Biciklizik az egér...

 Vagyunk, élünk és élvezzük a vénasszonyok nyarát. Meseszép idő van, nem győzünk kint lenni a kertben. Tegnap is, ma is kint ebédeltünk, annyira jó idő volt. Ákos nagyokat alszik a babakocsiban kint, és jön megy a kerti úton. Amúgy minden rendben velük. Áron szed most már délután is gyógyszert, sokkal könnyebben, gyorsabban csinálja meg a leckéjét, nem kell könyörögni neki, élvezettel tanul. Továbbra is rengeteget olvas, már a második Harry Potter-t olvassa, és szombaton este megnézték Dédivel az első filmet is. Mi volt a véleménye???? Hát persze, hogy az, hogy a könyv sokkal jobb. Én gyerekem akárki megmondhassa. :))))))

 A legkisebb is meg van, mindenhol ott van, minden játékba benne van, és ha nem nagyon vadulnak a nagyobbak, akkor hagyjuk is hogy beszálljon ő is. Ez a kép pont egy olyan, amikor izgultam, hogy letapossák mert annyira vadultak a többiek. Így inkább a legkisebbet kimentettem.

Amúgy nagyon cuki, kivéve amikor szorong. Akkor egy kis lökött manó. Ül mondjuk a hűtő előtt és egyszer csak elkezd sírni. Hogy miért? Csuda tudja. Nyújtom felé a kezemet, hogy jöjjön, felveszem megnyugtatom. De nem. Csak ül és szorong. Valamelyik nap 25 percig szorongott a földön, én meg ültem tőle 2,5 méterre, nyújtottam a kezem, ő meg rendületlenül zokogott. Majd elindult mászott egy picit, majd leült és folytatta a zokogást. Három etapban odamászott hozzám, befészkelte magát az ölembe és ott megnyugodott. Jó lenne tudni mi baja, de nem tudom :(((((

Tud viszont már tapsolni. És nagyon édesen csinálja. :) Két napig hagyta, hogy produkáltassuk, azóta viszont, csak akkor tapsikol, ha neki kedve van hozzá. Mindenhol feláll, így résen kell lenni, mert komoly eséseket tudok megelőzni, ha figyelek.

A héten apából sajnos nem sokat láttunk, mert többször is későn jött haza, így nagyon jól esik, hogy ebben a négy napban velünk van. Még akkor is, ha holnap délután be kell menjen. Szombaton Sziszi születésnapját ünnepeltük, délután még megírtuk a leckét, és amíg Ákos és Balázs aludtak, még a téli cipő vásárlást is letudtuk. És így már azt is tudom, hogy Áronnak 38-s a lába :((((.

Szombat este kimenőt kaptunk Tamással. Ákos cicizett egyet még hét előtt nem sokkal, utána apuék fürdették, alvás előtt kapott két deci frissen facsart alma és sárgarépa levet, majd icipici sírás után elaludt. És aludt is reggelig. Áron még akkor lezuhanyozott, mikor itthon voltunk, és Dédivel Dvd-tek.  Mi mindeközben moziztunk és vacsiztunk. Jó volt. Kettesben lenni is, mozizni is, és hazajönni az alvó gyerekekhez is. Ákos amúgy gyakorlatilag átalussza az éjszakákat. Nem is tudom mikor kellett utoljára hozzá bemenni éjjel. Reggel úgy hat óra körül  kell általában, és hétvégente nagyon rendesen visszaalszik velünk együtt. Ebben mondjuk sokat segít az is, hogy még sötét van. Hétköznap csak akkor alszik vissza, mikor már elmentek Áronék. Játszunk még egy kicsit és úgy fél kilenc, kilenc körül megpróbálom letenni aludni. Van amikor sikerül is. Ja és a héten valamelyik nap állva várta a kiságyban reggel az apukáját. :))))

Vasárnap elmentünk egy próba kerékpározásra. Áron még nem igazán tekerte az új bicaját, és Ákos is most ücsörgött először bicajon. Nem mentünk messzire, csak Szentendréig, de ez is elég volt némelyeknek. Ugyanis Áron és Dinó szeretik a kihívásokat, így ők lapos kerékkel jöttek. Persze, hogy mindketten ki voltak, mint a kutyusok. Áront Szentendrén megvigasztaltuk egy fagyival, Dinó itthon vigasztalódott alkoholmentes sörrel. :)))) Ákos ellenben egy szó nélkül tűrte az egész procedúrát. Odafelé elrázta őt a remek bicikliút, de visszafelé, már nézelődött, és közben nagyon cuki módon simogatta a hátamat.

