Újra itt vagyunk

Sikerült megint jó sokáig nem jelentkezni, de szerencsére mint mindig, most is van remek mentségem. Merthogy ugye mindenki munkába jár. Ákos a bölcsibe, Áron suliba és most már én is dolgozni egy hónapja. Egész jó kis rutint sikerült kialakítanunk Tamással. Én viszem Balázst és Áront reggel 7:20 körül a suliba, utána irány a Múzeum, Tamásék 7:45 körül indulnak Ákossal a bölcsibe. Délután meg én megyek a kicsiért, Áron meg már szépen haza sétál egyedül.
Ákos nagyon élvezi a bölcsit, szinte minden nap vidáman megy, ha átöltözött néha ad az apjának egy puszit, de leginkább csak berohan játszani, reggelizni. Ha jól jön ki a lépés, akkor tud 3 órát aludni bent, és akkor azért sokkal jobbak az estéink, de általában csak 2-2,5 óra sikerül ami neki nagyon kevés, akkor viszont estére örült álmos persze. Próbálja egyedül húzni a cipőjét, kabátját, egyre szebben eszik kanállal, villával, így nem csalódtunk a bölcsiben most se. Remek volt Áronnak is anno, és most a kicsi is élvezi. Lubickol a nénik figyelmében, élvezi a kertet, a sok játékot.

Kezd hisztis és igencsak akaratos lenni. Viszont ezt is tündérien csinálja. Az első vagy a második nagyobb hisztije közben anyu rászólt, hogy most már aztán elég volt, és azonnal hagyd abba. Ránézett könnyes szemmel, azt mondta jó, és abba hagyta :-) Ezt azóta többször megismételtük, így elmondhatjuk, hogy felszólításra, de abbahagyja. Az lenne a jó ha el se kezdené, de mindnet nem lehet :)
Szépen kezd beszélni, mindent ismétel mint egy kis papagáj, és a legtöbbször helyesen is használja. Legújabb kedvencek:
- hagyd abba,
- kér keksz,
- inni kér,
- kájé (ez az én reggeli kávém természetesen)

Voltunk szüretelni Nagyikánál, Ákos mondjuk inkább a pocakjába tette, de Balázs, Hanna és Áron igen tisztességgel csinálták az első 1,5-2 órában. Aztán persze elunták, de ez normális is. Akkor viszont remek jókat kergetőztek a szőlőben

Október 23-án elmentünk sétálni/kirándulni. Tamás sajnos dolgozott, így ő kihagyta, de mindenki más jött velünk, még Bóbita is. Ákos az utca feléig bírta, onnantól inkább a háti hordozót választotta, amit apuval felváltva cipeltünk. Így ő nem is nagyon fáradt el. Bezzeg a kutya. Egész délután meg se mozdult szegénykém, csak pihegett anyuék ajtaja előtt.

kos azt hittem 3 órát fog aludni a jó levegőn töltött idő után, ehelyett a kertben motorozott, meg a Thomas vonattal játszott.

Áron is nagyon jól van. Igazán jól veszi az akadályokat az iskolában, bár most beszerzett egy rossz jegyet matekból, de ilyen még lesz. Szépen haza jön egyedül a suliból, megebédel apuékkal, majd egyetlen szó nélkül már ül is neki leckét írni. Sajnos az edzést abba kellett hagyni, mert az edző bácsi önkényesen arrébb tette a helyszínt, és az időpontot is. Így most nagy dilemmában vagyok, hogy hol és mit sportoljon, mert a dzsúdó ellen tiltakozik, és azt se tudom, hogy délután 5-6 között gyógyszer nélkül mennyire tud jól működni egy edzésen. Szerencsére 20-án megyünk a kontrollra a klinikára, így nagyon bízom benne, hogy a doktornővel találunk valami jó megoldást, én meg addig feltérképezem, hogy milyen sport lehetőségek vannak a környéken. Mert a sport az nagyon kell neki.

Olvasni is olvas, bár most látványosan utálkozik, hogy ő azt a könyvet nem akarja olvasni amit a kezébe adtam, én meg sajnos azt mondtam, hogy a Psp-t nem lehet egész ap nyomogatni. Az nem hasznosan eltöltött szabadidő. Pedig hétfőn vett magának egy játékot hozzá közel 4,000 forintért, amire ő gyűjtötte össze a pénzt a heti 500 ft-os zsebpénzéből. Erre viszont nagyon büszke vagyok. Kapott olvasáshoz, tanuláshoz, számítógépezéshez szemüveget, mert délutánra már nagyon elfárad a szeme, és fáj a feje sokat. Tehát kapott szemüveg és persze örült édes benne :)
Azt hiszem a képek jobban magukért beszélnek, így a többi helyet azokkal töltöm ki.