Úsztunk... a boldogságban is.

Ma megvolt az első babaúszásunk. Jól körül néztem mire rátaláltam erre a helyre, de szerintem megérte. Árban ugyan annyi, ha nem olcsóbb mint a többi, és nagyon klassz volt. Szóval Ürömön van, így kocsival kb. 10 perc alatt ott vagyunk. Szilvi barátnőm jött velem, hogy legyen segítségem az első alkalommal, meg hogy legyen aki fotóz. Így a remek képek az ő keze munkáját dicsérik. (meg a mi gépünket). 11kor kezdődik az óra, de mi oda értünk már fél 11 után. Az ajtóban fogadott minket az egyik tulajdonos, mondta, hogy nyugodtan menjünk be, és játszunk addig. Így a játszószobában várakoztunk, ami Ákos koránál fogva nekünk még nem téma. Amúgy van benne csúszda, játszószőnyeg, és jó pár bilibo. Háromnegyed 11kor jött egy anyuka egy kisfiúval, őt már megszólítottam hogy mi a szokás erre felé, így vele együtt lementünk az öltözőbe. Ákos kapott szépséges vizipelust, meg Áron régi úszógatyáját is ráhúztuk (az elvileg vízbe való). Amíg én átöltöztem Szilvivel játszottak, de akkor se lesz gond, ha egyedül megyek, mert van járóka az öltözőben, hogy legyen hova tenni a kismanókat, amíg az anyukák öltöznek. :-)

A medence nem túl nagy, de csak babák járnak oda, kiscsoportban, és szép tisztaság volt mindenhol.

Diána a tanárnő is nagyon kedves volt, rögtön a nevünkön szólított minket, minden baba mosolygott rá, látszott, hogy jól érzik magukat a közelében. A medence szélén kezdődött az óra, átmozgattuk a babák lábát, karját, hátát, közben folyamatosan verseket mondogattunk. Ákos most még nem túl segítőkész, és eléggé kötöttek az izmai, de hát pont erre lesz jó az úszás.

Volt amelyiket ismeretem, de volt pár új is. Majd gyors zuhany a babákkal és irány a medence. Hat fiúcska és az anyukája volt egyszerre a vízben, és mindenféle feladatot kellett csinálni. Ráfektetni a kezünkre és úgy a vízre, pacskolni a vizet, taposni stb. 

Majd szépen lassan megtanuljuk, hogy mikor mit kell csinálni. 60 perces egy óra, de Ákos elvesztette a türelmét 45 perc után. Illetve már kicsit korábban, de akkor még ölelgetéssel, és más vizes feladatokkal eltudtam terelni a figyelmét. 45 perc után már nem. Konkrétan lefeküdt a polifoam lapra amin hajókáztunk, és lehet, hogy el is aludt volna ha hagyom.

 Így inkább úgy döntöttem kijövünk. a szaunában ami 40 fokos volt, megszoptattam, majd kapott száraz ruhát és még el se fordítottam a slusszkulcsot szerintem mikor már aludt. Ja és persze vettem bérletet, mert láthatóan azért bejött neki a dolog. Legalábbis a képek alapján erre tippelnék :-)))))

Itthon aludt egy hatalmasat délután, több mint 2 és fél órát, és uzsonna után végre volt kaki is. Így ma egy boldog, nem pocakfájós gyereket rakunk le aludni. Remélem. Ja kaptunk házi feladatot is. Öntögetni kell a buksiára a vizet. :))))))

Fél év és egy nap... pikk-pakk elrepült :)))))

Szinte tegnap volt, hogy készültünk Nagyikához Tokajba, és ma már egy fél éves baba szülei is vagyunk :))) A baba édes, imádni való, akaratos és NEM SZERET KAKILNI. 

Az elmúlt napok is teljes békében teltek, minden rendben van a legkisebbel, főleg ha kézben van. Akkor minden elmúlik azonnal, legyen az hasfájás, fogfájás vagy rosszkedv. A nagy szemtelen, édes és belefáradt ebbe a tanévbe. Sok volt neki, és igazából nem tud magával mit kezdeni már. De ezt inkább nem is részletezem. Csak annyit, hogy ma például pizsama felsőben ment iskolába. Ok, hogy egy szürke vékony, hosszú ujjú póló a pizsama felső, amin egy Snoopy  van. De akkor is. 