Édes volt. Remélem, hogy máskor is élvezni fogja. Tavasszal gyakoroljuk, és ha továbbra is jól megy akkor talán jövőre bevállalunk egy kerékpározós nyaralást. Jó lenne, szerintem legalább is :)

Ma délelőtt Áron elment az apukájához, mi meg elkísértük Tamást a múzeumba. Kandúrka bealudt a kocsiban, és ezt tovább folytatta a babakocsiban is a jó levegőn. Sétáltunk egy órát vele majd hazajöttünk ebédelni. Délután a kertben randalírozott, és utána aludt is egyet a babakocsiban. Dédi egy varázsló. Nem tudom, hogy csinálja, de neki szinte mindig sikerül elaltatnia.

Elég nagyfiú már, így tegnap megkínáltam egy kis húslevessel. Anyu nagyon finom, könnyű, lezsírozott, nem fűszeres (nekem kifejezetten sótlan) leveset főzött, és abból kínáltam. Nyelte, mint kacsa a nokedlit, így a jövő héten csinálok én is egyet. Azt még nem döntöttem, el, hogy sómenteset, vagy ugyanilyen lágyat. Ma lazac volt, és abból is kapott a sárgarépapüréjébe. Az is bejött neki. Evett már halat kétszer, és ha nem felejtem el, kap minden héten egyszer.

Azt hiszem mára ennyi belőlünk. Rakom a képeket és a videókat. :))) (közben persze már kedd délután van, de sebaj, gondolom így is örültök neki :)

Még meg vagyunk ám:))))) Leltár: 5 fog, 10 hónap, 70 cm és 8,5 kg

 

Újabb hetek teltek el, úgy, hogy nem jelentkeztünk. Így lassan elmondhatjuk, hogy ad hoc jelleggel, exkluzív kiadásokkal vagyunk már csak jelen :)

Szeptember utolsó szombatján kirándulni voltunk Áron osztályával a Holdvirág árokban. 

Szuper volt, gyerekek cukik voltak, Ákos a hasamra kötve tette meg az egész utat. Úgy volt, hogy majd Tamás átveszi, de az elején nem volt nehéz, aztán meg nézegetett, végül a legdurvább rész előtt 30 másodperccel elaludt. Így végig rajtam volt. De élveztük. 

 A végén volt szalonna sütés, amit kihagytuk, nem úgy a lovaglást.

  Áron életében először ült lóra és mondhatom, hogy nagyon ügyes volt rögtön.

Következő héten Áron benyalta a hasmenéses vírust. Szegénykém folyton éhen akart halni. Ugye neki nem sok tartaléka van, és onnantól, hogy már nem volt olyan rosszul, hogy aludjon egész nap (ez 1 nap volt csak amúgy), olvasott non stop, és folyamatosan a véremet szívta, hogy ő bizony éhen akar halni. :) 

 

Ezt leszámítva egy tündér volt. Délelőtt olvasott, játszott, néha a tankönyveit is nézegette, és délután, amikor Ákos elcsendesedett, szépen megírtuk a leckét. Ami persze őrült sok volt, mert, hogy az órai munkát is pótolni kellett. Szerencsére hamar túl volt rajta, így október első hétvégéjén már vígan jött velünk Tokajba. Ott volt egy-két félreértés, és pár kiborulás, de ezt inkább hagyjuk. 

 A kicsi mindeközben remekül volt. Ő nagyon élvezte, hogy a tesója itthon volt egy hetet, és Tokajban is lubickolt Nagyika szeretettében folyamatosan. Remekül volt.  

Olyannyira, hogy suttyómban növesztett egy fogacskát. De annyira, hogy csak akkor vettük észre amikor már kint volt a 5. fog :) (most a hatodikra gyúr ezerrel) A szüret elejét szépen végig aludta a kocsiban, a második felét pedig a hátamra kötve egy darab kiflivel töltötte. 

