Fogak

Még mindig tél van :( sose lesz már tavasz? Már unjuk. Ma reggelre Ákos is taknyosan ébredt, remélem ennél nem lesz komolyabb baja, mert Áronnak mindjárt kitör a tavaszi szünet, és jó lenne kint lenni a kertben. Sokat. Kandúrkának is egyszerűbb lenne, mert fele ennyi cuccban könnyebben tudna mozogni is. Ettől függetlenül jól vagyunk. Áron szépen tanul, nem nagyon kell noszogatni, egyedül ül le, hangulatától függ, hogy a szobájában, vagy a konyha asztalnál, de a lényeg, hogy szépen megírja a leckéjét. Nem mondom, hogy nem izgulok mi lesz jövőre, de annyit komolyodott ez elmúlt pár hónapban, hogy azt hiszem nem lesz talán gond a felső tagozattal. Biztosan beszélnünk kell majd a szaktanárokkal, de a suli eddig is partner volt mindenben, gondolom ez nem fog változni jövőre se.

Még mindig hatalmas a szerelem a két gyerek között, csak Áront kell néha fegyelmezni, hogy ne rángassa annyit Ákost. A kicsi meg féltékeny. Ha Áron hozzám bújik, akkor azonnal ott van és tolja el. És kiabál vele. Mondjuk a párnákról engem is lelök. Azok még mindig a legnagyobb kedvencek. Próbál egyedül enni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezért is jó lenne a tavasz, mert ha a kertben tudunk majd enni, akkor én is jobban hagyom majd próbálkozni. Ott Bóbita majd megeszi a lehulló falatokat :)

Mindkettő hatalmas. Áron is nyúlt egy jó nagyot, és Ákos is. Lejjebb ment a pocakja is, de azért még vannak tartalékai. Áttört fönt két őrlő foga, amit egy picit megszenvedett, nem is nagyon akart enni semmit ami nem puha, de éjszaka szerencsére nem ramazúrizott emiatt. Alul is jön mindkét oldalon, így folyamatosan a szájában van a keze. Közben a nagy meg potyogtatja a tejfogait, így neki is fáj néha. Kandúrka kizárólag két lábon közlekedik már, és komoly távolságokat tud leküzdeni így. A kocsitól szinte mindig két lábon jön be, és volt, hogy gyalog vittük ki (na jó talicskával) a pelusát a kinti szemeteshez.

Átalakulóban van az alvási rend is. Eddig felébredt hajnalban (6 és 7 között), ívott reggelit, majd ment és aludt még 9ig, 10ig. Most már pár napja nem alszik vissza, hanem csak pihen egy félórát, majd jelezz, hogy ő is itt van, és talán ha játszanánk vele az jó lenne :)))). Ma is fél kilenckor már a kertben szaladgáltunk kint. Aztán evett egy banánt és most alszik már fél tíz óta. Gondolom ébred legkésőbb 11kor, pici játék, majd ebéd, és után újabb alvás jön. Ha itthon vagyunk, akkor délután alszik másfél, két órát az ágyában. A babakocsiban már csak akkor szundít, ha nagyon fáradt. Nem hiába, nagy fiú már, és a világ túl érdekes ahhoz, hogy csak úgy aludjon. Sokat építőkockázik, az autók is mindenhol ott vannak, és újabban a mesekönyveket is hozza, hogy olvassunk neki.

A legnagyobb kedvenc a Zakatoló még mindig, de azt egyedül olvassa. Nem mondom, hogy ez nem látszik a könyvön, de hát végül is az övé. Majd megtanulja, hogy a könyvekre jobban kell vigyázni ha nagyobb lesz. Oda ül Áron mellé, Áron olvas neki, ő meg közben egy másik könyvet lapozgat lelkesen. Nagyon helyesek. Ilyenkor is :))))

Várják nagyon a nyulat. Bár ez inkább Áront és Balázst tartja teljes izgalomban, mert nagyon szeretnének megkapni egy-egy chima kardot. :)))) Ákost egy nyuszimotor várja, amivel ő is rodeózhat majd a kertben. Már persze ha nem esik a hó :(((( És jönnek Nagyikáék is Húsvétkor, amit már nagyon várunk mi felnőttek is :)))))

15 hónapos óriás

Sikerült megint egy hónapig nem jönni. Így viszont van miről beszámolni bőven. Merthogy egy csomó minden történt velünk. Ákos szépen megy már. Erre a tevékenységre a zalakarosi nyaralás alatt kapott nagyon rá.  A szobában padlószőnyeg volt, és szerintünk, ott bátrabban mert menni.

