Sikerült megint jó sokáig nem jelentkezni, de szerencsére mint mindig, most is van remek mentségem. Merthogy ugye mindenki munkába jár. Ákos a bölcsibe, Áron suliba és most már én is dolgozni egy hónapja. Egész jó kis rutint sikerült kialakítanunk Tamással. Én viszem Balázst és Áront reggel 7:20 körül a suliba, utána irány a Múzeum, Tamásék 7:45 körül indulnak Ákossal a bölcsibe. Délután meg én megyek a kicsiért, Áron meg már szépen haza sétál egyedül.
Ákos nagyon élvezi a bölcsit, szinte minden nap vidáman megy, ha átöltözött néha ad az apjának egy puszit, de leginkább csak berohan játszani, reggelizni. Ha jól jön ki a lépés, akkor tud 3 órát aludni bent, és akkor azért sokkal jobbak az estéink, de általában csak 2-2,5 óra sikerül ami neki nagyon kevés, akkor viszont estére örült álmos persze. Próbálja egyedül húzni a cipőjét, kabátját, egyre szebben eszik kanállal, villával, így nem csalódtunk a bölcsiben most se. Remek volt Áronnak is anno, és most a kicsi is élvezi. Lubickol a nénik figyelmében, élvezi a kertet, a sok játékot.
Kezd hisztis és igencsak akaratos lenni. Viszont ezt is tündérien csinálja. Az első vagy a második nagyobb hisztije közben anyu rászólt, hogy most már aztán elég volt, és azonnal hagyd abba. Ránézett könnyes szemmel, azt mondta jó, és abba hagyta :-) Ezt azóta többször megismételtük, így elmondhatjuk, hogy felszólításra, de abbahagyja. Az lenne a jó ha el se kezdené, de mindnet nem lehet :)
Szépen kezd beszélni, mindent ismétel mint egy kis papagáj, és a legtöbbször helyesen is használja. Legújabb kedvencek:
- hagyd abba,
- kér keksz,
- inni kér,
- kájé (ez az én reggeli kávém természetesen)
Voltunk szüretelni Nagyikánál, Ákos mondjuk inkább a pocakjába tette, de Balázs, Hanna és Áron igen tisztességgel csinálták az első 1,5-2 órában. Aztán persze elunták, de ez normális is. Akkor viszont remek jókat kergetőztek a szőlőben
Október 23-án elmentünk sétálni/kirándulni. Tamás sajnos dolgozott, így ő kihagyta, de mindenki más jött velünk, még Bóbita is. Ákos az utca feléig bírta, onnantól inkább a háti hordozót választotta, amit apuval felváltva cipeltünk. Így ő nem is nagyon fáradt el. Bezzeg a kutya. Egész délután meg se mozdult szegénykém, csak pihegett anyuék ajtaja előtt.
kos azt hittem 3 órát fog aludni a jó levegőn töltött idő után, ehelyett a kertben motorozott, meg a Thomas vonattal játszott.
Áron is nagyon jól van. Igazán jól veszi az akadályokat az iskolában, bár most beszerzett egy rossz jegyet matekból, de ilyen még lesz. Szépen haza jön egyedül a suliból, megebédel apuékkal, majd egyetlen szó nélkül már ül is neki leckét írni. Sajnos az edzést abba kellett hagyni, mert az edző bácsi önkényesen arrébb tette a helyszínt, és az időpontot is. Így most nagy dilemmában vagyok, hogy hol és mit sportoljon, mert a dzsúdó ellen tiltakozik, és azt se tudom, hogy délután 5-6 között gyógyszer nélkül mennyire tud jól működni egy edzésen. Szerencsére 20-án megyünk a kontrollra a klinikára, így nagyon bízom benne, hogy a doktornővel találunk valami jó megoldást, én meg addig feltérképezem, hogy milyen sport lehetőségek vannak a környéken. Mert a sport az nagyon kell neki.
Olvasni is olvas, bár most látványosan utálkozik, hogy ő azt a könyvet nem akarja olvasni amit a kezébe adtam, én meg sajnos azt mondtam, hogy a Psp-t nem lehet egész ap nyomogatni. Az nem hasznosan eltöltött szabadidő. Pedig hétfőn vett magának egy játékot hozzá közel 4,000 forintért, amire ő gyűjtötte össze a pénzt a heti 500 ft-os zsebpénzéből. Erre viszont nagyon büszke vagyok. Kapott olvasáshoz, tanuláshoz, számítógépezéshez szemüveget, mert délutánra már nagyon elfárad a szeme, és fáj a feje sokat. Tehát kapott szemüveg és persze örült édes benne :)
Azt hiszem a képek jobban magukért beszélnek, így a többi helyet azokkal töltöm ki.
És tényleg. Megpróbálok még ma egy újabb bejegyzést varázsolni, mert annyi sok minden történt az elmúlt hetekben :)
Áron ugye búcsút mondott az alsó tagozatnak, és Ibolya nénit ráhagyományozta Balázsra. A felső tagozattól, én sokkal jobban féltem mint Áron, és egyenlőre úgy tűnik, hogy jól veszi az akadályokat. Juli néniék a fejlesztésről kint voltak a nyári szünet utolsó hetében az iskolában, és a szaktanárok jelentős részével sikerült beszélniük. Így legalább van egy kép a tanárokban Áronnal kapcsolatban, és nem az van, hogy mondjuk október végén támadnak le, hogy ez a gyerek milyen rondán ír, nem tud koncentrálni, izeg-mozog. Én is beszéltem pár mondatott a tanárokkal, és kértem, hogy ha bármi gond van, azonnal szóljanak, jelezzék felém, hogy tudjak vagy én vagy Juliék segíteni.