 Édes volt, mindenkire mosolygott, dumált. Az idő meseszép volt, így a szüret és a csendes pihenő után, még sétáltunk egy nagyot. mármint a Rónák, mert szegény Tamás az egész 3 napot végig melózta. Pénteken takarított és előkészült a szüretre, szombaton délelőtt a szedés, délután bogyóztak (ebben még apa is részt vett, meg Marci is segédkezett) vasárnap meg préseltek. 

 Így ő szegény ultra fáradtan indult vasárnap vissza. Szerencsére Áron az egész utat végig olvasta (a második felében már fejlámpával), így ő sem zavarta a mocsok időben a vezetést. A legkisebb egész nap nem aludt szinte semmit, így ő is egy hang nélkül tűrte a haza utat. Itthon visszarázódtunk a régi csapásvonalra, Áron suliban, Ákos a nappaliban fel s alá, egész nap. 

 Áron elkezdte olvasni a Harry Pottert, és mint az várható volt, beszippantotta. Kedden még csak a szünetekben olvasott, szerdán már az órákon is. Ahogy végzett a kiadott feladattal, egy szó nélkül vette elő a könyvet és már olvasott is. Így most az a szabály, hogy becsengetéskor a könyvet Ibolya néni asztalára le kell tenni, és kicsöngetéskor lehet elvenni. Amúgy édes és tényleg sokat olvas. Szeptember 8 óta kiolvasott 7 regényt, most olvassa a nyolcadikat. :))) Büszke vagyok rá. Nagyon. Emeltek csütörtökön a gyógyszer adagján, mert sok az óra délután is, és főleg rengeteg a lecke, amit képtelen nélküle megcsinálni. 

 Ma vett be délután először és anyu szerint (ő vitte ugye fejlesztésre) nagyon látványos volt a a különbség. Kíváncsi leszek holnap az edzésen mi lesz, mert persze ott is kotyog folyamatosan. Amúgy nagyon szereti, így befizetette velem a tagsági díjat, így most már nem csak öve, hanem gyakorló ruhája is van. Édes benne, majd holnap megpróbálom nem elfejteni és fotózni őt benne.

 

És egy kicsit azért a kicsiről is, mert most valahogy Áron körül forognak a gondolataim. Még mindig egy kis kiegyensúlyozott maszat, de azért ő is tud ha akar. Gyors mint a csík. Előbb van ott bárhol mint én, és minden érdekesebb mint a játékai. Ami persze érthető, és így nap mint nap megerősödünk benne, hogy nem sok értelme van játékokat venni neki. A tesója kiürült Kubus üvege bárminél jobb játék.

 Végig lehet az egész lakáson kergetni. most az apja Fiskars sörnyitójával szórakozik a legtöbbet, és rém ügyesen kitudja már rázni belőle a kupakot. 

 Már nem rögtön vesz mindent a szájába, sőt vannak dolgok amiket nem is próbál ki szájjal. Imád "bújócskázni" ami jelenleg abból áll, hogy teper ezerrel 3-4 lépésnyit, majd ellenőrzi, hogy az éppen vele játszó követi-e őt. Nagyon édes. 

 

Tud már gurgulázva kacagni, de ezt még nem sikerült megörökítenem. 

 

Amit viszont nem is szeretnék, az az amikor ül egy helyben a földön, nem mozdul és üvölt. Hogy mi baja van,. azt senki nem tudja, de ül és bőg. Ezt ma is és szombaton is eljátszotta. Mondtam neki, hogy ha leküzdi a köztünk lévő 2,5 méter távolságot akkor szívesen felveszem az ölembe, de ez 25 percünkbe telt. Addig ült és üvöltött. 

 Aztán rájött, hogy lehet hozzám bújni, és akkor 3 menetben odajött hozzám, bebújt az ölembe és megnyugodott. Az a baj, hogy mire eltudja majd mondani mi volt a baja, addigra ő se fog már rá emlékezni.

 Na elég belőlem ennyi, és inkább telepakolom az irományomat egy jó csomó képpel és videóval.

Szép álmokat mindenkinek :-)))))))