Megpróbálom kihasználni az időt, hogy véletlenül mindenki alszik, és mivel a mosógép se járt még le, így inkább írók.
Egyszer majd nagyon szépek leszünk, csak érjük meg ezt. Éppen most ment el a kivitelező, Ákos szobájának az egyik új falából kimaradt egy szalag, ezért mozgott. Ez persze a festés után derült ki, így most a teljesen jól lefestett falat, már összecsavarozták, de még visszajönnek, és ragasztanak is rá. Éljen-éljen-éljen. Mindegy. Tamás szerint hétvégén már fent lehet aludni, én ennyire nem vagyok bizakodó, de majd meglátjuk. A két gyerekszoba és a gardrób már kifestve, a mi új hálónkból kéne kipakolni a bútorokat, a ruhákat be a gardróbba, és akkor talán azt is lehetne festeni, és akkor mindjárt látványosabban haladnánk a dologgal. Amúgy meg tényleg nagyon szép lesz, világos és levegős. Ez az év a lakberendezésről fog szólni, mert a sok-sok segítség ellenére, azért a berendezés lassan fog haladni. De két igaz gyerekkuckó lesz a vége.
A gyerekek amúgy élvezik. Mármint Ákos és Áron. Ábel még nem sokat ért ebből az egészből. De akkor, hogy mi is van velünk.
Áronnak vége van. Elfáradt, leeresztett, és már nem nagyon van szívem nyüstölni, pedig most kellene még egy nagy löket az év végi dogákhoz. Remélem a maradék erejét még összetudjuk szedni, hogy minden tárgyból a jobb irányába dőljön a mérleg.
A kicsiket még mindig imádja, és folyamatosan segíteni akar. Részt venni mindenben. Ő szeretne büfiztetni, pelusozni, fürdetni :))))) Ákos jól van. Be nem áll a szája egész nap. Folyamatosan jön-megy, dumál segít. Szerel, fest és folyton tűzet olt.
Beértünk az én, enyém korszakba is. Minden az övé, és senki ne nyúljon hozzá, vegye el, vagy akár csak merjen ránézni. Miért korszak is van és a kedvenc legújabb szava a mert. Pöröl, veszekszik Áronnal, szinte mindenen. Ha nem figyelek simán kidobja a saját szobájából a nagyot. Voltunk ma gyerekorvosnál oltáson. Nagyon kiborult, feküdt a vizsgáló asztalon és zokogott, hogy ne nyúlj hozzám, ne érj hozzám, nem akarom. Közben Ábel ez egyik védőnő kezében üvöltött, mert előtte ő kapott két oltást, és egy pillanatra megnyugodott, de aztán úgy döntött, ha Ákos üvölt, akkor ő is. :((((( Én meg hülye vagyok, hogy két gyereket egyedül viszek oltatni. Se baj ez is meg volt.
Ákos kapott beutalót az Ortopédiai Klinikára, már be is jelentkeztünk.Október 28-ra kaptunk időpontot. Így gondolom ebből is magán lesz. Vagy nem tudom, majd még kiokoskodom. Ábelnek is kell minden peluscserénél a talpacskáit masszírozni, mert neki is befelé fordulnak, de talán ezen még tudunk javítani. A méretei fantasztikusak. 5420 gramm és 61 cm. Jó hosszú legényke lett belőle. Rengeteget mosolyog és sokat gagyog. Az éjszakákat szépen végig szunyálja, nagyokat szopizik, de nagyon hasfájós.