Olyan jó lenne, ha komolyabb lelki törés nélkül átvészelnénk az első pár hónapot. Amúgy tényleg ügyesen veszi az akadályokat, lecke mindig fel van írva, egyszer- egyszer előfordult, hogy egy fűzet bent maradt, de más komolyabb gond még nem merült föl. Illetve tegnap és ma nem vette be a délutáni gyógyszerét, ami elég nagy gond, így most itt pont levonás, vagy zsebpénz megvonás lesz, mert ez nem járja. Ráadásul be van ragasztva az uzsonnás dobozába, amit amúgy is elővesz, így nem nagyon értem miért nem sikerült bevenni :(((( Elkezdődött az edzés is a múlt héten, így legalább hetente két alkalommal jól ki is ugrálja magát délután. Az mondjuk rossz, hogy annyira későn van vége az órájuknak (Balázsnak is), hogy kettőkor kocsival ott állok az iskolakapuban, és rohanunk át Békásra, hogy a negyed háromkor kezdődő edzésre odaérjünk. És most még nem kell sok ruhát le meg felvenni. Télen ez egy horror lesz. És mire hazaérünk már most van vagy háromnegyed négy, mikor majd még Ákosért is megyünk lesz 4 óra. :(((( És Áron van, hogy még 1-1,5 órát leckét ír szegénykém. De csinálja egyetlen hang nélkül. Igazán nagyon büszke vagyok rá.
Ákos hétfőn kezdte a munkát :))))) Negyed kilencre mentünk a bölcsibe. A többiek még reggeliztek, egy picit ő is odaült, evett pár falat kenyeret, de annyi érdekes játék volt, hogy hamar felállt és elment nézelődni inkább. Főleg, hogy van még két "nagyfiú", ők már 3 évesek, az egyik még holnap van itt, a másik még a jövő héten, aztán ők elmennek óvodába. És marad a kemény mag a Micimackó csoportban. Azaz 3 fő. Viktor, Rege és Ákos. Ez lesz erre az évre a csoportjuk létszáma.
Majd január-februárban még jön 4 gyerek, de addig csak ők hárman osztoznak Magdi és Jutka néni figyelmén. Így azt hiszem ennél gyerek-barátabb helyett, nem nagyon találhattunk volna. Szóval felfedezte a csoportot kicsit, majd mikor indultunk ki az udvarra, szépen leült a kisszékre, és nyújtotta a lábát, hogy adjam rá a cipőjét. Az udvaron picit csúszdázott, picit motorozott, és mikor indulás előtt (kb. egy óra után azért készültünk haza), befutottam a táskámért, ő már ott állt a kiskapunál és integetett a gyerekeknek. Részéről ez az egy óra, köszöni szépen elég is volt. Magdi néninek még adott egy puszit, de aztán repült az autóhoz. ÉS délután aludt egy laza 5 órát :)))))
Kedden sajnos esett az eső, így nem tudtunk ki menni az udvarra. Bent játszottak, szépen tízóraizott a többiekkel, épített kicsit, vonatozott, és mikor elfáradt (úgy egy másfél óra után), akkor becsücsült az ölembe, és onnan figyelte a többi gyereket. Szerdán anyuék vitték őt, és mikor fél tízkor odaértek, már mondták is nekik, hogy nyugodtan üljenek le bent, Ákos maradjon szépen kint a többiekkel, és ha gond van, majd szólnak. Nem szóltak :)))
Ma kilencre mentünk, és én már be se mentem. Ákos szépen besétált, és elment játszani. Negyed tizenkettőre kellett visszamennem, hogy az ebédben ma még segítsek neki. Mikor bementem, ő nem vett észre, mert éppen a hátán feküdt és hangosan kacagott, mert Jutka néni gyömöszölte a pocakját. Nagyon édes volt. Amikor meglátott, akkor viszont eltört a mécses. Gyorsan belém bújt, és kb. 4-5 perc zokogás után már meg is nyugodott. Türelmetlenül várta az ebédet, és annyira nagyon szépen evett, hogy teljesen meg voltam hatódva. Mondtam a gondozónőknek, hogy ez azért csak a beetetés, mert nem mindig megy ilyen szépen, de azért rém büszke voltam rá :))))
Holnap is kilencre megyünk, és már nem velem fog ebédelni, hétfőn pedig rendes munkanap lesz. Azaz megyünk háromnegyed nyolcra, és én visszamegyek ugyan dél körül, de csak azért, hogyha gond lenne az altatással, akkor kéznél legyek a folyosón kint :)
Szóval itt tartunk a kicsivel. És mindez azért mert én már most szabadságon vagyok, hogy majd egy kicsi dolgozás után, megint szabadságon legyek egy kicsit. :))) Mert :....
Az, hogy ezt írom azt jelenti, hogy már vége, ami persze nem jó. De közben meg igenis nagyon, nagyon, nagyon jó volt.
Áron a nyaralásunk előtt 10 napot a nagymamáéknál volt, így kényelmesen volt időm összepakolni és felkészülni. Bár sok mindennel kellett, mert a szálláson tudtuk, hogy nem nagyon lesz lehetőségünk főzőcskézni, mert csak egy jelképes konyha lesz.
12-én hétfőn délelőtt indultunk. Egy óra után értünk Egerbe. Begyűjtöttük a kulcsot és a behajtási engedélyt, lepakoltuk a csomagokat és bevetettük magunkat a városba. Elmentünk a Frei kávézóba, ahol isteni kávét ittunk, a két kicsi pedig remekül szórakozott, a padlószintbe süllyesztett szökőkútban. Tündériek és vizesek voltak. Áron kevésbé, Ákosnak berohantam egy pólót venni a C&;A-ba, mert nemcsak vizes, hanem mocskos is volt. Kávézás után sétáltunk egyet még, vettünk reggelire valót, meg gyümölcsöt, lepakoltunk otthon és bevetettük magunkat a Palacsintavárba.
Kiraktak minket, mert Ákos szaladgált a nyomában Tamással. Illetve nem kiraktak, csak szóltak Tamásnak, hogy ez zavarja őket, így eljöttünk. Egy rém helyes kávézóban pizzáztak a fiúk egy jót. Kedden Poroszlóra mentünk, az Ökocentrumba. Áronnak hatalmas élmény volt. Berkóékkal közösen fedeztük fel a helyett, így Áronnak is volt társasága. Volt tutajozás, volt 3D-s mozi, kilátó, hatalmas akvárium, vidraetetés, hajókázás, kilátó. Meseszép halakat láttunk, ami mindenkinek nagyon tetszett. Áron etetett dám szarvasokat, fogdostunk húsevő növényt, és láttunk egy csomó gyönyörű vízi madarat. A kicsi aludt is közben, ebédre ettünk isteni halászlét, és mikor fél hat után kijöttünk a parkból, még a Tisza tóban is hatalmasat pancsoltunk. Mármint hogy Áron, Ákos és én. Tamás és Marci inkább csak úgy csináltak mintha :) de hát nem volt kötelező. :)))))
Szerdán picit borongósabb volt az idő, így ez pont kedvezett a vár nézegetésnek. Megnéztük a Kisnánai és a Siroki várat. Mindkettőt felújították az elmúlt években, és nagyon jól néznek ki. Áron édes volt, sokat kérdezett, érdeklődött. Már most látszik, hogy a történelem órák (persze, ha egy jó tanárt is kapunk hozzá) nagy kedvencek lesznek a jövő héttől. Elmentünk még megnézni az apátságot Bélapátfalván, de csak kívülről sikerült, mert a kiírás ellenére nem volt nyitva. Után vidámparkoztunk egy kicsit. Ákos szerzett egy macskát magának, és a macska meglepően jól viselte, hogy a kicsi össze-vissza rángatja, húzza a farkát, nyomorgatja a fejét.
És eddig jutottam, úgy egy hónappal ezelőtt :(((((
pedig volt még ott egy csomó minden, tűoltó múzeum és Tudományok tornya, meg strandolás és barlanglakás nézés, ősember leleteket is láttunk, és a Végvári Vigasságokat is nagyon élveztük. Egerből Tokajba mentünk, és Nagyikánál is voltunk majdnem 4 napot.
Ezt most telepakolom képekkel, és ígérem még ma írom az új fejleményeket, mert abból is van jó sok :)))))
Megint rengeteg dolog történt velünk, pedig szinte nem is voltunk sehol. Na jó, egy kicsit voltunk :)
Nyár van, és meleg, így a nem nagyon lehet programokat szervezni, mert 40 fok van. Szerencsére a kertes ház előnye, hogy akkor is van mit csinálni, ha napokig ki se dugjuk az orrunkat a kertből. A gyerekek remekül el vannak itthon is. Áron nagyokat alszik, sokszor csak 10 óra után ébred fel. Utána Balázzsal legóznak vagy Áron vagy Balázs szobájában. Ha felébrednek korábban a játszótérre csak 11 után süt oda nap, de igazából, csak délután szoktunk a kertbe kimerészkedni. Akkor viszont hatalmas pancsolások mennek. Szilvivel Hanna is bemerészkedik már a nagy medencébe, és nagy élvezettel pancsol. Kandúrka is folyton be akar menni, de azért az ő arcán még messze nem felhőtlen a mosoly a víztől. Sziszibe szeret kapaszkodni, és isten bizony nem erőltetjük, hogy bemenjen, ő kéri, de után hamar ki is akar jönni :((((. A hétvégén bent volt velem is, és már voltak pillanatok amikor élvezte is. Aztán bejött a Dédi, és onnantól ok volt a dolog. Rá bármikor, bármilyen körülmény között mosolyog. Áron némi unszolás után olvassa az Egri csillagokat, és mikor szólok neki, hogy lassan kéne lefeküdni, akkor meg ki van akadva, hogy ő még csak 1 órája olvas. Fene érti őt :) de a lényeg, hogy olvas.
Meg volt Gábor esküvője, a kölykök meglepően jól bírták, sőt élvezték. Volt gyerekjátszó, ott Hanna remekül el volt, a fiúk Tamás és Miki telefonján játszottak, de Áron még táncolt is egyet velem. Ákos úgy fél tízig bírta, akkor Tamás elaltatta a babakocsiban, és oda állította Izsák mellé (ő is aludt a saját kocsijában). Az egyik gyereklány vigyázott rájuk, mi meg buliztunk addig egy nagyot. :)))) Fél tizenkettő után indultunk haza, és Szilviék is előttünk egy fél órával jöttek el.
A szertartást Kandúrkával kintről néztük meg, mert, valószínűleg, a tömeg zavarta és nagyon ki akart menni az étteremből. Hétfőn aztán itt voltak Gáborék, Izsák kihasználta, hogy nem volt 40 fok a lakásban és anyuék hálójában szunyált vagy 2,5 órát, majd hatalmasat pancsolt a medencében. Ákosnak megmutattuk, hogy kell élvezni a vizet, de nem tanult a kismajom belőle. Merthogy Bajánál is akkor jött bele a Sugovicába, mikor indulás előtt a homokot mostam le róla. Pedig isteni volt a víz, 26 fokos, így a másik három remekül szórakozott benne. Merthogy megléptünk 2 napra, Bajára, és elmentünk a Gemenci erdőbe. Ahol persze vadat nem láttunk, mert ahhoz túl meleg volt, de a táj és madárvilág meseszép volt. A vonatozást mi felnőttek élveztük, a gyerekeknek egy idő után persze unalmas volt, de ez van, valami a szülőknek is kell :))))
Szerdán strandoltunk egy hatalmasat, játszótereztünk, utána ettünk finom halászlevet, dobáltunk köveket a Dunába, majd sétáltunk egyet Baja belvárosában. A fiúk nagyon élvezték, mert egy klassz szökőkút volt a főtéren, csak abból volt gond, hogy meggyőzzük őket, ez nem egy játszótér. Azért úsztattak rajta leveleket, meg átugrálták. Utána még kaptak egy fagyit, és majdnem 10 volt mire ágyba kerültek. A két nagy még dumált volna, de Sziszi csendet parancsolt egy idő után. A legkisebb meg felébredt mikor bementünk a szobába, így persze köztünk aludt mert nem akartuk a mellettünk alvó vadidegeneket felébreszteni :(((( Reggel kimentünk a Gemenci erdőbe, vonatoztunk egy jót, de a sétálásról lebeszéltek minket a rengeteg szúnyog miatt. Be volt mindenki kenve, de sajnos még így is csíptek a dögök.
Visszafelé, még pancsoltunk egy jót, aztán mi elmentünk Kalocsán meginni egy jó kávét, az egyik babanetes ismerősömmel, majd leadtuk Áront az apukájánál. Ákos ezt az egészet végig aludta. Annyira kipurcant az élményektől, hogy azt se vette észre, hogy Kalocsán kivettük az autóból, áttettük a babakocsiba, majd egy óra múlva, ugyanezt eljátszottuk visszafelé is. És ő csak aludt. 4 órát :) így persze majdnem 10 óra volt este mire ágyba került :) Amúgy is nehezen megy most az alvás, mert váltásban vagyunk.
A napi két alvás néha már sok, de az egy még nagyon kevés. Így most küzdünk a kis matricával, merthogy az lett belőle. Ha engem lát, akkor csak azt lehet hallani, hogy mamamamamamama. Ha elunja, akkor annnya, annny. Közben mindent megért, magyarul is, oroszul is, és néha mond szavakat. Enyém, add ide, jó. Ezek a kedvenc szavai. És Áron a sláger még mindig nála. Keresi is folyton, most persze csalódott, hogy nincs itt, de majd örülhet neki jövő vasárnap ha megjön a nagymamáéktól.
Túl vagyunk a táboron, és egy csomó minden máson is :)))))
Tehát tábor. 12 voltak 2 kislány (egy nagy, aki amúgy bent feküdt a klinikán evészavarokkal, és Juditka, akivel már többször voltunk együtt táborban.) A többiek fiúk. Áron volt a legkisebb, mert hogy most léptünk föl a felsősök közé. Nagyon ügyesen viselkedett, nagyon dolgozott a legoért, és rengeteget mesélt délutánonként. De hát ez is az alku része volt. Reggel Gyuri vitte őt, így Ákos tudott aludni, mert a délutáni alvása pont arra az időre esett amikor menni kellett a kórházba. Áron nagyon ügyes volt. Reggel nem kellett könyörögni, hogy kelljen föl, hogy öltözzön, hanem mint egy nagy, kötelességtudó ment. Gyurival, Áron elmondása szerint, jókat beszélgettek az úton, a kórházban pedig brillírozott. Gyógyszer nélkül, mert, hogy ez volt a lényeg, hogy minél jobban dolgozzon a saját buksijával és az esetleges rosszabb figyelmével. A doktornő szerint volt amikor fejen állva lógott a széken, de mindig tudta, hogy hol tartanak, volt amikor jelentkezve, de butaságokat és rossz szóvicceket szólt közbe, de összességében minden játékban feladatban részt vett, és nagyon is élvezte. Forgattak filmet, csináltak konferenciát az érzelmeikről, és főleg rengeteget játszottak. Együtt. Délután kettő és három között, úgynevezett klub volt, amikor már csak az osztály egyik szociális munkása volt a teremben (de ő se velük, csak egy asztalnál ült és csinálta a papírmunkáját), ők pedig közben játszottak, zenét hallgattak, beszélgettek.
Nagyon elfáradt délutánonként, az látszott rajta, mert ugyan mesélt végig a metrón, de nem ugrált, nem kapkodott. Sőt a kocsiban csütörtökön majdnem elaludt. :)))) Kedden és szerdán este Dédinél aludt, és délután moziban voltak mindkét nap. Ez is nagyon tetszett neki :))) Nem úgy a kicsinek a metró. Úgy megijedt hétfőn délután :))))) mivel a klinikánál nem könnyű parkolni, így a kocsimat az Árpád hídnál hagytam délutánonként, és onnan metróval mentünk a klinikáig. A hármas vonalon még a régi metrók mennek, és ezek jóval hangosabbak mint az újak. Ákos hétfőn úgy megijedt a zajtól, hogy kb. 10 másodperc alatt kimászott a babakocsiból az ölembe. Másnap már nagyokat mosolygott, és élvezte az utazást. Meg persze a klinikai üvegfalú liftet. De az emlékszem Áronnak is nagy kedvence volt az elején. :)))) Csütörtökön volt az utolsó tábori nap, így a klinikáról egyenesen a játékboltba mentünk a beígért legoért. :)))) Áron boldogsága tökéletes volt. Ákos is kapott egy doboz dublo-t, amivel azóta próbálkozik néha építeni :)))))
Pénteken délelőtt még volt egy szülői a klinikán, addig a fiúk a bepakolt kocsival elmentek tankolni meg kávézni, majd mikor végeztem még begyűjtöttük Tamás telefonját, és irány Tokaj. Az úton jól viselkedtek, csak az volt gyanús, hogy Áron elaludt a kocsiban :((((( A kicsi repült Nagyika kezébe, és a következő két napban nem is szívesen jött ki onnan :))))) Áron fejfájásra panaszkodott, és egy hang nélkül elaludt este :(((( Szombat reggel bementünk a városba, de Áron továbbra is fájlalta a fejét, és nem akart jönni. Otthon maradt olvasni. Mikor hazaértünk, már a torka is fájt, és fél 12kor 37,8-t mértem neki. Bevittük az ügyeletre. Egy nagyon helyes, és főleg nagyon alapos, arab doktorbácsi volt. Jól megvizsgálta és sajnos megállapította, hogy tüszős mandulagyulladása van. Kapott antibiotikumot is rá, aminek én nagyon nem örültem, mert 2004 óta nem kapott, de erre kellett, mindenki ezt mondta :((( Bágyadt volt és elesett. Egész nap csak feküdt, mesét nézett és engem akart. Közben Ákos Nagyikával, Krisztivel és Andrissal hancúrozott egész délután. Nagyon helyes volt, és láthatóan nagyon élvezte Andris társaságát, meg persze azt is, hogy Kriszti egész délután körülötte ugrált. Én meg hálás voltam nekik, hogy Áronnal tudok lenni a kicsi nélkül. Szerencsére a gyógyszer gyorsan hatott, és vasárnap már evett is Áron, és a hangulata is sokkal jobb volt. Így bátran elmentünk Boldogkőváraljára a pálinka fesztiválra. Hát... kár volt. Nem volt semmi. Max annyi értelme volt, hogy csináltunk pár jó képet a gyerekekről. :(((
Hazafelé úton Pestre, viszont a kicsi egy tündér volt. Nem aludt egy percet se, pedig hulla fáradt volt. Énekelt, olvasott, a lábát nézegette vagy 40 percig, gondolom a szúnyogcsípések helyét, a szandálját próbálgatta nyitogatni, mikor besötétedett, akkor pedig az autók fényének örült.
A nagy közben a telefonon játszott. Hétfőn itthon volt nagy játék, kedden reggel pedig behéveztünk a Battyira Tomiért (Áron barátjáért), majd a három fiúval kimentünk a Skanzenbe. Áron vezetett vonatot, jól bepogácsáztak, majd hazamenekültünk a meleg elől. A fiúk számítógépeztek, Ákos aludt, délután meg óriási pancsolást csaptak. :)))) Még Kandúrka is bekéredzkedett a nagy medencébe egy kicsit. Aztán persze inkább a kicsiben locspocsolt Hannával együtt.
Szerdán itthon voltunk, a fiúk játszottak, veszekedtek :((((, fürödtek. Ákos nem akart enni, de a hangulata jó volt. Aztán estére lett egy jó csomó kiütés a lábán. És továbbra se akart enni, sőt még a kálcium megívása ellen is ezerrel tiltakozott, pedig máskor egyetlen hang nélkül belefetyeli. 38,2 mutatott a lázmérő. Ezen picit megijedtünk, mert még sose volt lázas. Elvittük fürdeni, és belenéztem a torkába is. Vérvörös volt. Én úgy láttam, hogy pöttyös is, így a családi kupaktanács úgy döntött írány az ügyelet. Itt is kifogtunk egy nagyon aranyos doktorbácsit, kedvesen, figyelmesen és nagyon gyerekbarátmódon vizsgálta meg. Csak akkor tiltakozott mikor a torkába nézett, amúgy csak azzal volt elfoglalva, hogy a Taj és lakcímkártyáját nyújtogassa az asszisztensnéninek. :)))) Szerencsére "csak" vírusos torokgyulladása van, így ő megúszta az antibiotikumot. Enni, inni nem akart, illetve pár korty ha lecsúszott, akkor sikított. Gondolom csípte a torkát. Nagyon nyugtalanul, de láztalanul aludt éjszaka.
Tegnap egész nap bágyadt volt, és folyamatosan hőemelkedést mutatott a lázmérő. Megbeszéltük még hétfőn Zsuzsival, hogy felmegyünk hozzájuk biciklizni, és medencézni, de hát beteg gyerekkel nem lehet. Végül csak Áront vittem föl fél 11kor, és ott is volt majdnem 5ig. Nagyon jól érezte magát, rengeteget mesélt a vacsoránál, hogy mit csináltak, pedig mikor Zsuzsi hazahozta, egy mondatot nem lehetett kihúzni belőle. Közben Ákos nem evett, nem ivott, így délután elmentünk Márta nénihez. Megnyugtatott (mind mindig), hogy most 10 gyerekből 8nak ez a baj itt felénk, és majd eszik-iszik ha éhes lesz. Adjak neki ropit, sokat, mert arra fog inni kérni :))) Mást ő se tud erre mondani. Lázcsillapítás és ha nagyon fáj a torka cataflam csepp. És láss csodát így is lett. Közben a zöldségesnél még kért egy banánt, amit 2 falat után visszaadott, de aztán szépen lassan, csak beletömtem. A hangulata nem jó, bújik, mint egy kismacska, néha még sír ha iszik, és egyre több a kiütés a lábán. Remélem tovább nem terjed, mert nem szép. De úgy tűnik, hogy őt nem zavarja, mert nem vakarja, piszkálja. Ma reggel már sírás nélkül itta meg a tápiját, így talán már a torka is szebb lehet, bár abba még nem néztem bele. Hőemelkedése volt most reggel is, de egy hang nélkül visszament aludni. Remélem ma már eszik majd valami rendeset is, bár tegnap este az apja szerint a virsliből azért jutott a pocakjába is, nem csak Bóbitának adta.
Rohan az idő. Megint eltelt egy hét, és már július közepe van :)))
A múlt héten itthon voltunk, de ez nem jelentette azt, hogy unatkoztunk volna. Egy cseppet se :)))
Hétfőn Tamásnak vissza kellett vinnie egy sörcsapot Kőbányára, pont oda ahol Áron Tomi barátja lakik, így egy füst alatt Tomit is elraboltuk. Itt volt hétfő délelőttől kedd estig nálunk. Remekül elvoltak. Hétfőn még inkább csak egymás mellett játszottak, de aztán kicsi segítséggel, már volt közös játék is. Közben kiderült, hogy Tomi szeret szalonnát sütni, és hát a medencének is hatalmas sikere volt kedden. Alig lehetett őket a vízből kiparancsolni. Az örök sláger, pizzasütés, is jól sikerült. Ha minden igaz, akkor a jövő héten megismételjük a programot :) Volt persze némi vita, de a Hary Potter társasjáték és a számítógépen közösen játszás, azért feledtette a vitákat.
Szerdán dédinél voltunk, mert felköszöntötte őt az önkormányzat a 90. születésnapja alkalmából. Vicces volt, de ez van. Utána elmentünk ebédelni együtt (Dinó is jött, mert aput aznap műtötték a szemével, így szalma volt). Ákos az étteremben is előadta magát, akkora hisztit vágott le, hogy én ne akarjam őt etetni, hogy rossz volt nézni. Végül egyedül evett, mindent jól kikent vele, de ő győzött. :(
Csütörtökön este vendégeink voltak, és Áron, szerintem életében először, 5 perc alatt hangot talált egy vele egyidős kisfiúval. Pancsoltak, dumáltak, hintáztak. Remekül el voltak együtt. Nagyon jó volt ezt látni. Hétvégén itt voltak anyu barátnőéjék, így folyamatosan történt valami. Mivel ezen a héten Áron a Bókayban van táborban, így ajándékot kellett válasszon, amiért dolgozik a fejlesztésen. Természetesen egy legóra esett a választása, így szombaton még felmértük a terepet, hogy melyiket szeretné.
És ezen felbuzdulva elkezdtünk itthon is legózni. Merthogy egy ideje már dumál róla, hogy össze kéne rakni a tűzoltó állomást. Szombaton 3 órától este 11ig építettünk. Ügyesen csinálta, pedig Kandúrka mindent megtett, hogy akadályozza ezt. Közben a kicsi rájött, hogy a medence még is jó buli, így velem már kétszer is bent volt a nagy medencében. Anyutól tegnap kapott egy kicsit, azt azonnal birtokba vette és lelkesen öntögette a vizet a vödrébe. Ugyan hárman is kerestük a tavalyi kismedencét, és babaúszógumit, de senki nem találta meg, erre ma reggel Dinó elővarázsolta a kis házból. Így most jól állunk babamedencével. Mondjuk ez nagyobb, és Hanna is kényelmesen elfér Ákos mellett benne, így azért nem gondolom, hogy felesleges kiadás lett volna. És nincs teteje, így Ákos nézheti a vízből is a repülőket. Mert ez most a legnagyobb sláger nála. Ahogy valamilyen hangot hall, rögtön mutogat az égre. Mondani még nem mondja, de a szemével folyamatosan keresi. Még jó, hogy a légiforgalmi folyosó itt megy fölöttünk, mert így folyamatos a sikerélménye a gyereknek.
Nekünk is van vele egy csomó élményünk, mert nagyon ügyesen megcsinál egy csomó mindent amit kérünk tőle. Este elviszi a szennyes ruháját és berakja a szennyesládába, hozza a papucsát, szandálját ha kiakar menni. Szól ha éhes, ha szomjas. Próbáljuk már a rendrakást is erőltetni nála, kisebb-nagyobb sikerrel. :) A fa kirakósok is előkerültek, és néha már a megfelelő helyre rakja őket. Szóval alakul mindkét gyerek :))))) Ja a múlt heti kedvenc történetünk: Andristól örökölt fa tologatós békával játszott egyik reggel a nagyszobában. Közben az apja elindult az emeletre a reggeli kávémmal. Ákos persze követte őt. Kezében a békával. Hallottuk, ahogy jött föl a lépcsőn vele. De a béka olyan galád volt, hogy beragadt két lépcsőfok közé :)))) Egy idő után csak azt hallottuk, hogy egyre dühösebben mondja : enyém, enyém, enyém. Veszekedett a lépcsővel :)))))))
A lényeg lemaradt tegnap. Gyakorlatilag egyedül eszik most már több mint egy hete. Nem szereti és nem is hagyja, hogy segítsek neki. Szabályosan kikészül ha próbálok én kanalazni neki. Ha nagyon éhes, akkor nyújt nekem is egy villát vagy kanalat, hogy azzal én is adhatom neki, de közben ő is próbálkozik ezerrel. Az érdekes még, hogy ez a ebédre és az vacsorára vonatkozik. Az tízórait és az uzsonnát továbbra is szépen elfogadja tőlem. hmmmm Érdekes. És ugyan a takarítás utána nem kevés, de ettől függetlenül jó látni, hogy ilyen ügyes már. Tegnap este Petya papáéknál a habkockákat szépen összeszedte, és visszavitte a helyére. Alakulunk, lassan de biztosan. Csak ne lenne olyan nagyon hangos :((((((((((((((((((((((((
Áronék remek 10 napot töltöttek a Balatonon anyuékkal. Szuper időt fogtak ki, így mindhárom nagynak világít a feneke, olyan barna. Alig lehetett őke kiszedni a vízből, és anyáék elmondásai alapján, nem nagyon volt velük gond se. Áron kapott délelőtt egy fél gyógyszert így délután, mikor Hanna aludt, akkor sem pörgött nagyon. Mi eközben itthon aszalódtunk a 40 fok melegben Ákossal. Napközben leginkább behúzódtunk a házba, és itt pihegtünk, de sajnos a rengeteg szúnyog miatt reggel és este is csak befújva tudtunk ki menni. Ákost nagyon nem izgatta a sok szúnyog, pedig összevissza csipkedték. Úgy nézett ki mintha bárányhimlős lenne :((((( Allergiás a csípésükre, így folyamatosan adtam neki a kalciumot és a fenistil cseppeket.
Megvolt a szülői értekezlet a bölcsődében. Ha minden igaz, akkor november 11én kezdjük, de ebben az évben még nem fog ott aludni, majd csak januártól. Magdi néni csoportjába került ő is, mint Áron anno, és a jele is házikó lesz, csak hogy maradjunk a jól megszokott dolgoknál. 11en lesznek a csoportban 9 fiúcska és 2 kislány.
Kinyitott a strand is itthon a múlt héten, de Kandúrkának nem tetszett. Sőt nagyon is kiakadt. Nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy az én gyerekem, de múlt kedden ez végérvényesen bebizonyosodott. :)))) Nem hogy velem nem volt hajlandó bejönni a medencébe, hanem még akkor is sírt mikor én mentem be. Zokogott az apja kezében, és csak azt hajtogatta folyamatosan, hogy mama mama mama. Ez a varázs szó nála amúgy. Mert már néha mondja azt is, hogy anya. A mama olyan neki mint egy kötőszó, mindenre mondja.
Pénteken Szilvi hazahozat Áron bizonyítványát, ami igazán szépre sikerült. 4 lett angolból és nyelvtanból, minden más jeles. Környezetből kitűnő. Nagyon büszke rá az egész család. Kapott egy szép könyvet is, amit szinte már ki is olvasott mostanra. Kifejezetten haragudott rám, hogy sem a bizijét, sem a könyvet nem vittem le neki a Balatonra. Merthogy szombaton hajnalban mi is, és Mikiék is lementünk a Balatonra. Reggel 8kor már lent köszöntöttük a pizsamás bandát. Ákos egy ideig nézelődött a kocsiban, persze reggelizett is üvegből, aztán Fehérvár magasságában bealudt, és még majdnem egy órát szunyált a kocsiban a fák alatt. Hát a Balaton idén még nem lett a kedvence :((((( a szélén ellapátolgatott, de beljebb nem nagyon akaródzott menni neki. Az apja ölében ülve bele-bele ért a lába, de nem ez volt a kedvenc programja :)))
Na majd egy év múlva újra próbálkozunk a dologgal. :) Mi amúgy szuperül éreztük magunkat lent. A víz csoda szép volt, évek óta nem volt ilyen tiszta és ilyen sok. Nagyokat pancsoltunk, grilleztünk, hekkeztünk. Szombaton jött egy nagy vihar, de mi inkább csak hallottuk ahogy dörgött, meg láttuk a villámokat. A kölykök bánták mert nem tudtak sátorban aludni, de vasárnap este ezt is sikerült bepótolni. Nagyon élvezték és reggel 8ig szunyáltak békésen, hármasban a sátorban.
