Hamut szórok a fejemre..... bocsánat minden olvasótól :(

Összefoglaló a fiúkról és utána rengeteg kép és videó, mert mással úgyse tudom a nyájas olvasót kiengesztelni.

Tehát kezdjük a naggyal. A kiskamaszkor küszöbéről, jelentem, megérkeztünk a sűrűjébe. Kicsit előrébb jöttek ezek a dolgok mint az én időben volt, de Áron semmivel sem egyszerűbb, mint én voltam. Mondhatnám, hogy sokkal, de sokkal rosszabb, meg bezzeg az én időmben nem így volt.

 De így volt, csak én 2-3 évvel később kezdtem. De majdhogynem szó szerint ugyanazt csinálja, én meg pontosan emlékszem, hogy milyen üvöltözések mentek Dinó és köztem, és hogy pont mint nekem Áronnál, neki is az volt a legnagyobb baja ahogyan, amilyen stílusban mondtam a dolgokat. Szóval a történelem megismétli önmagát. Már megint :) Ott még talán nem tartunk, hogy egy szobában se tudunk megmaradni 5 percig együtt, és remélem, hogy ilyen nem is nagyon lesz, de nem egyszerű a helyzet az biztos.

Ezt leszámítva, egy-egy kirívó esetet nem nézve, minden rendben van. Napközis, szinte nem volt, mert hogy minden nap 1/2 2-2 között mentem érte, de most már nem is ebédel a suliban. Nem ette meg amit adtak, elfelejtett elmenni enni, mert olvasott, elment, de nem kért és hasonló mókák voltak. Hiába beszéltük meg, hogy mikor kell elkezdeni készülődni, hogy ha odaérek akkor csak indulnunk kelljen, merthogy ugye edzés meg hasonlók. Soha nem volt kész. Vettünk neki csipogós órát, ami szólt, hogy most kell kezdeni készülődni, de nem hallotta mert túl mélyen olvasott, kikapcsolta mert nem tudta miért csipog és már nem is tudom milyen indokok voltak. Szegény Ákost meg ki-be rángattam a gyerekülésből, mikor végre elaludt, vagy ha babakocsival voltam akkor a felébredett mikor a lépcsőkön másztam vele.

Így úgy döntöttünk, hogy inkább minden nap közvetlenül az órák végénél várom őt a parkolóban. Így a kicsi is tud aludni akár babakocsival, akár autóval megyek. Kétszer kellett bemenni érte az elmúlt hónapban, és ma volt az első nap, amikor Ibolya néni felhívott, hogy otthon van-e az Áron. Megállt az ütő bennem, hogy hol a gyerek, mert persze egyedül még haza nem jöhet. Kint volt a parkolóban, mert nem emlékezett rá, hogy mikorra kell kijönni, és arra se, hogy dupla ének órája van kedden. Szépen az első ének óra utáni szünetben ő felállt, és a nagy jövés-menés közepén, kiment a parkolóba. Ott leült a padra és olvasott, hogy majdcsak érkezem felszólítással. Szerencsére nem lett gond, de hát a frászt hozta mindenkire.

A kicsi jól van, bár az időjárás elég rendesen megviseli. Nem lelkes tőle, hogy egyik nap 3 fok van, a másik nap meg 15. Ügyesen áll fel, bármibe kapaszkodva, és a leülés is remekül megy. Sőt már olyan bravúrokat is tud, hogy fél kézzel kapaszkodik és csak leguggol, majd rögtön vissza is áll. És ezt akár 4-5-ször megcsinálja egymásután úgy hogy közben még dolgokat szedeget föl a földről. A kanapé mellett is szépen lépeget és ma a kis asztalt is végig tolta a szobán.

Ha olyan kedve van, akkor hosszú percekig elmolyol a játékaival, de azt igényli, hogy a közelében, azaz látótávolságon belül maradjunk. A cumiját a gonosz anyja most már próbálja minél ritkában adni, lehetőleg csak ha fáradt, de ezen a téren azért még van mit fejlődnünk.

Feláll már a kiságyban is, sajnos, és éjszaka ha megébred akkor is egy perc alatt felpattan, még hálózsákban is. Amúgy ha éppen nem jön a foga, akkor, szépen átalussza az éjszakákat.

11 hónaposan 8,6 kg-os és 71,5 cm-es kisördögnek mérték, aki egy minden hájjal megkent kis oroszlán. Folyamatosan jár a szája, minden hangot próbál utánozni és mindenhol ott van. Szép tisztán mondja nekem, hogy mama, gügyögi, hogy baba, és ha enni vagy inni akar akkor azt hogy inininini. Tudja, hogy mit jelent a nem, és azt is, hogy miképpen kell a határait feszegetni. Áll a könyvespolcnál, tudja, hogy nem szabad a könyveket leszedni, ennek ellenére odamászik, feláll, hátra sandít a válla fölött, és piszok gyorsan elkezdi lerámolni a könyveket a földre. :) de ha látja, hogy nézem akkor eloldalog és lemond a pakolásról.

Minden fiókot kinyit, mindet kirángatna, ha az apukája nem szerelt volna mindenhova babazárakat. Szerencsére van pár hely ahova nem lehet, így még mindig kedvenc játék a tepsi előrángatás az ajtó mellől, az ásványvizes palack felborogatás és van még pár ilyen sajátos újításunk. Imád a tükörben lévő babával is barátkozni, de annyira, hogy tegnap este a zuhanyfejen lévő babának is hosszú percekig magyarázott.

Mindenkivel barátkozik, mindenkire rámosolyog. Nagyon szereti a zenét, amire azonnal rázza a popsiját ahogy meghallja. (remélem lassan vége a fogorvosos tortúrának, és akkor csütörtökönként Kerekítőre járunk újra és nem oda)
 

Még mindig szépen eszik, ha nem örült taknyos éppen. Mennek a babakaják is, de tekintve, hogy 2 hét múlva egy éves lesz, így szépen lassan elkezdtem "felnőtt" ételeket is adni neki. Persze nem úgy direktbe, ahogy mi esszük, de most már rendszeresen úgy főzök, hogy mielőtt komolyan fűszerezném (azaz sóznám, borsoznám és hasonlók) előtte veszek ki neki belőle, és még natúr vegetával ízesítve főzöm még egy kicsit tovább.

 
Evett így már gulyáslevest, brassóit, ma pedig pont húsgolyót paradicsommártással és rizzsel. Szopizik is még naponta háromszor ha rajtam múlik, ha rajta akkor 4-5 alkalom is becsúszik. A héten kezdtünk a pohárral ismerkedni komolyabban. mivel kevesebbet szopik gondolom szomjas is, mert eddig hiába kínáltam bármit, mindent elutasított. Tegnap is ma is szépen kortyolgatott a füles pohárból üres csipketeát.Szabályosan követeli, h még adjak neki.