Talán még jobban, mint a nagyok voltak. vettünk valami spéci cseppeket kólika ellen. Nem látom, hogy nagyon segítene, így tegnap már, anyu javaslatára, bevetettük a lázmérőt. Teljes sikerrel. De ebből azért rendszert nem szeretnék csinálni. Ákosnak is adjuk a cseppeket, és rajta viszont úgy tűnik segített. Volt, hogy egy nap kétszer is kakilt. Képek, mert még mindig csend van, de a mosógép lejárt :)))))
Az első és legfontosabb, hogy visszacsináltam a tejet. :))))) Azt kell mondjam, hogy Ábel ebben nem annyira volt a segítségemre, mint anyu, aki múlt szombaton elkergetett, hogy vegyek egy gép mellszívót. a kezeim ettől függetlenül tropára mentek a as fejéstől, még mindig fájnak, de van tej. Így a többi jelen pillanatban nem annyira érdekel. De haladjunk kronológiai sorrendben, mert ez egészen kivételesen, de fontos. Szombaton lett fejő, aznap éjjel még nem annyira volt kerek a világ, így komolyan elgondolkodtam rajta, hogy legkisebb magzatomat, tényleg ilyennek akartam. Merthogy 40 percig szopizott, majd elégedetten vigyorgott rám teli szájjal, miközben a mérleg tájékoztatott a rideg valóságról, miszerint is összesen 20 grammot evett. Hogy szerinte ez miért volt vicces, azt nem tudom megmondani, de ő remekül szórakozott ezen. Én nem annyira, mert már véreztek a melleim. Mivel a tejhelyzet, teljesen átkódolta az agyamat, így vasárnap, és hétfőn se mentünk sehova, mert szinte mindkét nap csak fejtem, szoptattam.
Hétfőn ugyan már volt rendesen tej, de gondolom addigra beszűkült a pocakja is Ábelnek, így többször kellett megkínálni. Ákost a mellszívó nagyon izgatta, de másban azért nem annyira mutatkozott kompromisszum késznek. Kedden kint voltunk a múzeumban, apu időseivel. Én tárlatot vezettem, apu addig tologatta Ábelt. Ákos az elején még Tamásnál volt, de aztán ő is csatlakozott hozzánk, és onnantól az én kezemből figyelte a világot. Mikor már végleg elunta, akkor kikunyerálta Ábelt a babakocsiból, és befészkelődött a helyére.
Amíg Ábel ebédelt, addig Petya papával elmentek vonatozni. itthon közben elkezdték anyuék házának a tetejét lecserélni. Csakhogy délutánra megérkezett Ivett. És esett és fújt a szél nagyon. Így a munkások kicsit előbb el is mentek. Szerdán reggel hétkor Tamás és anyu azzal ébresztettek, hogy ne a akadjak ki nagyon, de akkor holnap reggel hétkor itt kezdenének a szoba kialakításokkal, mert a tetőn ugye nem fognak tudni dolgozni. Auuuuuuuuu Ez volt az egy amit kértem. Hogy ne kelljen egyik pillanatról a másikra, 3 gyerekkel, ebből kettő picivel pakolni, rámolni stb. Hát ez nem sikerült.
De mivel Ákossal és Ábellel kiegészülve, pakolni kb semmi esélyem nem volt, így szerdán, szépen kényelmesen elmentünk bevásárolni. Ábelke átesett a tűzkeresztségen. Evett kocsiban, és az első pelus cserén is átestünk. Tamás megjött ötkor, akkor neki álltunk és kirámoltuk a két szoba szekrényeit, bútorait. Másnap reggel elkezdtek dolgozni. Mivel ütvefúróval és egyéb nem túl csendes szerszámokkal. Eddig jutottam tegnap este. Itt szó szerint elájultam, és reggelig aludtam. Tamás esküszik, hogy ő felébresztett éjfélkor, hogy fejjek, de ez kamu szerintem, mert ő se pizsiben aludt. ez van. Majd egyszer rend lesz, és szép lesz. Mi akartuk :))))
Tehát csütörtökön átmenekültünk anyuékhoz, és ez nem volt egyszerű se nekik, se nekünk. Aznap volt itt Ivett, a tornádó/hurrikán vagy mit tudom mi volt. ebből itt annyi látszott, hogy egész nap valami örült mód esett az eső, és eléggé fújt a szél. De azért a hegy minket megvéd. Nem annyira a gyerekeket. Mindkettő tök taksonyos volt, Ábelnek kb. 25 percenként szívtuk az orrát, és a széltől még a hasa is fájt. Ákos csak simán taknyos és nyűgös volt. Nem tudtunk igazán kimenni már 4. napja és ezt nem viselte el túl jól. Másnapra az idő javult, és mivel kiderült, hogy a munkások szombaton is jönnek, így úgy döntöttünk elérkezett az idő, hogy meglátogassuk Nagyikát. Az utat lefelé mindkét manó szinte végig aludta. Ábel evett egyszer, Ákos pedig Miskolctól már fönt volt. Aludhatott volna még, de már teljes izgalomban volt, hogy mikor érünk oda Nagyikához. Mikor Tamás kanyarodott be a kertbe, rugdalta örömében az ülésemet, tapsolt és énekelt, hogy megérkeztünk Nagyikához. Repült a kezébe, de a második kérdése az volt, hogy hol van Andris. Szerencsére Andrisra nem kellett sokat várni.