Hétfő reggelre elromlott az idő, de így legalább nem fájt annyira a szívünk, hogy elkellet jönni :))))) A héten itthon voltunk, sokat játszottak a gyerekek együtt. Apró-cseprő ügyintézések voltak (fodrász, vásárlás stb.) Holnap ünnepeljük Dédit, vasárnap Tamást, így a hétvége is közösen telik majd. Hétfőn jön Áron kis barátja és itt lesz kedd estig, gondolom sokat nem látom majd őket, csak ha enni akarnak. Ha jó az idő lehet, hogy kimegyünk vonatozni a Skanzenbe, de ha meleg lesz, max a medencéig :))))) a kicsi meg majd homokozik :)))))
Döbbenetes egy pasas a kicsi. Na a nagyot se kell félteni. Történt például, hogy írt ő egy szép év végi angol dolgozatot, amit a tanárnő ki is javított, ki is osztott, és kapott rá egy szép nagy hármast. Nem mondom, hogy megdicsértük érte, de utolsó héten osztotta ki, így nagyon nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ellenben szerettem volna elkérni, hogy Dinó megnézhesse. Így bementem a tanárnőhöz tegnap, és elkértem. Aki teljesen meglepődött, de hát ez nem 3as, hanem négyes dolgozat, és mivel ez egy nehéz dolgozat volt, ez az egyik legjobb eredmény az osztályban. Én meg csak sasoltam, mert hát a gyerek nem ezt mondta. Lökött egy darab ez a pasas is. A kicsi meg,.....hát. Amit tegnap rendezett. Felraktam a lányoknak a a facebook-ra, mert elég kiábrándító volt. Bemásolom, mert akkor frissen, nagyon dolgozott bennem az élmény :(
Kandúrka keddi ebédje pár mondatban összesűrítve. Ez kb.25 perc történése, villanásokban:
Rakott krumpli nem kell, kimászom az etetőszékből, visszaraknak, nem
kell a krumpli, felállok az etetőszékben, kapok fasírtot, azt sem kérem,
ledobom. Amit nem dobtam le, azt szétkenem a tálcán és a támlán is. Felállok, kiakarok mászni, így kivesznek. Elmegyek, bemegyek Áronékhoz. Szétrombolok két lego chima-t, két nagy üvölt (anya, Bebe vidd innen ki
Cukit, mert tönkre teszi, megeszi, szétszedi, lerántja.....)Vissza az étkezőbe, felmászom Áron székére, csapkodom az asztalt, kiabálok: ham-ham, ham-ham. Etetőszékbe vissza, mire meleg az étel, addigra, már állok és mászom ki a
székből. Padlóra le, üvöltés, hiszti. Áron székére vissza, akkor is itt
eszem ma. EGYEDÜL. Mert én vagyok öntudat kis herceg személyesen. A menü:
rakott krumpli fasírttal, egyedül eszem villával. (!!!!! menj innen mama, ne segíts, ha nem
megy villával, akkor majd kézzel megy) Anya tessék mégis egy kanál, segít egy
kicsit, de a villával én eszem. Azt nem adom.
Utána hiszti mert kéz és arc mosás van,
de előtte még mutatóujjal magyarázás (fenyegetőzés) a nagyoknak a gyerekszobában. Jó, hogy tudtam egy órát olvasni előtte :D :D :D :D
Ilyen felénk egy unalmas, semmittevős keddi ebéd 2 óra alvás után:((((
Ellenben ma tündérien viselkedett a kismanó is, meg a nagy is. Reggel nem ment már vissza aludni, mert Áron 9re ment a suliba csak. Amíg én szendvicseket készítettem a kirándulásra, addig a kicsi jött-ment, pakolt mosolygott. Besétáltunk az iskolába., leadtuk Áront, majd mentünk 18 hónapos oltásra. Megint homeopátiás védelem alatt kapta, és megint bejött. Még csak hőemelkedése se volt. Talán egy kis bágyadtság, de az se jelentős. Azt oltás remekül sikerült, mert a szúrás után rögtön mutattak neki egy kutyust, ami ha a lábát megnyomod, karácsonyi zenére táncol, és szinte mindenét mozgatja. Ez annyira lekötötte, hogy el is felejtette, hogy neki sírni kéne. Nőtt is a kismanó rendesen. 80 cm magas, és 10,86 kg.
Abban maradtunk a védőnővel, hogy megérett a reggelire, így ha tudjuk, hogy nem lesz lehetőség visszaaludni (mint mondjuk ma), akkor ne is kapjon reggel tápszert, hanem szépen üljünk együtt az asztalhoz, és ő is reggelizzen. Lehet pirítós, vagy zabkása, de ha szereti ehet rántottá vagy gyümölcs salátát is. Utána aludt a babakocsiban, majd anyuékkal ebédeltünk. Megint nagyon egyedül akart enni, de egy hang nélkül beült Dinóéknál az etetőszékbe. Szépen evett, majd a földre lefekvős hisztiből adott elő egy felvonást. Így szépen elment aludni. egy hang nélkül lefeküdt. De nem aludt, csak szépen csendesen elvolt. 40 perc után jelezte, hogy részéről ennyi volt a pihenés. Így csúszdáztunk, sétáltunk a kertben. 3ra mentünk föl a táborba, ahol ma éjjel Áronék alszanak. Tamás volt a tűzmester, mi meg 4 anyukával a paprikás-krumplit főztük meg. Ákos aludt egy picit még a kocsiban, majd jött-ment, mindent megkóstolt, és élvezte, hogy mindenki vele akar foglalkozik. A végére nagyon elfáradt, így sikeresen a nagy esés kelés közben a bal arcán van most egy csomó seb, mert akkorákat esett, hogy néhol már a vére is folyt. De ez legyen a legnagyobb bajunk. Áron láthatóan nagyon jól érzi magát, mert amikor eljöttünk, még egy puszira se méltatott (nagyon helyesen) minket. Vadul rögbizett éppen az osztálytársaival :) Ma éjszaka még bátorságpróbájuk is van/volt, holnap túrázás és sok-sok játék a program. Remélem, hogy az idő is kegyes lesz hozzájuk és nem áznak meg nagyon :)