Végül is mindegy, a lényeg, hogy most már csak a legritkább esetekben közlekedik négykézláb. És nem hogy sétál. Sokkal inkább fut. :)

Zalakaros amúgy szuper volt. A kölykök édesek voltak, Áront alig tudtuk kiszedni a medencékből. Szó szerint csak enni és aludni jött ki.
Ákos vasárnap és hétfő délelőtt 40-40 percet volt az óvodában, addig apukája Áronozott, anyukája pedig szaunázott és olvasott. Ákos nagyokat aludt, szépen evett és délutánonként ő is élvezettel lubickolt a medencékben.

Hazajöttünk és itthon folytatódtak volna a szürke, járós, hétköznapok, ha Áron nem dönt úgy, hogy 3 nap iskolába járás neki elég is volt. Így sikeresen benyalta az influenzát. Rég volt ilyen beteg szegénykém. Gyakorlatilag 4 napig feküdt és semmit nem csinált. Mikor nem volt lázas, akkor az ágya magasságából figyelte, ahogy az öcsikéje apró darabokra szedi a szobáját. Szerencsére Ákos nem kapta el, így csak egy beteg gyerekem volt. Tamás is elég ramatyul volt, mostanra már csak köhögnek mindketten. Múlt héten Áron megint már suliba járt, és eljött Dédi nagy napja is.
Hétfő délelőtt egy tavaszi zárt cipővel, délután pedig egy szandállal lett gazdagabb a legkisebb dédunoka.

Másnap már boldogan szaladgált benne itthon a lakásában, és délután már az edzésen is megmutatta a fiúknak, hogy ő bizony már tud járni. És hozza mindenhova magával a cipőt. Leül az ajtó elé, kezében a cipőjével és mutogat az ajtóra.  Imádja, hogy kint lehet lenni. Én is élvezem.

Áron is nagyon lelkesen rohangál vele kint a kertben. Kandúrka a múlt héten megkapta a 15 hónapos oltását is, azzal se volt semmi gond. Se láz, se kiütés, talán egy ki bágyadtság, de ez se akadályozott meg minket abban, hogy elmenjünk aznap délután az állatkertbe. Megnéztük az éppen ébredező kis elefántot, ez mondjuk legjobban engem érdekelt, de a fiúk azért találtak más érdekességeket is. Áron mindent megakart nézni, de természetesen legjobban a Varászhegy tetszett neki. Sajnos a ráják nem akarták, hogy megsimogassa őket, és mindig ki úsztak a keze a alól, de megint elmondta, hogy ő még mindig mennyire szeretne egy ráját. :)

Ákosnak a hangok tetszettek a legjobban. Bármerre mentünk mindenhol zajongtak a madarak, ő meg csak kapkodta a fejét minden irányba. Persze a kocsiban azonnal el is aludt. Áron folyamatosan nyúzott, hogy mikor megyünk legközelebb, hogy gyorsan megbeszéltük, hogy májusban újra megyünk.
Szintén újdonság az életünkben, hogy Kandúrka is kapott párnát. Mindenhonnan folyton lopkodta a párnákat. Leszedte, összeszedett majd rájuk feküdt (most is csinálja még). Reggel tiszta nyál volt a takarója, amiből arra következtettünk, hogy azon fekszik, ahelyett, hogy alatt lenne. Így kapott ő is párnát az ágyikójába. Két nap volt mire megtanulta, de most már nagyon boldog párna tulajdonos ő is.

És a gonoszok levágták a haját :(