Remekül elvoltak. Ugráltak Nagyika szobájában, számítógépeztek. Ákos megörökölte Andris régi ágyát, ami bekerült a kanapé mellé a nagyszobába. egyetlen hang nélkül elaludt benne este kilenckor, és reggel negyed tízig aludt :) Mi is hatalmasat aludtunk. Ábel kilenctől ötig egy nyikkanás nélkül, majd utána evett, és aludt ő is majdnem kilenc óráig. Tamás is, ami nagyon nagy dolog, mert ő sose szokott ilyen sokáig szundítani. Délelőtt sétáltunk egyet a városban, kávéztunk, Ákos motorozott, délután Tamás a borral volt elfoglalva, mi meg az eső miatt beszorultunk a a lakásba. Ákos Andrissal játszott, átment Krisztivel az új ágyat is megnézni :) 6 óra volt mire hazaindultunk. Sajnos Ábel ezt már nem annyira tűrte, így sokat sírt az autóba, az M3-on ettünk is. Ákos végig aludt, de hát ő ugrált is szinte egész nap. Azt, hogy itthon mi fogadott hagyjuk, mert majd a végeredmény a lényeg :)))))
Vasárnap Miki szerelt, Tamás ha tudott segített neki. Én annyira elaltattam Ákost, hogy a gyerekágyban, aludtam vele én is egy jó másfél órát. Tegnap Áront vittem a Bókayba felülvizsgálatra. Ábel jött velünk, Muki pedig elment Tamással dolgozni. Ebéd volt mire érte mentem. Nagyon édesen várt. Szóval tartottuk míg hazaértünk a múzeumból, így itthon egyetlen szó nélkül elment aludni. Alvás után Ábelt vittük ultrahangra, és mivel az Akácfa utcába mentünk délután 5-re, így úgy döntöttünk tömeg-közlekedünk. Ákos teljesen be volt zsongva a HÉV-től. Apu jött velem segítségnek (Tamás szülőire ment a Kalász suliba). Begurultunk Békásra, ott átszálltunk a HÉV-re, majd a Margit-hídnál át a villamosra. Ákos nagyon élvezte, de egy lustaság, mert összesen nem jött a saját lábán 5 lépést.
Pedig ha menne rendesen, apu elvinné őt és a Hannát hajókázni. Remélem összekapja magát és akkor ellehet menni velük. Ábel műszakilag át lett véve. Minden rendben van vele. Gyuri alaposan megvizsgálta, ő meg örült cukin viselkedett. Szabályosan belesimult Gyuri kezébe, gagyogott neki, nevetett rá teli szájjal. Nagyon édes volt. De Gyuri kezében van valami varázs erő, mert az összes gyerek rögtön megnyugszik benne. A mai napot inkább nem részletezem, mert ez nem a fő sikerünk :) De majd holnap, és leginkább majd ha készen leszünk, és rend lesz :)))) inkább rakom a képeket a gyönyörű gyerekekről :)
Közben csak a lényeget felejtettem el leírni. :)
Ábel tegnap 8 hetes lett. :))))))) Az éjszakákat szinte mindig, már három hete végig alussza :) Úgy 8 és 9 között eszik este, és reggel 4:30 és 5:30 között ébred újra. Én éjfélkor kelek fejni, de ő már olyankor nem igényel engem. Amúgy örült anyás. Sokszor csak azért kéredzkedik föl a kezembe, hogy hozzám simuljon, rajtam legyen, és ha ügyes akkor még egy kis komfort szopizást is elér. Sokat mosolyog már, kezd gagyogni és nagyon figyel mindenre :)
Megint elmúlt több mint egy hét. Múlt hét szerencsére egy rövid hét volt, és Tamás is csak csütörtökön dolgozott a 4 napos ünnep alatt, így igazán jó volt, hogy egy kicsit együtt voltunk. Volt dvd nézés, gáton futkározás, motorozás, kertben gyomlálás, főzés. Pénteken hivatalosan is megnyitottuk az évet az első szalonnasütéssel, amit ugyan az eső próbált elmosni, de mi nem hagytuk magunkat. :) Jó volt kicsit nyugiban lenni itthon.
Áron hétfőn-kedden osztálykiránduláson volt Szigetmonostoron. Nagyon jól érezte magát. Hétfő reggel mentek, egy apuka és én vittem ki a csomagjaikat, ők meg hévvel és kishajóval mentek a helyszínre. Szám-háborúztak, agyagoztak, tűz-zománcoztak. Szerdán sport felmérések volt a sportcsarnokban, utána pedig meteorológiai bemutató volt a tornateremben, tegnap pedig az aquincumi múzeumba mentek biciklivel.
Áron ugyan már volt ott többször, de még mindig nagyon tetszett neki, és a tárlatvezető néni tudott egy csomó új dolgot is mondani. Piszok mázliuk volt megint, mert egész éjjel esett, de napközben gyönyörű idő volt. Ma már volt tanítás, ami eléggé megviselte lelkileg, hiszen, múlt hét szerda óta semmilyen órájuk nem volt, hála az érettségi szünetnek.
Közben mi is ezer felé voltunk. Hétfőn délután jöttek a kollégáink megnézni Ábel babát. Természetesen ő ezt gyakorlatilag végig aludta. Ákos játszott Balázzsal (Anita kisfiával), de elég undok mód viselkedett. Balázs bármire ráült, vagy csak ránézett Ákos már ott volt, és közölte, hogy az ővé. Ez még a jobbik esett volt, hiszen csak szóban megjelölte mint egy macska. De volt olyan is, hogy félrelökte Balázst attól a járműtől amire éppen készült ráülni. Pont olyan amilyennek egy igazi "terrible two"nak kell lenni.
És persze biztos van benne egy adag abból is, hogy csak van itt egy kisbaba is, aki folyton az anyám kezében van. Bár soha nem bántja, puszilgatja, örül neki, segíteni szeretne, kézbe venni. De azért ma reggel megjegyezte, hogy Ábelke mindig csak eszik? :)))) Kedden nődokinál voltunk 6 hetes kontrollon, és utána elmentünk Budakeszire Ákosnak szandált venni. Nagyon szép sötétkék szandált választott magának a kislegény.
Eddig jutottam tegnap (pénteken). Azóta annyi változás van, hogy Ábel nem annyira kíván részt venni, a nőjünk nagyra anyatejen projectben. Ennek eredményeként csúnyán elapadt a tejem. Ez a kis hapsit továbbra se nagyon izgatja. Ő nem vesz részt a tejszaporítás programban, továbbra is átalussza az éjszakákat, és ha képes vagyok nagy nehezen felébreszteni, akkor 30 percnyi nyammogás után kiköp, és teli pofival rötyög rám. Még gondolkodom rajta, hogy agyon csapom, vagy összevissza puszilgatom a rötyögés miatt.
De, hogy őszinte legyek, nem tudok felhőtlenül örülni annak, hogy nevet rám ebben a szituációban. A kezem már begyulladt a folyamatos fejéstől. Úgy be van dagadva, hogy nem tudom levenni a jegygyűrűmet, így ma beszereztünk egy elektromos mellszívót, mert ezek szerint a szervezetemnek még az is kevés volt, hogy éjfélkor fejtem. Kétszer kell kelnem fejni, mert hiába hangzik jól, hogy már két hete nem eszik este 8 és reggel 5-6 között, ha ez az én testemnek azt jelenti, hogy köszi akkor nem kell több tej :(((Így most rakok pár képet és megyek fejni. Bocsánat, hogy hirtelen megszakítottam a történetet, de most többre nem futja, és a hangulatom sincs meg hozzá. Talán majd ha helyre állt a tejhelyzet :))))
.jpg)