A kicsivel voltunk ma státusz vizsgálaton. Minden rendben vele, leszámítva a kakilás témát. Az nem megy most megint, pedig már 80-90 gramm barackot betol egy-egy alkalommal. Illetve szombaton és vasárnap már kapott bele egy kis almát is, ami most megint kikerül az étrendjéből, mert még jobban megfogta a pocakját. Ma reggel már sikítozott annyira fájt a pocakja, így előkerült a kúp. Fél tizenegykor kapta meg, és jött a várakozás. De nem jött semmi. És semmi, és semmi. Voltunk a doktornéninél tanácsadáson, semmi. Begyűjtöttük Áront, semmi. Szopizott, semmi. Sétáltunk egy nagyot, semmi. Végül délután ötkor hatalmas erőlködések között kikakilta a kúpot. De semmi mást. Nem is értem, hogy nem oldódott föl a testében a kúp, hiszen az már kézben is elolvad. Mindegy ez van. A hétvégén anyuék kaptak isteni finom meggyet, annak a végére lecsaptam, magoztam, kiszedtem a kukacokat :-), turmixoltam és passzíroztam. Elsőre meglepődött, de aztán szépen ette. 

Közben néha bedugdosta a szájába a lábát is, így az is szép piros lett, és mivel imád berregni, így azt is kipróbálta milyen úgy csinálni, hogy közben van egy kis meggyes barack a szájában. Érdekes volt. Festeni nem kell, mert a kertben voltunk, ellenben a nagyeszű anyjának a pólójából nem fog kijönni. Persze nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy nem fehér pólóban kezdek bele egy ilyen programba. Szóval meggy be a pocakba, majd a következő másfél órában, mint egy kiskutya körbe jelölte vele a területét. Volt meggy a következő helyszíneken és embereken:

• még anya pólóján (ha esetleg kérdésesé vált volna, hogy ki kell-e dobni)
• apa pólóján,
• babahordozón,
• játszószönyegen,
• Dinóék konyhakövén,
• textilpelenkán,

Ahol mindezek ellenére valószínűleg nincsen meggy, az a pocakja. Ami ugye fáj, mert, hogy sok benne a kaja. Apukája elaltatta hét órakor, és még most szunyál a kis drága. Mindjárt felébresztjük, hogy ne boruljon fel teljesen a kis élete. A nagy meg még fél tízkor is kint szambázott, mondjuk tanulni már nem tanulnak a suliban, de azért megjelenni még meg kell az iskolában, időben. Kicsit éjfél körül ébresztjük, Áron tíz körül elaludt.

Főleg, hogy a kicsivel holnap megyünk úszni. Remélem Szilvi barátnőm, mint rendes tündérkeresztanya velem jön, és vállalja az operatőr szerepét, mert különben nem lesz aki fotózón. Tamás is, Dinó is dolgoznak holnap. :((((

Nem túl jó minőségű a felvétel, mert ez egy lesi videó, amit reggel készítettem az ébredése után. Félhomályban, hogy ne bukjak le.

Apátlanul, és rossz idők :(((((

A múlt hétvége felé kipróbáltuk, hogy milyen az ha egyedül vagyunk. Szegény Tamás egy nagy rendezvény miatt alig volt itthon. Volt olyan is, hogy hazajött, megfürdette Ákost, majd még visszament dolgozni. Szerencsére a rendezvény rendben lezajlott, és Ákos is visszakapta az apukáját. Azért mi sem tétlenkedtünk amíg ő húzta az igát :))))

Pénteken elhoztuk Balázst, majd elsétáltunk Áronért. Mivel nem volt túl jó idő, így inkább a szobában rosszcsontkodtak a nagyfiúk. Ákos a "nyaralás alatt" megszokta, hogy sokat van kézben, így itthon is ezt igényelte volna. Volt pár harcos napunk, de mostanra, talán letisztáztuk, hogy mik az alapvető szabályok. Szombaton ugyan nem volt valami csodás idő, de mi bátrak voltunk, és hármasban a kisfiúkkal kimentünk az Óbudai szigetre. Gyereksziget programok voltak, és remekül éreztük magunkat. A nem túl jó idő miatt alig voltak, így nem volt tömeg, nem kellett sorban állni, és csak egyszer esett kb. 20 percig. 5 órát töltöttünk kint, így Áron egy csomó mindent kipróbálhatott.

Malmoztunk ásványvizes palackokkal:

Ugrálóvárazott:

volt pracli festés:

akadálypályán haladás:

Mindeközben  a kicsi jórészt aludt a babakocsiban, a friss levegőn:

Vasárnap a barátnőméknél voltunk Fehérváron. Ákos egy kis tündér volt. Az úton is mindkét irányba, és ott is. Szinte egész nap aludt, amikor meg nem, akkor kényelmesen elfeküdt Lilla hintájában és a lábát rángatta.

Áron is édes volt, pedig a társaság életkora, nem éppen az ő igényeihez igazodott.

Az elmúlt két napban sok minden nem történt, hacsak az nem, hogy csütörtök óta, ma végre kakilt. Sétáztunk ma nagyot Békásra, Áron iszonyatosan pörög délutánonként, amitől egy picit feszült a család, de remélem, hogy ez csak átmeneti állapot. :( És nem lesz vele gond az osztálykiránduláson a következő két napban.

És mivel a dédi és nagyika is rajonganak a videókért, ezért még ide is biggyesztek egyet :)))))