pótlás

Már meg se nézem, hogy mikor írtam utoljára, mert annyira nagyon régen volt :( Jöhetnének a mentségek (lenne egy csomó), de inkább pótolok, és a teljesség igénye nélkül írom, hogy mi mindent csinálnak a gyerekek.

Mert persze egy csomó minden történt velünk. Áron már lassan 3 hónapja eteti a macskákat esténként, és még mindig van két macskánk, azaz nem haltak éhen. Ennek a nagy macska etetésnek nagyon egyszerű oka van, merthogy akváriumot szeretett volna. Mi meg azt mondtuk, hogy ok, de akkor neki kell a halakról gondoskodni. Ennek az első felvonása volt a macskák etetése. Most ott tartunk, hogy van egy akváriumunk, benne pár gaz, egy rahedli kavics és dísz (ezek én állat órákig mostam és fertőtlenítettem), és azt várjuk, hogy beálljon a víz megfelelő baktérium valamije (már elfejtettem mi) és akkor 9 nap múlva jöhet a halak első szállítmánya. Hát .... nagyon kíváncsi leszek, hogy fogunk funkcionálni mint halas család, de Áron nagyon bizakodó és Tamásnak voltak már halai. És hát a macskáknak is kell néha valami ínyencség :)

Amúgy a suli jól megy neki, bár most az év végi dolgozatoknál tartunk, így azért itt még lesznek szerintem meglepetések, de remélem nem komolyak. Az informatika tanára lesz az osztályfőnöke, amitől elsőre nem volt lelkes, de talán majd megbarátkozik ezzel is. Sikerült az övvizsgája, így most már van 2 sárga csikk az öve végén. Nagyon szeretik, Balázzsal együtt, az edzéseket, így nagyon remélem, hogy lesz jövőre is, és azt is, hogy az órarendjükbe is sikerül beleilleszteni. Vegyes érzelmekkel várja a nyarat, mert látom, hogy Ibolya nénitől nem lesz annyira egyszerű elválni :(

A kicsi meg egy gazember. A szeme sem áll jól. Rengeteget eszik, követelődzik és kiabál. Olyan hangos, mint a másik három együtt. Most arról próbáljuk leszoktatni, hogy ha a következő kanál kaja nem érkezik azonnal a szájába, akkor nem kell kiabálni. Mert, hogy még egyszer sem halt éhen. Beszélni nem hajlandó, ugyanazt a 4-5 szót mondja, ha mondja (mama, apa, abba, dédi, nem, jó) viszont mindent megért. Magyarul is és oroszul is. És mindent elmagyarázz. Pár hete csináltam a vacsorát, amikor egyszer csak iszonyú zokogással megjelent a konyhában. Leguggoltam hozzá, próbáltam nyugtatni. Közben kérdeztem, hogy mi történt. Megsimogatta a homlokát, majd visszament az étkezőbe, óvatosan odaérintette a fejét az asztal széléhez, hogy mutassa ott koppant :) Áron látta a balesetet, így rögtön megerősítette, hogy tényleg ez történt. :) elmondta, úgy ahogy ő eltudja. Így nem csoda, hogy nem strapálja magát, hogy dumáljon.

Ügyesen leszoktattuk a cumizásról. Ha nem alszik, akkor nincs cumi. És nem kell tőle elvenni erőszakkal, mert szépen odaadja az embernek, ha kéri. De a párnáját azt nem. Azt amíg teljesen fel nem ébredt nem ereszti el :) Picit küzdünk a délelőtti alvással, mert néha már úgy érzi nem kell neki, de azért az ilyen napokon nagyon nyűgös tud lenni délutánra már. Mert Hát folyamatos mozgásban van már. Annyira, hogy felmászik a toronyba egyedül és le is csúszik, szintén egyedül a csúszdán.

Ettől nem vagyunk annyira lelkesek mint ő, mert egy pillanatra sem lehet szem elől téveszteni. Imád homokozni, Hannával a múlt héten majdnem egy órán át homokoztak, teljes békében és nyugalomban.

Amúgy semmilyen babajáték nem érdekli, ha a nagyok itt vannak. Akkor ő is legózni, kardozni, focizni akar. Ügyesen dobálja a labdát, rúgni is próbálja már, de az még nem annyira megy. A nyuszi motort továbbra is inkább csak tolja, de a taxira a héten már többször ráült és próbálta hajtani is. A csomagtartójába válogatás nélkül mindent bepakol. Kakis pelusos zacskót és az almát is amit éppen eszik. Utána meg nem érti, hogy miért veszem el tőle :)

Mindent próbál egyedül megoldani, és utána várja, hogy megdicsérjük. Mikor a délelőtti vagy a délutáni alvásból felébred először azt kiabálja, hogy mama, aztán mikor én megvagyok, akkor teljes komában, már azt mondogatja, folyamatosan, hogy abbabbabbabbababbabba. Áront keresi. És rohan lefelé a lépcsőn. Ha nem találja a szobájában, áll az ajtónál és ott kiabál, vagy hozza a cipőjét és nyújtja, hogy adjam rá. Szóval imádni valóak mindketten :)))) És jól elvannak nélkülünk is, mert ezen a héten szerda délelőtt leléptünk Tamással és remek egy napot töltöttünk kettesben Gyöngyösön. Csütörtök kora délután jöttünk meg, és a gyerekeinknek egyáltalán nem hiányoztunk. Áron már okos és nagy, így egyértelmű, hogy megértette, de Ákost se nagyon izgatta. Azt hittük, hogy reggel az ébredésnél nyűgös lesz, de nem volt az. Örült a nagyszüleinek és a reggelinek is. Mikor megjöttünk, akkor is csak mosolygott, és nyújtogatta a a műanyag telefonját :) Amúgy is jól éreztük magunkat kettesben, de így nyugodt szível megyünk máskor is :)

Nem ígérek semmit, pakolom a képeket, úgyis arra kíváncsi mindenki :)