Minden a legnagyobb rendben a kis manóval. Voltunk ma dokinénéinél, műszaki vizsgálaton. Megtarthatjuk :) Mindent a korának megfelelően csinál, a méretei pedig a következőek:
72,5 centiméter hosszú és 8900 gramm. Ma produkció, hogy a kezét (vagy bármit ami a kezében van) a füléhez tesz, és úgy csinál mintha telefonálna. Néha még mintha próbálná mondani is, hogy halló. Amit viszont határozottan mondani próbál az az anya szó. Most így egy kis kavarban vagyunk ő is, mi is, mert innentől nem világos, hogy mit fog nekem mondani. Sebaj, egyszer majd ez is kifog derülni, egészen biztosan.
És tényleg. Ma valaki egy éves lett :) Olyan hamar elmúlt, hogy szinte észre se vettük. Elfutott. Pedig annyi minden történt velünk már csak az elmúlt egy hétben. Még belegondolni is sok az egész elmúlt évbe.
Kedden reggel elutaztunk, hármasban, Nagyikához. Kandúrka szinte végig az úton aludt, és amikor nem, akkor is szépen csendesen nézelődött, vagy "olvasgatta" a babakönyvét. Egy kis szaros, mert annyira tudja, hogy hol kell helyezkednie. Azonnal odabújt Nagyikához, oda hajtotta a buksiját a vállára, és csak pihegett, mikor megérkeztünk. És ha rajta múlik a következő másfél napot ott is töltötte volna. Persze ez azért így nem teljesen igaz, mert most már nagyom szeret mászkálni, mindent megnézni, mindent kinyitni, és ezt persze mind nem lehet, ha az ember a nagymamája kezéből nem akar kimászni. Így néha volt a földön is, és akkor rögtön felfedezett. Mindent. Fiókokat huzigált ki, volt amelyiket le is fejelte, székeket tologatott, megnézegette a fürdőszobát, ajtókat nyitogatott, csukogatott és minden alá bebújt. Szépen evett mindenből, mindet megnézegetett. Délután jött Andris. Ákos még mindig hatalmas szemekkel figyeli. Mit csinál, mit játszik, mit eszik. Amíg a fiúk játszottak (Andris a géppel, Ákos azzal, amit talált, meg az apukájával),
Nagyika sütött egy tojásmentes répatortát, én meg kevertem egy finom túrókrémet a tetejére. Mikor este megjött Kriszti is, felköszöntöttük a legkisebbet. Hatalmas szemekkel figyelte a tortát, mert Nagyika egy csoda gyertyát tett rá. Elfújtuk, de folyton visszagyulladt.
Nagyon bejött Kandúrkának. A túrókrémet szépen lenyalogatta a tetejéről, de a répatortát, köszönte, de kiköpte. :( Édesen mosolygott a méhecskére, és a tetszés jelének vettük, hogy Krisztiéktől kapott ajándékokat egyenként ledobálta a földre, majd nagy szemekkel nézett lefelé, hogy akkor most nem jöttök vissza hozzám játszani. :(
Végül egészen sajátos funkciót talált a Krisztiéktől kapott tányérnak. :)
Este egyetlen hang nélkül elaludt, és pár kisebb nyekkenést leszámítva végig aludta az éjszakát. Reggel mosolyogva ébredt. Szépen reggelizett, majd folytatta a huncutkodást Nagyikával. Délelőtt még aludt egy nagyot, és így a délután is jó kedvűen telt. 5 óra után Nagyika megfürdette,
kapott tiszta ruhát, jól megszárogattuk, majd 6-kor vacsi, pici bújás még Nagyikához, 7kor kilőttünk, és fél 10 után már a saját ágyában aludt itthon Kalászon. Egy hangot nem hallottunk az úton, pedig örült köd volt, alig lehetett haladni, és féltem, hogy elunja, de nem.
Itthon Áron édesen várt minket. Nem volt vele semmi gond, amíg nem voltunk. Ügyesen, nagy fiúsan viselkedett. Szót fogadott Petya papáéknak.
Csütörtökön egész nap jöttünk -mentünk. Bevásároltunk a hétvégi ebédekhez, tortákhoz. Ákos gyakorlatilag végig aludta a napot. Itthon jött-ment kicsit, evett, rötyögött, majd 4 órakor elindultunk a Skanzenbe a Mikulás ünnepségre. Áron nagyon élvezet. Csinált csutkából és gyapjúból, Mikulást és rénszarvast. Ákos apukája kezéből figyelte az eseményeket. Nagyon tetszett neki a Mesekuckóban, ahogy Nelliék énekeltek, de mire jött a Mikulás ő már teljesen elfáradt, így szépen felkötöttem a pocakomra, és ha még maradunk egy kicsit, tuti el is alszik. :(
Péntek délelőtt itt volt Hanna nálunk, vendégségben. Édes volt. Ákos nagyon élvezi, ha van itt valaki, és ha csak kettesben vannak, még érvényesülni is jobban tud. Hanna meg csak simán zabálni való. A Krisztiéktől kapott figurákkal meséltem neki. Imádta. Én meg azt, ahogy figyelt. :)
Tamás csodaszép piskótákat sütött péntek este, tojásos és tojásmentes verzióban, így szombaton csak az ünnepi ebédet kellett megfőzni és a tortákat befejezni.
Minden szuperül sikerült. Az ünneplés is, és a kicsire se szakadt rá egy egész játékbolt, aminek külön örülők, mert hogy negyedikként azért kemény dió kitalálni bármit is, ami még nincs meg ebben a két házban :)
Nagyon bejött neki a laptop amit Mikiéktől kapott, és igazán türelmesen kivárta, hogy a 10 éves bátyja, abba hagyja a gombok nyomkodását és végre ő is hozzá férjen a saját játékához :).
Vasárnap készült halászlé, Nagyika útmutatása alapján. Komoly siker volt, amin talán én lepődtem meg a legjobban. És a legcukibb Hanna volt. Két tányérral megevett belőle. Ennél jobb dicséret egy szakácsnak se kell :)
Sajnos tegnapra már mindkét fiacskám krákogott. Ákosnak estére már az orra is folyt. Az a mázlink, hogy az orvosságokat, valamiért imádja bevenni.
Nem úgy Áron, mert a neki szólok már nem annyira jó ízűek. Áronnál még talán elkaptam időben, ő rajta nem látom, hogy rosszabbul lenne, de a kicsi eléggé ki van. Ömlik a takony belőle, így nem igazán tudom, hogy a parkettán a foltok a nyálától, vagy a takonytól vannak. Szívjuk neki folyamatosan, kapja a cseppeket, de enni egész nap nem akart.
Egy kenyér csücskön kívül estig semmit nem evett. Este szerencsére a babapizza bejött neki, így azt szépen megette. Aludt is, délelőtt egy másfél órát, délután pedig hármat. Hőemelkedése van, de mivel még mindig nem tudjuk, hogy ez nála hogy van, így azt hiszem, őt már ez a 37,5 megviseli. Most már édesen horkol az ágyában, és remélem, hogy holnapra jobban lesz. Nem jó dolog egy évesen betegnek lenni :(
Amit ma csinált először, az az integetés, és az, hogy a maga módján "szól" az apjának, hogy ne cipelje őt a lépcsőn. Addig ficánkol a karjában, amíg le nem rakja, hogy egyedül menjen föl a lépcsőn. :) nagyon édesen.
December van, és nekünk mindjárt lesz egy 1 éves kis manónk. Egy hét. Jesszusom, de gyorsan elment ez az egy év. :)
Nagy továbbra is hasonlóan. Néha jobban, néha rosszabbul viseli a világot, de hogy nem sokat ért belőle az egészen biztos. Múlt hétfőn elfelejtette felírni a leckét (kedden is amúgy), és ennek az lett a hét folyamán a következménye, hogy a pénteki angol röpdolgozata egyes lett. Mert én csak annak a meg tanulásában tudok segíteni, amiről tudok. Pénteken leírattam vele hússzor, hogy a leckefüzet azért van, hogy beleírjuk a leckét. Leírta, majd, édesen jön és mutatja nekem, hogy ellenőrizzem. Kis drágám. Ő láthatóan nem értette, hogy azért kellett leírni, hogy megjegyezze, és felírja a leckét. Remélem belejön ebbe is. Mindenesetre, most hetente kétszer Dinóval angoloznak, mert az ő kiejtése sokkal szebb mint az enyém. Mert amúgy minden jól megy neki, csak ha nem aznap szólna mikor már megírták pl. a környezet dolgozatot, akkor tudnánk előre készülni. És sajnos a felső tagozatban nem tudom, hogy fog boldogulni, ahol már kicsöngetés után fogja a leckét a tanár eldarálni. Addigra ki kell fejlesztenünk valami rutint ezen a téren.
Közben nagy vívódásban van. Küzd a kisfiús énje, a csodavárás, és az én már nagy vagyok kamasz benne. Percről-percre változik a véleménye. Jön ugye a Mikulás szerda éjszaka. Tamással és Kandúrkával mi holnap reggel elmegyünk Tokajba, de Áron itthon marad anyuékkal. Szerda este jövünk vissza. Mondja nekem Áron, hogy azért ne rohanjunk vissza, mert jön a Mikulás, ő úgy is tudja, hogy tőlünk kapja az ajándékot, majd odaadjuk később. Ok. Azért mi csak hazajövünk. Ebből a kijelentéséből arra következtettem, hogy a Skanzen Mikulás ünnepségre akkor nem megyünk, mert hát minek.
A kicsi még úgyse érti, a nagy meg már tudja, hogy mi a helyzet. HÁTTTTTT..... úgy le lettem cseszve a nagy fiam által, hogy mi az, hogy őt meg se kérdezem, és persze, hogy ő szeretne menni, és találkozni a Mikulással. Na ezen próbáljon meg eligazodni egy anya. Pasi is, gyerek is, kiskamasz is. Jajajajaja mi lesz itt még. :( Még jó, hogy a karácsonyi ajándék és az adventi naptár tisztázva van, hogy tőlünk érkezik. :) ja tényleg, idén ilyen lett Áron naptárja. Ákosnak még nem csináltunk, mert mit tennék bele neki :( Ároné ilyen lett :)
Kicsi közben remekül van. Minden napra tartogat valami gazemberséget, ügyesen feszegeti a határait. Már nagyon tudja a kis akaratát érvényesíteni, és mindezt olyan angyali ábrázattal, hogy nem lehet rá haragudni. Szépen egyenletesen fejlődik minden téren (tényleg behozta azt a három hetet mostanra). Szombaton voltunk megnézni Tamás barátainak a kislányát (2,5 hónapos) és az új lakásukat. Volt benne lépcső. És nem nyitott. Húúúú nagy élmény volt. Folyamatosan lépcsőzni akart, mi meg nem bántuk, csak gyakoroljon.
És annyira belejött, hogy 2-3 lépcsőtávolságot már visszafelé, tolatásban is bevállalt. Kitti baba is nagyon bejött neki, szerette volna megsimogatni, de azt nem hagytuk neki. Erre dühös lett és elkezdett magyarázni nekem. :) A kis kameraérzékeny gyerekem. Szabályosan pózolt a fényképezőgépnek. :)
Ültünk a földön egymás mellett Tamással, ő belénk kapaszkodva állt, aztán egyszer csak gondolt egyet, elengedett minket és egy 8-10 másodpercig állt egyedül. Aztán nagyon meglepődve lecsücsült és villámsebességgel távozott (mászva) az ellenkező irányba :) Az alvás most a küzdelem. Eddig a babakocsi mindig bejött, de pénteken hiába sétáltunk föl a faluba apával együtt....minden érdekesebb volt mint az alvás. Pedig igazából még nagyon kéne neki. Reggel ébred hat körül, eszik, és ha nem bújok ki mellőle, akkor alszunk még vagy kilencig tovább. De így a reggel Tamásra marad egyedül. Utána megint eszik, de ez a kaja már nem elég neki, így ilyenkor kap még gyümölcs levet is, amit ügyesen próbál már egyedül meginni pohárból. És rém helyes, mert meghallja a gyümölcscentrifuga hangját és már ott is ül a konyhában a szőnyegen :) utána játék, lehet pici levegőzés, majd ebéd fél tizenkettő körül, és megyünk Áronért a suliba, esetleg Balázsért az oviba. Ilyenkor ha mázlim van itt alszik egy jó 1,5 - 2 órát. És ha ez meg van, akkor délután még egy 35-40 perc és azzal már el van.
Most az a terv, hogy kell velünk együtt, és 9-10 között tízóraizik, majd szépen elmegy és alszik még egy órát, esetleg másfelet. Majd ebéd, majd Áronék, utána játék stb, és 2 körül még egy nagy alvás. Lehetőleg minimum egy órás. Meglátjuk mennyire lesz benne partner. Ma bejött mert Hanna volt nálunk vendégségben, és mielőtt elment előtte tettem le, most alszik már egy órája, de a nap többi részéről még nem mernék nyilatkozni :)
