se hamva, pedig azt mondják, ha egyszer már csinálta, akkor tudja is, csak nem akarja. Mindegy ez van. A dolgok után se nyúl még, és én próbálok ezzel nem foglalkozni, de azért jó lenne, ha lassan elkezdené csinálni, mert ha a 3 hetet levonom, akkor is már 3 hónapos a kis lustaság. Az akaratossága ellenben nagyon jól fejlett. Tegnap délután annyira szenvedett, hogy sehogy nem volt jó. Pedig minden rendben volt, csak unatkozott a kis drága. Egy ideig játszottunk a szőnyegen, aztán volt a pihenőszékben is, majd mikor már ott sem volt jó felemeltem. De ott is balhézott. Letettem a játszószőnyegre, hogy aludjon, de az se tetszett neki. Balhézott, majd mikor rájött, hogy nem veszem föl,elkezdte emelgetni a fejét és nézelődni. Megjött apukám, meghallotta a hangját rögtön elkezdett bőgni. Mikor mondtam apának, hogy most nem veheti föl, elment a többi unokájához, és egy idő után a legkisebb is beletörődött a megváltoztathatatlanba. Most is itt alszik a lábamnál, de most nem volt balhé. Nézelődött mikor leraktuk, nyomott vagy 20 fekvőtámaszt aztán szunya. Mindjárt fürdés, evés alvás. A nagy még mesét néz, Tamás meg a városban. Béke nyugalom:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése