40 fok meleg és a betegségek

Túl vagyunk a táboron, és egy csomó minden máson is :)))))

Tehát tábor. 12 voltak 2 kislány (egy nagy, aki amúgy bent feküdt a klinikán evészavarokkal, és Juditka, akivel már többször voltunk együtt táborban.) A többiek fiúk. Áron volt a legkisebb, mert hogy most léptünk föl a felsősök közé. Nagyon ügyesen viselkedett, nagyon dolgozott a legoért, és rengeteget mesélt délutánonként. De hát ez is az alku része volt. Reggel Gyuri vitte őt, így Ákos tudott aludni, mert a délutáni alvása pont arra az időre esett amikor menni kellett a kórházba. Áron nagyon ügyes volt. Reggel nem kellett könyörögni, hogy kelljen föl, hogy öltözzön, hanem mint egy nagy, kötelességtudó ment. Gyurival, Áron elmondása szerint, jókat beszélgettek az úton, a kórházban pedig brillírozott. Gyógyszer nélkül, mert, hogy ez volt a lényeg, hogy minél jobban dolgozzon a saját buksijával és az esetleges rosszabb figyelmével. A doktornő szerint volt amikor fejen állva lógott a széken, de mindig tudta, hogy hol tartanak, volt amikor jelentkezve, de butaságokat és rossz szóvicceket szólt közbe, de összességében minden játékban feladatban részt vett, és nagyon is élvezte. Forgattak filmet, csináltak konferenciát az érzelmeikről, és főleg rengeteget játszottak. Együtt. Délután kettő és három között, úgynevezett klub volt, amikor már csak az osztály egyik szociális munkása volt a teremben (de ő se velük, csak egy asztalnál ült és csinálta a papírmunkáját), ők pedig közben játszottak, zenét hallgattak, beszélgettek.

Nagyon elfáradt délutánonként, az látszott rajta, mert ugyan mesélt végig a metrón, de nem ugrált, nem kapkodott. Sőt a kocsiban csütörtökön majdnem elaludt. :)))) Kedden és szerdán este Dédinél aludt, és délután moziban voltak mindkét nap. Ez is nagyon tetszett neki :))) Nem úgy a kicsinek a metró. Úgy megijedt hétfőn délután :))))) mivel a klinikánál nem könnyű parkolni, így a kocsimat az Árpád hídnál hagytam délutánonként, és onnan metróval mentünk a klinikáig. A hármas vonalon még a régi metrók mennek, és ezek jóval hangosabbak mint az újak. Ákos hétfőn úgy megijedt a zajtól, hogy kb. 10 másodperc alatt kimászott a babakocsiból az ölembe. Másnap már nagyokat mosolygott, és élvezte az utazást. Meg persze a klinikai üvegfalú liftet. De az emlékszem Áronnak is nagy kedvence volt az elején. :)))) Csütörtökön volt az utolsó tábori nap, így a klinikáról egyenesen a játékboltba mentünk a beígért legoért. :)))) Áron boldogsága tökéletes volt. Ákos is kapott egy doboz dublo-t, amivel azóta próbálkozik néha építeni :)))))

Pénteken délelőtt még volt egy szülői a klinikán, addig a fiúk a bepakolt kocsival elmentek tankolni meg kávézni, majd mikor végeztem még begyűjtöttük Tamás telefonját, és irány Tokaj. Az úton jól viselkedtek, csak az volt gyanús, hogy Áron elaludt a kocsiban :((((( A kicsi repült Nagyika kezébe, és a következő két napban nem is szívesen jött ki onnan :))))) Áron fejfájásra panaszkodott, és egy hang nélkül elaludt este :(((( Szombat reggel bementünk a városba, de Áron továbbra is fájlalta a fejét, és nem akart jönni. Otthon maradt olvasni. Mikor hazaértünk, már a torka is fájt, és fél 12kor 37,8-t mértem neki. Bevittük az ügyeletre. Egy nagyon helyes, és főleg nagyon alapos, arab doktorbácsi volt. Jól megvizsgálta és sajnos megállapította, hogy tüszős mandulagyulladása van. Kapott antibiotikumot is rá, aminek én nagyon nem örültem, mert 2004 óta nem kapott, de erre kellett, mindenki ezt mondta :((( Bágyadt volt és elesett. Egész nap csak feküdt, mesét nézett és engem akart. Közben Ákos Nagyikával, Krisztivel és Andrissal hancúrozott egész délután. Nagyon helyes volt, és láthatóan nagyon élvezte Andris társaságát, meg persze azt is, hogy Kriszti egész délután körülötte ugrált. Én meg hálás voltam nekik, hogy Áronnal tudok lenni a kicsi nélkül. Szerencsére a gyógyszer gyorsan hatott, és vasárnap már evett is Áron, és a hangulata is sokkal jobb volt. Így bátran elmentünk Boldogkőváraljára a pálinka fesztiválra. Hát... kár volt. Nem volt semmi. Max annyi értelme volt, hogy csináltunk pár jó képet a gyerekekről. :(((

Hazafelé úton Pestre, viszont a kicsi egy tündér volt. Nem aludt egy percet se, pedig hulla fáradt volt. Énekelt, olvasott, a lábát nézegette vagy 40 percig, gondolom a szúnyogcsípések helyét, a szandálját próbálgatta nyitogatni, mikor besötétedett, akkor pedig az autók fényének örült.

A nagy közben a telefonon játszott. Hétfőn itthon volt nagy játék, kedden reggel pedig behéveztünk a Battyira Tomiért (Áron barátjáért), majd a három fiúval kimentünk a Skanzenbe. Áron vezetett vonatot, jól bepogácsáztak, majd hazamenekültünk a meleg elől. A fiúk számítógépeztek, Ákos aludt, délután meg óriási pancsolást csaptak. :)))) Még Kandúrka is bekéredzkedett a nagy medencébe egy kicsit. Aztán persze inkább a kicsiben locspocsolt Hannával együtt.

Szerdán itthon voltunk, a fiúk játszottak, veszekedtek :((((, fürödtek. Ákos nem akart enni, de a hangulata jó volt. Aztán estére lett egy jó csomó kiütés a lábán. És továbbra se akart enni, sőt még a kálcium megívása ellen is ezerrel tiltakozott, pedig máskor egyetlen hang nélkül belefetyeli. 38,2 mutatott a lázmérő. Ezen picit megijedtünk, mert még sose volt lázas. Elvittük fürdeni, és belenéztem a torkába is. Vérvörös volt. Én úgy láttam, hogy pöttyös is, így a családi kupaktanács úgy döntött írány az ügyelet. Itt is kifogtunk egy nagyon aranyos doktorbácsit, kedvesen, figyelmesen és nagyon gyerekbarátmódon vizsgálta meg. Csak akkor tiltakozott mikor a torkába nézett, amúgy csak azzal volt elfoglalva, hogy a Taj és lakcímkártyáját nyújtogassa az asszisztensnéninek. :)))) Szerencsére "csak" vírusos torokgyulladása van, így ő megúszta az antibiotikumot. Enni, inni nem akart, illetve pár korty ha lecsúszott, akkor sikított. Gondolom csípte a torkát. Nagyon nyugtalanul, de láztalanul aludt éjszaka.

Tegnap egész nap bágyadt volt, és folyamatosan hőemelkedést mutatott a lázmérő. Megbeszéltük még hétfőn Zsuzsival, hogy felmegyünk hozzájuk biciklizni, és medencézni, de hát beteg gyerekkel nem lehet. Végül csak Áront vittem föl fél 11kor, és ott is volt majdnem 5ig. Nagyon jól érezte magát, rengeteget mesélt a vacsoránál, hogy mit csináltak, pedig mikor Zsuzsi hazahozta, egy mondatot nem lehetett kihúzni belőle. Közben Ákos nem evett, nem ivott, így délután elmentünk Márta nénihez. Megnyugtatott (mind mindig), hogy most 10 gyerekből 8nak ez a baj itt felénk, és majd eszik-iszik ha éhes lesz. Adjak neki ropit, sokat, mert arra fog inni kérni :))) Mást ő se tud erre mondani. Lázcsillapítás és ha nagyon fáj a torka cataflam csepp. És láss csodát így is lett. Közben a zöldségesnél még kért egy banánt, amit 2 falat után visszaadott, de aztán szépen lassan, csak beletömtem. A hangulata nem jó, bújik, mint egy kismacska, néha még sír ha iszik, és egyre több a kiütés a lábán. Remélem tovább nem terjed, mert nem szép. De úgy tűnik, hogy őt nem zavarja, mert nem vakarja, piszkálja. Ma reggel már sírás nélkül itta meg a tápiját, így talán már a torka is szebb lehet, bár abba még nem néztem bele. Hőemelkedése volt most reggel is, de egy hang nélkül visszament aludni. Remélem ma már eszik majd valami rendeset is, bár tegnap este az apja szerint a virsliből azért jutott a pocakjába is, nem csak Bóbitának adta.